Amerika zsebre teszi Európát

– Őrzi-e még valamennyire is az EU az alapítók koncepcióit és céljait, vagy mára teljesen eltávolodott tőlük?

– Az alapító atyák kezdettől fogva föderális, integrált, nemzetek feletti együttműködésben gondolkodtak. Tehát szakítani kellene végre azzal a konzervatív oldalon elterjedt tévhittel, hogy a unió bajaira alkalmazható orvosság az alapítók szelleméhez való visszatérés lenne. Sajnos ennek épp az ellenkezője igaz. Ha szeretnénk egyben tartani az EU-t, akkor távolodjunk el az alapító atyák szellemétől, és hozzunk létre egy teljesen új európai szerződést, amely a nemzetek szuverenitására épül! Nagyszerű, hogy a magyar miniszterelnök érti ezt, és ezért is beszélt politikai, gazdasági és kulturális szuverenitásunk megvédéséről nemrég parlamenti expozéjában.

– Súlyos és meghatározó alapprobléma az EU működésében, hogy az elit látványosan eltávolodott a polgárok alkotta társadalomtól, ami egyben a demokrácia megkérdőjelezése is. A másik pedig az elit feltétel nélküli behódolása az Egyesült Államoknak, illetve az Amerika fölött is uralkodó globalista hatalomközpontoknak. Hogy jutottunk ide?

– Az ötvenes években a franciák ellenállása miatt dugába dőlt a közös hadsereg koncepciója, és ekkor a politikai unió kérdése is lekerült a napirendről. Jean Monnet, a Főhatóság elnöke, akkor ez volt a tulajdonképpeni Európai Bizottság (EB), le is mondott a pozíciójáról. Új tárgyalások kezdődtek, és 1957-ben létrejött az Európai Gazdasági Közösség, a Közös Piac, amelyik sokkal nagyobb súlyt fektetett a gazdasági, kereskedelmi együttműködésre, mint a politikai unióra. Remek időszaka volt ez a nyugat-európai együttműködésnek, eltartott egészen a közép- és kelet-európai rendszerváltásokig, a Szovjetunió széthullásáig. Időközben Jacques Delors francia szocialista politikus lett a bizottság elnöke, aki újra erőltetni kezdte a politikai unió kiépítését. Ekkortól kezdve ismét ez lett a fő irány, mint ahogy ez ma is. Ursula von der Leyen hű követője ennek, Juncker után ő is Európai Egyesült Államokat szeretne létrehozni. Az elit eltávolodásáról és az amerikai alávetettségről pedig annyit, hogy az Egyesült Államok a háború után egyértelműen arra buzdította a nyugat-európai vezetőket, hogy Amerika példáját követve állítsanak talpra egy egységes államot. Azzal a hátsó szándékkal mondta ezt az USA, hogy így könnyebben rá tudja kényszeríteni majd az akaratát Európára, azaz nem kell megküzdenie a nemzetállamok makacsságával, önállóságával.

– És mindezt csak úgy egyszerűen elfogadták a nyugat-európai vezetők?

– Tudni kell, hogy Amerika pénzelte az 1951-ben létrejött Európai Szén- és Acélközösséget. És ebben az üzletben a globális elit olyan körei is benne voltak, mint például a Rockefeller dinasztia, de a CIA sem maradt ki belőle. Ezek a különös hagyományok pedig mind a mai napig áthatják az EU életét. Nem véletlen, hogy De Gaulle ellenezte annak idején a britek belépését az európai közösségbe. Azt mondta, hogy a brit csatlakozás még erősebbé tenné az amerikai érdekek képviseletét Európában.

– Vissza lehet fordítani az elit eltávolodását?

– Nem. Az eltávolodás szervesen következik az előbbiekből, bár nem csak erről van szó. A kilencvenes évektől kezdve a globalista, balliberális erőközpontok, azaz az elitek, gigacégek, álcivil szervezetek, NGO-k és lobbicsoportok egyre nagyobb befolyásra tettek szert az unió irányításában, különös tekintettel az EB-re és az EP-re. Természetesen nagy szerepet játszott mindebben a Soros-hálózat. Egy 2017-es felmérés szerint a hétszáznál is több EP-képviselőből 226 a Soros-féle ideológia elkötelezettje, de a bizottság jelenlegi 27 biztosának harmada is szorosan kötődik a spekulánshoz, azaz szimpatizánsa vagy tagja valamilyen szervezetének. Mit várhatunk ezek után Brüsszeltől? Mi van akkor, ha az emberek nem akarnak háborút, ha nem akarnak LMBTQ-mozgalmat és genderideológiát? És nem akarnak szuperföderális uniót sem? Erre azt válaszolja az elit, hogy nem számít, mit akarnak az európai polgárok, úgyis az lesz, amit az uralkodó réteg, illetve az azt irányító globalisták, közelebbről például a Világgazdasági Fórum akar. Friss példa erre Annalena Baerbock német külügyminiszter bejelentése is, miszerint őt nem érdekli, hogy az emberek nem akarják már a háborút Oroszországgal, akkor is folytatjuk.

– A választás, a szavazás lassan szitokszó lesz Brüsszelben. Feltéve, ha nem az egyöntetűséget felváltó többségi szavazásról van szó. Régi terv a vétójog eltörlése, de ma mindennél jobban erőlteti az elit. És ehhez szervesen kapcsolódik a többsebességes, érdemesekre és kevésbé érdemesekre osztott unió koncepciója…

– Teljesen nyilvánvaló, hogy az uniót és a mögötte álló globális elitet módfelett zavarják a szabad választások. Más szóval a demokrácia intézményét tekintik legkeményebb ellenfelüknek. Mert gondoljunk csak bele, kik vettek és vesznek részt például a Korányi Dávid-féle Action for Democracy nevű szerveződésben? Kati Marton, aki annak a Richard Holbrooke-nak az özvegye, aki a Clinton-kurzus külügyminiszter-helyettese volt a nagyon kínos és kegyetlen iraki háború idején. Aztán itt van Wesley Clarke, aki a NATO főparancsnokaként vezette a Jugoszlávia elleni jogtalan bombázásokat 1999-ben. De feltűnik az Actionban Francis Fukuyama, a befolyásos amerikai ideológus alakja is, illetve láthatjuk Evelyn Farkast, a washingtoni kormányzat tanácsadóját. Vagy David Miliband volt brit külügyminisztert, Anne Appelbaumot, a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) tagját, valamint Timothy Garton Asht, aki egyszerre ül a CFR-ben és a londoni Királyi Külügyi Intézetben is. Vele találkozott Márki-Zay Péter 2021 őszén. Persze közel sem teljes a lista. A CFR az Atlanti Tanács európai ága, amelyet Soros György alapított 2007-ben. Befolyásos személyekről, nagy hatalmú erőkről van szó, akik milliárdokat költöttek a magyarországi baloldal győzelmére is. Csakhogy itt a választók szabad akaratuk szerint szavazhatnak. Szeretné a CFR, ha már egy világkormány vezetné az emberiséget, akkor nyugdíjba lehetne küldeni a szavazóurnákat. És a másik. Kevés kérdésben értenek együtt a németek és a franciák, de most közösen elhatározták, hogy záros határidőn belül el kell törölni fontos döntések esetén a tagállami vétójogot. Vagyis a teljes konszenzus helyett elég lesz a többségi akarat. Ez végzetes helyzetbe hozhatja Magyarországot is! Ha tényleg megszűnik a vétójog, akkor nincs keresnivalónk ebben az uniónak nevezett globalista intézményrendszerben.

– Több módszert is használ Brüsszel az Amerikából származó progresszív ideológia elfogadtatására. Úgymint a politikai zsarolást, a kifizetések megvonását, a lejárató médiapropagandát, az országok belpolitikájába való beavatkozást, a nemzetek leépítését, a hagyományos értékek megkérdőjelezését és így tovább. Jövőre végre kirobbanhat a konzervatív szavazók forradalma, vagy minden marad a régiben?

– Kimondhatjuk, hogy kulturális vasfüggöny hullott le Nyugat- és Kelet-Európa közé. Üdvös lenne, ha minden tagország megőrizhetné a szuverenitását, az Európai Bizottság pedig egyszerű hivatallá vedlene vissza, amely végrehajtja a nemzetállamok közös, az Európai Tanácsban meghozott döntéseit. És sok mindent megoldana, ha az unió két fele ideológiailag békén hagyná egymást. Ám Brüsszel nyilván nem menne ebbe bele, erősnek érzi magát, hiszen élvezi a globalisták támogatását. Kérdés, tudatosította-e már magában az európai polgárok érintett része, milyen csapdába került azzal, hogy Brüsszel egy Amerika által irányított kontinentális főhatalommá igyekszik kinőni magát. Kérdés az is, hogy képesek-e a választók EU-n belüli, de akár EU-n kívüli alternatívákban gondolkodni, szembemenve a balliberális média mindennapos sulykolásaival. Ez dönt a jövő évi választáson.

– Még nem beszéltünk a hiteltelenségről, azaz a Brüsszelben normává vált korrupcióról, illetve az elit morális és szellemi leépüléséről, valamint a súlyos gazdasági krízisről. Egy nemzeti kormány ennek a tizedébe is belebukott volna…

– Így van, de ez egy következmények nélküli Európai Unió már jó ideje. Sőt, ma már az unió tulajdonképpen nem is Európát képviseli, csak egy bürokratikus intézményrendszer, amely rá akarja kényszeríteni az akaratát a tagállamokra, az európai emberekre. Már rég nem egy Európa-párti, hanem globalista szerveződés, globalista befolyással, globalista háttérrel és többségében a globalizmushoz húzó politikusokkal. Ezért mondom azt, hogy aki megkérdőjelezi a jelenlegi uniót vagy szembemegy vele, az nem Európa ellen, hanem Európa érdekében lép fel.

– Magyarországtól a szabályok és a törvények betartását követeli Brüsszel. Miközben ő maga rombolja le a választások, a törvények, a jogok és a demokrácia intézményrendszerét, saját akaratával helyettesítve mindezeket. Nem a Riefenstahl-film, Az akarat diadala forog újra véletlenül?

– A jog az unióban a politika szolgálóleánya lett. A családpolitika, az oktatás, a kultúra, a határvédelem, a belügyek és még sok más terület sem az unió, hanem a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ennek ellenére a bizottság ezekbe is beleszól, a legkisebb ügyekben is hallatja hangját, megfedd bennünket vagy a lengyeleket, majd utána az Európai Bírósághoz fordul, ahol főként a Soros-hálózat emberei ülnek. Az, hogy az EB, amely túllép saját, szerződésekben megállapított hatáskörén, már önmagában is a jogállamiság megcsúfolása. Kérdés, mi lesz például, ha a bíróság úgy dönt, hogy el kell törölnünk a gyermekvédelmi törvényt. Nem fogjuk eltörölni. Mert az EB megy szembe a jogállami követelményekkel, és nem Magyarország!

– Jelenleg négy kérdés izgatja az uniót. Ez a nemzeti szuverenitás, a közös valuta válsága, a migráció és a szankciók, illetőleg a szankciók nyomában keletkezett infláció kérdése. Több tagország is már saját megoldást keres a brüsszeli szinten megoldatlan problémákra. Ez okozza az unión belüli szétcsúszást?

– Nagyon sok alapkérdés csúsztatja szét az uniót, van az említetteken kívül több olyan probléma is, amit afféle szakítópróbának tekinthetünk. Itt van mindjárt a készpénz megszüntetésének gondolata. Egyre inkább erőlteti a globalista elit, például Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke is azt mondja, hogy egy-két éven belül meg kell szüntetni a készpénzt az unió egészében. Hasonló téma a WHO totális hatalomra törekvése is, amit jövőre akarnak átpasszírozni az unión. De ilyen az orosz–ukrán háború is, amelyben, akárhogy csűrjük-csavarjuk, konkrétan részt vesz az unió, miközben az európai emberek már régen békét szeretnének. Nyilvánvaló, hogy ha mi, magyarok meg akarjuk őrizni a szuverenitásunkat, akkor szembe kell mennünk a kialakult tendenciákkal.

– Fricz Tamás ismert tézise az, hogy az unió térjen vissza a kezdetekhez, legyen az európai országok gazdasági együttműködésének szervezete. Ez egyben az uniós alapkonfliktus, a szuverenitás és a föderalizmus közötti harc eldőltét is jelentené. Sikerülhet, vagy már másutt tart a világ?

– Jó kérdés. Ha Európa országai között hatékony és win-win típusú együttműködést akarunk, csináljunk radikális reformokat, hiszen ezzel kihúzzuk Európa szekerét mély válságából. De ha van egy öngyilkos unió, amelyik teljesen alárendeli az akaratát az Egyesült Államok demokratáinak, a mélyállamnak, azaz a globalistáknak, akkor inkább hozzunk létre új szövetségeket. Ilyen lehetne például a kelet-közép-európai, illetve a balkáni államok együttműködése. Egyébként ki hitte volna, hogy valaha is felbomlik a Római Birodalom vagy a Szovjetunió? Vagyis jelenleg olyan helyzetben vannak a magyarok, amelyben csak egyvalami lehet fontos számukra, mégpedig nemzeti érdekeik védelme. Ennek fényében kell eldöntenünk, hogy milyen megoldást választunk. Azaz maradunk-e, átalakítunk, vagy jön a szétcsúszás, és valami egész másba kezdünk.