Hirdetés

Június 19-én múlt épp harminc éve annak, hogy az utolsó szovjet katonai kontingens is elhagyta hazánkat. A honlap szerkesztőit ez az évforduló inspirálta alkotásra. Ahogy a Vörös Hadsereg kivonulása is jelképes határkő volt a magyar történelemben, úgy az 1944–45-ös esztendő is. A háború befejeztével erről a nullpontról rugaszkodott el az ország új sorsa, új élete felé. A honlap szerkesztői gárdáját irányító történész, Ötvös István, a NEB tagja szerint a második világháború és annak befejezése egész Európa számára egyfajta nullpontot, napjaink origóját jelentette. Új politikai, társadalmi struktúra jött létre mindenütt. A magyarok ettől a napi gondok megoldását remélték – élelmiszer-ellátás, tömegközlekedés beindítása, víz-, gáz- és áramszolgáltatás helyreállítása –, elvontabb formában pedig azt várták tőle, hogy tartsa tiszteletben ez a berendezkedés az igényeiket, és alkalmazkodjon az elvárásaikhoz. Ezek ugyanis még a koalíciós időkbe való átmenet napjai voltak Magyarországon…

Fotók, újságcikkek, írások, idézetek, portrék, térképek láthatók és olvashatók a honlapon. Ötvös István úgy véli, ma teljes mértékben át van politizálva a történelemről szóló közbeszéd, az alkotók viszont igyekeztek elkerülni ezt a csapdát, és csak a tényekkel foglalkozni. Mindenekelőtt az időszak legfontosabb eseményeit tárják az érdeklődők elé, az ideiglenes nemzetgyűlés megalakulásától fogva a főváros elestéig, de beleférnek a sorba az olyan érdekességek is, mint hogy miként mentették meg a kommunista partizánok az újpesti víztornyot a felrobbantástól, vagy hogy miként halt meg egy magyar–brit ügynöknő 1945 februárjában. Illetve idefért még például Richter Gedeon gyógyszergyáros szomorú életútjának és tragikus végének leírása is.

Fontosak, árulkodóak a korabeli sajtót bemutató fejezetek vagy a kis- és nagy emberek, azaz egyszerű polgárok és ismert politikusok naplóiból feltárt részletek. Utóbbival együtt is a honlap alapvetően az egyszerű emberek küzdelmeiről szól, arról a nekifeszülésről, amellyel az ország újjáépítésébe fogtak. Ötvös István szerint hiába nevezte később a baloldali sajtó egy rigmussal Gerő Ernőt a „hídverőnek”, a hidakat az egyszerű munkások állították helyre. A nehéz helyzetbe került, végletesen elszegényedett magyar társadalom tagjai nem a menekülést választották, hanem itthon maradtak, és megfogták a munka nehezebbik végét.

A négyezer nyomtatott oldalnak megfelelő anyaghoz tartozik egy rendhagyó szószedet is. Ötvös István szerint feltűnő, mekkora szakadék van ma a fiatalok és az idősek generációja között. Amíg a háború után született mai hatvanasok sokat tudnak az 1944–45-ös időszakról, hiszen a családi, rokoni elbeszélések bőségesen hagytak rájuk tényeket, adatokat, történeteket, addig a mai fiatalok, főleg a harminc év alattiak szinte alig hallottak róla valamit. A szószedet tehát olyan szavakat és fogalmakat magyaráz meg a mai fiataloknak, amelyeket nem ismernek, jóllehet 1944–45-ben a köznyelv szerves részét képezték. Ilyen például a hitlerszalonna, a muszkavezető, sőt, például a maszek is ebbe a sorba tartozik.

Korábban írtuk

De nemcsak a jelzett szavak tűntek el, hanem fontos események emlékei is, megszakadt a családi emlékezet fonala, a mai fiatalok jelentős része nem tudja, mi történt a felmenőivel, hogyan élték meg a háborút, majd az azt követő új korszakot. Ebben is tetten érhető a honlap fontossága.

A szerkesztők nem zárták le az alkotást. Az időközben előkerülő új anyagokkal folyamatosan bővítik a Nulla Évet. A furának tűnő címet egyébként John Lukacstól, a 2019-ben elhunyt, Amerikában élt magyar történész egyik kötetétől kölcsönözték, amely 1945. A nulla év címmel jelent meg. ν