Újkori hadjárat Európában
Amikor minden német hunná változott
„Jártál csatában, tárnokvölgyi csatában! Égszínkék ruhában, szemek zászlajában, hunok táborában, Atilla városában, / Világ ellenében, Isten gyötrelmében, élet szerelmében, diadal jegyében! Hej!” – képzeljük el, ahogy sok száz, sőt sok ezer germán tombol erre a dalra a huszadik század végén. Szürreális, ugye?
Grandpierre Atilla énekes, csillagász, a Vágtázó Halottkémek (VHK) frontembere felidézte, hogy amikor a rendszerváltás táján először játszottak Kölnben, nem tudták, hogy egyáltalán előadják-e külföldön a Hunok csatája című dalukat, mert „nekünk van közünk Attilához, de mit szólnak ehhez a németek?” Aztán két órán át zenéltek, tombolt a közönség, majd a végén odament hozzá a klub vezetője, és azt mondta, hogy „Atilla, erre a két órára minden német hunná változott!”.
A VHK különös kulturális hadjárattal vágtázott Európán át, nem tudományos előadást tartottak az európai fiataloknak, hanem átsugározták a szertelen, tomboló, felszabadult hun életérzést. De vajon mi ösztökélte Grandpierre Atillát, hogy a hunokról és az ősmagyar életerőről írjon szövegeket meg énekeljen?
– Édesapám, Grandpierre K. Endre íróként és őstörténészként az emberiségért rajongott, és az emberiség hivatásáról olyan képet alkotott, amelyet sosem hallottam mástól. Tizenöt éves koromban mesélt arról, hogy az ősi társadalmakban létezett egy varázslatos erő, amely képes volt hipnotizálni az embereket. Ámde nem rosszra, agymosásra használták, mint manapság, hanem jóra, hogy kihozzák az emberből a legjobb képességeit. Ezt a jó varázserőt használták az ősi társadalmakban, a hunokéban és a szkítákéban is. Mintha villámcsapás ért volna, hiszen rájöttem, hogy nincs is izgalmasabb és nagyszerűbb feladat, mint ezt megtalálni – mondta a Demokratának Grandpierre Atilla. Bartók Béla is azt írja, hogy létezik olyan igazi népzene, amely természeti erőként hat. Grandpierre Atilla szerint az az erő, ami létrehozta az ősi társadalmakat, megtalálható az igazi ősi népzenében.
– Azért mentem el a nyolcvanas években a Magyar Állami Népi Együttes koncertjére, hogy abból ihletet merítsek. A műsorban szerepelt az Őseink idézése című dal, amire nagyon kíváncsi voltam, a dallamára és a szövegére egyaránt. Amikor az előadás ehhez a műsorszámhoz ért, kiderült, hogy nincs szövege – pedig nyilván énekelték, minden népdal így született. Talán betiltották, gondoltam. Elhatároztam, hogy írok hozzá szöveget. Ez lett a Hunok csatája – idézte fel az énekes.
Grandpierre Atilla arról is mesélt, hogy amikor csillagászként a kaliforniai Chapman Egyetemen volt vendégprofesszor, a komolyzenei tanszék vezetője megtudta, hogy népzenekutatással is foglalkozik, ezért meghívta, hogy tartson egy előadást az ősi népzenéről.
– Út közben beszélgettünk, és kiderült, hogy a Vágtázó Halottkémeket és a Vágtázó Csodaszarvast is ismerte. Sok dokumentum van róla, hogy az amerikai egyetemek kollégiumi rádióiban naponta többször is szólt a VHK, főleg a Hunok csatája. 1986-ban Beatrix holland királynő személyesen járta ki a magyar kormánynál, hogy a VHK koncertezhessen Hollandiában. Olyan széles körben felfigyeltek az együttesre, hogy a magyar kultúra képviseletére tíz évig minket küldtek ki más nyugat-európai országokba is – mondja.
Édesapja rá hagyományozta az Atilla és a hunok című könyvének jegyzetanyagát, ebből írta meg a hun királyról szóló könyvét.
– Attila éppen a történelem felemelő erőinek volt a legkiemelkedőbb képviselője, az emberiség és a népek javára cselekedett. A szkíta–hun–magyar civilizáció nem abban látta rendeltetését, hogy minden más népet maga alá rendeljen. A könyvben megpróbáltam helyreállítani a hun uralkodó eltorzított képét. Szerintem azért feketítették be, mert a történelem felemelő erőinek világtörténelmi jelentősége azok útjában áll, akik a népek felemelése helyett éppen az ellenkezőjén dolgoznak – állítja Grandpierre Atilla.
De vajon manapság helyén kezeljük Attila alakját hazánkban? A zenész szerint korántsem.
– Nálunk is gyakoriak olyan ábrázolások, amelyek primitívnek vagy vadnak ábrázolják. Pedig nézzük csak meg, hogyan néztek ki a korabeli hun királyok. A kétezer éves, Noin Ulában talált szőnyegen egy hihetetlenül intelligens, magas lelkiségű valakit láthatunk. Helyénvaló volna a magyarság részéről, ha e kiemelkedő hősének méltón őrizné az emlékét. Ne dőljünk be az áskálódásnak, hanem teljesítsük Attila király végakaratát, és építsünk békés, felemelő jövőt a Kárpát-medencében! – mondja Grandpierre Atilla.
Isten kardja a mi kezünkben! című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók. Alább belelapozhatnak a mellékletbe.
