– Mekkora profitra számíthatnak a biztosítók?

– Maximum 3,5 százalék lehet az adminisztratív költségük, ebből 2 százalékot tehet ki a nyereségük, a fejkvóta-költségvetésre számolva. Becslések szerint hét év alatt térül meg a magánbiztosítók befektetése, onnan kezdve már 33 százalékos profittal számolhatnak. A most megszavazott törvény kimondja ugyan, hogy 2012-ig nem vehetik ki a nyereségüket a biztosítók, de a Kiskunhalason napvilágot látott titkos SZDSZ-dokumentumok is éppen azt sorolják, hányféle trükkel lehet egy-egy rendszert alaposan megcsapolni.

– Azt mondta, ha belépnek a magánbiztosítók az egészségügybe, szükségszerűen alacsony lesz a szolgáltatások színvonala. Miért?

– A nyereségérdekeltség spórolásra, és az egészségesekért folytatott versenyre készteti őket. Az állam azt mondja, a fejkvóta tükrözni fogja egy-egy biztosított egészségi kockázatait. De nem teljes mértékben. Csak bizonyos tényezőket vesz számításba, például az életkort. Egy hetvenéves ember ellátására a terv szerint 270 ezer forintot adnak évente, egy fiatalemberére pedig csak 60 ezret. A többi a biztosító kockázata. Ő viszont csak úgy tud spórolni, úgy tudja ezt a kockázatot csökkenteni, ha alacsonyabb színvonalú szolgáltatásokat vásárol a betegeinek. Eközben elűzi azokat a betegeket, például a krónikus betegségben szenvedőket, akiknek eleve többe kerül az ellátásuk, mint amennyit az állam ad rá fejkvóta formájában. Egy biztosítónak csak akkor lenne érdeke tényleges versenyben magához vonzani a krónikus betegségben szenvedőket, és magas színvonalú ellátást nyújtani számukra, ha az állam által adott fejkvóta fedezné az illetők gyógykezelésének teljes költségét. De nem fedezi.

– Márpedig a kormány szerint a biztosítók igyekeznek majd minél több biztosítottat megnyerni maguknak!

– Sokszor hallottam én is, csakhogy ez így teljesen logikátlan. Vegyünk egy példát. A 2004-es adatok szerint a teljes aktív kórházi betegellátásra fordított pénzt a lakosság tizenhét százalékára költöttük, ennyien feküdtek kórházban. E betegek negyedére ment el a rendelkezésre álló pénz közel kétharmada. Ez 425 ezer embert jelent, a gyógyításuk pedig 500 ezer forintot tett ki fejenként. Ha mindegyikre a maximális fejkvóta összegét, azaz a 270 ezer forintot kapják a biztosítók, s még elérnek egy tízszázalékos megtakarítást is, akkor is 180 ezer forint veszteségük lesz egy-egy betegen. Nos, tegyük fel, hogy valamelyik biztosító eközben még magas színvonalú ellátást is nyújt, és ennek elmegy a híre. Nyilván vele akar majd szerződést kötni a 425 ezer beteg jelentős része, ami a 180 ezer forintos fejenkénti veszteséget figyelembe véve a biztosító csődjét okozza. Vagyis egyáltalán nem érdeke jó minőségű ellátással magához vonzani az embereket.

– Vannak még ilyen aláaknázott területek?

– Persze. Azt ígéri a szaktárca és a kormány, hogy a biztosítók lerövidítik majd a hosszúra nyúlt várólistákat. Jó is lenne, mert van olyan kórház, ahol korábban fél évet kellett várni a csípőprotézis beépítésére, a „reform” eredményeként viszont már nyolc év a várakozási idő.

– Nyolc év? Ez embertelen…

– Tegyük fel, hogy az egyik biztosító a feltételezett verseny jegyében féléves listát hirdet. Kiket vonz magához? Hát azokat, akik másutt évekig várnának a műtétre. Egy protézis beépítésének ára azonban 800 ezer és 1,2 millió forint között mozog. A 270 ezer forintos fejkvóta után 500-900 ezer forintos vesztesége lenne a biztosítónak, betegenként. Ugyan miért versenyezne? Amint mondtam, nálunk is várható, hogy a biztosítók mindenütt a legolcsóbb ellátást keresik majd. Mondjuk egy érprotézis beültetése helyett az amputációt.

– Hátborzongató… A Fidesz azt ígéri, ha kormányra kerül 2010-ben, mindent visszacsinál. Ez nem riasztja el a biztosítókat?

– Nem. A vizitdíjjal ezt könnyen meg lehet majd tenni, de a biztosítókkal nem. Ők már feltérképezték a jogi lehetőségeiket, és az idevonatkozó uniós szabályokat. Ha ki akarjuk vásárolni őket, az körülbelül 500-600 milliárd forintjába kerülne a magyar államnak. A biztosítók többek között az elmaradt hasznukra hivatkoznak majd, s ezt az Európai Bíróság komolyan fogja venni. Ez az összeg pedig meghaladja azt a 400-450 milliárd forintot, ami 2013-ig érkezik a magyar egészségügybe Brüsszelből.

– Ki fogja irányítani a rendszert, az MSZP vagy az SZDSZ?

– A biztosítók. Az a bizonyos 49 százalékos részesedés, amit a megszavazott törvényben kaptak, csak látszólag jelent kisebbségi tulajdont. Valójában kiharcolták a biztosítók, hogy ők adják a pénztárak teljes menedzsmentjét. Övék tehát az irányítás, a törvény szerint létrehozandó Nemzeti Egészségbiztosítási Központ is csak asszisztálhat nekik, államilag ugyanis képtelenség lesz ezt a rendszert szabályozni és kézben tartani.

Sinkovics Ferenc