Minimum ennyi idő szükséges ugyanis ahhoz, hogy a javasolt módosítások alapján elkészült kísérleti programokat és módszereket a gyakorlatban is – legalább egyszer – kipróbálják, még mielőtt kötelezően előírják az iskolák számára. Ha erre kevesebb időt szán a minisztérium és a kormányzat, akkor nem derül ki időben, hogy a változtatás milyen hatással lesz a diákok fejlődésére, a pedagógusok álláshelyeire, az új feladatok finanszírozására és más egyéb, csak a gyakorlatban megmutatkozó problémára.

Az Oktatási Minisztérium ehhez képest 2002 decemberének végén küldte el a közoktatási törvény módosítására vonatkozó javaslatát az érintett szakmai és a különböző civil szervezeteknek, hogy január 10-ig véleményezzék azt. A közel nyolcvan paragrafust érintő módosítás átvizsgálására – értelemszerűen a karácsonyi és újévi szabadságolásokat leszámítva – alig néhány nap maradt.

Az Áprilisi Ifjak szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében arra hívták fel az oktatási tárca figyelmét, hogy a közoktatás nem kísérleti terep, ahol rögtönzésekkel és megfelelő „piár”-politikával sikereket lehet elérni. Sió László, a Fidesz oktatási tagozatának vezetője szintén elkapkodott és elhibázott lépésnek tartja a törvénymódosítás kezdeményezését, véleménye szerint az erről folyó vita szerepe inkább az, hogy elterelje a figyelmet a valódi célról, mégpedig a tantervi szabályozás újabb reformjáról, az iskolaszerkezet átalakításának szándékáról, valamint a közoktatás finanszírozását és a pedagógusok foglalkoztatását érintő változtatásokról.

– Ezt támasztja alá, hogy a nagy hangon beharangozott módosításoktól, amelyeket látszólag teljes elkötelezettséggel képviseltek hónapokig, alig néhány ellenérv hatására visszaléptek – nyilatkozta lapunknak Sió László. Ma már a miniszter is elismerte, általánosságban nem igaz, hogy túlterheltek a diákok, nem lesz tiltva az évismétlésre utalás sem, és a házi feladatról is maguk dönthetnek majd a tanárok. Mindez jelzi, hogy megfontolt, szakszerű törvény-előkészítő munka helyett ötletbörze zajlik a tárcánál, az elkötelezettség pedig ideig-óráig tart.

A minisztériumhoz hasonlóan bizonytalanok az egyesületek is. Például a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének vezetője, Keszei Sándor néhány héttel ezelőtt még megalapozatlan és álságos intézkedésnek tartotta a tervezet néhány pontját, és ennek hangot is adott az egyes sajtóorgánumokban. A Népszava értesülése szerint azonban a Közoktatás-politikai Tanács ülésén a szervezet elnöke már úgy fogalmazott: több mint elégedettek a javaslattal, sőt tízéves álmuk valósul meg általa. Keszei Sándor a pálfordulás óta megkeresésünkre nem kívánt reagálni, mint mondta, „sajtóstoppot” rendelt el, mert állítása szerint a tárca nagy egyeztetési készségről tett tanúbizonyságot, és bízik benne, hogy a végleges törvénytervezet elkészítésénél már álláspontjukat is figyelembe veszik.

Tekintettel azonban arra, hogy a javaslat várhatóan tavasszal a parlament elé kerül, s a minisztérium reményei szerint már a tanév végére új, módosított közoktatási törvénye lesz Magyarországnak, az egyeztetések és a viták végeztével sem lesz elegendő idő arra, hogy kiküszöböljék a gyakorlatban felszínre kerülő problémákat, ezért kellene kipróbálni a módosításokat legalább egyszer egy iskolában.

A legtöbb vitát kiváltó kezdeményezés egyébként a bukás lehetőségének megszüntetése volt az alsó tagozaton, valamint ugyanitt az írásbeli házi feladat megtiltása a hétvégékre és a szünetekre, illetve az osztályzatok helyett a szöveges értékelés bevezetése. Sipos János, az Oktatási Minisztérium közoktatásért felelős helyettes államtitkára ez utóbbit cáfolta: kötelezettséget a javaslatban nem írtak elő, csak a lehetőségek körét növelték. Eddig csak az elsőtől a hatodik évfolyamig lehetett választani a szöveges és a hagyományos érdemjegyekkel történő értékelés között, azonban ez most már a tervezet szerint a tantárgyak egy meghatározott körére vonatkozóan a felső osztályokban, illetve a középiskolában is lehetségessé válik. A házi feladatokkal kapcsolatban a helyettes államtitkár elmondta, hogy a szülőknek továbbra is lehetőségük lesz a szünetekben és a hétvégeken foglalkozni gyermekükkel, a módosítással azt szeretnék elérni, hogy ne legyen kötelező a hétvégi írásbeli gyakorlás, legfeljebb lehetséges, ha a szülő úgy ítéli meg. Arra a felvetésünkre, miszerint éppen azon diákok szülei nem foglalkoznak gyermekük előmenetelével, akikre amúgy is jellemző a lemaradás, elmondta, hogy ez a probléma a jelenleginél sokkal jobban megoldható a pedagógiai módszertan színesítésével. Ilyen lesz például a differenciált tanítás, kooperatív tanulás, amelyekre a jövőben a tárca támogatott továbbképzési lehetőségeket biztosít az ország pedagógusai számára. Az évismétlésről Sipos János azt nyilatkozta lapunknak: ne kelljen automatikusan évet ismételnie annak a kicsi gyereknek, aki egy tantárgyból lassabban fejlődik, és esetleg nem teljesít még megfelelően az első három évfolyamon. De ha a szülő szükségesnek látja, továbbra is kérheti az évismétlést (ez egyébként a sikeres tanév esetén eddig is így volt). Ebben az esetben ugyanaz a kérdés merült fel, mint korábban: általában a lemaradt diákok szüleire jellemző, hogy nem törődnek ilyen behatóan gyermekeik tanulmányaival. A helyettes államtitkár ezzel kapcsolatban a felzárkóztatás és differenciált oktatás fontosságát hangsúlyozta, valamint a szülő és a pedagógus közti kommunikáció lehetőségét. Hozzátette, hogy egyes kutatások szerint a tanulóknak mindössze 26 százaléka jár a mentális fejlettségének megfelelő osztályba, legtöbbjüknek eggyel, illetve kettővel magasabb vagy alacsonyabb osztályban kellene tanulnia. Tehát feltétlenül népszerűsíteni kell a differenciált oktatás módszerét, és szemléletformálásra is szükség van, mert a magyar társadalomban gyakran kivetik azt, aki nem teljesít kiemelkedően. Nemcsak az elitképzés színvonala a fontos. Azok a gyerekek, akik nem hozták otthonról azt a késztetést, hogy tanulni jó és érdemes, eleve hátránnyal indulnak, nekik több segítségre van szükségük. Sipos János szerint a törvénymódosítás nem változtat az iskolaszerkezeten – éppen megerősíti, hogy az általános iskola nyolc évfolyamos. A lexikális ismeret-követelmények csökkentése érdekében felül fogják bírálni a Nemzeti Alaptantervet. E folyamat révén fejlesztik az alapkészségeket, túllépnek a lexikális ismeretek mindenhatóságán, és olyan képességfejlesztésbe fognak, ami a gyakorlatban hasznosítható tudást nyújtja, ugyanis Magyarországon jelenleg az iskolai sikerességnek semmi köze az életben való sikerességhez. Az államtitkár szerint sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni az érzelmi intelligencia fejlesztésére, mert az értelmi intelligenciánál sokkal nagyobb arányban járul hozzá az egyén sikerességéhez.

A Fidesz oktatási tagozatának vezetője azonban másképp vélekedik a tervezett módosítás fő kérdéseiről:

– Az évismétlés kategorikus tiltása csak azon a felvetésen alapulhat, hogy vannak pedagógusok, akik mindenáron buktatni akarnak. Ez egyrészt sértő a pedagógusok többsége számára, másrészt megalapozatlan is. Az évismétlésről szóló döntést a pedagógusközösségek ma is megfontoltan, a szülőkkel együttműködve, a gyermek érdekeit szem előtt tartva hozzák meg – mondta Sió László. Álláspontja szerint a szülőknek, pedagógusoknak azt kell mérlegelniük, hogy mi a gyermek jövőbeli érdeke, s mi szolgálja leginkább az előmenetelét. Adott esetben lehetséges, hogy az a kisebbik rossz, ha kiszakítják a megszokott közösségből, s évismétlésre bocsátják, mint az, ha hosszú időre kudarcra van ítélve és gyomorgörccsel indul mindennap iskolába.

A statisztika szintén ez utóbbi érvelést támasztja alá, amelynek eredményei szerint az évismétlők aránya az alsó tagozaton évek óta alacsony, tehát a probléma nem olyan méretű, hogy törvényi beavatkozásra lenne szükség. Az első évben körülbelül négy-öt százalék, az azt követő években pedig másfél-két százalék között mozog azok aránya, akik saját érdekükben osztályt ismételnek. A négy-öt százalék azért sem sok, mert az első osztály legfontosabb feladata, hogy a diákok megtanuljanak írni, olvasni. Ha ez ebben az időszakban nem sikerül, akkor a későbbiekben nincs mód ennek pótlására. Az írni, olvasni rosszul tudó gyermek, ha nincs ismétlésre kényszerítve, soha nem hozza be a többieket, és eleve kudarcra van ítélve az előmenetelét illetően. A megkérdezett tanítók véleménye szerint is az lenne a megoldás, ha az alapozás szempontjából legfontosabb első két évben a rossz teljesítményt nyújtó gyermekek visszamaradhatnának, hiszen biztos alapok nélkül lehetetlen a tovább haladás. Érdekes, miért ragaszkodik ehhez a tárca, ha közben az alapozás fontosságát hangsúlyozza. Azt pedig illúzió feltételezni, hogy majd a szülők fognak ragaszkodni gyermekeik megbuktatásához. A tapasztalatok szerint pont azok a szülők nem törődnek gyermekeik előmenetelével, ahol az évismétlés szóba jöhet.

Horváth Zsuzsanna, a Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Központ tudományos főmunkatársa hívta fel a szülők figyelmét arra: ha egy diák egyszerre több tantárgyból is megbukik, a szülőnek lehetősége van az illetékes önkormányzatot megkérni, hogy állítson fel egy vizsgálóbizottságot az évismétlés jogosságának megállapítására. Véleménye szerint akkor lehetne egyértelműen kezdeményezni a bukás eltörlését, ha a bizottságok és az iskolák döntésének vizsgálatakor kiderülne, hogy az iskolák sok esetben indokolatlanul buktatnak. De ilyen vizsgálat ez idáig még nem volt.

Magyar Bálint egy idealizált gyermekképet állít fel, mikor azt gondolja, hogy ha a gyerekek a hét végére vagy a munkaszüneti napokra nem kapnak házi feladatot, akkor kirándulással, sportolással töltik el szabadidejüket. Lehet, hogy ez éppen ellenkezőleg fog történni, nem olvasással, hanem például a televízió nézésével ütik agyon a felesleges időt (vagy talán pont ez Magyar Bálint célja?).

Sió László szerint a házi feladat szabályozása egyáltalán nem törvénybe való. Sokkal inkább az iskola pedagógiai programjában kell ezt a kérdést szabályozni. Azt állítja, a tiltás csak azt eredményezheti, hogy a házi feladatot gyakorló vagy szorgalmi feladatnak keresztelik át. A házi feladat megtiltása egyébként életidegen is, hiszen a gyerekeket nem a túlterheléstől kell védeni, hanem sokkal inkább arra kell gondot fordítani, hogy értelmes, fejlődésüket elősegítő feladatokkal lássuk el őket.

A törvényalkotók elfelejtkeztek arról is, hogy mi a teendő akkor, ha például a környezetismeret-óra hétfő és pénteki napokra esik. Mivel a gyerek egyáltalán nem készül fel a hétfői órára, a tanár lassabban halad a tananyaggal, a diákok ugyanis csak minden második órán vesznek részt aktívan, felkészülten. A tanítók véleménye szerint sem szabad törvénnyel szabályozni a házi feladatok kérdését, sokkal inkább az illető nevelőre kell bízni, hogy mit tesz az adott helyzetben. A megtanult anyagot gyakoroltatni kell, erre pedig kevés a tanóra, és sokan igénylik a gondolkodtató jellegű feladatokat. A diákok szempontjából fontos, hogy a szünetekben is foglalkozzanak iskolai feladataikkal, ellenkező esetben kiesnek az iskolai ritmusból, és sokat felejtenek. Emiatt a tanároknak és a gyerekeknek egyaránt nehezebb lesz a dolga, mert az ismétléssel rengeteg idő vész el. Ráadásul mi történik péntek délután a napköziben? A gyerekek ölbe tett kézzel ülnek három és négy óra között?

Többek szerint az SZDSZ által felvetett javaslatok csak látszatmegoldások, nem oldják meg az alapvető problémát: a túlterheltséget. A Magyar Tanárok Egyesületének véleménye szerint nem maga az ismeretközvetítés a modern iskola ellensége, hanem csupán az alkalmazni nem tudott ismeret, a diák életvilágával, mindennapi kultúrájával kapcsolatba nem kerülő lexikai tudás. Ők azokkal értenek egyet, akik azt mondják, hogy a mai diákok legalább annyira alul-, mint túlterheltek. Szerintük az értékelésnek, a versenyeknek, a vizsgáknak elszigetelt lexikai tudáselemeket mérő voltán változtatni kell, de a tananyagcsökkentés vagy a terheléscsökkentés jelszavának kiadása – mint már oly sokszor tapasztalták – nem vezet eredményre.

Egyébként a minisztérium által sokat hangoztatott túlterheltségre vonatkozó adatok (a mért korosztályok többségénél a kötött idejű elfoglaltságok meghaladják heti ötven órát) nemcsak az órai jelenlétre és a délutáni tanulásra vonatkoznak, hanem a „kötött idejű elfoglaltság” alatt értendő az iskolába való utazás és a különórák időtartama is. Márpedig az általános iskolások és középiskolások körülbelül háromnegyede jár valamilyen szakkörre, nyelvórára, előkészítőre, sportfoglalkozásra stb. Ha a tananyag valóban annyira leterhelő lenne, nem jutna a gyerekeknek ennyi ideje és energiája a délutáni különórákra.

A sokat hangoztatott adatok mellett a tárca hosszú ideig nem hozta nyilvánosságra a Szonda Ipsos által végzett felmérést, amelyet az Országos Közoktatási Intézet rendelt meg. Az eredményekre a Fidesz hívta fel a figyelmet: a megkérdezettek 41 százaléka szerint az oktatás színvonala Magyarországon az elmúlt években javult, s csak 19 százalékuk szerint romlott. A közvélemény többsége jónak tartja a hagyományos iskolaszerkezetet is. Sió László szerint a kutatás eredményeiből kiderül, hogy az Oktatási Minisztérium tevékenysége nincs összhangban a közvélemény és a szakma elvárásaival.

Mit szeretne tehát a minisztérium? Sokan emlegetik a szerkezetváltást, annak ellenére is, hogy a helyettes államtitkár is cáfolja, s az MSZP a hagyományos iskolarendszer mellett foglal állást. Csak az SZDSZ véleménye a jövőre vonatkozóan nem egyértelmű ebben kérdésben. Mások szerint pedig a liberális kisebbség felzárkóztató politikája áll a háttérben: ez azonban fordítva is elsülhet. A meg nem buktatott, ezért lemaradt diákok nem tudnak majd felzárkózni, és társaik lesznek kénytelenek lassabban haladni a kedvükért. Ez nem válik sem a kisebbség, sem a többség javára. Mint ahogy Sipos János helyettes államtitkár is fogalmazott, azoknak a gyerekeknek, akik nem hozták otthonról azt a szemléletet, miszerint tanulni jó, tanulni kell, több segítségre van szükségük. A több segítséghez viszont több idő kell. Kissé ellentmondásosnak tűnik, hogy éppen az SZDSZ ragaszkodik a differenciált oktatáshoz, holott ellene van mindenfajta megkülönböztetésnek. A differenciálás voltaképpen nem más, mint megkülönböztetés: a tanár csoportokra osztja az osztályt, s a lassabban haladóknak kevesebbet kell teljesíteniük.

Az Áprilisi Ifjak is aggályát fejezte ki a módosítást illetően: „A tervezet mögött meghúzódó koncepció igen alacsony szintre korlátozza a gyermekek tanulási lehetőségét, mintegy megakadályozva azt, hogy tudása által, önszorgalomból tudjon valaki változtatni a sorsán. Ez több mint bűn egy olyan nemzet esetében, amely szinte csak tudástőkével rendelkezik. A tervezet hathatósan hozzájárulhat ahhoz, hogy az utánunk jövő nemzedékek tökéletes, nem gondolkodó fogyasztókká váljanak. A már most is látványosan terjedő és romboló kulturális globalizáció alacsony szintű általános közoktatás esetén könnyebben integrálja magába nemzeti kultúránkat, valamint felemésztheti társadalmi ítélő- és ellenálló képességünket a szélsőségekkel szemben. A Közoktatási Törvény módosítási tervezete az új (senki által nem igényelt) Nemzeti Alaptantervvel együtt a tananyagcsökkentés és a gyermekközpontúság álarca mögött a jövő nemzedékeinek elbutítását, iskolák százainak bezárását, tanárok ezreinek utcára kerülését szolgálja, és felelőtlenül kedvezőtlen helyzetbe hozza az egyre inkább kiéleződő munkaerőpiaci versenyben.”