András bácsi karácsonya
A déli határvidéken őrködő polgárőrökről készített riportunk kapcsán több felajánlás is érkezett a cikkünkben bemutatott, nehéz anyagi körülmények között élő András bácsi részére, akit a mórahalmi polgárőrök rendszeresen felkeresnek. December elején örömhírrel és ajándékokkal érkeztek.
A Demokrata olvasói igencsak bőkezűek voltak. Az egyik felajánlás Németországból érkezett a néhai országgyűlési képviselő Torgyán József húgától, Torgyán Máriától, aki többhavi gyógyszerre és élelmiszerre elegendő pénzt utalt a mórahalmi Esély Alapítványnak, hogy rendszeresen támogassák András bácsit, mert ahogy lapunknak elmondta, meghatotta a tanyán élő ember szomorú története. Egy másik ajándékozó, Czinege Károly Jászberényből küldött több tízezer forint értékű tartós élelmiszerekből álló csomagot. A nyugdíjas villamosmérnök, aki saját bevallása szerint gyakran próbál ily módon segíteni másokon, életkora folytán egyszerűen csak öcsémuramként emlegeti a nála tíz évvel fiatalabb pártfogoltját.
– Mindenki, akit elkerül a betegség és a szükség, hálás lehet, hogy nem szorul támogatásra. Jászberényben sok jómódú ember él, titkon abban is reménykedem, hogy a nélkülözők felkarolásával követendő példát mutathatok nekik – jelenti ki Czinege Károly, aki a Máltai Szeretetszolgálatot és a helyi kórházat is rendszeresen segíti.
A mórahalmi polgárőrök vezetője megtisztelőnek érzi a bizalmat, hogy őket kérték fel az adományok eljuttatására.
– Meglepődtem, amikor Magyarországról és Németországból is felajánlások érkeztek hozzánk, és a mai napig elérzékenyülök, ha arra gondolok, hogy tőlünk akár több száz kilométerre élő emberek segítséget nyújtanak egy számukra ismeretlen rászorulónak – meséli Sárközi László, akit november közepén kísértünk el a tanyavilágba. András bácsi városszéli házának kéményéből akkor a kissé hűvös idő ellenére sem szállt fel az otthon melegét jelző füst, és a csöndes porta magányos életről tanúskodott.
A szegénységben, havi 30 ezer forint jövedelemből élő nyugdíjas a rendszerváltás előtt a helyi termelőszövetkezetben dolgozott, ahol elmulasztották bejelenteni a munkaviszonyát, ezért ilyen kevés a járandósága. Mivel felesége régen meghalt, gyermeke pedig nincs, a kapcsolatot az önkormányzat szociális gondozóján és a polgárőrök látogatásain keresztül tartja a külvilággal, főként miután egy szerencsétlen esés következtében megsérült a lába. Azóta kénytelen bottal sántikálni. A januárban 74. születésnapját ünneplő nyugdíjas korábban pár hónapot töltött idősek otthonában is, de a bezártságot pusztai emberként nem tudta megszokni, visszavágyott a tanyára.
Itt érte az örömhír, amikor december elején a helyi polgárőrelnök ismét ellátogatott hozzá.
– Miközben a kedvenc háztartási kekszét, szalámit, szalonnát, kristálycukrot, gyümölcskonzervet, kávét, tésztát, csokoládét, szaloncukrot és almát tartalmazó dobozokat bontogattuk, láttam, hogy még mindig nem hiszi el a történteket, ezért ott helyben felhívtuk az ajándékozót, akivel jó pár percig elbeszélgettek. Nagyon megható volt, amikor könnyes szemmel azt mondta nekem, még soha nem volt ilyen szép ünnepe. Miközben együtt örültünk a szerencséjének, arra gondoltam, hogy ezek azok a pillanatok, amelyekért érdemes önkéntesként hajnalban kelni, éjszakai őrjáratra indulni, egyszóval polgárőrként szolgálni. Sárközi László azt is megvallja, mióta személyesen is átélhette ennek a különleges örömszerzésnek a pillanatait, azt vette észre magán, hogy a korábbiaknál is több odaadással fordul a többi ember felé.
