Angyali dallamok
Az Angelica Leánykar megálmodója és karnagya Gráf Zsuzsanna, aki több mint három évtizede vezeti a zene mélyebb megértésén keresztül a művészi igényesség útján tanítványait. Művészként és pedagógusként a Kodály-módszer elkötelezett nagykövete itthon és a nagyvilágban. Bepillantottunk a műhelytitkokba: az Angelica-szalonban jártunk.
Ismét eltelt egy sikeres évad az Angelica Leánykar életében, immár a harminckettedik. Nem volt könnyű időszak a járvány, a bezártság évei után, a szomszédunkban zajló háború árnyékában. De talán épp most teljesedik ki igazán a kórus valódi küldetése: reményt adni az embereknek, megszólalni a tiszta, angyali ártatlanság hangján. Üzenni, hogy létezik és bennünk él a transzcendens harmónia tökéletes világa, ami felülír minden rosszat. Csak hagyni kell, hogy átjárja a lelkünket a dallam, és beleborzongani a gyönyörűségbe.
Gráf Zsuzsannával és két tanítványával a városmajori Angelica Szalonban találkoztunk, amelynek falai közé Gráf Zsuzsanna Kodály Zoltán szellemiségében működő zenei műhelyt álmodott meg. A karnagy minden mozdulatából szenvedély, lelkesedés és már-már gyermeki öröm árad. Ezzel a derűvel foglal helyet a zongoránál, majd átszellemülten vezényelni kezd. Talán ez a derű teszi vonzóvá a tanítványai előtt, akik szemlátomást őszinte tisztelettel és szeretettel vannak iránta. Kiválasztottnak érzik magukat.
Nem véletlenül, mert valóban azok: nem könnyű bejutni a Városmajori Gimnázium zenei tagozatára. A nyolcadik osztály elvégzése után már komoly zenei előképzettséggel érkeznek a lányok, nagyon magasak a követelmények.
Boross Barbara 2004 óta tagja az Angelica Leánykarnak. Nem volt kérdés számára, hogy megpróbáljon bejutni a kórusba. Nyolcadikosként sikerrel felvételizett az együttesbe, és azóta felsorolni sem könnyű azt a megannyi hazai és külföldi helyszínt, ahol a kórussal fellépett.
– Nagyon sok megtisztelő meghívás érkezett. Mindenhol nyitott, befogadó fülekre találtunk. A számtalan hazai hangverseny mellett több kontinensen is járt a kórus megalapítása óta, Japántól, Kínától az Egyesült Államokig, Argentínáig a világ számos országában népszerűsítette a magyar kóruszenét. Felléptünk többek között Buenos Airesben, Rómában, Párizsban, Barcelonában, Madridban, de meghívtak minket Grúziába, illetve Kazahsztánba is. Mindenütt fantasztikusan fogadták a kórus előadását – meséli Barbara, aki azóta elvégezte a Zeneakadémia zongorakísérő-korrepetitor szakát, és az akadémiai diploma mellett jogász végzettséget is szerzett, gyakornokoskodott többek között az Operaházban is. Életében fontos szerepet tölt be a zene, jelenlegi ügyvédi munkája mellett továbbra is foglalkozik zongorakísérettel, korrepetícióval, és a mai napig tagja az Angelica Leánykarnak. Ő az egyik legtapasztaltabb ifjú hölgy a kórusban.
Vass Noémi viszont az egyik legfiatalabb kórustag, most végezte a 9. évfolyamot. Nem minden zenei tagozatos lány kerül be az Angelica Leánykarba, de Noéminak sikerült.
– Emlékszem arra a napra, amikor a Tanárnő azt mondta, hogy meghallgat. Előtte még a nyaralásra is magammal vittem a kottákat, rengeteget gyakoroltam. Mikor megtudtam, hogy beállhatok a kórusba, nagyon boldog voltam. Keményen kikérdezett mindent, de a legjobb érzés az volt, hogy megbízik bennem, és ez azóta is így van. A próbák során nemcsak zenei nevelést kapunk tőle, életszemléletet is közvetít.
– Követelményeket kell támasztani ahhoz, hogy igazi művészi színvonalat tudjunk nyújtani. Nem mondhatom valamire azt, hogy jó volt, ha egyszer nem volt jó – szögezi le Gráf Zsuzsanna. Noémi osztálytársai közül is vannak néhányan, akiknek nemet kellett mondania.
– Nem csaphatom be őket, hisz nem mindenkinek ez az útja. Harminchárom éve csinálom, büszke vagyok arra, hogy soha senkivel nem vallottam szégyent. A fiatalok jól tanulnak, több nyelven beszélnek, meglátják mindenben az értéket. A tehetséggondozás különleges pedagógiai munkát igényel. Állandóan fejlődnünk kell, keressük az új darabokat, tanulunk, és az a közös bennünk, hogy ezt mindenki élvezi, akarja, szereti; ez a fejlődés útja: egy örökké felfelé ívelő spirál.
Gráf Zsuzsanna ma is élénken emlékszik a kezdetekre. Olyan zenei tagozatot és kórust álmodott az akkor induló Városmajori Gimnáziumba, amely professzionális, komoly követelményeket támaszt a tagokkal szemben, nem tűri meg a középszerűséget. Álma valóra vált. Ebből a műhelyből azóta számtalan operaénekes, zeneművész, zenetanár és karnagy került ki, aki pedig nem maradt a zenei pályán, abból is a zenét értő és szerető ember vált.
– Fantasztikus lehetőségek tárultak elénk már az elején. A második év végén megnyertük a debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyt, és onnantól megnyílt a siker útja.
Jöttek sorra a nemzetközi versenyek: hét nemzetközi kórusversenyt nyertek, és évről évre egyre több felkérést kaptak. Folyamatosan bővítették több száz zeneműből álló repertoárjukat, az összes Kodály- és Bartók-darab mellett folyamatosan komponálnak nekik kortárs zeneszerzők. Ahogy a karnagy mondja: különleges, mély kapcsolatot ápolnak Kodály Zoltánné Péczely Saroltával, ami miatt rendkívül szerencsésnek érzi magát. Már a kezdet kezdetén tudatosult benne, hogy mennyire fontosak és hasznosak a kodályi elvek.
Gráf Zsuzsanna Kőszegen született, és már kisgyermek korában megmutatkozott nem mindennapi zenei tehetsége, amit a szüleitől örökölt. Édesapja a MÁV kőszegi fiúkórusát vezette, édesanyja kísérte őket zongorán. Tizenöt évesen került Budapestre, a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjébe.
Ma számos rangos díj és kitüntetés birtokosa a kórus és karnagya. Előbbi megkapta a Magyar Örökség Díjat, a Junior Príma és a Príma díjat, Gráf Zsuzsanna munkásságát pedig egyebek közt három alkalommal Artisjus-, Liszt Ferenc-, Magyar Örökség, Bartók–Pásztory-, Apáczai Csere János- és a legutóbb Magyarország Érdemes Művésze díjjal ismerték el. Gráf Zsuzsanna mégis szerény maradt: azt vallja, hogy a zene iránti alázat nélkül nincs siker.
