Apokalipszis a Kis-Küküllőn

Fordított csoda történt Erdélyben: a Kis-Küküllő vize Holt-tengerré változott. Nem az immár megérkezett Antikrisztus fordított csodája ez, hanem azé a személytelen antikrisztusi erőé, ami a román államapparátust is működteti. Ez a közöny diktatúrája. A tiszai ciánszennyezés óta nem történt a mostanihoz hasonló ökológiai katasztrófa Erdélyben, a biológusok számításai szerint már több százezer hal pusztult el a Kis-Küküllőben a parajdi sóbányából kiszivárgó víz miatt. A holt-tengeres hasonlat pedig nem túlzás, hiszen a dicsőszentmártoni vízmű vízellátását azért állították le a múlt hét végén, mert olyan hullám érkezett a folyón, amelynek koncentrációja elérte literenként a 2200 milligramm értéket, magyarán a Kis-Küküllő vize annyira sóssá vált, mint a Fekete-tengeré. A normális sótartalom értéke 250 milligramm literenként, tehát körülbelül tízszer alacsonyabb, mint a most mértek. A közüzemi vízellátás a meglévő készletek kiürülése után megszakadt.

Csaknem félszázezer ember, többségében magyarok, víz nélkül maradtak nyár elején. A Maros megyei vészhelyzeti bizottság rendelete alapján hétfőtől szünetel a jelenléti oktatás valamennyi évfolyamnak az érintett településeken. Furcsa érzés, hogy amikor felhívjuk a rokonainkat, azt kérdezzük először tőlük, hogy „van mit innotok?” és „van mivel locsolnotok”?, mintha már egy posztapokaliptikus Kárpát-medencében élnénk, ahol a legnagyobb érték a víz, és kevés is van belőle. A csapból már nem folyik, a helybéliek elosztópontokon szerzik be az ivó- és a háztartási vizet, amivel mosni vagy locsolni tudnak; ez egyelőre jól működik, információink szerint nincs olyan város vagy falu, ahol ne jutnának vízhez az emberek. Az egész katasztrófában az a legszörnyűbb, hogy nagyrészt a magyar többségű településeket sújtja, ugyanis Parajdtól délre – a Kis-Küküllő-mentén – Dicsőszentmártonig többnyire magyar többségű falvak vannak, ezek közül az egyik legnagyobb Gyulakuta és Vámosgálfalva; Dicsőszentmártontól délre már mélyszórvány van.

Amint a bánya megtelt vízzel, a patak pedig visszatért a medrébe a hónap elején, már kezdett beszivárogni a szennyezett sós víz a Kis-Küküllőbe, de a múlt hét közepén az emberi és hivatalnoki hülyeség megint diadalt aratott a józan ész felett: a parajdi sóbányánál a Korond-patak elterelésén dolgozó kivitelező cég a hatóságokkal való egyeztetés nélkül megbontotta a külföldi szakértők által javasolt és felépített egyik vízhozamcsökkentő gátat, a víztömeg pedig belezúdult a folyóba. Szinte hihetetlen, hogy a bányakatasztrófa után is emberi mulasztások súlyosbítják a helyzetet.

Így (nem) működik Románia – az egyik hatóság, hivatal vagy állami cég nem tudja, hogy mit csinál a másik, ráadásul a Salrom (Országos Sóipari Társaság) iszapbirkózásba kezdett a regionális vízügyi hatósággal, mert képtelenek eldönteni, hogy melyikük a hibás a sóbánya katasztrófájáért (időközben kiderült, hogy a sóhivatal egy igazi kádertemető, de erről a cikkünk végén írunk bővebben). A Kis-Küküllő biológiai sokfélesége éppen a szemünk előtt omlik össze, a biológusok szerint a román természetvédelmi intézmények nem képesek gyorsan és hatékonyan reagálni a válságokra. A szakértők már most százezres, de akár milliós elhullásról beszélnek. Védett, őshonos fajok tűnhetnek el örökre a folyóból.

Tömeges kihalás

Kollégáim számolják a döglött halakat, elkeserítő a helyzet, a legrosszabb forgatókönyvekben sem gondoltuk volna, hogy ennyi hal elpusztulhat a Kis-Küküllőben, mondta Nagy András Attila halbiológus a Demokratának. A folyó sókoncentrációja jóval nagyobb annál, mint amit a halak vagy a folyóban élő egyéb élőlények nagy része elviselhet. A halbiológus kollégái az elmúlt napokban terepen jártak, dokumentálják a szerencsétlen helyzetet.

– Dögöket számolnak, próbálunk felmérést készíteni, hogy lássuk, milyen fajok pusztultak el. Dokumentálni szeretnénk az utókor számára, standardizált módszerrel összeírni a kárt, és ez embert próbáló feladat, mert sok haltetem lenn marad a víz mélyében, vagy elviszi őket a sodrás. Mindezt a saját szakállunkra csináljuk, mert nem hinném, hogy a romániai hatóságok ezeket a felméréseket alaposan el fogják végezni. Szakmailag érdekel minket, hogy mi lesz ennek a hatása és mit lehet majd tenni, hogy valamilyen mértékben helyreállítsuk a folyó ökoszisztémáját, a jövőben pedig elkerülhetők legyenek a hasonló helyzetek – mondta Nagy András Attila.

A biológusok eddigi kutatásaik alapján úgy tudják, hogy körülbelül 25 halfaj él a Kis-Küküllőben, a közismertebbek közül a márna, a paduc, a fejes domolykó, az alsóbb szakaszokon a harcsa és a ponty, de ezenkívül a folyó felső szakaszain megtalálható az erdélyi ingola is, ami külsejében az angolnára hasonlít, és a halaktól eltérően az állkapocs nélküli gerincesek közé tartozik, a rendkívül tiszta vizű folyókhoz és patakokhoz alkalmazkodott.

– Nagyon sok erdélyi ingolát láttunk elpusztulva, pusztulnak a Petényi-márnák, a sujtásos küszök és szivárványos öklék, de a kövi csíkok és kőfúró csíkok is, szinte mindegyik halfaj pusztul. Kollégáim a kisebb patakok torkolatainál láttak nagy tömegű halrajokat, azokba menekülnek, tehát azok a halak élhetik túl, amelyek jó helyen vannak. Olyan nagy a folyó sókoncentrációja, hogy a nem vándorolhatnak tíz-húsz kilométert, ráadásul a Kis-Küküllő szakaszos, gátak és vízküszöbök szabdalják, nem is tudnának felfelé mozogni – véli a biológus.

Nagy András Attila szerint hasonló katasztrófa az ország bármelyik másik pontján megtörténhet, ha most nem lesz következményük a parajdi eseményeknek. Az erdélyi társadalom ismét azzal szembesül, mi történik, ha hozzá nem értő, de politikailag jól beágyazott embereket helyeznek olyan intézmények élére, amelyek vezetéséhez szaktudás kell.

De vajon regenerálódhat-e a folyó, és ha igen, akkor mennyi időbe telik? A rövid válasz az, hogy sokba.

– A folyó regenerálódása nagyon hosszú folyamat lesz, attól függ, hogy milyen állatok maradnak életben a mellékpatakokban. Ilyenkor nem a haltelepítés a megfelelő megoldás, legtöbbször ezt csinálják, de a Kis-Küküllő 25 fajából talán telepíthetnek pontyot, márnát és ezüstkárászt; és ez még nagyobb problémát fog okozni, mert ha telepítenek is, nem a Kis- vagy Nagy-Küküllőből származó, genetikai állományú egyedeket hoznak, a többi halfajról nem is beszélve – mondta a biológus, hozzátéve: szerint arról keveset beszélnek, hogy mindez hogyan érinti a mezőgazdaságot.

A Kis-Küküllő mentének a legjobb termőterületei a folyó közelében vannak, ám ha a talajvizet megszennyezi a sós víz, akkor ez évtizedekre problémát okozhat a környékbelieknek.

– Az a baj, hogy nem tanulunk ezekből a helyzetekből. A parajdi ökológiai katasztrófa elkerülhető lett volna, hogyha a döntéshozók idejekorán elfogadják a hozzáértők ajánlásait. Miután megtörtént, összeállt egy nemzetközi szakembereket is tömörítő csapat, amely bizonyos ajánlásokat tett. Ennek megfelelően megépítettek két mederküszöböt a Korond-patakra. Azt várták tőle, hogy lassítja a víz sebességét és csökkenti a patak által okozott bemosódásokat. Ez megtörtént, és amint a nemzetközi szakértők elhagyták az országot, a Salrom (a romániai Sóhivatal, a bánya hivatalos kezelője) által megbízott cég elbontotta a gátat, mondván, hogy magas volt a víz szintje, hozzá kellett férni a munkaterülethez. A romániai vízügyi igazgatóság és a Salrom lényegében harcolnak egymással, erőfitogtatás folyik, ennek ez lett az eredménye.

A biológus szerint hasonló ökológiai katasztrófáknak néz elébe Erdély, ha felelőtlen politikai döntéseket fognak hozni. Például üzembe akarnak helyezni egy gátat a Zsil völgyében annak ellenére, hogy a szakértők figyelmeztették a hatóságokat, mekkora természeti károkkal járna, főként úgy, hogy mindez egy nemzeti park területén történne.

– Szükség van energiatermelésre, de felelősen kell gondolkodnunk és a gyermekeinket is arra kell nevelnünk, hogy felelősen használják fel az energiát. Nyáron a bevásárlóközpontokban húsz fok van, télen 25, ez energiaprédálás. Jutna elegendő energia, nem kellene tönkreverni a folyókat, ha felelősen gondolkodna a társadalom és a politikai elit is jó példát mutatna.

Szalonnavíz

Az UTCA – Udvarhelyért Tesszük Civil Akciócsoport pár napja akciót indított, hogy megmentsék a Kis-Küküllő halait, felhívást tettek közzé, amelyben autós, utánfutós, ciszternás önkénteseket kerestek. Száznál több embert gyűlt össze, ám, amire kiértek a Kis-Küküllőhöz, már nem volt mit tenniük:

– Sajnos mire a helyszínre érkeztünk már nem volt min segíteni, semmi sem maradt életben. És az igazi csata csak most kezdődik. Szalonnát lehet benne tartósítani, annyira sós a Kis-Küküllő, ekkora katasztrófával még nem szembesültünk Erdélyben, Erdőszentgyörgyig az egész folyó alja le van padlózva hallal. Amíg a bözödi gát tartja magát és nem jönnek a nyári szárazságok, a folyó déli szakasza még hígul, még tartja magát, de utána azt is utoléri a végzet – mondta Magyari Lajos, az akciócsoport vezetője a Demokratának. Az udvarhelyi férfi szerint az erdőszentgyörgyi hídtól felfelé igazán nagy a víz sókoncentrációja, a halak pedig képtelenek megbirkózni vele, mert tönkreteszi a kopoltyúik hajszálereit, és elpusztulnak.

– Amennyi kevéske hal maradt, azok a csermelyekbe, patakokba húzódtak, de hát tudjuk, hogy milyenek az erdélyi falusi patakok, tele vannak szennylével, szemétlerakóként használják őket a helyiek. Magyari Lajos szerint amikor a szejkei tőzeglápot mentek kitisztítani a civil csoportjukkal, „üldözötté” váltak, a helyi hatóságoknak ugyanis nem tetszenek a civil akciók, mert azok keresztbe tesznek az üzleti érdekeknek. Három évet dolgoztak, és „Szejkén, hála a Jó Istennek, most már újra úsznak a halak”.

– A Bözödi tóból kiengedett víznek köszönhetően Erdőszentgyörgytől lefelé a halállomány még bírja, de csak amíg a tó hozama elégséges. Ha egy-két héten belül nem találnak valami megoldást, a Kis-Küküllő teljesen elpusztul. Várjuk a hatóságok lépéseit, mert minden perc késő! A bányából továbbra is ömlik a sós víz a Kis-Küküllőbe, onnan a Nagy-Küküllőbe folyik, majd a Marosba, végül a Tiszába. Ezt önök, magyarországiak sem ússzák meg, készüljenek fel!

A Maros gyulafehérvári szakaszán is a megengedettnél magasabb értékeket mértek. A Fehér megyei gazdákat már szombaton figyelmeztették a hatóságok, hogy sem a Kis-Küküllő, sem a Nagy-Küküllő vize nem alkalmas állatok itatására vagy öntözésre.

Legfelsőbb Sóhivatal

A román állami vállalatok olyanok, mintha egy Örkény–Kafka-négykezes volnának. Hogy mennyire okozta a román állami korrupció és nepotizmus a parajdi sóbánya katasztrófáját? Nyilván ez is szerepet játszott az eseményekben, sőt, úgy látszik, hogy nagyobbat, mint gondolnánk. A Salrom vezetésének élén két olyan személy áll – Constantin Dan Dobrea vezérigazgató és Nicolae Câmpeanu, az igazgatótanács elnöke –, akik sem szakmailag, sem tapasztalatuk szerint nem felelnek meg a pozíciójuknak. Politikai úton ejtőernyőzték be őket olyan tisztségekbe, amelyekhez nincs sok közük. A sóhegy csúcsa, hogy a Salrom SA igazgatótanácsa 14 tagból áll, többségük politikai alapon kinevezett, és nincs szakmai kapcsolatuk a bányászati ágazattal. A Pontmaros.ro erdélyi hírportál információ szerint a vállalat ügyvezetésében 21 igazgató szerepel, de miután kipattant a parajdi botrány, csak 9 vezető életrajza maradt fenn a cég hivatalos honlapján – a többiekét eltávolították vagy soha nem is tették közzé. Ha azt hinnénk, hogy ezt nem lehet fokozni, tévedünk, a vállalatnak négy vezérigazgatója, 3 gazdasági igazgatója, két kereskedelmi és két turisztikai igazgatója van, akik mind jelentős fizetéseket kapnak – havi legalább egymillió forint feletti összeget. Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor is felszólalt az ügyben, azt nyilatkozta, „megdöbbentő, hogy Bukarestben 600 alkalmazottja van a Salromnak, miközben a sóbányák nincsenek Bukarestben, hanem például Parajdon, ahol csak 60-70 bányász dolgozik. Mit csinál a 600 irodai alkalmazott? Erre senki nem tudja a választ.”. A sóhivatal pedig hallgat, sem erre a kritikára, sem az egyéb román politikai szereplők lemondásra való felszólításaikra nem reagáltak. Úgy látszik, hogy az emberi természet egyelőre legyőzte külső természetet.