– Az elmúlt időszakban számos információ jelent meg a villamosenergia-árakkal kapcsolatban. Így például a Magyar Energia Hivatal statisztikája szerint a közép-európai régióban a magyar villamos energia ára az egyik legmagasabb.

– Az igazság az, hogy a villamos energia tényleges ára az egyik legolcsóbb a régióban, de mindazon díjak és járulékok, amiket a számlával megfizetünk, jóval magasabb végfelhasználói árat adnak. Ennek oka az, hogy a villamos energia egyetemes szolgáltatói nem maguk állítják elő az energiát, hanem azt a nagykereskedőktől, elsősorban a Magyar Villamos Művektől (MVM), illetve a kötelezően megvásárlandó, támogatott zöldenergia és távfűtést is végző kapcsoltenergia-termelőktől vásárolják. Ennek megfelelően a villamos energia ára több tényezőből tevődik össze. Egyrészt a beszerzési árakból, másrészt a szállítási árból, hiszen az áramot el is kell juttatni a fogyasztóhoz, nagy-, közép- és kisfeszültségű hálózatokon keresztül, transzformátorok, kábelek, műszaki berendezések segítségével. A harmadik tényező pedig az „egyebek” kategória.

– Ez mit takar?

– A villamosenergia-ár hasonló felépítésű, mint a benzin ára. Utóbbiban fizetjük meg például az útalapot, az utak építéséhez történő hozzájárulást is. A villamos energia árában az egyetemes szolgáltató, jelen esetben az ELMŰ árrése szabályozott, tehát az, hogy mennyi lehet az eladott és a megvett árkülönbsége. Ez jelenleg 1 forint 98 fillér, ez az, amire az egyetemes szolgáltatónak közvetlen ráhatása van.

– Ez nem sok. De mennyi az energia lakossági ára?

– 48 forint.

– Mi tesz ki 46 forintot?

– A már említett beszerzési árak és szállítási díjak valamint az „egyebek”.

– Például?

– Olyan járulékok, mint a „szénipari szerkezetátalakítási hozzájárulás”, azaz a szénbányászat támogatása.

– A gázár mostanában csökkenőben van, logikus lenne, ha csökkenne a villamos energia nagykereskedelmi ára is.

– Az energiabeszerzési ár egyik része, az MVM nagykereskedelmi ára valóban csökkent, de van egy másik forrás is, az úgynevezett KÁT, azaz a kötelezően átveendő termelés.

– Ez szolgálja a zöld energia támogatását?

– Eredetileg valóban a megújuló energiaforrások támogatását szolgálta, tehát a napból, a szélből, a vízből termelt energiákat, amiért a szolgáltató, és persze rajta keresztül a felhasználó kiemelten magas, törvényben rögzített, 40 forint körüli árat fizet. Az utóbbi időszakban számos olyan erőmű is ide került, amelyek gáztüzelésűek.

– A gáz nem megújuló energia.

– Valóban nem. Itt politikai célról van szó. Egyes erőművek a gázból nemcsak villamos energiát állítanak elő, hanem távhőt is, és ezt igen jó hatásfokkal teszik. Így a távhő költsége tulajdonképpen csökkenni fog, igaz, ez a támogatás beépül a villamos energia árába.

– Ezért dicsekedhetett a Bajnai-kormány azzal, hogy az utóbbi időszakban jelentősen csökkentette a távhő árát, például Budapesten?

– A politikai vonatkozásokra nem kívánok kitérni, de kétségtelen, hogy a távhő és a villamos energia együttes termelése azt is jelenti, hogy az utóbbi árában egy keresztfinanszírozás jelenik meg, mégpedig a távfűtő erőművek irányába, és ez a távhő árára is kihathat.

– Akkor ez nem valódi megoldás? Úgy csökkentették a távhő árát, hogy az a villamos energia árába beépült?

– Ez egy nehéz szociálpolitikai kérdés. Nagyon fontos a távhőfogyasztók sorsa, és az is igaz, hogy a hőt és villamos energiát is termelő erőművek nagyon gazdaságosan működnek. Ám kérdéses, jó-e az, hogy a négymillió villamosenergia-fogyasztó finanszírozza a távhőtermelő erőművek működését, vagy a magas távhőárakat esetleg más módon, például állami pénzekből kell fizessék. Az új kormány egyik legfontosabb feladata, hogy ezeket a kérdéseket megválaszolja.

– Márciusban arról szóltak a hírek, hogy egy megalakuló Fidesz-kormány felülvizsgálná a közműszolgáltatókkal kötött szerződéseket, melynek legfőbb oka a rezsiköltség csökkentésére irányuló szándék. Van-e mozgástere az új kabinetnek?

– Minden kormányzat megkísérli a tarifák felülvizsgálatát. Ezen a területen van mozgástere. Mi nyereségorientált vállalat vagyunk, és készek arra, mint ahogy eddig is azok voltunk, hogy ezt a bizonyos költségrészt, az egyetemes szolgáltatás árrését, az 1,98 forintot a lehető legjobban használjuk föl. Értelemszerűen azonban a maradék 46 forinttal is kell foglalkozni, hiszen ebben vannak a már említett olyan tételek, melyeknek nem sok közük van a villamosenergia-fogyasztáshoz. Amit a polgár villanyszámláján befizet, az nem a mi tiszta hasznunk. Mi csak a lánc végén vagyunk, miközben számos kisebb-nagyobb vállalkozás, járulék és adó bújik meg a számlabeszedő cég mögött. Mi egyébként tőzsdei cég vagyunk, ami azt jelenti, hogy minden gazdálkodási adatunk transzparens módon rendelkezésre áll.

– Az állam tehát inkább közvetett módon tudná segíteni, hogy a fogyasztók egyszerűbben és olcsóbban jussanak energiához?

– A villamos energia árát számos objektív tényező határozza meg. A szabályozás inkább abban tud segíteni, hogy a verseny jobb legyen, hogy az állami tulajdonú cégek is piaci versenyzőkké váljanak, igaz, már most is versenyorientáltak. Abban is tud segíteni, hogy eltörölje azokat a szabályozásokat, előírásokat, amelyek teljesen szükségtelenek, így például az adminisztrációs terheket levegye a vállalatok válláról. Mondok egy példát. Amikor a 90-es években elkezdtem a vállalatnál dolgozni, egy fogyasztói csatlakozás kiépítése átlagosan egy hétig tartott. A technika fejlődésével ez lerövidült három napra, de hozzájött az engedélyezési folyamat, ami viszont kilenc hónap, ennyit kell küzdeni a hatóságokkal. Az új kormánytól azt várjuk, hogy legyen egy olyan konzisztens energiapolitikája, amely mentén el lehet indulni. Ideje lenne, hiszen az utolsó ilyen 1994-ben készült.

Monostori Tibor