Különös hely a Szentendrei-sziget. A Dunakanyar pilisi, visegrádi, illetve börzsönyi oldala kedvelt célpontja a kirándulóknak, de a szigetet valahogy elkerüli a turistaforgalom. Ennek persze megvan az az előnye, hogy nincs nyüzsgés, nem rontja a légkört az úgynevezett modern civilizáció. Bájos, emberléptékű falucskák bújnak meg a Duna közepén, egyfajta sajátos kulturális mikroklímát teremtve.

Tahitótfaluban él dr. Magyar Gábor, éspedig úgy, ahogy mindannyiunknak kéne. A hagyományos értékeket szem előtt tartó és ápoló orvos feleségével, Papadimitriu Athina színésznővel állatokat tart, sajtot, túrót, kolbászt készít, és fütyül a rohanásra, a pénz rémuralmára, mert az, amint mondja, csak a rossz tudatban létezik, a valóságban nem jelent semmit. Hanem a materialista halálkultúra egyre terjed, ezért saját magyar autonómiára van szükség, első lépésként tudati szinten.

– Amit ma magyar kultúrának neveznek, az sem nem magyar, sem nem kultúra. Ezért aztán az én birtokom egyfajta magyar autonóm terület – szögezi le Magyar Gábor, miközben saját készítésű lókolbászt falatozunk. – Azt kell tudatosítsuk magunkban, hogy életünk lényege az annak alapját képező létforma. A mai világ létformája rossz. A magyarság lényegénél fogva idegen Európában, mégis mindig megpróbálunk egy idegen életformához alkalmazkodni. Ezt el kell vetni, s vissza kell térni eleink életszemléletéhez. A magyarság teremtéselvű, míg Európa minden ízében anyagelvű. Ezt bizonyítja az a tény, hogy míg a magyar király apostol, addig a pápa csak püspök. Magyar Gábor 1979 óta gyűjti, ápolja és terjeszti a magyar múlt, a magyar kultúra tárgyi és szellemi emlékeit, s következetesen kirekeszti életteréből a "modern világ" minden rövid távú, mulandó, materiális jelenségét.

– Egyszer egy újságíró, látva a lovaimat, azt a ravasznak gondolt kérdést tette föl nekem, melyik a jobb, az autó vagy a ló. Azt feleltem, ennél egyszerűbb kérdést föl se tehetett volna, természetesen a ló. Egy autó manapság öt-tíz év alatt tönkremegy, ki lehet dobni, s nem reprodukálja önmagát, míg az a ló, amin én ülök, ezer éve is ugyanaz volt, és még ezer év múlva is az lesz, hiszen a gének nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Ez adja a dolog lényegét, csak sajnos a legtöbben ezt nem értik meg, hanem mulandó, materiális délibábok után futnak – magyarázza Magyar Gábor, miközben Pörzse Sándor társaságában egy hucul lovon körbejárja lovait. A Hír Televízió nemrég eltávolított műsorvezetője nem véletlenül van itt, lelkes társa Magyar Gábornak az Aranyos Szegelet megalkotásában.

– Eleink Aranyos Szegeletnek hívták a Kárpát-medencét, ezért kapta ezt a nevet a tanyám – mondja Magyar Gábor. Az eddig zárt magánterületként, gazdaságként működő 50 hektáros birtok javait az elmúlt 25 évben gyűjtötték össze, s idén tavasszal megnyitja kapuit mindazok előtt, akik szeretnék megismerni őseink mindennapjait, állataikat, tárgyi és nem utolsósorban szellemi emlékeiket, hitvilágukat, gondolkodásukat.

– Az Aranyos Szegelet pár nyíllövésnyire van Tahitótfalutól, éppen azon a szakrális helyen, ahol a monda szerint Szent László királyunk szarvasa átúszott a Dunán – tudjuk meg.

– A cél az, hogy minél többen, főleg iskolások ismerjék meg ezt a világot – veszi át a szót Pörzse Sándor. – A tervek szerint lehet majd agyagozni, nemezelni, nagy figyelmet szentelünk majd a rovásírásnak és a magyar őstörténetnek, így a sumér és a pártus birodalom történetének, a hun-avar-magyar folytonosságnak és a Pilis jelentőségének. Jelen lesz itt a magyar ornamentika, a népművészet, a zene, lehet íjászkodni, lovagolni, barantázni, kelevézt vetni, s megmutatjuk a hucul és kazah lovakat, a szürkemarhát, a bivalyt és a jakot, a mangalicát, a rackajuhot, lesznek őshonos magyar kutyafajták, sólyom, sőt még teve is.

A tervek szerint minden program hozzáértő szakemberek felügyelete mellett zajlik majd, az étkezés egy részét pedig közösen főzött gulyás és az együtt sütött kenyér tenné ki. A látogatók jurtákban lesznek elhelyezve, így garantáltan maradandó élményben lesz részük.

– A lényeg a természetesség. Ami természetes, az jó, ami természetellenes, az rossz – mondja ki a legfontosabbat Magyar Gábor.

A tervek megvalósítása azonban elképzelhetetlen a föníciai átok, azaz pénz nélkül. A multikultiban utazó szponzorok nem támogatják az ilyesfajta "eretnekséget". – Hogyan lehet mégis megalkotni az Aranyos Szegeletet? – tesszük fel a hely szelleméhez nem éppen illő, de mégis megkerülhetetlen kérdést.

– Az Aranyos Szegelet létrehozását a Magyar Alapítvány tartja kézben. A Jóisten segít bennünket. Eddig az állatainkból éltünk, tejet, sajtot, túrót, kolbászt és egyebeket készítünk – mondja Magyar Gábor.

Pörzse Sándor hozzáteszi, hogy azért igyekeznek minden követ megmozgatni. Å? maga például makacsul járja a szóba jöhető támogatókat, több-kevesebb sikerrel. A jó szándék bizony mindig elkél, annál is inkább, hiszen kultúrmisszióról van szó, a honvisszafoglalás egyik lépéséről. A segítőkész emberek a (06 30) 664 1159-es telefonszámon vehetik fel a kapcsolatot Pörzse Sándorral.

Az újságíró és az orvos azonban más jellegű, bár indíttatását tekintve hasonló missziót is elindított. Sóhaj a gidránokért címmel kulturális estre kerül sor a magyar örökség részét képező színmagyar tenyésztésű gidrán ló megmentése érdekében. E fajta tenyészkancáinak száma a kritikus 200 alá csökkent, ezért a Magyar Alapítvány egy gidránménest akar létrehozni a huszárlóként is hírnevet szerzett fajta megmentéséért. A február 26-án a Kinizsi Pál Tiszthelyettesképző Főiskola (Szentendre, Dózsa Gy. út 12-14.) színháztermében 15 órakor kezdődő est fővédnöke Orbán Viktorné Lévai Anikó. Fellép Bayer Zsolt, Bencsik András, Benkő Péter, Bordán Irén, Eperjes Károly, Homonyik Sándor, Kerényi Imre, dr. Magyar Gábor, Papadimitriu Athina, Sipos Imre, Varga Miklós és Vásári Mónika. Lesz divatbemutató Hampel Katalinnal, harcművészeti bemutató, ott lesz a Csikó Társaság, a Csillagszemű Táncegyüttes, valamint a Dobogó Kő és a Kormorán együttes. A támogatói jegy 2900 forint, amit a Magyarok Házában (Budapest V., Semmelweis u. 1-3.) és a Szkítia Könyvesboltokban lehet megvásárolni. A szép kis gidránok történelmünk, kultúránk egy darabját képezik, ezért megérdemli a védelmet.

Ha a bennünket éltető kultúrából átmentünk a jelenbe és a jövőbe annyit, amennyit csak lehet, talán egyszer az Aranyos Szegelet egésze ismét a magyarság háborítatlan élettere lesz.