– Két hete azt írtuk: az SCD példátlan uralmat szerzett a balatoni kempingek fölött. Miért tartották fontosnak megvásárolni mind a három, állami-önkormányzati tulajdonú kemping-üzemeltető céget?

– Így tudtuk biztosítani azt a területet, ami a cég komplex Balaton-fejlesztési Programjához szükséges. Már az első kemping-társaság, a Siotour 2004-es megvásárlásánál eljátszottunk a gondolattól: jó lenne külön arculattal ellátni a Balaton déli és északi partját.

– A hírek szerint csak kilenc kemping marad meg kempingként abból a közel húszból, amit megvásároltak.

– Valóban kilencet tartunk meg kempingként. A többiben a három-négy csillagos szállodáktól kezdve az üdülőfalvakon, témaparkokon, ökofalun át a horgászfaluig a fejlesztések minden lehetőségét szeretnénk kihasználni.

– Nem kevés?

– Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik kempinget üzemeltetnek a Balatonnál. Mi inkább a déli oldalon tartjuk meg a kempingeket, mert az a terület mindig is a tömegturizmusra épült. Az északi parton a környezeti és történelmi értékeket kedvelő turistákat várnánk, Balatonfüred környékén a vitorlázás szerelmeseit, Siófok környékén emelt szintű kempinget fejlesztünk, Nyugat-Balaton pedig az öko- és wellnessturizmus fellegvára lenne.

– Az új komplexumok többsége nem lesz drága?

– Bizonyos része drága lesz, más része nem. A cél az, hogy a hátizsákos turistáktól a négy-öt csillagos szolgáltatásokat keresőkig mindenki megtalálja a megfelelő üdülési formát, és ne csak a nyári hónapok alatt, hanem egész évben. Néhány évvel ezelőtt még döntően ugyanazok a szolgáltatások voltak elérhetők a Balatonnál, mint a ’80-as évek végén. Miközben a hazai turizmusban évről évre nő a minőség iránti kereslet. Ezekhez az igényhez kell igazítani a balatoni szállások és szolgáltatások kínálatát, ha azt szeretnénk, hogy a turisták visszatérjenek a Balatonhoz.

– Az SCD Holdingot titokzatos hátterű társaságként emlegeti a sajtó, mert sokáig nem lehetett tudni, ki áll a társaság mögött. Miért volt szükség a titkolózásra?

– Mi mindent nyilvánosságra hoztunk, csak nem hitték el, hogy Jászai Gellért lehet a fő tulajdonosa egy ilyen gyors fejlődésben levő cégnek.

– A hitetlenkedés oka talán az volt, hogy amikor elkezdték a beruházásokat, alig voltak harmincévesek. Honnan tudtak előszedni több milliárdot a kempingek felvásárlására?

– Az első beruházásunk 2001-ben egy 24 lakásos társasház volt a XI. kerületben, majd a következő években 300-400 lakást építettünk, valamint három négycsillagos szállodát. A sajtó ingerküszöbét azonban csak akkor léptük át, amikor a Siotour után a Balatontouristot is megvettük nyilvános pályázaton.

– Egy ilyen vásárláshoz mennyi saját tőke kell, és mennyit lehet a bankokból kipréselni?

– A felvásárlások esetében olyan 30-50 százalékos sajáterőelvárása van a bankoknak, az egyes beruházásoknál ez 20-30 százalék között mozog.

– A balatoni fejlesztési projektjük 104 milliárdba kerül. Esetleg a pénzhiány miatt állnak egyes beruházások?

– Ami szükséges ehhez a beruházáshoz, vagy már rendelkezésre áll, vagy rendelkezésre fog állni. Az engedélyek megszerzése vesz több időt igénybe, mint amit gondoltunk. A balatoni fejlesztési törvény egyes rendelkezéseit nyolc-tíz hónap alatt vezetik át az egyes települések és hatóságok saját jogrendjükbe. Egy-egy projekt előkészítése három évbe is beletelik.

– Így aztán Akarattyán, Almádiban üresen árválkodik a korábban bezárt kemping…

– Almádiban idén el szerettük volna kezdeni a beruházást, amihez az önkormányzat tavaly hozzá is járult. Aztán az idei évben meggondolták magukat, és nem hajlandók kempingből üdülőterületté átminősíteni a területet. Pedig minden feltételüket teljesítettük: vállaltuk, hogy az apartmanok 80 százalékban kereskedelmi hasznosításúak lesznek. A part megközelítésével kapcsolatos problémát nem értem, hiszen a kemping nem közvetlenül a vízparton fekszik, a kempingen keresztül eddig sem lehetett eljutni a Balatonhoz.

– Mi a helyzet Badacsonyörsön?

– Badacsonyörsön túlmentünk azon a ponton, amit egy magánbefektető a közösségért tehet. Az általunk megvásárolt kempingből átadtunk egy 3000 négyzetméteres, 200 millió forint értékű vízparti területet, hogy ott az önkormányzat strandot létesíthessen a helyi lakosoknak. Pedig a település soha nem rendelkezett önálló stranddal.

– Több politikus is nyilatkozta, hogy a Balaton-törvény módosításában – a beépíthetőségi és magassági korlátok enyhítésében – az SCD Holding lobbitevékenységének is része volt. Valóban?

– Ezt mi soha nem titkoltuk. Minden szakmai fórumon ott vagyunk, és elmondjuk, hogy mi a fejlesztés jó iránya. Mert ami ma van, arra nem jönnek ide a turisták.

– Könnyű volt meggyőzni a pártokat?

– A lobbizást nem úgy kell elképzelni, hogy végigjártuk az összes parlamenti frakció-vezetőt. A helyi érdekvédelmi szervezeteket, települési és megyei önkormányzatokat sikerült meggyőznünk, hogy amit akarunk, az egybeesik településük érdekével. A Balaton-törvényt nem azért módosították, mert az SCD így akarta, hanem azért, mert mindenki úgy gondolta: csak ezekkel a változtatásokkal lehet minőségi turizmust hozni a Balatonra.

kandor