Arculatváltás a Balatonon
– Két hete azt írtuk: az SCD példátlan uralmat szerzett a balatoni kempingek fölött. Miért tartották fontosnak megvásárolni mind a három, állami-önkormányzati tulajdonú kemping-üzemeltető céget?
– Így tudtuk biztosítani azt a területet, ami a cég komplex Balaton-fejlesztési Programjához szükséges. Már az első kemping-társaság, a Siotour 2004-es megvásárlásánál eljátszottunk a gondolattól: jó lenne külön arculattal ellátni a Balaton déli és északi partját.
– A hírek szerint csak kilenc kemping marad meg kempingként abból a közel húszból, amit megvásároltak.
– Valóban kilencet tartunk meg kempingként. A többiben a három-négy csillagos szállodáktól kezdve az üdülőfalvakon, témaparkokon, ökofalun át a horgászfaluig a fejlesztések minden lehetőségét szeretnénk kihasználni.
– Nem kevés?
– Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik kempinget üzemeltetnek a Balatonnál. Mi inkább a déli oldalon tartjuk meg a kempingeket, mert az a terület mindig is a tömegturizmusra épült. Az északi parton a környezeti és történelmi értékeket kedvelő turistákat várnánk, Balatonfüred környékén a vitorlázás szerelmeseit, Siófok környékén emelt szintű kempinget fejlesztünk, Nyugat-Balaton pedig az öko- és wellnessturizmus fellegvára lenne.
– Az új komplexumok többsége nem lesz drága?
– Bizonyos része drága lesz, más része nem. A cél az, hogy a hátizsákos turistáktól a négy-öt csillagos szolgáltatásokat keresőkig mindenki megtalálja a megfelelő üdülési formát, és ne csak a nyári hónapok alatt, hanem egész évben. Néhány évvel ezelőtt még döntően ugyanazok a szolgáltatások voltak elérhetők a Balatonnál, mint a ’80-as évek végén. Miközben a hazai turizmusban évről évre nő a minőség iránti kereslet. Ezekhez az igényhez kell igazítani a balatoni szállások és szolgáltatások kínálatát, ha azt szeretnénk, hogy a turisták visszatérjenek a Balatonhoz.
– Az SCD Holdingot titokzatos hátterű társaságként emlegeti a sajtó, mert sokáig nem lehetett tudni, ki áll a társaság mögött. Miért volt szükség a titkolózásra?
– Mi mindent nyilvánosságra hoztunk, csak nem hitték el, hogy Jászai Gellért lehet a fő tulajdonosa egy ilyen gyors fejlődésben levő cégnek.
– A hitetlenkedés oka talán az volt, hogy amikor elkezdték a beruházásokat, alig voltak harmincévesek. Honnan tudtak előszedni több milliárdot a kempingek felvásárlására?
– Az első beruházásunk 2001-ben egy 24 lakásos társasház volt a XI. kerületben, majd a következő években 300-400 lakást építettünk, valamint három négycsillagos szállodát. A sajtó ingerküszöbét azonban csak akkor léptük át, amikor a Siotour után a Balatontouristot is megvettük nyilvános pályázaton.
– Egy ilyen vásárláshoz mennyi saját tőke kell, és mennyit lehet a bankokból kipréselni?
– A felvásárlások esetében olyan 30-50 százalékos sajáterőelvárása van a bankoknak, az egyes beruházásoknál ez 20-30 százalék között mozog.
– A balatoni fejlesztési projektjük 104 milliárdba kerül. Esetleg a pénzhiány miatt állnak egyes beruházások?
– Ami szükséges ehhez a beruházáshoz, vagy már rendelkezésre áll, vagy rendelkezésre fog állni. Az engedélyek megszerzése vesz több időt igénybe, mint amit gondoltunk. A balatoni fejlesztési törvény egyes rendelkezéseit nyolc-tíz hónap alatt vezetik át az egyes települések és hatóságok saját jogrendjükbe. Egy-egy projekt előkészítése három évbe is beletelik.
– Így aztán Akarattyán, Almádiban üresen árválkodik a korábban bezárt kemping…
– Almádiban idén el szerettük volna kezdeni a beruházást, amihez az önkormányzat tavaly hozzá is járult. Aztán az idei évben meggondolták magukat, és nem hajlandók kempingből üdülőterületté átminősíteni a területet. Pedig minden feltételüket teljesítettük: vállaltuk, hogy az apartmanok 80 százalékban kereskedelmi hasznosításúak lesznek. A part megközelítésével kapcsolatos problémát nem értem, hiszen a kemping nem közvetlenül a vízparton fekszik, a kempingen keresztül eddig sem lehetett eljutni a Balatonhoz.
– Mi a helyzet Badacsonyörsön?
– Badacsonyörsön túlmentünk azon a ponton, amit egy magánbefektető a közösségért tehet. Az általunk megvásárolt kempingből átadtunk egy 3000 négyzetméteres, 200 millió forint értékű vízparti területet, hogy ott az önkormányzat strandot létesíthessen a helyi lakosoknak. Pedig a település soha nem rendelkezett önálló stranddal.
– Több politikus is nyilatkozta, hogy a Balaton-törvény módosításában – a beépíthetőségi és magassági korlátok enyhítésében – az SCD Holding lobbitevékenységének is része volt. Valóban?
– Ezt mi soha nem titkoltuk. Minden szakmai fórumon ott vagyunk, és elmondjuk, hogy mi a fejlesztés jó iránya. Mert ami ma van, arra nem jönnek ide a turisták.
– Könnyű volt meggyőzni a pártokat?
– A lobbizást nem úgy kell elképzelni, hogy végigjártuk az összes parlamenti frakció-vezetőt. A helyi érdekvédelmi szervezeteket, települési és megyei önkormányzatokat sikerült meggyőznünk, hogy amit akarunk, az egybeesik településük érdekével. A Balaton-törvényt nem azért módosították, mert az SCD így akarta, hanem azért, mert mindenki úgy gondolta: csak ezekkel a változtatásokkal lehet minőségi turizmust hozni a Balatonra.
kandor