Több mint 2400-an írták alá a kémiaórák számának csökkentése elleni petíciót. Hazai és külföldi egyetemi oktatók, gimnáziumi vezetőtanárok, iskolaigazgatók, egyetemisták, vegyipari vállalatok és gyógyszergyártók kutatói kongatták meg a vészharangot. Közülük a felsőoktatási intézményekben tanítók naponta tapasztalják, hogy az első éves hallgatók igen hiányos természettudományos előképzettséggel rendelkeznek. Úgy vélik, az alapműveltség megrendülése hozzájárulhat az áltudományok népszerűségének növekedéséhez, és befolyásolhatóbbá teszi az embereket. Mivel a világban éppen ellenkező tendenciák figyelhetők meg, mindez a gazdasági fejlődés gátjává válhat.

Aláírásgyűjtésbe kezdtek a fizikát és biológiát oktatók is, akik kollégáikkal együtt alig három hetet kaptak, hogy véleményezzék a kerettantervi módosításokat, mely a 6. osztályban a természetismeret, a 7. és 9. osztályban a kémia, a 10. osztályban a fizika és biológia óraszámát csökkentené. Ezeken az évfolyamokon kémiából heti másfél, biológiából egyetlen órát kellene a jövőben végigülni a tanulóknak.

A tiltakozás erejét növelte, hogy néhány évvel ezelőtt már sor került hasonló változtatásra, melyek valójában egy 30 éve tartó trendbe illeszthetők: ez alatt felére-harmadára csökkent a természettudományos órák száma. A pedagógusok elmondhatják: nincs hova hátrálni. A tanítási idő újbóli nyesegetésével elsősorban az informatika járt jól, amely már-már a fent említettekkel egyenrangú tárggyá vált. Az ajánlás a természettudományos órák számát a szakközépiskolákban is csökkentené.

Leszakadóban

A tiltakozók ezzel szemben növelnék. A sors iróniája, hogy éppen a véleményezés lezárását, a petíciók és levelek megírását követő napokban látott napvilágot két 2006-os nemzetközi vizsgálat eredménye. A PIRLS nevű, a 10 évesek szövegértését vizsgáló kutatás azt mutatta, hogy ezen (immár hagyományosan) jól szerepeltek a magyar diákok. A világ fejlett országait tömörítő OECD égisze alatt elvégzett, 57 országot magában foglaló PISA-felmérésen pedig hagyományosan (a 2000. évihez hasonlóan) rosszul. Az elsősorban az ismeretek alkalmazását mérő vizsgálat adatai azt mutatják, hogy a 15 évesek olvasási készségei és matematikai képességei elmaradnak a részt vevő államokban mértek átlagától, és egyedül a természettudományos műveltség, problémafelismerés és -megoldás területén sikerül lépést tartani a középmezőnnyel. Ez utóbbi pozíciót veszélyeztetheti az oktatási tárca javaslatcsomagja.

Nem véletlen, hogy jobb- és baloldali, illetve liberális szakpolitikusok egyetértenek abban, hogy az általános iskola felső tagozatát (5–8. osztály) szükséges megerősíteni. Mivel az oktatáspolitikai intézkedések hatásai legtöbbször évtizedes késéssel mutatkoznak, a Corvinus Egyetem Tárcatükör című rendezvényén Hiller István és Pokorni Zoltán, a Fidesz szakpolitikusa is megpróbált óvatosan fogalmazni: csak a következő évek felméréseitől várják egykori és mai politikájuk igazolását. A kutatási eredmények megjelenése után néhány nappal rendezett vitán ugyanakkor a Fidesz alelnöke leszögezte, míg az óvodára és az általános iskola alsó tagozatára az OECD-átlagnak megfelelő költségvetési pénzt költünk, addig a jóval költségigényesebb felső tagozatra annak csak a felét.

Magyar Bálint volt oktatási miniszter, a Liberális Oktatási Kabinet elnöke az eredményekre reagálva közleményben sürgette a természettudományos képzés megújítását. Úgy véli, hogy miközben a nyugati országokban többnyire átfogó természettudományi ismereteket sajátítanak el a diákok, addig Magyarországon „a korai és túlspecializált szaktárgyi bontás” (azaz a fizika, kémia, biológia), és a tárgyak egyre fokozódó tananyagbeli zsúfoltsága gátat szab a reálismeretek eredményes elsajátításának. Éppen azért szorgalmazza (a Pokorni Zoltán szerint megvalósíthatatlan, a vidéki és falusi alapfokú oktatást elsorvasztó) a 6+6-os rendszert a felső tagozatos képzés reformjára, mert ezzel növelhető lenne az alapkészségek oktatásának ideje, és csökkenthető „az értelmetlen és fölösleges lexikális ismeretek mennyisége”. Szerinte az Új Magyarország Fejlesztési Terv erre a területre jutó forrásait elsősorban az alkalmazás- és gyakorlatorientált oktatás fejlesztésére, és az ehhez szükséges, „az információs társadalom igényelte infrastruktúra” megteremtésére kell fordítani.

Kérdés, hogy a 6+6-os rendszer, a digitális táblák elterjesztése, az internet bevezetése, és a természettudományos órák csökkentése miként járul hozzá a magyar közoktatás színvonalának emelkedéséhez. Az érintettek diplomatikusan fogalmaznak: „Nincs az a módszertani megújulás és sokmilliárdos információs és kommunikációs technológiai fejlesztés, ami ezt a súlyos időhiányt képes lenne ellensúlyozni” – olvasható az egyik petícióban. A Magyar-féle koncepciót a szocialista vezetésű oktatási tárca ellenzi, de a tervezett módosítások ügyében a minisztérium azzal védekezik, hogy a kerettanterv nem kötelező, és az, még ha el is fogadják, csak javaslat marad. Ám az óraszámváltozás nyertesei minden bizonnyal ragaszkodni fognak plusz tanítási idejükhöz, és a pedagógusok is arra hívják fel a figyelmet, hogy alternatíva hiányában, és a belső konfliktusok elkerülése érdekében az iskolák a hivatalos kerettantervben javasolt óraszámokat fogják elfogadni.

Drámapedagógia

A természettudományos és mérnöki diplomával rendelkezők aránya Magyarországon kirívóan alacsony, és erre kevés hatással van a felsőoktatási felvételi keretszámok mindenki által üdvözölt, de mindössze 2-3 százalékos, az említett területeket preferáló megváltoztatása: néhány száz fővel fognak többen tanulni ezeken a szakokon. Az óraszámváltozás még ezt a csekély fejlődést is megakaszthatja. Mint arra a Magyar Kémikusok Egyesülete a miniszterhez eljuttatott levelében felhívta a figyelmet, nehezebbé válhat a szakember-utánpótlás a műszaki és természettudományi területen. Ez olyan, kulcsfontosságú ágazatok jövőjét veszélyezteti, mint a gyógyszeripar vagy a vegyipar. Az érintett szakokra jelentkezők száma is csökkenhet. Így a módosítás nemcsak a versenyképesség növelését kitűző lisszaboni folyamattal, az Unió Oktatás és Képzés 2010 programjának pontjaival, de a Nemzeti Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Programjával is szembemegy. Szakemberekre és iparra szükség van, ahogy azt a műszaki területen évek óta egyre élesedő szakemberhiány is jelzi. Biológia- és kémiaoktatás nélkül hogy lesz Magyarországon biokémiai fellendülés, honnan szedik majd a gyógyszergyárak az utánpótlást? – teszik fel a kérdést a kutatók. Fizikaoktatás nélkül honnan jönnek majd a mérnökök és a konstruktőrök?

Hiller István elismerte a Corvinuson, hogy a felsőoktatási „reform” jóval előrehaladottabb állapotban van, mint az általános közoktatási. Kérdés, hogy az uniós pénzből finanszírozott iskolafelújítási program, a kerettanterv-módosítás, és más kisebb intézkedések hoznak-e érzékelhető eredményt.

A PISA-vizsgálaton kiemelkedően teljesített Finnország, csak az olvasási készségek terén tudták megelőzni őket a koreaiak. Mint arról az egyik hetilap helyszíni tudósítója beszámolt, ez nem véletlen: az északi országban rendkívül megbecsültek a pedagógusok, csak egyetemi végzettséggel lehet tanítani, és hatalmas a túljelentkezés a tanári szakokra. Nagy gondot fordítanak a lemaradó diákok felzárkóztatására, az iskolai oktatás színvonala pedig igen kiegyensúlyozott, alig függ a tanuló társadalmi helyzetétől és képességétől.

Publicisztikák sora hívta fel a figyelmet az elmúlt hónapokban arra, hogy a természettudományos ismeretek nélkül alig érthetők meg a legújabb kori civilizációs vívmányok, és az előttünk álló évtizedek fontosságukat tovább növelhetik. „Fizika nélkül nincs modern genetika, nincs orvosi diagnosztika, nincs szakszerű környezetvédelem. Emlékezzenek arra, hogy fizikusok bábáskodtak például a röntgenkészülék, a rádió és a web születésekor is. De az ő segítségükre lesz szüksége az emberiségnek az égető energiagondok megoldásához is” – állítják a fizikusok. A vegyészek és a kémikusok úgy vélik, a visszaszoruló kémiaoktatás miatt „a középiskolát végzettek nagy része a mindennapi gyakorlatban lejátszódó legegyszerűbb kémiai folyamatokat, az egészség és a környezet védelmének kémiai szempontjait sem érti”. A biológiatanárok azt hangsúlyozzák, hogy a természettudományok között minden felmérés alapján a biológia a legnépszerűbb, így ennek óraszámcsökkentése a természettudományos oktatás sikerét veszélyeztetné.

Generációs emberkísérlet

Igaz ugyan, hogy az informatikának és a világhálóhoz való egyenlő hozzáférésnek napjainkban nagy szerepe van a társadalmi egyenlőtlenségek tompításában, de a számítógépes adatmentés, információgyűjtés, és internetes kommunikáció lassan olyan mindennapossá válik Magyarországon is, mint a televízió vagy a mobiltelefon. 5-10 éven belül mindenkinek lehet személyi komputere és internete. Viviane Reding, az Európai Bizottság távközlési biztosa néhány hete Budapesten beszélt arról, hogy az elavult rádiófrekvencia-kezelést át kell alakítani, és segítségével a legeldugottabb falvakba és a hegyek közé is eljuttatni a drótnélküli internetet. Az informatika oktatása természetesen kulcsfontosságú, de tényleges hasznát megkérdőjelezi, hogy a mai fiatalok már részben ebben a virtuális világban szocializálódnak, gyakran jobban értenek a szövegszerkesztéshez, a multimédiás eszközök kezeléséhez vagy az internetes tartalmak le- és feltöltéséhez, mint a tanáraik, míg ugyanez a fizika- vagy a kémiaoktatás esetében elképzelhetetlen.

Sokak szerint a hagyományos, hosszú évtizedek alatt kiforrott metodikájú és gyakorlati megalapozottságú tantárgyi oktatást nem lehet semmivel kiváltani. Erre példa, hogy a kémiatanárok érdekes dologra lettek figyelmesek a minisztériumi kerettanterv-módosító ajánlás kémiával foglalkozó részében. Többször felbukkant a drámapedagógia alkalmazása, mely a dokumentumot készítők szerint például a balesetek, katasztrófák, tudományos és technikai sikerek értelmezésében nyújthat segítségét. A pedagógusok úgy látják, a kémia megszerettetéséhez és az érdeklődés felkeltéséhez a drámapedagógiai módszerek helyett inkább arra lenne szükség, hogy a tanulók saját maguk rendszeresen kísérletezhessenek. Ahogy az oktatási tárca a jelek szerint ezt rajtuk is teszi.

Monostori Tibor