Árvíz, forradalom, háború, de a hit diadalmaskodott

A mai Szent István tér helyén a XVIII. században még egészen más hangulat uralkodott: itt állt a Heccszínház, a „Hetz-Theater”, ahol állatviadalok és mutatványos előadások szórakoztatták a pesti közönséget. Amikor azonban Pest északi városrésze, Lipótváros fejlődni kezdett, a polgárok új igényeket fogalmaztak meg – nemcsak kávéházat és bérházat, hanem lelki otthont is szerettek volna. Egy jómódú polgár, Zitterbarth János kis ideiglenes templomot építtetett a környéken, amely hamar megtelt hívekkel.

Menedék az árvíz elől

1817-ben megalakult a lipótvárosi plébánia, s ezzel együtt megfogalmazódott a vágy: legyen Lipótvárosnak saját, méltó plébániatemploma. A gyűjtés megindult, több építész – köztük Brein Ignác és Hild József – is készített terveket.

A munkálatoknak ugyanakkor csak két évtizeddel később, egy tragédia adott lendületet.

Az 1838-as nagy árvíz Pest történetének egyik legnagyobb katasztrófája volt: több ezer ház omlott össze, csak kevesen találtak menedéket. A mai Szent István tér azonban – a város sík területéből enyhén kiemelkedő dombocskájával – szigetként emelkedett ki a vízből. Több száz ember menekült ide, amíg csónakokkal kimentették őket. A túlélők hálából fogadalmat tettek:

templomot építenek azon a helyen, ahol az életük megmenekült.

Hild József és Ybl Miklós

Az építkezéshez végül 1845-ben Hild József kapta a megbízást. A klasszicista stílusban megálmodott templom alapozása 1846-ban indult, ám a szabadságharc megakasztotta a munkát. Hild a forradalom után is kitartott, de a kivitelezés minősége nem volt hibátlan. 1868. január 22-én a már felfalazott kupola – a féloldalas terhelés és az egyenlőtlen süllyedés miatt – beomlott. A tragédia évek munkáját semmisítette meg, és szimbolikus sebet ejtett a város közösségén is.

A törmelék eltakarítása önmagában három évig tartott, és csak 1871-ben indulhatott újra az építkezés. A terveket ekkor Ybl Miklós vette kézbe, aki neoreneszánsz stílusban dolgozta át azokat.

Hild álma nem veszett el, de új formát öltött:

Ybl építészete emberközelibb, részletgazdagabb lett, és egyben reflektált a magyar építészetben lezajló korszakváltásra.

A bazilika építése szinte egy évszázadot fogott át. Hild 1867-ben meghalt, Ybl pedig 1891-ig vezette a munkálatokat. A belső tér díszítését és a részletek kidolgozását Kauser József fejezte be, aki 1905-re készült el a templom végső formájával. A templom végül 1905. november 9-én szentelték fel, a zárókövet Ferenc József uralkodó jelenlétében helyezték el egy évvel később, 1906. december 8-án.

Ekkorra már az is eldőlt, hogy a kezdeti tervekkel ellentétben a templom nem Szent Lipótról, hanem Szent István királyról kapja nevét. A döntés 1897-ben, a millenniumi ünnepségek után született meg

– így vált a templom a magyar államalapító király és a nemzeti kereszténység jelképévé.

Több helyreállítás

A második világháború alatt Budapest ostroma elérte a bazilikát is. A bombázások súlyos károkat okoztak: a tetőszerkezet megsemmisült, a falak és tornyok megsérültek. 1947-ben a kupola újból leégett, ám ekkor az országos összefogás ereje ismét életet lehelt az épületbe – adományokból sikerült helyreállítani.

A XX. század második felében azonban újabb veszély fenyegette: 1982-ben egy vihar az utcára sodorta a nagykupola lemezfedését, és az épület életveszélyessé vált. 1983-ban elkezdődött a bazilika teljes rekonstrukciója, amely két évtizeden át tartott, s 2003. augusztus 14-én fejeződött be.

A felújítás során nem csupán az épület szerkezete újult meg, hanem a bazilika minden részlete: mozaikok, szobrok, festmények, ólomüveg ablakok, és a belső díszítőelemek is visszanyerték eredeti fényüket. A kupolában körkilátó épült, ahonnan páratlan panoráma nyílik a fővárosra.