Átrendeződik az ellenzék

–  Elsöprő kormánypárti győzelem, átrendeződő ellenzéki térfél, röviden így értékelhetjük az EP-választások eredményét. Milyen következtetéseket von le az eredményből?

–  Bár az ellenzéki térfélen komoly átrendeződést láthatunk, ha megfigyeljük a szavazati arányokat, azt látjuk, hogy ugyanazok a szavazóbázisok osztódtak tovább. A baloldal támogatottsága húsz százalékra csökkent. Ez hasonló, mint 2006-ban, az őszödi beszéd után. 2011-ben a DK megalakulásával ez a húsz százalék tovább osztódott. Eddig az MSZP mindig erősebb volt a DK-nál, az EP-választások után ez most megfordult. Van továbbá egy tízszázalékos liberális bázis is, amely az egykori SZDSZ szavazóiból áll. Amikor 2009-ben az SZDSZ szétesett, választói az LMP-hez és a Bokros Lajos vezette MDF-hez pártoltak, egy kis részük pedig maradt a liberális pártnál. Ezen három alakulat támogatottsága akkor mintegy tíz százalék volt. Bajnai Gordon pártja 2014-ben hét százalékot ért el, főleg liberális szavazatokkal. A Momentum most a régi liberális szavazóréteget tudta megszólítani.

– Milyen kihívások elé állítja a Fideszt az újraszeletelt ellenzéki torta?

–  A Fidesz annyi szavazatot kapott, ahányan a választások előtt aláírásukkal támogatták Orbán Viktor hétpontos bevándorlásellenes programját. Az eredményekből az látszik, hogy a Fidesznek stabil a szavazóbázisa, mintegy 2-2,5 millió fő, de a kormányzó pártoknak több veszélyforrással kell szembenézniük. Az egyik a Soros-hálózat azon törekvése, amelyet Szerbiától Románián át Lengyelországig látunk. A bevándorlásellenes pártokat úgy próbálják meg elszigetelni, hogy a többit egy szivárványkoalícióba terelik. Ezzel a 2002-es helyzet ismétlődne: hiába van egy erős jobboldal, ha nincs szövetségese, nem tud kormányt alakítani. Tavaly láttunk erre kísérletet, gondoljunk a Gulyás Márton vezette Agórára. A másik veszély, ha a kormánypártok szavazói otthon maradnak. 2015-ben a veszprémi időközi választáson a kétharmados parlamenti többség megvédése volt a tét, de a Fidesz szavazói nem mentek el annyian, mint az országgyűlési választásokra. 2002-ben is sokan azt gondolták, hogy nem számít a szavazatuk, mert a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz a nagy esélyes volt. Az ellenzék egyesülése is potenciális veszélyforrás a Fideszre nézve. Gyurcsány Ferenc nemcsak a baloldali szavazókat akarja begyűjteni, hanem a liberálisokat is, hogy így az egységes ellenzék vezetője legyen. A centrális politikai erőtér – hogy a Fidesznek jobbra és balra is van ellenzéke –, felbomlani látszik. A Jobbik már nem, a Mi Hazánk pedig még nem képes a Fidesztől jobbra lévő ellenzéki pólust képviselni. Kérdés, hogy a Jobbik összeomlása után a Mi Hazánk át tudja-e venni a radikális nemzeti szavazatokat. Olyan, mintha 13 évet visszamentünk volna az időben. Van egy nagyon erős jobboldali tömb, és van egy baloldal, amelynek vezetője most is Gyurcsány Ferenc. Ha sikerül neki a liberális szavazókat is integrálnia, akkor visszaáll a kétpólusú erőtér.

–  A DK-ra leadott szavazatok inkább Gyurcsány Ferencnek vagy Dobrev Klárának szóltak?

–  A DK 16 százaléka kettejük közös eredménye. Gyurcsány Ferenc létrehozta a kommunista utódpárt utódpártját, a DK-t, és öt százalékkal sikerült bejutnia a parlamentbe. De itt kifulladt a tehetsége, ezért kellett Gyurcsányné, aki a leánykori nevét használja, hogy ne lehessen kapásból a legnépszerűtlenebb magyar politikussal összekötni, megkönnyítve ezzel a más pártok szavazóinak az átszavazást. Gyurcsány Ferenc homlokegyenest mást mond, mint Orbán Viktor, a lehető legellentétesebb pozíciót foglalja el a miniszterelnökkel szemben, így a többi ellenzéki párt elől elszívja a levegőt.

–  A baloldal által megkötött önkormányzati választási alkut mégsem Gyurcsány Ferenc, hanem a Momentum akarja újratárgyalni.

–  Azzal, hogy a Momentum saját főpolgármester-jelöltet jelentett be, egyúttal azt üzeni, hogy a kerületek jelentős részében szeretne polgármesterjelöltet is állítani. Gyurcsány Ferenc gálánsan előreengedi a Momentumot, mert jól tudja, az ellenzéki szavazók nem szeretik, ha egy elfogadott, nagyjából legitimnek tekintett alkut valaki újra meg akar nyitni. Ha a Momentum megint elővenné az ügyet, népszerűtlenné válhatna, mert egy ilyen tárgyalás mindig a pozíciószerzésről, a helyezkedésről szól. Az ellenzéki szavazók úgy látják, ez nemhogy nem visz közelebb a rendszer leváltásához, hanem távolít tőle. Gyurcsány Ferenc tudja ezt, ezért mondja, hogy nem érdekli, hány polgármestere lehet a DK-nak. A politikai trükkökben ő jobb, a piszkos munkát másra hagyja. Ő most a nagy konszenzusteremtő szerepében tetszeleg, aki nem akar békebontó lenni.

–  A DK és a Momentum szavazói között van olyan egyértelmű átszavazási hajlandóság, mint az MSZP és az SZDSZ között?

–  Gyurcsány Ferenc 2014-ben kinyilvánította, hogy szeretne még miniszterelnök lenni, később hozzátette, ez csak akkor fog sikerülni, ha egy 20-30 százalékos párt áll mögötte. Az MSZP lejtmenetben van, a DK erősödik. Gyurcsány Ferencnek nem kell mást tennie, mint átvenni a liberálisok témáit. Ezért pedzegeti a DK az ALDE-frakcióhoz való csatlakozást, ám ezzel most nem akarja elveszíteni a baloldali választók támogatását. Ahogy az SZDSZ szavazóit átcsábította, úgy a Momentuméit is megpróbálja. Hogy mennyire sikerül, az a következő években dől majd el. Ha igen, akkor meglesz mögötte az a 20-30 százalék, amely gravitációs mezőként vonzza magához a többi ellenzéki szavazót. Így eljuthatunk oda, mint 2006-ban, hogy valóban kétpólusúvá válik a térfél, és 2022-ben Dobrev Klára, a magyar Hillary Clinton lesz az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje.

–  Milyen jövő vár az MSZP-re és a Jobbikra?

–  Hányan tudnának olyan politikai akciót, követelést mondani, amely az MSZP-hez vagy a Jobbikhoz köthető? A jobbikos politikusok egy része átigazolhat a Mi Hazánkba, az MSZP-sek a DK-ba, az LMP-sek pedig a Momentumba. Ezt a mozgást meg kellene állítaniuk, és határozottabbá tenni a saját politikai arcélüket, hiszen a szavazók azt keresik. Gyurcsány Ferenc nem véletlenül veszi át a témáikat, árvalányhajként a kalapjára tűzve, mert azt reméli, hogy a témákkal jönnek a szavazók is. Az ellenzéki pártok vezetői tisztában vannak ezzel, de nem látszik, hogyan tudnának a sorsukon fordítani.

–  Miként alakul a Fidesz és a Néppárt viszonya?

–  Amit Orbán Viktor tavaly az Andrássy Egyetemen elmondott, továbbra is érvényes. Az első számú terv a Néppártban maradni. Ha ez nem sikerül, jön a B terv, amelyet a lengyelekkel egyeztetve fog végrehajtani. A Fidesz mindent megtesz a Néppártban maradásért, a reklámadó felfüggesztése és a közigazgatási bíróságok elhalasztása már a Néppártnak tett gesztusok. Ezek nem Manfred Weber követelései. Ha a németekkel sikerül kiegyezni, akkor a néppárti tagság egy ideig még biztosítva van. 27 tagországból 21-ben néppárti vagy populista jobboldali erő nyert, és 14 országban a Néppárt valamelyik tagpártja lett az első. A Néppárt továbbra is a legerősebb, a legmeghatározóbb pártszövetség Európában. Döntő pozíciókban ülnek néppárti politikusok, és hogy ez így is maradjon, szükségük van a Fidesz támogatására. A Sargentini-jelentést elutasító néppárti tagpártok mandátumszáma a Fidesszel együtt 37. A Néppárton belül is vannak olyan formációk, amelyek a szuverenitásról, a keresztény Európáról ugyanazt gondolják, mint a Fidesz, és ugyanúgy rosszul érzik magukat egy neoliberális, bevándorláspárti Néppártban.

–  A Néppárt és a szocialisták elvesztették többségüket, de a liberálisokkal és a zöldekkel kiegészülve kényelmes többséget alkothatnak. Látszólag mintha semmi nem változna…

–  A bevándorlás- és globalizációpárti erők elveszítették többségüket, ezért szükségük van a liberálisokra. Emmanuel Macronék le akarják szalámizni a Néppárt két szélét, a Fideszt és a liberálisokat, mert így a Néppárt tovább csökken, és még nagyobb szükség lesz a Macron csoportjának mandátumaira. A francia politikus a támogatásért cserébe súlyos politikai és anyagi árat kérne a németektől: a francia életszínvonal finanszírozását. A Néppártnak tehát azért van szüksége a Fideszre, mert ha leszalámizzák a Néppártot, akkor Macronék támogatása sokba kerül a németeknek. A liberális frakció sem egységes. Emmanuel Macron pont a választások előtt vetette Guy Verhofstadt szemére, hogy több százezer eurós adományokat fogadnak el amerikai multicégektől, és ezzel gyakorlatilag korruptnak nevezte őket. Emmanuel Macron, aki adót akar kivetni az amerikai IT-cégekre, nem fogadhatja el, hogy ugyanezek a cégek százezer eurókkal támogassák pártcsaládjának kongresszusait. Hamarosan tárgyalják az új költségvetést, a vitában az észak–dél konfliktus erősen megjelenik majd. Az eurózóna recseg-ropog. Az Európai Központi Bank már nem tud új kötvényeket vásárolni, mert kétezer­milliárd eurót költött el, Németország mégis recesszióba fordult. Észak–dél, kelet–nyugat jellegű konfliktusok várhatók, és ha megnézzük, kiknek kellene ezeket a konfliktusokat megoldani, csak tehetségtelen, B kategóriás politikusokat látunk.

–  Ki lenne Magyarország számára a legmegfelelőbb az Európai Bizottság élére?

–  Frans Timmermans és Manfred Weber azért nem lenne jó, mert a bevándorláspárti, globalista elit híve, nincsenek vezetői tapasztalataik, és nem utolsósorban támadták Magyarországot. Margrethe Vestagert, a liberális jelöltet jónak tartom, mert volt bátorsága szembehelyezkedni a nagy amerikai multicégekkel. Küszöbön áll egy kereskedelmi és valutaháború Amerika és Európa között, és ő jobban vállalná a konfliktust. Michel Barnier is jó lenne, bár a brexit kapcsán Emmanuel Macron intencióit követte, így befolyásolhatónak tűnik. Majdnem három éve tárgyal a brit kilépésről, a német–francia érdekeknek megfelelően kötötte az ebet a karóhoz, hogy ne jöjjön létre a megállapodás. Bár néppárti politikus, Nicolas Sarkozy pártjának a tagja, a fiát Emmanuel Macron befutó helyre tette az EP-listán. Persze még ő is jobb, mint Manfred Weber vagy Frans Timmer­mans, akik mint zászló a szélben, arra fordulnak, amerről épp fúj.