„Amióta az államvédelemnek dolgozott, kevés valódi nyomozást folytattak, vagy legalábbis kisebb hangsúlyt helyeztek a bizonyítékokra. Szabados munkájának egyik része az államellenes összeesküvések felderítése volt, bár nézete szerint az ilyen jellegű terveket az ellenállók többsége képtelen lett volna véghez vinni. Persze a tárgyalások után már senkinek sem volt kétsége afelől, hogy a letartóztatottak valóban meg akarták dönteni a demokráciát, annak ellenére, hogy ennek látszatát valójában csak az ÁVH keltette.”

Bár a bevezető mondatokat Cserhalmi Dániel az ÁVH 50-es évekbeli működéséről írja nemrég megjelent remekművében, a Csengőfrász című regényben, Beke István és Szőcs Zoltán ügyének peres iratait és egyéb dokumentumait végigolvasva kísérteties párhuzamokat lehet felfedezni a mai román „jogszolgáltatás” működésében a kommunista érák koncepciós pereivel. „Persze a tárgyalások, sőt a DIICOT, azaz a román terrorizmusellenes ügyészség által összeállított vádirat és pár célirányosan elkészített dokumentumfilm megtekintése után már senkinek sincs kétsége afelől, hogy a vádlottak terrorcselekményük elkövetésével meg akarták dönteni Romániát…” – gondolhatja az ember, annak ellenére, hogy ennek látszatát csupán a román terrorizmusellenes ügyészség és a bíróságok keltették. Mindez világosan kiderül, ha a dolgok mélyére nézünk.

Beke Istvánt egy hétfői napon, 2015. november 30-án, a december elsejei nemzeti ünnep előtt egy nappal tartóztatta le a DIICOT azzal a váddal, hogy a letartóztatott robbantani készült a másnapi katonai parádén, azaz a gyulafehérvári népgyűlésre emlékező, minden évben számos romániai városban megtartott román felvonuláson. A bukaresti táblabíróság december 1-jén hajnalban elrendelte Beke 30 napos előzetes letartóztatását. Hogy miért van Kézdivásárhelyen és a még ma is döntően magyar többségű városokban ilyen román felvonulás, és hogy az provokáció-e az államhatalom részéről, az külön megérne egy tanulmányt, ám most inkább röviden bemutatom, hogyan lesz két hazaszerető székelyből terrorista – a román bíróságok és ügyészségek állítása szerint.

A közlemény

A DIICOT szerint „B. I. A.-t az alkotmányos rend elleni cselekedetek elkövetésének a szándéka, és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértése gyanújával vették őrizetbe kedden… a házkutatás során az otthonában talált és lefoglalt eszközök alkalmasak voltak arra, hogy román állampolgárokat és javaikat veszélyeztessék.” Az ügyészség a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) segítségével derítette fel a kézdivásárhelyi esetet… fennáll annak az alapos gyanúja, hogy B. I. A. vádlott, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom romániai szárnyának az oszlopos tagja vállalta, majd beszerezte az eszközöket egy házi készítésű robbanószerkezet előállításához, amelyet Kézdivásárhelyen, a december elsejei ünnepségen akart a tömegben felrobbantani… A kézdivásárhelyi férfi „a szélsőséges-nacionalista Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom magyarországi struktúra Erdélyben kifejtett revizionista-szeparatista” céljait képviselte, és „Nagy-Magyarország visszaállítására” készült, „e folyamat részeként pedig a román állampolgárok és javaik elleni erőszakos cselekedetekkel, valamint a román hatóságoknak az úgynevezett Székelyföld fölötti ellenőrzése megnehezítésével/megakadályozásával” is számolt.

Egy újabb idézet:

„… saját bevallásuk szerint fegyvereket és pirotechnikai eszközöket kerestek, helyette laptopokat, merevlemezeket és más adathordozókat, magyar zászlót, vármegyés pólót, airsoftos éjjellátót, airsoftos szirénát, lejárt szilveszteri petárdát, tortára való csillagszórót foglaltak le és vittek el, feltúrva mindent. Alávaló módon vitték el Beke Istvánt a városból, egész napos étlen-szomjan tartás után, majd egész éjszakai kihallgatásnak vetették alá. Nem biztosítottak tolmácsot sehol, a jegyzőkönyvek csak románul íródtak, kötekedtek az ügyvéddel, aki nem mehetett vele. Több mint tízórás megfélemlítési akciónak vetették alá úgy a férjemet, mint a családot! Ez több, mint zaklatás, ez lelki terror. Hajnalban közölték velem, hogy visszatartási parancs van érvényben, majd kb. két óra elteltével, hogy 24 órás őrizetbevételt rendeltek el, illetve nem léphetek vele kapcsolatba ez idő alatt. Többszöri rákérdezésemre, hogy miért hurcolják, mi a gyanú, mi a vád, közölték velem, oly módon, mintha tudnom kellene, hogy »Terrorizmus, asszonyom!« A figyelemfelkeltés sikerült a fiktív koholt vádjaikkal, a megfélemlítés csak undort és gyűlöletet ébresztett. Az ártatlanság vélelme Romániá­ban nem illeti meg sem az egyszerű székely embert, sem egy vármegyés vezetőt…. senkit, aki nem támogatja a román asszimilációs törekvéseket!” – írta nekem Beke Csilla, István felesége e napra visszaemlékezve.

A vádirat

Az elektronikus médiumokban is közzétett, több mint 70 oldalas, hatásvadász, az ügyhöz csak részben vagy úgy sem tartozó képekkel telezsúfolt, a román közvéleménynek sugalmakat közvetítő vádirat szerint Szőcs és Beke „a magyarországi, szélsőségesen nacionalista Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom” eszméit terjesztették, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy megakadályozzák a román államhatalom gyakorlását az „úgynevezett Székelyföldön”, akár a román közösségek és javaik elleni erőszakos cselekedetekkel is. Végső céljuk természetesen Nagy-Magyarország visszaállítása. A HVIM-esek és más szélsőséges barátaik a vádirat szerint rendkívül találékonyak, hiszen nyelvi leleménnyel kijátszva a román jogszabályokat nem felvonulásokat, hanem „megemlékezéseket” szerveznek, mert ehhez nincs szükségük hatósági engedélyekre.

A DIICOT különösen sérelmezi e rendezvényeken a magyar és a székely zászló folyamatos, feszültséget gerjesztő használatát. Mindez persze természetesen sugalmazás, olyan képekkel alátámasztva – általában figyelemfelkeltő piros körrel bekarikázva, mint például a Magyar Gárda, illetve valakik a kezükben piros-fehér-zöld koszorúval és magyar zászlóval, majd valakik rovásírásos és latin betűs táblával jelezve, hogy „Székelyföld nem Románia!”.

A vádirat összeállítója külön bekarikázta a rovásos feliratot, mint különleges bűnjelet. A lefotózott airsoftos csoport is nyilvánvalóan Románia megdöntésére készül az airsoft örve alatt, s innentől kezdve teljesen egyértelmű, hogy mi a kapcsolat a szerencsétlen, Santa Cruzban agyonlőtt Magyarosi Árpáddal és Rózsa Flores Eduardóval, hiszen a szálak messzire vezetnek. Később – hogy a történelmi visszatekintés teljes legyen, és bemutassa, hogy a székely terrorizmusnak komoly hagyományai vannak – előkerült az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás is, amikor Vitéz Mihályt, legalábbis a szobrát egy brassói gyártású csörgőóra időzítésével valaki levegőbe röpítette volna, ha a merénylet sikerül. Átolvasva a korabeli cikkeket és a rendelkezésre álló dokumentumokat, könnyen elképzelhető, hogy már akkor is szekus provokációról volt szó, és talán nem véletlen, hogy a szoborban gyakorlatilag semmilyen kár nem esett, ellenben számos, a rendszer ellenségeként számontartott háromszéki magyart sikerült meghurcolni az ügy kapcsán.

Az ügyészség vádiratot összeállító szakembere tudta, hogy a történelemben és a terrorizmus elleni küzdelemben minden összefügg mindennel, ezért tűnhet fel a következő oldalakon maga Horthy Miklós is, elég pontos magyarázattal arra vonatkozóan, hogy ki is ő valójában.

Különös bűnjelnek tarthatják valamiért a jelenleg hivatalos koronás magyar címert, továbbá az árpádsávos zászlót és persze az elmaradhatatlan Nagy-Magyarország térképeket, hiszen ezek többször is feltűnnek az anyagban. A történelmi visszatekintés egészen a 31. oldalig tart, és csak utána tűnnek fel a házkutatások során lefoglalt petárdák fényképei, majd a lehallgatott beszélgetés – mint egyetlen bizonyíték – állítólagos fordításának részletei.

Különös bűnjel lehet egy Wass Albert utca feliratot viselő tábla is, amit Beke és Szőcs tart a kezében, egy 1918. december 1. utcanévtábla alatt. Előbb arra gondoltam, egy esetleges táblacserét szorgalmaztak, ám Beke Csilla felvilágosított, hogy arra az analógiára, hogy létezik 1918. december 1. utca, aláírásokat gyűjtöttek annak érdekében, és kérelmezték, hogy lehessen Wass Albert utca vagy más közterület is. Kérésük természetesen elutasításra talált.

Ergo: terrorista

A 61. oldalon bemutatják a 2015. december 1-jén Kézdivásárhely központjában román zászlókkal vonuló embereket és a felvonuló román hadsereg tagjait, továbbá egy kicsit sem hatásvadász képen egy román zászlós román kisgyermeket, mint lehetséges áldozatot. Nos, a vádiratban eddig kétségtelenül ezek a legfenyegetőbb, legprovokatívabb, közösség elleni izgatásra valóban alkalmas képek, főleg ha a Kézdivásárhely döntő többségét alkotó székelyek szemszögéből vizsgáljuk az ábrázolt történéseket.

Mindez nem egyéb, mint egy hangulatkeltő, pár óra internetes adatgyűjtés alatt könnyen összeszedhető adathalmaz, amelyet a koncepciós perek térségünkben ismert legjobb hagyományai szerint állítottak össze, és amely a konkrét vád – szabad megfogalmazásban Románia Erdély feletti államhatalmának megdöntésére tett terrorista cselekmény előkészülete – szempontjából csupán nagyon kevés relevanciával bír.

Hogy még egyszer összegezzünk: „A HVIM tagjai szélsőséges viselkedéssel, a revizionista-szeparatista célok elérésében végzett erőszakos tettekkel, valamint az Európai Unióval szembeni bírálatokkal tűnnek ki, azt állítva, hogy ez utóbbi nem teszi lehetővé a magyar nemzeti identitási jellegek szabad kifejezését a közösségi államokkal kapcsolatosan, valamint elfogadhatatlan feltételeket támaszt a tagországokkal szemben.” (A román eredetiben is pont ennyire zavaros megfogalmazás az ügyészség munkatársának köszönhető, híven átvettem az eredeti szöveget.)

Értsd jól: EU-szkeptikus és autonómiát követel, ergo biztos, hogy terrorista. Hogy ezt miképp bizonyítják a bíróság előtt, arra a következő cikkemben fogok visszatérni.

A cikk 2. része