Az akkumulátor nem hitvita kérdése

– Két hete a Momentum önkormányzati képviselői állták el a polgármesteri hivatal bejáratát. Gyakoriak az ilyen politikai performanszok Debrecenben?

– Nem volt túl nagy felhajtás. A két képviselő és néhány pártaktivista eltorlaszolta az ajtót, nem engedték be a kollégáinkat a munkahelyükre. Csináltak néhány fotót, majd délben megéhezhettek vagy elfáradhattak, mert hazamentek. A történtek közben én Budapesten jártam; mire hazajöttem, már sehol nem voltak. Azt gyanítom, hogy az akció valójában az országos nyilvánosságnak szólt. Egyszerűen szerepelni akartak a híradóban. De öngólt rúgtak, hiszen aligha keltettek bizalmat bárkiben azzal, hogy munkába igyekvő nőkkel szemben erősködtek.

– Valószínűleg az önkormányzati választásokra való felkészülés nyitányaként értelmezhető az akció. Önök mire készülnek, a kampányt a CATL Debrecenben épülő akkumulátorgyára és az ipari beruházások kérdése uralja majd?

– Ebben egészen biztos vagyok. Még akkor is az akkumulátorgyártás lesz a középpontban, ha a folyosói beszélgetések közben riválisaink közül is többen elismerik, hogy az e-mobilitásé a jövő. A Momentum akciójának a komolyságát kétségessé teszi az is, hogy a legutóbbi közgyűlések alkalmával egyetlen kérdésük sem volt az akkumulátorgyárral kapcsolatban. Mi arra bátorítjuk őket, hogy kérdezzenek, vitassuk meg a város dolgait. Rengeteg átbeszélnivalónk volna. Ne felejtsük el, hogy nagyon nehéz öt esztendő van mögöttünk. Alighogy elkezdtük a ciklust 2019-ben, tavasszal már egy világjárvánnyal kellett szembenézzünk, amely két és fél évig meghatározta az életünket. Nem sokkal később kitört a háború Ukrajnában, közben az infláció és az energiaválság is alaposan próbára tette Európát és benne Magyarországot. Mindezek mellett Európa egyik legjelentősebb városi gazdaságfejlesztési programját hajtjuk végre. Debrecenben egyetlenegy beruházást, egyetlenegy olyan fejlesztést sem kellett elhalasztani, ami fontos volt az itt lakóknak. Minden ígéretünket teljesíteni tudtuk. Segítségünkre volt ebben a debreceni polgárok szorgalma, ezáltal a helyi gazdaság dinamikus növekedése, valamint a kormány, illetve a felelősség, amit a városvezetés és a kormány Debrecen iránt visel. A miniszterelnök úr és kormánytagok megértették, hogy az a gazdaságfejlesztési folyamat, ami Debrecenben zajlik, közlekedési, oktatási és kulturális fejlesztéseket igényel.

– Debrecen tekintetében korábban sem lehetett azt mondani, hogy rosszul mentek volna a dolgok. Ön sok kollégájával ellentétben, mondhatni, „könnyített pályán” vette át a kormányrudat. Voltak keményebb kihívások, amikkel szembe kellett néznie?

– Polgármesterként az a filozófiám, hogy a munkám soha nem a mának, hanem a jövőnek szól. Víziókkal állunk elő, és működő stratégiát kell kidolgoznom azok megvalósítására. Ami ma történik Debrecenben, annak az eredményeit a következő években látjuk majd. Ha valamit mégis ki kellene emelnem, akkor azzal büszkélkedem legszívesebben, hogy Debrecen kitört a tipikus közép-európai városok kategóriájából. Az utóbbi években jelentős európai játékossá léptünk elő, csúcsligában játszunk. Amikor 2014-ben polgármester lettem, a magyar átlag fölötti fejlettségi szinttel, rendben levő infrastruktúrával, új stadionnal, megújult kulturális intézményekkel, működő repülőtérrel vettem át a város vezetését. A gazdaság volt az egyetlen terület, amely miatt nagyon erős hiányérzetem volt. A világgazdaság akkoriban kezdett páratlan növekedési fázisba lépni. Debrecent az a veszély fenyegette, hogy ha nem történik valami változás, lemarad a régió hasonló méretű városai mögött. Helyes volt a helyzetfelismerésünk, hiszen 2014 után végül egy olyan egyedülállóan izgalmas időszak következett a világgazdaságban, amely számtalan lehetőséget teremtett számunkra, és sikerült ezeket megragadnunk. Az elmúlt 9 év alatt beruházási bajnokok lettünk, több mint 12,5 milliárd eurónyi működő tőke érkezett Debrecenbe. Ez most épül be a város gazdaságába. Debrecen az e-mobilitás, a járműipar egyik európai központjává válik. Természetesen ügyelünk arra, hogy a gazdasági szerkezetünk ne legyen egyoldalú. Továbbra is jelentős az élelmiszeripar, a szolgáltató szektor, a gyógyszeripar jelenléte. A város gazdasági szerkezete a nagy ipari beruházások után is színes marad.

– A XIX. század végén, Simonffy Imre polgármestersége alatt történtek meg azok a fejlesztések, amelyek végül Debrecent valódi várossá avatták. Mi az ön víziója?

– Simonffy Imre az egyik példaképem. Emberségében, mentalitásában, szolgálatkészségében és stratégiai gondolkodásában egyaránt mintának tekintem. A munkásságát megelőző évszázadokban ezer négyzetkilométeres közbirtokossági rendszer tartozott a városhoz, amely a Hortobágytól a Gúthi-erdőkig terjedt. Ebből fakadóan még a XIX. század második felében is egyértelműen mezőgazdasági város volt Debrecen. Simonffy Imre politikájának köszönhetően azonban egyre inkább az új lehetőségek, az ipari fejlődés irányába mozdult, és a XX. században már a feldolgozóipar, az élelmiszeripar volt a meghatározó. Később a konzerv-, bőr-, dohány- és húsipar vált uralkodóvá, egészen a rendszerváltásig. Azután elvesztettük a piacainkat, az élelmiszeripar pedig összeomlott. Küzdelmes munkával végül sikerült visszaépíteni a tej-, dohány- és a húsipari kapacitásokat. A múlt hibáiból azonban muszáj volt tanulnunk. Magas hozzáadott értékű, tudásigényes ipar­ágak, a kutatás-fejlesztés, a járműipar felé fordultunk. Az én vízióm Debrecennel kapcsolatban, hogy egy újraértelmezett közép-európai régió meghatározó centrumává válik, amely gazdasági, kulturális, oktatási, közlekedési értelemben is be tudja tölteni ezt a szerepet. A tervek valóra válásához meg kell nyerni a régiós versenyt. Kevéssé ismert tény, de amikor egy nagy nemzetközi beruházásért versenyzünk, akkor Nagyvárad és Kassa mellett a dél-lengyelországi, illetve általában a lengyelországi városok is rajthoz állnak. Közép-Európa legpotensebb településeivel vetélkedtünk a BMW-ért, a CATL-ért és a Continentalért, illetve más nagy cégekért. Ezek a küzdelmek pedig soha nem érnek véget, ahogy lefutott verseny sem létezik. Láttunk már birodalmakat csúcsra érni és aztán összeomlani. A siker tekintetében az a kérdés, hogy fenntarthatóak-e a folyamatok, vagy sem. A XXI. század stratégiai iparágai az e-mobilitás, járműgyártás, energiatárolás, ezek fogják meghatározni az életünket a következő évtizedekben. A termelő-, majd az ehhez kapcsolódó kutatás-fejlesztési kapacitások is itt létesülnek nálunk. Én azt gondolom, hogy Debrecen nemcsak megnyeri a városok versenyét, de jelentős befolyással lesz a régió egészére Kelet-Szlovákiától Kárpátalján át egészen Nyugat-Romániáig, azaz a Partiumig.

– Cívisváros, kálvinista Róma, egyetemi központ. Még mindig leírható ezekkel a jelzőkkel Debrecen?

– Amikor fejlődésről, a város átalakulásáról beszélünk, akkor azt mindig fontos hozzátenni, hogy a város tradícióit, történelmi karakterét, erényeit nem tesszük félre. Az oktatásra különösen nagy súlyt fektetünk. Az 1538-ban alapított református kollégium évszázadokon keresztül meghatározta Debrecen fejlődését, az oktatás ma is stratégiai terület számunkra. A gazdaságfejlesztési folyamatot is egy oktatási intézmény alapításával kezdtük, 2019-ben nyitotta meg kapuit az angol tanítási nyelvű Nemzetközi Iskola. Mivel fizetős intézmény, a szerény anyagi hátterű diákok bejutását ösztöndíjjal segíti a város. Az egyházak szerepe az oktatás területén szintén nagy mértékben növekedett az elmúlt években. Minden negyedik debreceni diák egyházi fenntartású intézményben tanul. A Debreceni Egyetem pedig a város legfontosabb stratégiai partnere, nélküle a gazdaságfejlesztési folyamatok sikere elképzelhetetlen. Az egyetem is profitál az együttműködésből, a mérnökképzés jelentősen felértékelődött. A Debreceni Egyetem diáklétszáma pedig folyamatosan növekszik. Idén a második legtöbb jelentkezővel és felvételt nyert diákkal a Debreceni Egyetemen büszkélkedhet. Illetve egyáltalán nem számít mostohagyermeknek a Debreceni Szakképzési Centrum sem, amelynek mára közel 12 ezer diákja van.

– Úgy tűnik azonban, hogy az akkumulátorgyártás lesz a gazdasági vezérhajó. Valóban ekkora jelentősége van a CATL beruházásának Debrecen fejlődésében?

– Óriási gazdasági előnyt ad a városnak a kínai befektetés. A debreceni akkumulátorgyár létrejötte szorosan összefügg azzal a gazdasági struktúraváltással, amelyet célul tűztünk magunk elé. A járműgyártás néhány éven belül teljes egészében át fog állni az elektromos hajtásra, a dízel- és benzinmotor visszaszorul. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a BMW úgy döntött, hogy az első tisztán elektromos járműveket gyártó üzemét Debrecenben hozza létre. Az akkumulátorgyártó kapacitások létrejöttének tehát stratégiai jelentősége van. Érdekes közben megtapasztalni, hogy Nyugat-Európában, sőt az Egyesült Államokban is elképesztő erőforrásokat mozgósítanak annak érdekében, hogy az e-mobilitás különböző ágazatai megerősödjenek. Akkumulátorgyárakat építenek Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, illetve a skandináv államokban. Az említett országok mindegyikének rendkívül fontos a környezetvédelem. És ezzel együtt gőzerővel építik az akkumulátorkapacitásokat. Az Egyesült Államokban pedig több mint 400 milliárd dolláros támogatási programot indítottak az e-mobilitás kapacitásainak a fejlesztésére. Egy világtrend részesei vagyunk. Csak a magyar ellenzék kap hidegrázást attól, hogy Magyarországon akkumulátorgyárak épülnek. A hangulatkeltés pedig megtette hatását az emberek körében. Sikerült sokak szívébe elültetni a félelmet, miközben a beruházások páratlan lehetőséggel kecsegtetnek. Jártam a CATL akkumulátorgyárának németországi ikertestvéreként számontartott arnstadti üzemében is, amely sokkal közelebb van a lakóterületekhez, mint Debrecenben. Németországban mégsem kíséri hisztéria az ottani építkezést, az ottani ellenzék nem uszít, az emberek pedig átérzik annak a jelentőségét, hogy új munkahelyek létesülnek.

– Talán a németországi zöldpolitikusok nem annyira képzettek és alaposak, mint hazai kollégáik. Nem értik, hogy milyen kockázatokkal jár az akkumulátorgyár…

– A helyzet az, hogy a biztonságunk nem a zöldpolitikusokon múlik. Európában egyetlen üzem, így a debreceni CATL-gyár sem működhet úgy, hogy a környezetre veszélyt jelentene. Az akkumulátorgyár kérdése hitvitává vált. A felkorbácsolt indulatok mögött kizárólag politikai és gazdasági érdekek húzódnak meg. A közmeghallgatásokon, amelyeket szerveztünk, a több száz résztvevő jelentős része nem helyi volt, nem ők voltak a leghangosabbak sem. Ebben a formában az égvilágon semmi értelme nincs a közmeghallgatásnak. Mert amikor föláll egy professzor, egy tárgyilagos, elfogulatlan, az önkormányzattól független szakértő, akkor azonnal lehurrogják, sértegetésekkel fojtják bele a szót, ha az első néhány mondat után kiderül, hogy nem a jelen lévő aktivisták véleményének megfelelő álláspontot támogatja. Hazugnak neveznek egy egyetemi intézetvezető professzort olyanok, akik nyilvánvalóan nem értenek az adott kérdéshez! Egy érdi LMP-s képviselő oktatta ki a Debreceni Vízmű vezérigazgatóját vízügyben. Egy LMP-s képviselő?! Miközben olyan szakmai tudású ember vezeti a Debreceni Vízművet, ami regionális szinten is páratlan. Ha leülnének a Debreceni Egyetem illetékes professzoraival, utóbbiak el tudnák nekik mondani, hogy a CATL nem jelent veszélyt a környezetére vagy a debreceniek egészségére. Az ellenzék azonban nem érdekelt a tárgyilagos vitában, a párbeszédben.

– Mit tesznek az emberek megfelelő tájékoztatása érdekében? Végül is a polgárokat, nem a politikusokat kell meg­győzniük.

– Az egyetemmel közösen monito­ringrendszer kiépítésén dolgozunk, amely folyamatos kontroll alatt tartja a gyárral kapcsolatos, illetve az attól független környezeti folyamatokat is. A finanszírozásában a kormány is részt vesz. Létrehozzuk azokat a talaj-, víz-, levegő-, zajfigyelő rendszereket, amelyek folyamatosan tájékoztatni tudják Debrecen lakosságát. A közbizalom érdekében fontos, hogy minden nyomon követhető és ellenőrizhető legyen. Amennyiben igény mutatkozik rá, a civil szervezeteket is bevonjuk az ellenőrzésbe. Elindítottunk egy honlapot is, amely a debreceni akkumulátorgyárakkal és a gyártással kapcsolatos összes releváns információt közzéteszi. Emellett el kell mondani, hogy a korábban kiadott környezetvédelmi engedélyhez képest, amely mindenben megfelel az európai uniós paramétereknek, a CATL vállalta, hogy még szigorúbb, még alacsonyabb emissziós értékeket előírva működteti az üzemet, és ennek megfelelően kérte a már kiadott környezetvédelmi engedély módosítását. Folyamatosan zajlanak a fejlesztések, új technológiákat alkalmaznak, hogy még kisebb legyen a gyár környezeti terhelése. Az akkumulátorgyár legnagyobb ellenzője, a Mikepércsi Anyák Egyesülete is üdvözölte a CATL módosításait.

– Az ellenzék milyen alternatívát kínál az ipari beruházások támogatása helyett?

– Nincsenek javaslataik. Csak azt szeretnék, hogy ami most van, az ne legyen. 25 éve veszek részt a debreceni közéletben, a helyi baloldal mindig a pillanatnak élt. Mindig abban láttak lehetőséget, hogy szétbombázni, szétverni, amit mi csinálunk. Felmerült a CATL-beruházás ellenzői részéről, hogy koncentráljunk kizárólag az élelmiszer-feldolgozásra, az a mi terepünk. Ezzel kapcsolatban azonban el kell mondani, hogy a nyolcvanas években, amikor a nagy élelmiszeripari üzemek működtek Debrecenben, a város napi vízfogyasztása 85-90 ezer köbméter volt, illetve időnként 130 ezer köbméter fölé emelkedett. Ma 38-40 ezer köbméter naponta. Tehát feleannyi sincs, mint a 80-as években. A technológiai fejlettségnek hála a nagy ipari fejlesztések megvalósulása után sem fogjuk elérni azt a vízfogyasztást, mint korábban. A debreceni vízkészletek éppen a szürkevíz felhasználása miatt lényegesen kisebb mértékben lesznek igénybe véve, mint ahogy a baloldali sajtó taglalta. Ráadásul a Civaqua-programnak köszönhetően Debrecennek elképesztő mennyiségű többletvize lesz a következő években, és megvannak azok a technológiai megoldások, amelyekkel meg lehet kímélni a felszín alatti rétegvizeket bármilyen iparfejlesztés mellett is. Megnyugtatásul el kell mondanom azt is, hogy 2025-ig az iparfejlesztési programot be fogjuk fejezni. További növekedést már nem tervezünk, hiszen nyolc év alatt megtízszereztük az iparterületeink nagyságát. A következő két évben kisebb volumenű befektetéseket tudunk fogadni, amelyek nyilvánvalóan nem váltanak majd ki ilyen heves vitákat.

– A többség ön mögött áll Debrecenben?

– Nem végezném jól a feladatomat, ha nem érezném a város ütőerének a lüktetését, nem tudnám, hogy az emberekben hogyan csapódik le egy-egy kérdés. A beruházások, illetve bármely vitás kérdés kapcsán mindig nagyon érdekel, hogyan gondolkodnak a polgárok. Sokszor sétálok az utcán, hogy alkalmam legyen szóba elegyedni a debreceniekkel. A lakossági fórumokon is gyakran beszélgetünk az akkumulátorgyárról. Néha tapintatból nem kérdeznek a CATL ügyével kapcsolatban, azt gondolják, hogy kényes téma. Én azt szeretném, ha beszélnénk róla. Sikerrel ültették el sokakban a bizonytalanságot, ám azt érzem, hogy bizonyos értelemben összezártak mögöttem a polgárok, érzem a támogatásukat, a biztatást. Ez pedig nagyon fontos fegyvertény, amikor az ember össztűz alatt áll. A város élete nem egyszerűsíthető le csak egy kérdésre, 25 éve dolgozom a debreceniekért, a város fejlődésért, az út pedig, amit ez alatt bejártunk, rendkívül eredményes. Ezt pedig senki nem vonhatja kétségbe.