Az elmúlt néhány hónap történéseit tanítani fogják a világ néhány sötét és eldugott helyének nemzetbiztonsági tárgyú kurzusain. A titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli miniszter most húsz évvel fiatalabbnak érezheti magát és vele együtt az ország is legalább két évtizedet repült vissza az időben.

Dolgozni csak pontosan, szépen

Amikor 2007 nyarán Szilvásy György válláról lekerült a Miniszterelnöki Hivatal irányításának a terhe, sok ideje felszabadult, hiszen már „csak” a polgári titkosszolgálatokat kellett felügyelnie. A 2002-es kormányváltás után eredménytelenül vizsgálódó Keller László példája azonban megmutatta, hogy a puszta eredménykényszer sokszor a visszájára fordul. Csak sejteni lehet, hogy a titokminiszter hány követ mozgatott meg, hány bársonyfüggöny mögé nézett be, hány vizsgálati jelentést bogarászott át törvénytelenségek nyomai után kutatva. Mivel erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak, kénytelen volt (mint az mellékletünkből kiderül) kitalálni súlyosnak ható ügyeket.

Az idei év elején azonban Szilvásy joggal érezhette, hogy a „legnagyobb ellenzéki párt” horogra akadt. Ekkor kezdődött az UD Zrt. tulajdonosainak és alkalmazottjainak a lehallgatása. A biztonsági céget az a Horváth József vezeti, aki a Fidesz-kormány idején a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) szakmai főigazgató-helyettese volt. A társaság és a vele szimbiózisban élő informatikai vállalatcsoport egyben Csányi Sándor OTP-vezér és családja „házi” cége. Az adatok hónapokon át gyűltek, augusztus elején sikerült elkapni egy beszélgetést, melyen az UD egyik vezetője Csányival beszélget egy, az MDF elnöki posztjáért indulni készülő, az MDF-nek a baloldali Tisztelet Társaságával kötött legutóbbi megállapodását élesen bíráló Almássy Kornélt érintő ügyben (e szerint Stumpf István keze is benne van egy akcióban, melynek során Dávid Ibolya elnökre is „rádolgoznának”, előkészítve a hatalmi váltást).

A támadást természetesen nem lehetett bármikor elindítani. Nyáron az ügy könnyen a jelentőségét veszítheti, ám tavasszal már késő lesz, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a miniszterelnököt akkor már nem Gyurcsány Ferencnek hívják, következésképpen a titokminisztert sem Szilvásy Györgynek. A szocialista kisebbségi kormány mozgásterét, céljait és a Magyar Demokrata Fórum közelgő elnökválasztását is figyelembe véve, Szilvásy (az NBH főigazgatójával, Laborc Sándorral karöltve, és minden bizonnyal a kormányfő tudtával) szeptember 10-én indította az akciót.

Ez így kevés lesz

A Nemzeti Nyomozó Iroda aznap tartott házkutatást az UD Zrt.-nél és a cégvezetők munkatársainak lakásán. Informatikai eszközöket, számítógépeket és adattárolókat foglaltak le, magántitok jogosulatlan megismerésének és más bűncselekmények gyanúja okán. A közvélemény nap nap után értesült a kiszivárgó információkról: az NBH számítógépén elhelyezett kémprogramokról, a kormányzati információs rendszerbe való behatolásról, kormánytagokról való adatgyűjtésről és végül az UD Zrt. vezetőinek Fidesz-politikusokkal folytatott beszélgetéseiről. A vád világossá vált: a biztonsági cég a Fidesz buzdítására megpróbált levezényelni egy hatalmi váltást az MDF-ben, és ezzel párhuzamosan (Szilvásy szavaival) polipszerűen működő árnyék-titkosszolgálatot működtetett, mellyel kormányzati, államigazgatási, rendőrségi információkhoz juthatott hozzá.

Szilvásy György vállát sokan veregethetik most, de még többen lehetnek elégedetlenek. Bár a gyanú, miszerint egyes gazdasági köröknek több milliárd forintot is megért volna Almássy elnöksége, tovább él, az említett, és a Dávid Ibolya által végül Almássy visszaléptetésére sikeresen alkalmazott telefonbeszélgetésről kiderült, hogy az egy munkatárs karrierjének egyengetését szolgálta és végül bűncselekmény, sőt annak előkészületei sem történtek meg, Almássy pedig éppen azért találkozott Horváthtal, hogy segítséget kérjen családja védelmében, mivel úgy érezte, hogy „utaznak rá”.

Azt Szilvásy is elismeri, hogy nincs tudomása arról, hogy politikusok bűncselekményt követtek volna el. A titokminiszternek persze több kártyája van. Két elődje, a fideszes Kövér László és Demeter Ervin különböző intenzitású kapcsolatokat ápolt Horváth Józseffel (korábbi beosztottjukkal), sőt állítólag feladatokat is adtak neki. Nehéz azonban komolyan venni ezt akkor, amikor azt hozzák fel példának, hogy Demeter érdeklődött Laborc Sándor moszkvai útjai felől. Szilvásy szerint erre vonatkozó adatokat csak törvénytelen úton lehet beszerezni, pedig erre bármelyik magyar állampolgár képes, akinek valamely családtagja vagy barátja ismeri Laborcot, nem beszélve arról, hogy korábban az UD több alkalmazottja is az NBH-nál dolgozott.

Bumeránghatás

Négy ember (köztük az UD Zrt. vezetői) és ismeretlen tettesek ellen adócsalás, fegyverrel való visszaélés, magántitok jogosulatlan megszerzése, államtitkok törvénytelen megszerzése alapos gyanúja miatt tettek feljelentést. Mindez azonban akár vissza is üthet Szilvásy Györgyre és azokra, akik hittek, hisznek neki. A hangfelvételek nyilvánosságra hozatala államtitoksértésnek minősülhet, és eddig csak sejteni lehet, honnan kerültek ki, a titokminiszter szerint az NBH-tól és a szakszolgálattól nem. A Fidesz álláspontja az, hogy Szilvásy koncepciós eljárást kreált a párt lejáratására, ezért hivatalos és személyes adatokkal való visszaélés miatt feljelenti őt. Horváth József szerint előre megírt forgatókönyv alapján zajlanak az események, és kifogásolta, hogy a számítástechnikai eszközöket és más adathordozókat szakszerűtlenül vitték el, így azok utólag manipulálhatók. Az UD állítása szerint a cég nem tört fel semmilyen rendszert és nincs közük a Dávid Ibolyát lejárató kampányhoz, sőt ellentámadásba lendültek, azt állítva, hogy az NBH „kezdte” az egészet azzal, hogy a cég ügyfelei és kapcsolatai miatt elkezdték figyelni őket. Az UD két rendbeli államtitoksértés miatt is bírósághoz fordult. Az UD és a Fidesz közötti kapcsolatok jelentőségét csökkenti, hogy Tóth Károly, az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának szocialista alelnöke azt nyilatkozta, hogy a vállalat elsősorban gazdasági információkat gyűjtött, és tevékenysége nem politikusok megfigyelésére irányult. Csányi Sándor a Fővárosi Főügyészségnél a magáncégei és saját tulajdonában lévő szerverek lefoglalása miatt tett panaszt, amelyeket az UD üzemeltetett. Rövid időn belül Dávid Ibolya is kellemetlen helyzetbe kerülhet: az MDF elnöke saját elmondása szerint postán kapta a CD-t tartalmazó borítékot, ám annak nyilvánosságra hozatala törvénybe ütközhet. Dávid Ibolya egy csatát már vesztett, mert a Fővárosi Főügyészség elutasította a feljelentését.

Nagyon sok az elvarratlan szál a történetben. Almássy Kornél egyik támogatóját, Balla Györgyöt, az MDF Somogy megyei elnökét Dávid Ibolya bejelentése után, még az országos választmány ülése előtt kommandós egyenruhát viselő, NBH-s jelvénnyel rendelkező férfi (az NBH-nak egyébként nincs egyenruhája és jelvénye) vitte el otthonából. Almássy gyesen lévő felesége ugyanekkor kapott értesítést rendkívüli APEH-vizsgálatról. Hasonlóképpen rejtélyes a Mol dolgozóinak teljes körű telefon- és e-mail-ellenőrzése, vagy az, hogy miként került fel (majd tűnt el) a YouTube internetes videómegosztó portálra harminckét telefonbeszélgetés szövege a megfigyelési ügyben.

Nehéz idők

Répássy Róbert a Fideszből azt nyilatkozta, hogy a miniszter és társai folyamatosan „szivárogtatnak híreket a sajtónak, majd másnap, amikor ezek megjelennek, ők döbbennek meg a legjobban”. Tény, hogy a szakértői vizsgálatok, a lefoglalt adathordozók vizsgálata hónapokig eltarthat, ezalatt újabb és újabb információmorzsák kerülhetnek ki a közvélemény elé. Úgy tűnik, Szilvásy György teszteli, hogy mekkora a társadalom tűrőképessége, meddig mehet el és mennyit engedhet meg magának.

A jelek szerint sokat, és egyre többet. A titkosszolgálatok ilyen nyílt beemelése a politikába azonban hosszú távon maga válik nemzetbiztonsági veszéllyé. A kompromittált és kompromittálódott szakembergárda szétverésével ugyanis az NBH rövid úton képtelenné válik valós feladata ellátására, amivel Magyarország rendkívül sebezhetővé válik. Persze lehet, hogy a cél éppen ez: az MSZP soron következő választási bukása után lényegesen könnyebbé válnak a különböző manőverek.

Az már csak hab a tortán, hogy a Csányi-szerverekről több parlamenti ciklusra elegendő információ kerülhet elő és raktározható el olyan „nehéz időkre”, mint amilyeneket az MSZP most is megél.

Monostori Tibor

JÁTÉK A SÖTÉTBEN – Elterelő hadműveletek és fenyegetések

2006. szeptember 21. Az őszödi beszéd kiszivárgása után, az október elsejei önkormányzati választás előtt a Fidesz lemondja nagygyűlését, miután a kormány robbantásos merényletek előkészítéséről értesült.

2006. szeptember 23. Tarlós István, a Fidesz által támogatott budapesti főpolgármester-jelölt lemondja a Vörösmarty térre 26-ára hirdetett nagygyűlését, miután a kormány robbantásos merényletek előkészítéséről értesült. Gergényi Péter főkapitány felhívta a figyelmet arra, hogy a rendőrség nem tud teljes garanciát vállalni a tér megvédésére.

2007. február 8. Szilvásy György nem zárja ki, hogy közintézményeket is megtámadhatnak a közelgő március 15.-i ünnep közeledtével.

2007. február 13. Ismeretlenek több lövést adnak le a Teve utcai rendőrpalotára.

2007. december 17. Kóka János épülő villáját és Avarkeszi Dezső szocialista képviselő házát Molotov-koktélos támadás éri. Hiller István oktatási miniszter lakására rálőnek.

2008. február 8. Öt szocialista politikus házát éri Molotov-koktélos támadás. Utóbbi két eset az egészségügyi törvény elfogadásával, illetve a köztársasági elnök általi visszaküldésével egy időben történt.

2008. május 29. A BKV feljelentést tett a rendőrségen annak kapcsán, hogy a cég több számítógépén kémprogramot találtak. (Előzmény: Tarlós István nyilvánosságra hozott egy elektronikus levelet, amelyben Regőczi Miklós, a BKV vezérigazgató-helyettese és Horváth Éva, a városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes, Hagyó Miklós sajtófőnöke állítólag arról értekezik, hogy az esetleges BKV-sztrájkot „rátolnák” a Fideszre.)

2008. szeptember 3. Égési nyomokat találnak Szilvásy György nyaralójának ajtaján. A robbantást (ahogy a február 8-i támadásokat is) a Magyarok Nyilai Felszabadító Hadsereg vállalta magára.