Az apróbélestől a szőttesen át a keménycsárdásig

A Cigánd Város Önkormányzata által működtetett Bodrogközi Múzeumporta negyedszázados elhivatott szakmai munka során nyerte el mai komplex formáját. A régiós, illetve határon átnyúló partnerséggel is büszkélkedő kiállítóhely a Tájháznak, a Sőregi-háznak, a Tanítóháznak és a Múlt-kor Házának is otthont adó főépületekkel, valamint táncpajtával, játszótérrel, piactérrel, őrtoronnyal, gazdasági épülettel és udvarral várja a látogatókat. A komplexum nemcsak turisztikai attrakcióként, hanem rendezvényhelyszínként, valamint oktató- és kutatómúzeumként is működik.

A Tájház

Gombamód nőnek ki a földből a Bodrogközi Múzeumporta hófehérre meszelt falú, zsúpfedeles, tornácos házai, amelyek mindegyike megannyi élményt kínál a látogatóknak. A komplexum a 2000-ben alapított Cigándi Falumúzeum kibővítésével – a helyi önkormányzat és a Bodrogköz Tájmúzeumáért Alapítvány közös munkájának eredményeképpen – 2015-ben jött létre, Cigánd és Királyhelmec központú, magyar–szlovák határon átnyúló nemzetközi összefogás keretében.

A múzeumporta alapító épülete, a Tájház, az egykori Falumúzeum 2013-ban már elnyerte Az Év tájháza címet. A klasszikus háromosztatú parasztház hajdanán a Szőke ragadványnevű Balláéknak adott otthont, akik bő egy évszázaddal ezelőtt módosabb gazdacsaládként színesítették a város krónikáját.

A Balla-ház muzeális értékű berendezése egy XIX–XX. század fordulóján élt tehetős, református vallású família mindennapjait kelti életre, akiknek vagyoni helyzetét és társadalmi presztízsét látványosan reprezentálják a jól felszerelt kamra és konyha eszközei, a festett díszes bútorok, ünnepi textíliák.

A Sőregi-ház

A 2015-ben átadott Sőregi-ház névadásával a szakemberek a település első néptanítója, Sőregi Márton és fia, a debreceni Déri Múzeum egykori igazgatója, Sőregi János előtt tisztelegnek. Sőregi Márton a XIX. század második felében kántortanítóként szolgált a településen, de az orvoslás és a gyógyfüvek tudománya is érdekelte. Természetes gyógymódjaival és maga készítette patikaszereivel számos beteg emberen segített, voltaképpen az egész Bodrogközben „csodadoktor”, sőt „sámán” hírében állt. Fia, Sőregi János, aki külföldön is elismert muzeológus, régész és numizmatikus volt, helytörténeti, néprajzi és tudománytörténeti munkáival is rendkívül jelentős érdemeket szerzett a hazai tudományos életben. Bodrogközi vonatkozású hagyatékát a család ajándékozta a Cigándi Falumúzeumnak.

A Sőregi-házban a XIX. századtól egészen a napjainkig terjedő időszakot egy olyan innovatív multimédiás rendszeren keresztül ismerhetjük meg, amely a fiatalabb generáció elvárásainak is képes megfelelni. A tárlat mások mellett arról mesél, mennyire meghatározó változást hozott a főként földművelésből, állattartásból, gyümölcstermesztésből és halászatból élők életébe a Tisza szabályozása. Bár a XIX. század végére az árterek felszámolásával jelentős mértékben növekedtek a művelésre alkalmas földterületek, a térség megtartó ereje hosszú távon így sem bizonyult elégségesnek, a föld nem tudott mindenkit eltartani. Az 1870-es évektől két emberöltőn át több ezer bodrogközi vándorolt ki Észak-Amerikába, miközben a településről is százak és százak választottak új hazát az Atlanti-óceán túlpartján.

Közülük az egyik leghíresebb minden bizonnyal Cukor Adolf volt, aki a közeli Ricséről indult útnak, hogy meghódítsa az Újvilágot. A Paramount Pictures filmvállalat későbbi atyja 18 évesen érkezett meg New Yorkba, ahol szőrmekereskedőként és szűcsként alapozta meg vagyonát, mielőtt a hollywoodi filmgyártás világhírű producere lett. Az általa alapított stúdió mozifilmjei, köztük a Kleopátra, a Római vakáció, a Love story, a Keresztapa, a Szombat esti láz, a Forrest Gump és a Titanic az elmúlt száz évben több mint 200 Oscar-díjat hoztak az alkotóknak.

De többszörös Oscar-díjas művész lett a kiscigándi születésű Guttman Dezső (Dave Gould) koreográfus és táncrendező is, aki éppen Cukor Adolf vállalatának teremtett páratlan konkurenciát a Metro–Goldwyn–Mayer filmgyár táncigazgatójaként.

A művészi hajlam és a szépérzék azonban a szülőföldjükön maradóktól sem állt távol, amiről a Sőregi-ház néprajzi kiállításának legszebb gyékénymunkái és szőttesei tanúskodnak. Tulipános, fenyőfás, bazsarózsás, lóherés, gyertyás, cserebogaras és egyéb motívumokkal gazdagon díszített kézimunkákat már évszázadokkal ezelőtt is készítettek a település ügyes kezű asszonyai, de a helység a XX. század első felében a szövő-fonó háziipar egyik országosan is elismert központjává vált.

A Múlt-kor Háza

A 2021-ben megnyílt Múlt-kor Háza a magyar vidék életét alapjaiban felforgató évtizedeket, az 1945 és 1968 közötti időszakot tekinti át, arra a kérdésre keresve a választ, miként formálták és írták át az országos történelmi események a kistáj, ezen belül a település népének életét, gazdasági-társadalmi viszonyait, kulturális arculatát.

Kétszáz fő II. világháborús hősi halott, menekülés a szovjet front elől, földosztás és küzdelem a törpebirtokokon, erőszakos téeszesítés, padláslesöprés és kuláklista, jegyrendszer és hiánygazdaság, a közösségi élet kultúrházba terelése. Ez a helység szocialista községgé való, erőszaktól sem mentes fejlesztésének szavakba tömörített története. A Dicsőségek könyvébe 1960-ban jegyezték be, hogy a település mezőgazdasági szocialista község lett, ahol két család kivételével mindenki a közös gazdálkodás útjára lépett. Ám a korabeli propagandahírekkel szemben nem önként és dalolva.

A gazdasági-társadalmi átalakulás mélyen érintette a helyi közösséget. A táradalom korábbi, papokból, tanítókból és nagygazdákból álló vezetőrétege háttérbe szorult, sőt a hatalom szemében egyenesen ellenséggé vált. Az új „elitet” alkotó tsz-elnök, párttitkár, tanácselnök és vb-titkár kiválasztásánál nem az iskolázottság, illetve a teljesítmény, hanem a párthoz való hűség jelentette a legfőbb szempontot…

A társadalom átalakulásával párhuzamosan lassan megkezdődött az a modernizációs folyamat is, amelynek során a helyiek az akkori viszonyoknak megfelelő, fürdőszobával, majd mosógéppel és televízióval is ellátott modern Kádár-kockákba költöztek; a család szennyesét ettől fogva az asszonyok már nem a Tisza vizében mosták.

A tárlat részeként kialakított hengerelt falú, műbőr kárpitos bútorokkal, üveges szekrényekkel és porcelánfigurákkal díszített autentikus belső térben sétálva a látogató úgy érezheti, mintha az 50-es, 60-as években élt felmenőinél vendégeskedne.

Összetartó közösség

A szakemberek fontos küldetésüknek tartják, hogy vendégeiket népi hagyományokra épülő programok keretében ismertessék meg a helyi értékekkel, köztük jellegzetes ételekkel, kézművesremekekkel, népszokásokkal, illetve a környék felfedezését célzó természetjáró túrákkal.

Rendezvényeik állandó főszereplője a Felső-Tisza-vidék egyik leggazdagabb motívumkincsével büszkélkedő cigándi keménycsárdás, amely az 1930-as években a Gyöngyösbokréta-mozgalom elindulásával vált világhíressé.

A farsangi időszaktól az adventi ünnepkörrel bezárólag egész évben tartanak kézműves foglalkozásokat, betyáros erőpróbákat és akadályversenyeket, miközben a természetimádók lovagolhatnak és íjászkodhatnak, a Múzeumportától a Tiszáig vezető kerékpáros vagy gyalogos túrákon is részt vehetnek.

– Az összejöveteleken gyakran sütünk-főzünk helyi ízeket felvonultató jellegzetes ételeket – sorolja Szabóné Horváth Eszter, az intézmény vezetője. – A cigándi apróbéles, nyújtott és „kőtt” káposztás béles, görhe, linzer, sulyom és hájas tészták mindegyike rendelkezik a Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) védjeggyel. A tavaszváró Zöldágjárástól a Bélesfesztiválon át a pajtarendezvényekig tartó kiemelt eseményeinket is beleszámolva évente több mint tízezer látogatót fogadunk. Bár az uniós és a költségvetési pályázati lehetőségek az utóbbi időszakban kissé megfogyatkoztak, az önkormányzat szakértői csapata egész Bodrogközben figyeli a kínálkozó alkalmakat, hogy támogatásokhoz juthassunk. Nyertes pályázatainkat a szakmai szempontok mellett annak is köszönhetjük, hogy olyan összetartó helyi közösség áll mögöttünk, amelynek erejét a pályázatok bírálóbizottsága is nagyra értékeli. Bár a vármegyei munkanélküliek számának magas, 8-9 százalékos aránya is jelezi, hogy a Bodrog és a Tisza által határolt területen nem könnyű a megélhetés, kulturális örökségünk életben tartása mindannyiunk számára egyaránt fontos.

Amint Szabóné Horváth Eszter fogalmaz, a Múzeumporta létét kicsik és nagyok, aktív dolgozók, közfoglalkoztatottak és munkanélküliek, értelmiségiek és fizikaiak egyaránt szívügyüknek tartják. Jellemző a helyiek példaértékű összefogására, hogy egy-egy nagyrendezvényüket csaknem 150 önkéntes segíti.

A térség legjelentősebb települései, köztük Sátoraljaújhely, Sárospatak és a felvidéki Királyhelmec mellett a 2004-ben várossá nyilvánított Cigánd, egyben járás- és kistérségi központ befolyása tartósan élénkül. Ebben vitathatatlanul kulcsszerep jut a Múzeumporta értékteremtő tevékenységének.