A török kor zászlóvivői
Az Egri Vitézlő Oskola
A Magyar katonai hagyományőrzés úttörői, jeles alakjai címmel cikksorozatot indítottunk a demokrata.hu-n. Fülöp Tibor Zoltán írása.
„Az egyik régi tagunk mindig azt mondta: a nagyapja három évig volt katona, harminc évig bakter. De erről a három évről sokkal többet tudott mesélni, mint a harmincról. A Vitézlő Oskola is majdnem felér a katonasággal. Tíz-húsz év ebből bőven szolgált annyi élménnyel, hogy az ember élete végéig kitartson.” (Csillag Tamás elnök, Egri Vitézlő Oskola)
Akkori időkben, amikor a katonai hagyományőrző egyesületek alakulása egyre gyakoribb hír volt a magyarlakta tájakon, Eger történelme tálcán kínálta, mi több, fékezhetetlenül követelte egy olyan szervezet létrehozását, amely a város történelmi hagyományaihoz szorosan kapcsolódik, és a középkori magyarság harcmodorával, harcművészetével, annak bemutatásával foglalkozik – különös hangsúlyt helyezve a XVI. századi végvári katonaság örökségére. Mielőtt azonban belemerülünk az Egri Vitézlő Oskola ismert és ismeretlen dolgaiba, akár kulisszatitkaiba is, tekintsünk egy kicsit bele az Egri vár múltjába, hogy felelevenítsük a dicsőséges időket, az egykori emberek máig ható cselekedeteit.
Bepillantás az Egri vár históriájába
Tény, hogy Eger történelme nem az 1241-es tatárbetöréssel kezdődik, de az is tény, hogy IV. Béla királyunk (uralkodott: 1235-1270), a tatárjárást követő országos szintű várépítési programja 1248-tól az egri Várhegyen is jelentős változásokat idézett elő. Nem volt a Várhegy építészeti szempontból szűz terület, hiszen Szent István királyunk (uralkodott: 1000-1038) által alapított 10 püspökség egyike az egri, amelynek első egyházi épületei feltehetőleg már az ő idejében megépültek. Könyves Kálmán királyunk uralkodása alatt (1095-1116) az épületegyüttes a székesegyházzal bővült, amit később a tatárok felégettek a köré települő várossal együtt. Így történhetett, hogy Egerben IV. Béla kővár építését engedélyezte Lambert püspöknek. A székesegyházat a későbbiekben újraépítik, ma azonban ennek csak a romjai vannak már meg. Mátyás királyunk uralkodásának idejére esik azonban a püspöki palota építésének befejezése, amely építmény falai, némi építészeti módosításokkal ugyan, de félévezred elteltével még ma is állnak.
Az 1540-es évek második felében a püspökség kiköltözik a várból, mert az elveszíti egyházi funkcióját és végvárrá válik. 1548-ban Dobó István már az Egri vár kapitánya, aki számítva egy közelgő török támadásra, megerősíti a rábízott erődítményt. Növeli úgy a helyőrség, mint a hadi eszközök számát, mennyiségét. Jól teszi, hiszen mint az igen közismert, 1552. szeptember 9-én a Kara Ahmed vezette török ármádia nekiindul Eger várának, megkezdődik az Egri vár ostroma. Eger híres diadala így aztán elsősorban ennek a török ostromnak a következménye.
A Magyar Királyság végvárrendszerét felőrölni szándékozó oszmán török politika élén ekkor I. Szulejmán szultán (1494-1566) áll, aki 25 millió alattvalóját és feltartóztathatatlan hadseregét tekintve az akkori világ egyik legjelentősebb vezetője. Mint gombóc a vehemensen falni kívánó ember torkán, úgy akasztja meg az Oszmán Birodalom hódító terveit egy időre a Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt álló majd 2000 fős várvédő sereg, és persze maga az Egri vár. A török ármádia létszámát igen eltérő becslések alapján Egerben 30-40 000 főre, mások 75 000 főre, megint más illetékesek 150 000 főre teszik. A lényeg persze a sokszoros túlerő, ami nem csak emberben, de fegyverzetben és tűzerőben is megjelent. Öt heti ostrom után azonban a próbálkozások sikertelensége és a közelgő tél miatt Szulejmán ruméliai hadereje végül is dolgavégezetlenül kénytelen elsompolyogni.
A látható történelemről
A török tehát 1552-ban Egerben nem éri el célját. Ám lássuk be, ha Gárdonyi Géza kitűnő műve, az Egri csillagok nem lát napvilágot, hovatovább Nemeskürty István forgatókönyve alapján, a könyv adaptációjaként Várkonyi Zoltán nem rendezi meg a könyvvel azonos című történelmi kalandfilmet, nagyságrendekkel kevesebben ismernék a magyar történelem e kimagasló, felmutatásra érdemes fejezetét. Amiből azért az is következik, hogy ha több, hasonlóan olvasmányos és tanulságos történelmi regényünk volna, vagy ha csak a már meglévők többségéből készülnének történelmi vonatkozású filmek, mennyivel jobban, szemléltetőbb módon közeledhetne a magyar emberekhez a magyar múlt. Akkor is igaz ez, ha számos színvonalas történelmi film készült az utóbbi fél évszázadban, regényből vagy regény nélkül, kezdve a Koppányi aga testamentumától a Rákóczi hadnagyán, avagy a Sissi- trilógián, az Aranyemberen, a 80 huszáron vagy a Lúdas Matyin át, a Tizedes meg a többieken keresztül a Hadik-ig. A történelem élő hatóerő, merítési lehetőségei annál nagyobbak, minél inkább ismertek és közismertek eseményei. „Még, még, még, még, még, ennyi nem elég!”
A jó névválasztás megelőzheti a bonyodalmakat
Persze, ami a történelem népszerűsítését illeti, abban a katonai hagyományőrzők is komoly szerepet vállalnak. Ám hogy mit vállalnak és egyáltalán hogyan lesz valaki katonai hagyományőrző, arról az alábbi sorok szólnak.
„Minden a Végvári Vigasságokkal és a Dobó István Íjászklubbal kezdődött” – emlékezik Berecz Mátyás, az 1997-ben alakult Egri Vitézlő Oskola egyik alapítója és egykori elnöke.
„Az első Végvári Vigasságokon megtetszett néhányunknak a visegrádiak lovagkori bemutatója. Elhatároztuk, hogy itt Egerben is csinálni kellene egy hasonlót. Magát a szervezetet valójában a Dobó István Íjászklub néhány tagja alapította, az alakuló ülésüket pedig 1997. január 6-án tartották – akkor még Egervári Vitézlő Oskola néven. A két ötletgazda Újjady Péter a Dobó István Íjászklub vezetője és Kovács Gergely András ügyvédjelölt volt, akik még a kezdetekkor bevontak engem is az «»építkezésbe«, mint történész-muzeológust. Az első időkben nem tudtuk, hogy lovagi tornát rendezzünk-e vagy a török kort jelenítsük meg. Végül javaslatomra ez utóbbit választottuk, és a kor egyik legismertebb, egri kötődésű személyiségére, Balassi Bálintra utalva, az Egervári Vitézlő Oskola nevet választottuk magunknak. Ám később kiderült, hogy létezik egy Egervár nevű település, így a megkülönböztethetőség és a várható félreértések miatt szükségessé vált a névmódosítás. Egri Vitézlő Oskola lett a nevünk, de még ezzel együtt is előfordult, hogy összekeveredett a két név. Például egyszer egy kamion érkezett a vár udvarára, és mikor szóltak, hogy hozták a szállítmányt, a fuvarlevélből kiderült, hogy nem az egri várba, hanem Egervárba kellett volna menniük. Végül is csak alig néhányszáz kilométer a különbség a két település között.”
A kezdeti tanácstalanság végül jó utakra terelt
„Első mentorunk Hidán Csaba régész-történész volt” – folytatja Berecz Mátyás. „Csaba még vívást is tanított nekünk. Ettől eltekintve viszont semmilyen útmutatást nem kaptunk akkoriban, vagyis hogy »hogyan kell csinálni« ezt a műfajt. Sem a történész szakma, sem a muzeológusok nem fogadták még el. De szép lassan, ügyek és programok mentén kinőttük a gyerekkort. Talán nem túlzás és szerénytelenség azt állítani, hogy nem csak az ország első török kori csapata lehettünk, de magas szakmai színvonalat is képviselünk. Alig három évtized elteltével már a katonai hagyományőrzés és a tudomány egymásra hatnak, egymást erősítik. Valamennyire ebben a mi munkánk is benne van.
Vannak állandó, hagyományos programjaink, a Végvári Vigasságok, az Egri Vár Napja, a Múzeumok Éjszakája. Az Egyesület Eger Idegenforgalmáért és a Vitézlő Oskola közösen emlékezik a török kiűzésére decemberben. Rendszeresek az íjászversenyek a várban, ezeket még a Dobó István Íjászklub indította, aztán átvette a rendezést a Vitézlő Oskola. Oláh Tibor (Furé) volt ennek a vezetője hosszú időn át. Évente közel 100 alkalommal tartunk bemutatókat, rendhagyó történelemórákat különböző társadalmi rendezvényeken, fesztiválokon, iskolákban.”
A nagy ötlet
Az Egri Vitézlő Oskola az 1552-es várvédelem 450. évfordulójának tiszteletére egy ostromjátékot adott elő, amely Gárdonyi Géza Egri csillagok című művének a várostromról szóló részét elevenítette meg. Valójában összekapcsolták a színházat és a katonai hagyományőrzést. Forgatókönyvíró, rendező-koreográfus, színész, dalnok, pirotechnikus és katonai hagyományőrzők fogtak össze, hogy egy sajátos, újszerű színház keretében népszerűsítsék Eger várának csodatörténeteit. Bizonyára e hosszú, éveken át előadott Ostromjáték a legjelentősebb fellépéssorozata az egri vitézeknek a határon inneni és a határon túli magyarlakta területeken. / Ennek ellenére a legfontosabb határon kívüli esemény az Egri Csillagok musical 2006-os csíksomlyói bemutatója volt Erdélyben, amely nem keverendő össze az Ostromjátékkal, és amelyet a becslések szerint 3-400 ezer néző láthatott./ Ugyanakkor külföldön se szeri se száma látogatásaiknak, bemutatóiknak és fellépéseiknek. A nagy választékból érdemes egyet kiemelni, a bulgáriai Sument és annak ostromjátékát, amely nem csak Hunyadi Jánoshoz, de immár az egri vitézekhez is köthető. A beszámolón keresztül némi betekintést kaphat korunk vitézi életébe a katonai hagyományőrző programokat még soha meg nem látogató olvasó, és nem kizárt, hogy kedvet is kap a látogatáshoz.
Sumen ostroma
2006 elején a Szófiai Magyar Kulturális Intézet közvetítésével az Egri Vitézlő Oskola a bulgáriai Sumen önkormányzatától felkérést kapott a városi várjátékon való részvételre. Sumen Egerhez hasonló méretű város, Várnától nyugatra, úgy 70 kilométernyire. A középkorban jelentős, várral rendelkező település és kereskedelmi központ volt. A XIV. századi török hódítást követően – akkori nevén Sumla – az Oszmán Birodalom egyik jelentős városává lett. Hunyadi János 1444. évi hadjárata során a keresztesek sikeresen megostromolták és el is foglalták az erősséget, melyet rendkívüli elszántsággal védelmeztek a törökök. Ezt a csatát elevenítik fel a bolgárok és a meghívott katonai hagyományőrzők, ha a gazdasági körülmények azt lehetővé teszik. /Hunyadi egyébként a sikeres ostrom után leromboltatta az erősséget, hogy az többé ne kerülhessen a törökök kezére./
Ebbe a városba érkezett meg 2006. szeptemberében az egri vitézek csapata – tudtam meg Berecz Mátyástól. A buszból kikászálódva egyből az esti fogadás kellős közepébe csöppentek. A vendégsereg felállva, tapsviharral és hangos ovációval fogadta a magyarokat, miközben bevonulásukat a Rákóczi-induló dallamával kísérték. Ez a rokonszenv végig megmutatkozott ott tartózkodásuk során.
Nem igazán lehet ezt a szimpátiaernyőt elválasztani attól, hogy a bolgároknál a mai napig nagy kultusza van Hunyadi Jánosnak, ami nem csak egy sumeni hadijátékon éleszthet baráti érzéseket a bolgárokban a magyarok iránt. De ha már itt tartunk, meg kell említeni, hogy Kossuth Lajosnak is kultusza van errefelé, mivel Kossuth a szabadságharc leverése után, emigrációja során, először a Török Birodalom részét képező Sumenben időzött. A Kossuth Lajos Emlékház Sumenben méltón őrzi emlékét.
A Sumeni várjátékot egy fesztivál részeként rendezték meg 2006-ban, ahol több mint háromszáz résztvevő volt jelen. A találkozó igazi nemzetközi seregszemle volt, bolgár, lengyel, cseh és magyar csapatokkal. A magyarokat egyedüliként az egriek képviselték.
A csatajáték valóságos társadalmiesemény-számba ment, amelyen mindenki igyekezett ott lenni, aki számít. Az ostromújrajátszás annyira pontos volt, hogy szinte valós időben, óráról órára követve rekonstruálták az eseményeket. Az előadást, ami egész nap tartott, közel tízezer néző tekintette meg. A szervezők igyekeztek mindenkinek a nemzetiségi hovatartozásnak megfelelő feladatot adni. Így Hunyadi szerepére az Egri Vitézlő Oskola egyik alelnökét, Oláh Tibort kérték fel, a valamikori egyik alvezért – Szilágyi Mihály vajdát – pedig Csillag Tamás, az Oskola elnöke alakította.
Az eseményeket hangszórókból folyamatos narráció kísérte, történelmi filmekből vett hatásos zenével. A vár megrohamozásakor ötletes pirotechnikai eszközöket is bevetettek. Félelmetes látvány volt, amikor a teljes vértezetbe öltözött, gyalogos harcosokból álló páncélos ék megindult, és vele szemben pedig a sodronyvértes, sisakos törökök sorfala, akik pajzsukat szablyájukkal ütve igyekeztek megrettenteni az ellenfelet. Megjegyzendő, hogy a török harcosokat bolgár katonai hagyományőrzők személyesítették meg, ami figyelembe véve Bulgária 500 éves török megszállását, igazi tolerancia csúcsnak számít. De hát ilyen a katonai hagyományőrzés, az egykori ellenségek kiállítása nélkül nincs csatabemutató, nincs ostromjáték, valamint az is ide kívánkozik, hogy az egykori ellenségek, igen nagy általánosságban, ma már nem ellenségek.
A sumeni látogatás fent olvasható részleteit, ahogy azt korábban írtam, Berecz Mátyás elbeszéléséből ismerhettem meg, aki még azt is elárulta nekem, hogy Sumenben a cseh csapatok a vár előtti síkon felépítettek egy teljes szekérvárat, ami a fesztivál ideje alatt lakhelyül is szolgált a harcedzett vitézeknek. Ami az egrieket illeti, ők megelégedtek a kissé komfortosabb motelszobákkal is, bár néhány pohárka „rakia” után már a tábor középkori romantikája is elég vonzónak tűnt számukra. Egy ilyen igazi, balkáni, puskaporos-hangulatú estéről mesélt még nekem Mátyás, de ezt a történetet immár megtartom magamnak, mert úgy vélem, hogy jobb az úgy mindenkinek.
Az „ászok”
Ennek a sorozatnak a címe: „A Magyar katonai hagyományőrzés úttörői, jeles alakjai”, csakúgy, mint az ebből készülő és azonos című könyvnek. Általában egy-egy ember hagyományőrző munkásságát igyekszem itt bemutatni. Eddig Szacsky Mihály, Somogyi Győző és Cseke László életművébe tekinthetett bele az olvasó. Az Egri Vitézlő Oskola esetében azonban egy egész csapat több évtizedes tevékenységére próbalom irányítani a figyelmet. Sokan vannak, akik itt úttörők voltak és egyben jeles alakjai is úgy az egri csapatnak, mint a magyar katonai hagyományőrzésnek. Ilyenek például Csillag Péter, Gere Zoltán, Koós Péter László, Dr. Kovács Gergely András, Miczky János és Sebők Krisztián is. Ám szinte biztos, hogy nem teljes a névsor, még akkor sem, ha három további nevet hozzáteszek és kiemelve kezelek. Bizonyára az egri vitézek többsége is egyetért azzal, hogy egyesületük elmúlt évtizedeinek három legkiemelkedőbb alakja Berecz Mátyás, Csillag Tamás és Oláh Tibor (Furé). Ezért ebben az írásban őket személyesen is bemutatom néhány sorban.
Berecz Mátyás
1971. november 21-én született Debrecenben. Az általános iskolát Kápolnán, a középiskolát Egerben, a Gárdonyi Géza Gimnáziumban végezte. Történelem szakos tanári diplomát 1996-ban szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd a Dobó István Vármúzeumhoz került történész muzeológusi munkakörben. Történészként főként Eger török kori hadtörténetével foglalkozott. 1997-től 2012-ig szervezője volt a kétévente megrendezett végvári konferenciasorozatnak. A Studia Agriensia c. sorozat konferenciaköteteinek gondozásában társszerkesztőként vett részt. Ezzel közel egy időben (2002. és 2011. között) az Eger Vára Barátainak Köre Egyesület megbízásából szerkesztőként működött közre az Egri Vár Híradója című könyvsorozat kiadásában is. A Dobó István Vármúzeumban 2012 szeptemberében szakmai igazgatóhelyettes, majd általános igazgatóhelyettes, később igazgató. Múzeumvezetői munkája egyik legnagyobb eredményének az egri vár rekonstrukciójának és turisztikai fejlesztésének elindítását tartja. Részese volt az Egri vár nemzeti emlékhellyé nyilvánításának is. 2018. október 1-től 2019. október 31-ig a Heves Megyei Levéltár levéltárosa, majd 2019-től ismét a Dobó István Vármúzeum dolgozója. 2022-től Budán lakik, munkahelye a Budapesti Történeti Múzeum. 1997-től szakmai vezetője az Egri Vitézlő Oskolának. A tudományos munkán kívül pedagógiai végzettségét kamatoztatva múzeumi gyerektáborok szervezésében vesz részt, és rendszeresen tart múzeumpedagógiai órákat is. Történészi és hagyományőrző munkája mellett, 2018-tól egy időben önkéntes területvédelmi tartalékosként, hadnagyi rendfokozatban, a heves megyei területvédelmi zászlóaljnál teljesített szolgálatot.
Csillag Tamás
Egerben született 1979. október 5-én. Gyerekkorát Pétervásárán töltötte. Az egri Neumann János Gimnázium elvégzése után az Esterházy Károly Főiskolán történelmet és számítástechnikát tanult. Két fiútestvére van, közülük Péter elkötelezte magát a katonai hagyományőrzés mellett, László pedig csak egy kis időre kóstolt bele az egri vitézek életébe. Tamás édesapja katonatiszt volt, őrnagyként és egyben parancsnokhelyettesként szolgált Pétervásárán a Bem József Laktanyában, sőt édesanyja is a Magyar Honvédségnél dolgozott. Egyrészt tehát a katonasággal való kapcsolat, másrészt pedig egy pétervásári őstörténeti tábor ösztönözte Tamást arra, hogy beálljon a katonai hagyományőrzők seregébe. 1999-ben csatlakozott az Egri Vitézlő Oskolához, 2001-óta elnöke is az egyesületnek. Az Ostromjáték megalkotója, rendezője és szerzője, 2003-tól szervezője. Sokáig a munkája is az Egri várhoz kötötte. A Dobó István Vármúzeum munkatársaként 2013-2019-ig a turisztikai attrakciós fejlesztés projekt menedzsere volt, és az egri vár fejlesztési munkáinak előkészítésén tevékenykedett. Jelenleg a Heves Megyei Levéltárban dolgozik, de egyben az Egri Históriás Nonprofit Kft. ügyvezetője is. Tamás boldog családapa. Felesége Holló Zsófia közgazdász, aki első gyermekük megszületéséig szintén az egriek csapatát gyarapította. Adél lányuk 2019-ben, Miksa fiuk 2021-ben, Zsigmond fiuk pedig 2024-ben született.
Oláh Tibor
Oláh Tibor Mihályt a hagyományőrzők világában mindenki Furé néven ismeri. Ez még futballista korából maradt rajta. Budapesten született 1962. december 26-án, de Egerben élt 55 éves koráig. Itt lett 2002-ben az Egri Vitézlő Oskola tagja, három év múlva alelnöke, és talán nem túlzás azt állítani, ikonikus alakja. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy 2003-ban rá osztották a legendás várvédő, Dobó István szerepét. Az alkati tényezőkön kívül ehhez a felkészültség és a karizma is hozzájárulhatott. Mindenesetre a szerep valósággal „hozzánőtt”. Mindez nem akadályozta őt abban, hogy 2006-ban, a sumeni ostromjátékban elvállalja Hunyadi János szerepét is.
Egy időben a Dobó István Vármúzeum interpretátorként alkalmazta őt. Az volt a feladata, hogy anekdotákat, kevesek által ismert történeteket meséljen a hallgatóságnak a várkapitányról. Furé ugyanakkor az Egri Vitézlő Oskolában megismerkedett a vívással és az íjászkodással is, mi több, nem csak versenyeket nyert, de elvégzett egy edzői tanfolyamot is. Kimagasló eredményei közül érdemes megemlíteni, hogy 2010-ben Törökországban nemzetközi íjászversenyen szerzett első helyezést, míg Dél-Koreában 3 éven át jelen volt íjász világversenyen, ahol 2011-12-ben csapattal ezüstérmet szerzett, 2018-ban pedig Gyulán világbajnok lett. A tradicionális íjászattal egzotikus helyekre jutott el, így például a Bhutáni Királyságba, idén pedig Malajziába készül sporttársaival. 2018 óta Várpalotán lakik, és a Thury-vár kapitányként, idegenvezetőként, valamint tradicionális íjászedzőként szolgálja a magyar kultúrát – hasonló ikonikus személyként, mint Egerben. Várpalotai munkásságának része a 100 történetet tartalmazó Palotai Dekameron könyv megírása is. Tanult foglalkozása erdész. Fia Róbert 1988-ban, lánya Violetta 1992-ben született első feleségétől, Tózsa Szilviától. E sorok írásakor is házasságban él, felesége Csővári Zsófia, a Thury-vár igazgatója.
Az elsők között is az első
Somogyi Győző, a szellemi vezető
Lovag Cseke László és a visegrádi történet
