– Sokan felteszik a kérdést, miért is volt szükség a Magyar Polgári Szövetség megalakítására, hiszen az RMDSZ 1989 decembere óta működik?

– Több évtizedes kommunista diktatúra után a parlamentáris demokrácia intézményeinek megteremtését, a tisztességes közképviselet kialakítását, az egypártrendszer felszámolását tartottuk a legfontosabbnak. Most már tudjuk, hogy a törvény adta szavazati jog önmagában nem elég, az egypártrendszer újratermeli magát, ha nincs meg a választás lehetősége, a választás szabadsága. A Magyar Polgári Szövetség célja, hogy visszaadja az erdélyi magyarságnak a választás szabadságát. Keresztény, nemzeti és polgári szövetséget kötöttünk. Keresztényt, mert istenfélők vagyunk, nemzetit, mert magyarok vagyunk, és polgárit, mert tudjuk, hogy nincs egyéni boldogulás közjó nélkül, és nincs közösség értékteremtő egyén nélkül. Elfogadjuk, hogy sokan sokfélék vagyunk. Ám bárhová utazunk, mindannyian Erdélybe térünk haza. Nem csodát hozunk, hanem őszinte szót, tiszta beszédet. Ez a mi alternatívánk. Az MPSZ első alkalommal a 2004. évi helyhatósági választásokon visszaadja a magyar választópolgároknak a választás szabadságát. A választók dönthetnek az MPSZ és a többi szervezet, így az RMDSZ jelöltjei között. Ott teremtjük meg a választás lehetőségét, ahol a magyar képviselet semmiképpen nem kerülhet veszélybe. Ahol két magyar jelölt versengéséből közösségünk nem veszít, hanem nyer. Megmérkőzhetnek azok, akik szerint nincs alternatíva, és akik szerint van. A választás szabadsága pontot tehet arra a vitára, hogy létezik-e alternatíva. Székelyföldön kívül azonban csak a magyarok összefogása biztosíthat eredményt. Az MPSZ készen áll együttműködni minden RMDSZ-taggal, akár helyi, megyei szervezetekkel is, azért, hogy a magyar képviseletet mindenhol biztosítsuk. Készen állunk arra is, hogy a csúcsvezetőkkel tárgyaljunk.

– És ők?

– Sajnálatos, hogy Markó Béla nem fogadta el a meghívásunkat két héttel ezelőtt tartott első kongresszusunkra. Ő nemrég úgy fogalmazott, hogy az RMDSZ keresztbe tesz mindenkinek, aki ellene dolgozik, szenátortársa pedig azt mondta, hogy nem kegyelmeznek azoknak, akik ellenjelölteket állítanak. A csúcsvezetőknek tehát üldözési mániájuk van. Pontosabban üldöznek, fenyegetnek és megkergetnek mindenkit, aki kritizálja őket, aki nem ért velük egyet. De számukra is közeledik a számadás, a csillapodás és a józanodás ideje, hiszen a hadonászó csúcsvezetők miatt – a közvélemény-kutatások szerint – az RMDSZ 1990 óta először az elmúlt hónapokban veszítette el a parlamenti küszöb átlépéséhez szükséges támogatottságot. Ebből egyértelműen kiderül, ahhoz, hogy legyen még magyar parlamenti képviselet, szükség van a Magyar Polgári Szövetségre. Nem a csúcsvezetők, hanem a romániai magyarok döntenek arról, hogy 15 év szavazás után eljött-e a választás ideje. A politikai versenytől csak az fél, aki úgy érzi, alulmarad. Az egységet nem az veszélyezteti, hogy élünk a választás szabadságával és két magyar jelölt közül választunk, hanem az, ha kiábrándulva a csúcsvezetők politikájából elfordulunk a közélettől. Ha úgy gondoljuk, hogy semminek nincs értelme, ha úgy érezzük, hogy a politika úri huncutságaiba nincs beleszólásunk, hogy tehetetlenek vagyunk és ezért nem szavazunk, nem választunk, vagy ha igen, akkor netán végső elkeseredésünkben nem magyar pártra voksolunk. A csúcsvezetők lassan, de biztosan fél lábra, a bal lábára állították az erdélyi magyarságot. Markó Béla és csúcsvezető társai nem ismerik el a Magyar Polgári Szövetséget. Hallottak már valaha arról, hogy a bal láb nem ismeri el a jobbat?

– Milyen sarkalatos kérdésekről kívánnak beszélni?

– Az európai gyakorlat és tapasztalatok alapján megszerezhető autonómia az erdélyi magyarság jövőjének a záloga. Sem többet, sem kevesebbet nem akarunk annál az autonómiánál, ami Európában sok helyütt megvalósult, ami stabilitást teremtett és értelmet adott a kisebbségi jövőnek. A román kormány azt mondja, hogy számára minden jó és elfogadható, ami Európának is az. Ezért a Magyar Polgári Szövetség támogatja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács által kinyilvánított autonómiatörekvéseket. Méltósággal élhető jövőt akarunk a szülőföldünkön! Ennek az eszköze az autonómia, ami ott kezdődik, hogy nem félünk. Az autonómia azt jelenti, hogy szellemi és anyagi erőforrásainkat nem csapolják meg, adólejeinket nem vonják el, anyanyelvünket nem kötik gúzsba, utcáinkat nem keresztelik át, őseink fejfáit a temetőkben nem cserélik ki. Még egy sarkalatos kérdés van, amely mindannyiunkat foglalkoztat, mégpedig a magyar állampolgárság kérdése. Vannak olyanok, akik szerint nem tudhatjuk, hogy a magyar állampolgárság megszerzése erősíti vagy gyengíti az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulását. Egy dolgot azonban bizonyosan tudunk. A jelenlegi magyarországi törvények szerint az a határon túli magyar, aki ha magyar állampolgárságot akar szerezni, kénytelen elhagyni a szülőföldjét. Ezért van szükség a szülőföld elhagyása nélkül, egyéni kérelmezés útján elnyerhető magyar állampolgárságra. Aki akart, elment, de akik maradtak, hisznek abban, hogy a szülőföld elhagyása nélkül elnyerhető magyar állampolgárság erősíti és nem gyengíti az erdélyi magyar jövőt. Nem az erdélyi embert kell arra kényszeríteni, hogy magyar állampolgárságért Magyarországra költözzön, hanem a magyar állampolgárságot kell Erdélybe hozni. A nemzetközi joggyakorlat, Európa és Románia egyaránt ismeri és elfogadja a kettős állampolgárságot. A döntés tehát a magyar kormány kezében van. Politikai akarat és törvénymódosítás kérdése az egész. Vannak, akik szerint a kettős állampolgárság és az autonómia ellentétes egymással. Csak azt nem mondják meg, hogy miért. Különös félelem ez, hiszen jelenleg sem az egyikkel, sem a másikkal nem rendelkezik az erdélyi magyarság. A szülőföldön elnyerhető magyar állampolgárság erősítheti az erdélyi magyar ember önbecsülését, biztonságérzetét, s intézményesítheti a határokon átívelő nemzeti szolidaritást. Az autonómia pedig nem pusztán elvont fogalom, hanem az egyén és a közösség szövetsége.

– Hogyan lehet a románságot arról meggyőzni, hogy az autonómia nem veszélyezteti őket, s nem vesz el tőlük semmit?

– A románság erre magától rá fog jönni. Azok közül a románok közül, akik idekerültek Székelyföldre, egy sem költözött haza. A román emberek inkább a családjukat is idehozzák. De ugyanez igaz Erdély többi részére is. Az autonómia Székelyföldön azt jelentené, hogy mindenki jobban élne, mint ma. A magyarok és a románok is több pénzből gazdálkodhatnának, mint most. A Székelyföldön megtermelt javaknak a nagyobbik hányadával az itteni emberek gazdálkodnának. De mi nemcsak a területi autonómiát követeljük Székelyföldnek, hanem a személyi elvű, illetve kulturális önrendelkezést is. Ez utóbbi azzal is járna, hogy egy közösség a saját iskoláit, kultúráját és egyebeket maga finanszírozná és működtetné az egyébként alanyi jogon járó forrásokból. Tehát a különböző autonómiaformák megvalósulása esetén Székelyföldön mindenki jobban élne, emellett a román közösség saját maga rendelkezhetne az intézményei felett, nem pedig Bukarest. Ugyanez igaz lenne a magyar közösségre is. Autonómia nélkül nincs jövőnk. Még 14 ilyen év, s fel kell tennünk a kérdést, hogy egyáltalán van-e magyar jövő Székelyföldön, Erdélyben.

– A versenyképes Magyar Polgári Szövetség jelenléte már önmagában félelmet ébreszt az RMDSZ-ben. Miből fakad ez?

– A jelenlegi RMDSZ-t úgy kell elképzelni, mintha Magyarországon egyetlen politikai párt létezne, az Thürmer Gyulától Csurka Istvánig mindenkit a soraiban tudhatna, és mondjuk Kovács László lenne az elnöke. Az ehhez hasonló alakulatot hívják Erdélyben RMDSZ-nek. Tehát eddig egypártrendszer jellemezte az erdélyi magyarságot, ráadásul azt még az RMDSZ sem tagadja, hogy 1989 előtti gyökerei vannak. Nem túlzás azt állítani, hogy az RMDSZ vezetői sikeresen átmentették az egypártrendszert, ami pedig a politikai monopólium összes negatív elemét magában hordozza. Azzal tisztában vagyunk, hogy a kommunisták 1989 előtt nem tudták elképzelni, hogy legyen kihívó, versenytárs vagy bármilyen alternatíva, s nagyjából ma is ugyanez a hozzáállás jellemzi az RMDSZ vezetőit, akik a legmesszebbmenően sportszerűtlenek, hogy finoman fogalmazzak. Teljesen antidemokratikus, hogy a választások előtt három-négy hónappal a választási törvényt módosítani kívánják. Köztudott, hogy fejlett demokráciákban a választási törvényt nem szokták négyévente módosítani, ha mégis elszánják magukat a törvénymódosításra, akkor esetleg néhány hónappal, legfeljebb egy-két évvel a választások után teszik meg, hogy mindenkinek legyen elég ideje felkészülni az új feltételek mellett. Az RMDSZ egyedül szeretne focimeccset játszani, ami élvezhetetlen, sőt lehetetlen. Az RMDSZ 14 éves, ha a vezetői pártállami múltjáról nem beszélünk, a Magyar Polgári Szövetség pedig még egyéves sincsen. Az RMDSZ mégis erőből politizál, visszaélve helyzetével.

– Milyen eszközökkel próbálja ellehetetleníteni önöket a román hatalom, illetve az RMDSZ csúcsvezetése?

– A választójogi törvényt Nastaséék az RMDSZ-szel karöltve úgy kívánják módosítani, hogy egy kisebbségi szervezet csak akkor mérethesse meg magát, ha az illető kisebbség legalább 15 százalékát hivatalosan a tagjai között tudhatja. Egy kisebbséghez eleve a pozitív diszkrimináció szellemében illik viszonyulni. A román többséget képviselő pártoknak, szervezeteknek az 5 százalékos küszöb elérését írják elő, ezzel szemben a 15 százalékos kisebbségi küszöb árulkodóan diszkriminatív és antidemokratikus jellegű. Ráadásul egy kisebb közösségből lényegesen nehezebb begyűjteni a kellő mennyiségű szavazatokat. A tetejében a tervezett módosítás szerint egy kisebbségi szervezet akkor indulhat a választásokon, hogyha nemcsak az illető kisebbség legalább 15 százalékát, de legalább 25 ezer embert a sorai között tudhat. A 25 ezer aláírást viszont 15 megyéből kell begyűjteni, s egy megyéből legalább 300 aláírást kell összeszedni. Ez egy magyar szervezet esetében nem túl könnyű, hiszen Erdélyben összesen 16 megye van. Ugyanakkor tudni kell, hogy több erdélyi megyében rendkívül kevés magyar él. Ugyanakkor egy politikai pártot akkor lehet bejegyezni, ha 17 megyéből gyűlik össze a 25 ezer aláírás. A jelenlegi parlamenti erőket, így az RMDSZ-t azonban nem érintené a tervezett módosítás, tehát egyértelmű, hogy főként ellenünk irányul az akció. Mindent elárul, hogy az RMDSZ-nek nem kell felmutatnia 25 ezer aláírást, hogy indulhasson a választásokon.

– A Magyar Polgári Szövetség mit kíván tenni annak érdekében, hogy mégis indulhasson a júniusi helyhatósági választásokon?

– Minél hamarabb fel kell hívni a nyugati demokráciák figyelmét a tervezett antidemokratikus lépésekre. Egyébként a romániai emberi jogi szervezetek felfigyeltek az ominózus javaslatra, többek között a neves és valóban demokratikus gondolkodású román értelmiségi, Gabriel Andreescu is kifogásolta ezt a lépést. Ez már önmagában jó jel. A lényeg, hogy az antidemokratikus tervezetet el kell juttatni az EU- és a NATO-tagországok illetékeseinek, hogy észrevegyék, a demokrácia még gyerekcipőben jár ebben az országban, s hogy a tervezett módosítás elsősorban az RMDSZ érdeke. De mindez nem feltétlenül jön rosszul nekünk. Emlékeztetnék arra, hogy 2000-ben az RMDSZ a román hatóságokkal meghurcoltatta az Udvarhelyért Polgári Egyesületet, a helyi tanácsban és a megyei önkormányzatban ellehetetlenítették a tanácsosainkat. Ha akkor országos szinten nem hurcolnak meg minket, akkor valószínűleg névtelen szervezet maradtunk volna. Így viszont országos ismertségre tettünk szert, s gyakorlatilag ezen a bázison építettük fel a Magyar Polgári Szövetséget. Úgyhogy szinte hálás vagyok az RMDSZ-nek ezért a politikai marketingtevékenységért. A mostani akciójuk is végeredményben nekünk fog kedvezni, hiszen ez az egész rájuk vet rossz fényt. Összegyűjtjük a 25 ezer aláírást, a választáson pedig számíthatunk a 25 ezer ember családjára, valamint ismerősei, barátai nagy részére.

– Az MPSZ hol kíván indulni a helyhatósági választásokon?

– A tömbmagyarság által lakott Székelyföldön és Partiumban egyértelmű, hogy elindulunk, és mindenütt, ahol ennek szükségét látjuk. Azokon a településeken, ahol a magyarság 50 százaléknál nagyobb arányban lakik, mindenféleképpen indítunk polgármester- és tanácsosjelölteket is, hiszen ezekben a városokban, falvakban nincs veszélyben a magyar képviselet a helyhatóságokban. A 20-50 százalékig magyarlakta településeken többnyire indítunk polgármesterjelölteket, de nem feltétlenül és nem mindenütt. Ha ezeken a helyeken indítunk jelölteket, akkor előválasztásokat kívánunk rendezni a magyar jelöltek között. Már szorgalmaztuk az RMDSZ-nél, hogy egy előválasztás keretein belül döntsük el, hogy mely jelöltek maradnak talpon. Nevesíteni kell a tanácsosi listát, már csak azért is, hogy az RMDSZ-ből kiábrándult szavazókat mozgósítsuk. Az élet más területeihez hasonlóan a politikában is versenyhelyzetet kell kialakítani, hiszen közösségünk életét a politika befolyásolja a legmarkánsabban.

– Azért az várható, hogy az RMDSZ jelöltjei kihátrálnak majd a valós versenyhelyzetet eredményező előválasztásokból.

– Ha az előválasztásra kezdeményezést tettünk mondjuk Marosvásárhelyen, és az RMDSZ kihátrál ebből, akkor a labda már az ő térfelükön pattog. Ha megriadnak az egészséges versenytől, az őket minősíti.

– Január 31-én Székelyudvarhelyen megvalósult az erdélyi polgári erők egysége. Körülbelül hányan vannak a frissen csatlakozott polgári egyesületek tagjaival együtt a Magyar Polgári Szövetség kebelén belül?

– A tagság napról napra nő, a nagyváradi székhellyel működő Magyar Polgári Egyesület például ezer taggal lépett be az MPSZ-be, de Szatmárból is ennyien csatlakoztak hozzánk. A bánffyhunyadi központú kalotaszegi polgári körök több mint 540 tagot hoztak közénk, míg a Szilágyságból is több százan léptek be. Az északi Nagybánya és vidékének polgári erői is bejelentették csatlakozásukat, és akkor még nem beszéltünk a hét jelentősebb területet lefedő székelyföldi szervezetekről. Tagságunk egyre gyarapodik, de nem szabad megállnunk, tovább kell építeni, fejleszteni a szervezetet, miközben készülünk a helyhatósági választásokra.

– A kongresszuson említette, hogy a legnagyobb székely, Orbán Balázs nyomdokában végigjárják a székelyföldi városokat, falvakat, sőt a többi erdélyi települést is.

– Minden emberünknek a maga helyén kell felmérni a magyarok közhangulatát, igényeit és a közállapotokat, s mindeközben az emberek megismerhetik a Magyar Polgári Szövetséget. Az MPSZ-nek az az egyik legfőbb erénye, hogy nem csupán hirdeti és vállalja az autonómiatörekvéseket, hanem meg is éli azokat. Az MPSZ úgy jött létre, hogy a helyi, létező területi szervezetek összeálltak, s létrehozták az ernyőszervezetet. Az Udvarhelyért Polgári Egyesület már jó néhány éve létezik, de természetesen nem mi hoztuk létre a sepsiszéki polgári mozgalmat vagy a csíki, gyergyói, szilágysági polgári egyesületeket, szervezeteket. Az MPSZ a történelmi székely székekre építve már néhány hónapja működtette, összefogta és koordinálta a területi szervezeteket. A kongresszusunkon pedig bárki tanúja lehetett annak, hogy a többi polgári szervezet képviselői bejelentették a csatlakozásukat a három székelyföldi megyét már lefedő MPSZ-hez. Jöttek a többiek Erdély minden részéből, és közölték, hogy együtt kell továbbmenni. Ez már önmagában is fantasztikus. Az erdélyi polgári mozgalmat nem felülről gerjesztették, nem felülről hozták létre, hanem alulról szerveződvén alakult meg, illetve bővült ki az MPSZ. Lehet, hogy nem hiszik, de még január 20-án sem volt tudomásom arról, hogy Kalotaszeg központjából, Bánffyhunyadról egy 550 fős polgári kör képviselője jön el a kongresszusra, hogy kérje a polgári kör felvételét a szövetségünkbe. Ez nem csupán érzelmi szempontból jelentős lépés, hanem komoly üzenetet is hordoz. De az összes csatlakozó polgári körről vagy egyesületről elmondhatjuk ugyanezt. Az a lényeg, hogy a polgári alternatíva valóban egységesen tudjon megjelenni. Január 31-től elmondhatjuk, hogy az erdélyi magyarság polgári értékrendet valló szervezete a Magyar Polgári Szövetség, amely az egységes és közös fellépésre egyedül alkalmas. Az RMDSZ-nek egy alternatívája van: a Magyar Polgári Szövetség, amely a polgári alternatívát jelenti Erdélyben.

– A kampány során milyen kérdésekre helyezik a hangsúlyt?

– A kongresszuson két dokumentumot fogadtunk el. A „Kössük újra a szövetséget!” az MPSZ programjának az alaptételeit foglalja magában, a „Választás szabadsága” pedig a választásokon való részvételünkről szól. A két markáns üzenetben dióhéjban minden benne van. A választás szabadsága azt jelenti, hogy az eddigi szavazóból választópolgár válhat. Ezentúl az erdélyi magyar nemcsak szavazhat, hanem választhat is. Ez a demokrácia lényege. Ezen a téren pedig 14 év elmaradásunk van.

– A kampány során nem lehet megkerülni a nyilvánosságot, a médiát. Közismert, hogy elég jelentős az RMDSZ befolyása az erdélyi magyar sajtóra a finanszírozás és egyebek révén.

– A médiaviszonyok terén rosszabb a helyzet, mint az anyaországban. Gyakorlatilag semmink sincs, majdnem minden a baloldalé. A magyar sajtó, illetve média többnyire az RMDSZ-nek van kiszolgáltatva vagy annak csatolt része. Létezik egy 3-4 ezer példányban megjelenő Erdélyi Napló, amely polgári értékrendet vall és képvisel, és van még egy objektív tájékoztatást vállaló erdélyi napilap, a Krónika. Ez utóbbi nem bal-, de nem is jobboldali. A megyei napilapok egy részétől számíthatunk még objektív tájékoztatásra. Nekünk egyébként az a lényeg, hogy objektíven tájékoztassák az olvasókat, a nézőket, a hallgatókat. Mi az RMDSZ-nél sokkal jobbak vagyunk, így csupán azt szeretnénk, ha ezt az egész erdélyi magyarság megtudná.

– Az RMDSZ elnöke mostanság az egységet félti, és nemzetstratégia kidolgozására buzdít. Mit szól Markó Béla írásához, amely januárban megjelent az ÉS-ben, a Heti Válaszban és a Krónikában is?

– Markó Béla felvetései azért hiteltelenek, mert tíz esztendő telt el az elnöklete alatt. Markó Bélának a programjában kellett volna meghirdetnie a nemzetstratégiát, nem pedig tíz év után egy írásában. Annyira nem sikerült jól az az anyag, hogy válaszoljunk rá, és nem is akartuk felértékelni. Szégyenletesnek tartom, hogy az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság élén álló személy egy évtized után ébredt rá a teendőkre. Markó beismerte a kudarcukat azzal, hogy a nemzetstratégia szükségességéről beszél. Nem ő az egyik vezető magyar személyiség, akinek ezt életre kellett volna hívni?

– Az MPSZ milyen nemzetközi kapcsolatrendszert képzel el?

– Indulóban vagyunk, így mindenfajta kapcsolat fontos nekünk. Minden demokratikus szervezettel együttműködést kívánunk kialakítani, elsősorban az anyaországi szervezetekkel és a romániai politikai pártokkal, emberi jogi és civil szervezetekkel. Mindemellett igyekszünk markáns külpolitikát kiépíteni. Az elmúlt 14 év erdélyi magyar politizálásának az egyik vagy talán a legnagyobb hibája az volt, hogy az RMDSZ alárendelte a magyarság érdekeit a mindenkori román hatalomnak. Szükség lett volna határozott külpolitikára, mert azáltal kihasználhattuk volna a NATO-csatlakozásban és az európai integrációban rejlő esélyeket. Érdekeinket nem csupán Budapesten és Bukarestben kell megjelenítenünk, hanem adott esetben Brüsszelben is. Az MPSZ különböző hídfőállásait ki kell építeni, nem utolsósorban szövetségeseink, illetve a velünk szimpatizáló emberek révén.

– Milyen stratégiát kívánnak követni az őszi parlamenti választásokon?

– Az MPSZ rendkívül fontosnak tartja a romániai magyarság parlamenti képviseletét. Rajtunk ez nem fog múlni. Fontos intézménynek tartjuk a parlamenti jelenlétet, ám a külképviseletünket éppúgy nem kívánjuk elhanyagolni, mint a társadalomépítést. Ez utóbbit tekintve szintén sok minden elmaradt az elmúlt 14 évben. Nem szeretnénk elszakadni az emberektől. Végigjárjuk Erdély magyarlakta településeit, hogy érezzük a romániai magyarság pulzusát. A „Kössük újra a szövetséget!” jelszó nem kizárólag arra utal, hogy a polgári oldal közös szövetséget épített, hanem arra is, hogy a romániai magyar nemzeti közösségen belül újra kell értékelni, sőt újra kell kötni azt a szövetséget, amelyet az RMDSZ vakvágányra vitt. Fontos, hogy milyen körülmények között sikerül megállapodni annak érdekében, hogy a parlamenti képviselet biztosított legyen. Még egyszer hangsúlyozom, mi nyitottak vagyunk. Markó Bélát meghívtuk a kongresszusunkra, de nem jött el. Az elnök úrral azonban bármikor szívesen találkozunk, hogy megbeszéljük a közös dolgainkat. Természetesen a nyilvánosság előtt is szeretnék vitatkozni, de szükséges lenne négyszemközt is beszélni a magyarság sorsáról. Arra várunk, hogy az elnök úr fogadja el a meghívásunkat vagy másképpen teremtsen arra lehetőséget, hogy sorskérdéseinkről nyíltan beszélgethessünk. A labda tehát az RMDSZ térfelén pattog, a párbeszéd Markó Béláéktól függ.

– A júniusi helyhatósági választásokon körvonalazódnak a tényleges erőviszonyok. El tudja képzelni, hogy ez alapján az RMDSZ-szel megállapodnak egy közös listáról az őszi parlamenti választásokra?

– Még az út elején járunk. A Magyar Polgári Szövetség meg kívánja teremteni a választás szabadságát, 2004-ben erre már lehetőség adatik, ám a júniusi helyhatósági választások még csak a kezdet. Már másnaptól tovább dolgozunk, és továbbra is versenyben állunk. Nem tudom, hogy ki szerepel majd jobban a választásokon, bízom benne, hogy Székelyföldön mi. Erdély más területein történhet ez másképp, főleg, hogy nem indítunk önálló jelölteket azokon a településeken, ahol 20 százalék alatt van a magyarság aránya. Az erdélyi magyarság egyötödét így lényegében átengedtük a vetélytársaknak. Ezt a lépésünket az RMDSZ nyugodtan tekintheti barátságos gesztusnak. Tehát az nem annyira lényeges, hogy ki nyeri el mondjuk a magyar szavazatok 60 százalékát, hanem az számít, hogy immár nem egyetlen politikai szervezet létezik. Észszerű kompromisszumok, megegyezés nélkül pedig nehéz lesz eredményeket elérni az igazán fontos ügyekben. Mostanáig a romániai magyarság csak a bal lábán állt, s többnyire egy helyben ugrált. Ezzel szemben mi azt szeretnénk, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség mind a két lábán álljon. Főleg, hogy az emberek többsége jobblábas, igen kevés ember van, aki a bal lábával erősebbet tud rúgni a labdába. Úgy is mondhatnánk, hogy az RMDSZ által sokszor hangoztatott kis lépések politikáját fel kell váltsa az egyenes lépések politikája.

– A Kárpát-medencei Internacionálénak Szász Jenő nagyon a bögyében van, hiszen sikeres városvezető immár nyolc éve, nemrég az MPSZ elnökévé avanzsált, emellett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács alelnöke is. Az ön személyét a Székelyudvarhelyért Alapítványon keresztül is támadják. Mi ennek az ügynek a lényege?

– Kár, hogy az RMDSZ sugalmazására a jelenlegi magyar kormány és a közalapítványok belementek egy ilyen játékba. Az RMDSZ már a román hatóságokkal megpróbált meghurcoltatni minket, s miután nem jártak sikerrel, budapesti szövetségeseiket kívánják eszközként felhasználni ellenünk. Engem elég nehéz kikezdeni, hiszen boldog házasságban élek, ráadásul 1989-ben még csak 20 éves voltam, így nem lehet rám fogni, hogy a volt titkosszolgálat beszervezett. Ám a régi kommunista módszerekkel megpróbálnak besározni az elvtársak. Lejárató hadműveletet folytatnak mindenki ellen, aki valamilyen veszélyt jelent a számukra. Engem az Illyés Közalapítvány segítségével próbálnak besározni. Évekkel ezelőtt a közalapítvány jelenlegi elnöke, Pomogáts Béla is megszavazta a pályázatunkat. A pénzt arra kértük, hogy megvásároljunk egy ingatlant, ahol egy civil központot kívántunk létrehozni. Az ingatlan vásárlására kértük és kaptuk a pénzt az Illyés Közalapítvány egyhangú jóváhagyásával. Erre a célra elköltöttük az összeget, és tisztességesen elszámoltunk. Az IKA azonban minden forrást megvont tőlünk a budapesti hatalomváltás után, és ezek után számon kérte rajtunk, hogy nem rendeztük be a civil központot. Mi ennek megvalósításáról nem mondtunk le, de nem is erre kaptuk az ominózus összeget, hanem a központ megvalósításához szükséges ingatlan megvásárlására. A két dolog között van egy kis különbség. Hangsúlyozom, a pénzzel elszámoltunk, és az IKA megerősítette, hogy elszámolási kötelezettségünk nincsen. Ezek után most mégis visszakövetelik a megítélt és elszámolt összeget.

– Tervez jogi lépéseket?

– Mindenféleképpen, hogyha az Illyés Közalapítvány tovább feszíti a húrt. Eldöntötték, hogy vissza kell fizetnünk a pénzt, s most ott tartunk, hogy ők akarnak küldeni egy ingatlanszakértőt, hogy értékelje föl az ingatlant. Tehát küldenek valakit, hogy elvégezze helyettük a piszkos munkát. De egy ilyen küldött ember mennyire tud objektíven felmérni bármit is? Hiszen meg kell felelnie a megrendelőinek! Átlátszó ez az egész ügy, ráadásul rendkívül méltatlan az Illyés Közalapítványhoz. A magyar kormányra is rossz fényt vet, hogy asszisztál ehhez, netán részt vesz az akcióban. Az RMDSZ pedig gátlástalanul kihasználja a budapesti baloldalhoz fűződő kapcsolatait, éppúgy, ahogy Romániában visszaél a hatalmi pozícióival. Elég, ha csak a választási törvény tervezett módosításáról beszélünk. A Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal kapcsolatos ügyet a magam részéről lezártam, nem kívánok vele foglalkozni. De szinte büszke is vagyok erre a szekus jellegű lejárató kampányra, hiszen azt érzem, hogy Markó Béláék tartanak tőlünk.