– „Reméljük a kormány nemcsak ezt a csatát nyerte meg, hanem megnyeri a háborút is e pénzügyi körökkel szemben, és ezzel példát mutat az összes nemzetnek, amelyek kénytelenek voltak eltűrni már eddig is a nemzeti szuverenitásukba való ilyen beavatkozást.” Miért érezték szükségesnek, hogy nyilatkozatban álljanak ki a kormány mellett az IMF-tárgyalások kapcsán?

– Mi már 2008 őszén is gyanakvóan kezeltük az IMF-fel kötött készenléti hitelszerződést. Az volt a véleményünk, hogy elsősorban az uniónak kellett volna mentőövet dobni, ha nem akarta, hogy Magyarország magával rántson másokat is. Ráadásul azt gondoltuk, hogy mi már jóval korábban szinte ingyen odadobtuk piacainkat nekik, amelyek hiánya most különösen megmutatkozik. Az IMF-től látszólag alacsony kamatozású hitelt kaptunk, viszont a szociális szféra nagyon megszenvedte ezt. A tizenharmadik havi nyugdíj elvonása és a különböző egyéb szociális juttatások lefaragása tekintélyes érvágás volt. Közismert, hogy az IMF pénzügyi segítsége legtöbbször gazdasági összeomlást és szociális káoszt hozott mindenhol. Ténykedésük civilizációs válsággal fenyeget, mert egyes társadalmakat precivilizációs szintre nyomnak le. Ahol eddig az IMF megjelent, majdnem mindenhol gazdasági katasztrófa történt, lásd Thaiföld vagy Argentína. Argentína csak úgy tudott talpra állni, hogy szakított az IMF-fel. Az, hogy az Orbán-kormány tárgyalódelegációja nem egyezett bele, hogy újabb megszorításokkal sarcolhassák a magyar társadalmat, olyan becsülendő magatartás, amit akkor is támogatni kell, ha a Fidesz a politikai ellenfelünk. Szerintem Magyarországot megsértették, sőt, ha úgy vesszük, megtámadták. Ha az országot megtámadják, teljesen mindegy, ki a hadvezér, az ország érdekében be kell állni mögé, és meg kell védeni az országot. A forint hamarosan stabilizálódni fog, a hitelminősítők pedig jó pénzért bárkit az egekbe emelnek, és bárkit lerántanak a béka feneke alá. A Lehmann Brothers az utolsó pillanatig a legjobb minősítést kapta, mielőtt pillanatok alatt összeomlott volna, maga alá temetve a világ pénzügyi rendszerét.

– Az MSZP honlapján 26 tagozat van felsorolva, a Társadalompolitikai Tagozat azonban nincs közöttük. Nyakó István, az MSZP szóvivője a nyilatkozatuk megjelenése után azt állította, nincs országos Társadalompolitikai Tagozata az MSZP-nek. Mi az igazság?

– Amikor 2007–2008-ban nagyon vehemensen elleneztük az egészségbiztosítási finanszírozási rendszer privatizációját, a sajtó már arról cikkezett, hogy ezért a tagozatunkat meg fogják szüntetni. Végül nem ez történt, csak az országos minősítésünket vonták meg.

– Ez mit jelent?

– Az országos minősítés plusz jogosítványokkal jár: a párt infrastruktúráját, a párt különböző szolgáltatásait igénybe lehet venni, pénzügyi támogatás is jár például a rendezvények megtartásához. Amikor megvonták az országos minősítést, Simon Gábor, választmányi elnök azt nyilatkozta, hogy ez a döntés nem jelenti azt, hogy nem folytathatjuk tovább a munkánkat. Sőt, Simon azt javasolta, alakuljunk platformmá, mert úgy több jogosítványunk lesz. Nekünk persze eszünk ágában nem volt platformmá alakulni, mert akkor ki kellett volna zárnunk a pártonkívüli tagjainkat. Az országos minősítés megvonása egy percig sem hátráltatott minket abban, hogy tovább folytassuk a ténykedésünket.

– Mióta létezik a Társadalompolitikai Tagozat, kikből áll a tagság?

– Huszonhárom városban – ezek között számos megyei székhelyen – vannak szervezeteink, és négy-ötszáz főnyi lehet az a tagság, akikkel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Tagságunk fele párttag, másik fele párton kívüli vagy volt párttag. Vannak közöttünk kizárt párttagok, volt országgyűlési képviselők, polgármesterek. Szili Katalin is tagja volt egy időben a tagozatnak. Most lazább a kapcsolat vele. 2004-ben, az 1988–89-es időszak reformköröseinek egy része hívta életre a Társadalompolitikai Tagozatot, azért, mert már akkor is sok veszteséget szenvedett el a baloldali értékvilág, elsősorban az SZDSZ-szel kötött paktum miatt. A belső feszültség 2004-től csúcsosodott ki, amikor a kettős állampolgárságról szóló népszavazás során a mi tagozatunk támogatta egyedül a kettős állampolgárságot a párton belül, és arra kértük az embereket, szavazzanak igennel. Majd 2007-ben is nagyon határozottan szembeszálltunk az egészségbiztosítási rendszer privatizációjának terve ellen. Nem rejtettük véka alá akkor sem, hogy tagjaink a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj ellen fognak szavazni. Egyben egy, ez idő tájt megjelent cikkemben előre vetítettem a népszavazás eredményét, amelyről az volt a véleményem, hogy modellezni fogja az uniós választások eredményét, majd később a 2010-es választáson várható súlyos vereséget. Nekem lett igazam.

– A kritikai hang megfogalmazása volt a cél, vagy szerették volna megreformálni a pártot?

– Ostoba ember az, aki puszta magamutogatásból állandóan kritizál. Minden erőnkkel vissza kívántuk terelni abba a baloldali értékrendbe, amely mentén ez a párt 1989-ben létrejött. Az MSZP a platformok szövetségeként jött létre, mindig különböző irányzatok voltak a párton belül, sosem volt egységes párt. A szocialista párt a nevének köszönhette, hogy az úgynevezett plebejus rétegek rá szavaztak. Azt gondolták, az, hogy „szocialista”, azt jelenti, hogy ez a párt értük van, róluk akar gondoskodni, szociálisan érzékeny, miközben ennek nemhogy a fele, de tizede sem igaz. Amikor az ország rossz gazdasági helyzetbe került, és a költségvetésnek több pénzre volt szüksége, esze ágában nem volt a szocialistáknak, hogy a tőketulajdonosoktól szedjen bevételeket, hanem egyből nekiestek a jóléti rendszereknek. Oszkó Péter még be is vallotta, hogy így lehet a leggyorsabban forráshoz, megtakarításhoz jutni. A tizenharmadik havi nyugdíj szerzett jog volt, és egy tollvonással elvették. Három éve követelem a magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolását, mert ez a magyar költségvetési hiány egyik legfőbb okozója. A magánnyugdíjpénztárak az államnak kamatokkal együtt 3560 milliárd forint ráfordítást jelentett, az elmúlt 11 évben, miközben a rendszer portfóliója a tavalyi év végén 2600 milliárd forint volt. Hol van 900 milliárd forint? Ez háromévi tizenharmadik havi nyugdíjnak felel meg. A költségvetésnek most már évente 530-540 milliárd forintjába kerül a magánnyugdíjpénztári rendszer fenntartása. Miközben folyamatosan azt hallottuk, hogy nincs mozgástér, eközben a költségvetés ilyen hatalmas összeget ad ki feleslegesen. A magánnyugdíjrendszer megszüntetése nyolc és fél százalékkal csökkentené az államadósságot és másfél százalékkal a költségvetési hiányt.

– A tagozat szerint az MSZP már régen nem baloldali párt. Mikor vesztette el baloldaliságát?

– A párt az 1994-es árulás következtében egyre jobban ultraliberális irányba kezdett sodródni. Annak ellenére, hogy 1994-ben az MSZP egyedül is kormányt tudott volna alakítani, a parlamentben abszolút többsége volt, a párt 50-60 fős liberális csoportja zsarolással kényszerítette Horn Gyulát az SZDSZ-szel való koalíciókötésre. Gyurcsány 2004-es hatalomra kerülését is a liberális erők lázadása váltotta ki. Gyurcsánynak 2007 szeptemberében levelet írtam. Ebben többek között az állt: „Én azt állítom, hogy Ön a párt hagyományos szavazóbázisát le akarja váltani.” Figyelmeztettem, a polgári értékekkel átitatott középréteg soha nem fog az ultraliberálisokra szavazni. Ekkor már javában folyt az a reformőrület, amelynek a végkifejletét ismerjük. A párt neoliberális-neokonzervatív elhajlására a legjellemzőbb példa az volt, amikor a 2009 októberi választmányi ülésen a jelenlévő Bajnai miniszterelnöknek felvetettem, hogy a banki magatartáskódex nem ad kellő biztonságot a hiteleseknek, ezért törvényben kellene megtiltani például az egyoldalú szerződésmódosítást vagy az ingatlanok bírósági határozat nélküli elzálogosítását. Bajnai azt válaszolta, azért nem vitte a bankok megrendszabályozásának ügyét a Parlament elé, mert akkor a parlamenti frakciók egymással versengtek volna, hogy ki tudja jobban megvédeni a hiteleseket. A választmány nemcsak szó nélkül hagyta ezt az arcátlan miniszterelnöki kijelentést, hanem volt olyan választmányi tag is, aki a bankokat védelmébe vette. Ez végképp rádöbbentett arra, hogy ez a párt visszavonhatatlanul letért arról az útról, amit baloldalinak lehet nevezni. Mindez a 2010-es választások előtt történt fél évvel. Ezek után lehet-e csodálkozni a csúfos választási vereségen?

– Mi a véleménye az Orbán-kormány eddigi munkájáról?

– 2009 márciusában, még Gyurcsány pártelnök-miniszterelnöksége idején a sajtón keresztül nyílt levélben fordultunk az akkor tartott rendkívüli pártkongresszushoz, amelyben a válságkezeléshez adtunk egy válságkezelő programvázlatot. Ebből sem a Gyurcsány-kormány, sem a Bajnai-kormány semmit nem valósított meg, viszont az Orbán-kormány programjában számos olyan elem van, amely egyezik az akkor felvázolt programunkkal. Azt javasoltuk, szükséges egy Nemzetgazdasági Stratégia megalkotása, erre az új kormány esetében jó esélyt látok. Azt mondtuk, meg kell erősíteni az állam szabályozó és irányító funkcióját, hiszen az volt az elfogadott irányelv, hogy az államot le kell építeni, és a piac majd megold mindent. Láttuk, hogy nem oldott meg semmit. Felhívtuk a figyelmet, hogy „a bankok megrendszabályozásával rendezni kell a hitelügyletek anomáliáit, és kötelezni kell azokat a normális hitelezés helyreállítására. Az ennek ellenszegülőket el kell tanácsolni a magyar pénzpiacról.” Van olyan elem a programunkban, amelyet szó szerint átvett az Orbán-kormány. Kijelentettük, hogy szükség van önálló Társadalmi Felzárkóztatás Minisztériumára. Balog Zoltán államtitkársága pontosan ilyen elnevezéssel működik. A lakáshitelesek megsegítése, a bankok megrendszabályozása, a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása kifejezetten baloldali, társadalombarát intézkedések. A munkahelyteremtés kapcsán viszont nem értek egyet Orbán Viktorral, amikor azt mondja, hogy az állam nem tud új munkahelyet létrehozni. Állami vállalatokat lehet létrehozni. Az alulképzett tömegek foglalkoztatása másképp nem oldható meg. Véleményünk szerint az összes közszolgáltatást állami tulajdonba kell vonni. A pénzügyi szférával kapcsolatban még egy fontos dolgot említenék: kellene egy magyar kereskedelmi bank, amely kondícióit tekintve kedvezőbb lenne a külföldi leánybankokénál. A munkavállalók bére, a nyugdíjak, az önkormányzatok pénzei mind bankszámlára mennek. Miért ne lehetne ezeket egy állami bankba irányítani? Az egykulcsos adó a magasabb jövedelműek érdekét szolgálja. De miután kiderült, hogy nem gyorsan, hanem több lépcsőben akarják bevezetni, így nem annyira problémás. Mi egyébként semmilyen adócsökkentésnek nem vagyunk a híve. Ha megvalósulna az egymillió beígért munkahely, még a munkakényszert is be kell vezetni. 5-5,2 millió foglalkoztatott termelhet annyi állami bevételt, amivel mind az egészségügy, mind a nyugdíjrendszer, mind a szociális szféra ügyei megfelelő szinten kezelhetők.

– Orbán Viktor szerint a választáson győztes erőknek több baloldali szavazójuk van, mint magának a szocialista pártnak. Egyetért ezzel?

– A Fidesz szavazói között biztosan vannak volt szocialista szavazók. Az MSZP még mindig abban a hitben van, hogy ő az ellenzék centruma, a váltópárt. A helyzet nem így áll, hiszen a három ellenzéki párt együtt nem éri el az egyharmadot. Könnyen előfordulhat, hogy a Jobbik válik váltópárttá. Az önkormányzati választások után, ahol az MSZP számára Budapest is el fog esni, egy olyan hatalmas űr fog keletkezni a baloldalon, ami után elképzelhetetlen, hogy azok a csírák, baloldali csoportocskák, amelyek időnként eddig is megmutatták magukat, azok ne próbálnának egyesülni. Kizárt dolognak tartom, hogy ne akadjon majd egy olyan személyiség, aki integrálni is tudja ezeket az erőket. Az elkövetkezendő három évben az MSZP komoly versenytársa lel majd.

– Mi a véleménye az MSZP eddigi ellenzéki ténykedéséről?

– Mesterházy Attila idáig különösebb erényeket nem mutatott. A szokásjognak megfelelően végzik a munkájukat, miszerint az ellenzéknek mindig nemet kell mondani, bár volt már egy-két ügy, ahol együtt szavaztak szocialisták is a kormányfrakcióval. Ezen a gondolkodáson is változtatni kellene. Van egy fiatal garnitúra az elnökségben, és a régi gárda a parlamenti frakcióban, akikről kiderült, az ultraliberális gondolat hívei. Aki csak verbális szinten képes baloldali lenni, arról roppant nehéz elhinni, hogy valóban baloldaliként képes viselkedni. Hiszen éppen ezt bizonyította az a három ciklus, amikor kormányon voltak. Bár nyolcvan százalékban megújult az elnökség, számos fiatal bekerült, ezek közül is van, aki még mindig velem vannak elfoglalva. Harangozó Tamás például retorziót helyezett kilátásba az egyik tévéadón.

– Nem fél, hogy kizárják a pártból?

– Mondjam azt, hogy mindegy? Lehet, hogy két évvel ezelőtt rosszul esett volna, mert mégis csak alapító tagja vagyok az MSZP-nek. Ma nem hiszem, hogy komolyabb lelki megpróbáltatást jelentene, ha kizárnának. Nekem nincs karriervágyam. Akik csak pénzben tudnak gondolkodni, azok nem is érthetik meg, mit miért csinálok. Az igazságos, szociális társadalomért való küzdelem hitbeli elkötelezettség.

Lass Gábor

CZÖNDÖR GYULA

1945-ben született Gomboson.

1976-ban Bánki Donát Gépipari és Műszaki Főiskolán diplomázott, Zircen és Ajkán szakmunkás és szakközépiskolákban tanított 1985-ig.

1985–1992-ig a Sükösdi Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinátban termelési főmérnök.

1990–1993-ig a Munkástanácsok Országos Szövetségének ügyvivője.

1993-tól 2006-ig, nyugdíjazásáig a PM alapítványának főmunkatársa, majd titkára, ezzel egy időben a Magyar Pénztárszövetség főtitkára, jelenleg elnöke.

1989-ben az MSZP alapító tagja.

2008-tól a Társadalompolitikai Tagozat elnöke.

2009-től Nemesnádudvar képviselő-testületének független képviselője.