Csobánkán, a Margitligetben lévő 14 épületből álló idegszanatórium orvos tulajdonosának 1908-as tragikus halála után tíz évig üresen állt. Prohászka püspök egy országos adományozó akció bevételéből a Pilisben lévő birtokot megvásárolta, és a misszionárius nővérek segítségével rendbe hozatta egyetlen év alatt. A napozókertből baromfiudvar lett, konyhakertet is csatoltak a birtokhoz, és elkezdődhetett a hadiárvák gazdaleánnyá képzése. Nyolcvan kisleány nevelkedett a Szociális Missziótársulat nővéreinek oltalma alatt.

Számtalan történet, naplóbejegyzés őriz egy-egy könnyfakasztó történetet az árvaotthonról és a püspökről. Ha tehette, Prohászka Ottokár rengeteg időt töltött Csobánkán, ahogy ő nevezte az otthonban élő gyerekeket, a nefelejcskék között. Felicitás nővér jegyezte fel a következő csobánkai történetet. Prohászka püspök eső után mindig egy metszőollóval vágott neki az erdei útnak, ha vendége volt éppen, akkor kénytelen volt az illető követni a sétára. Egyszer valaki megkérdezte tőle, hogy miért vagdossa le az ösvényt övező gallyakat. A püspök annyit válaszolt: szombatonként a részeges csobánkai munkások erre jönnek haza, meg-meginognak útközben, a kiálló gallyak pedig kiszúrhatják a szemüket. Meg kell akadályozni a veszélyt. Prohászka tehát nemcsak az árvákról, a szegényekről, az elesettekről, hanem a részegekről is igyekezett gondoskodni, a maga keresztényi módján.

Kilencven évvel ezelőtt az egymásnak rontó nemzetek pusztítása nyomán fakadt sebeket kellett gyógyítani, napjainkban még súlyosabb a helyzet, a magyarság önmaga ellen fordult, saját testén ejt soha be nem gyógyuló sérüléseket. 1918 után az első világháború miatt árvaságra jutott gyermekek megsegítése volt a legégetőbb gondok egyike, ma, 2008 küszöbén az, megszülethet-e a gyermek, vagy a társadalom közönye, a szülők önzése az esélyt sem adja meg, hogy új élet születhessen…

Csobánka a veszéllyel szembeni oltalom háza volt 1918-tól, és az lesz 2008-tól is. Ezúttal a magyarság önpusztításának veszélye ellen nyújt oltalmat fiatal anyáknak, családoknak a csobánkai Élet Háza. Egy esélyt kínál arra, hogy a halál helyett az életet válassza egy nő, egy férfi. Majdnem egy évszázaddal Prohászka otthonalapítása után ismét oltalmat adnak majd a falak azoknak a lányoknak, akik otthontalanul sodródnak, és gyermeküket a szívük alatt, vagy netán már két karjukban hordják. Az Élet Háza Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes kezdeményezésére alakult meg, bár ő szemérmesen megjegyzi, Erdő Péter bíboros kérte arra őt, hogy az Erdélyben működő anyaotthon mintájára hozzon létre egy magyarországi házat. Csaba testvér nem sokat tétovázott, hiszen választ kell adni a Kárpát-medence legégetőbb kérdésére, a tragikus demográfiai folyamatokra. Böjte Csaba szerint a demográfiai összeomlás maga alá temetheti népünket, hiszen százezer kisbaba lesz évente ebben a térségben az abortusz áldozatává.

Csobánkára azokat várja majd Csaba testvér segítőivel, akik kilátástalan helyzetbe kerültek, és úgy érzik, nem tudnak megbirkózni az anyaság feladatával. Az otthonban egy évig maradhatnak a kismamák, ezalatt segítséget kapnak, hogy felkészülten várják gyermeküket, rendezzék viszonyukat a szülőkkel, a jövevény édesapjával. Természetesen tárt ajtók fogadják azokat a fiatal párokat is, akik a gyermekáldás öröme elé néznek, de nincs hová menniük, amolyan Fecske-házként ők is beköltözhetnek majd az Élet Házába.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány jelenleg 1500 gyermekről gondoskodik Erdélyben, 14 bentlakásos intézmény és 30 iskola segíti a fiatalok boldogulását. A csobánkai Böjte Csaba első kis-magyarországi otthona, bevallása szerint tudatosan lépi át a trianoni terminológiát, mert a holnap magyarja Kárpát-medencei magyar kell hogy legyen, mely testvéri szeretetben él az itt élő más nemzetiségű emberekkel. Ahogy kilencven éve Prohászka, úgy most Böjte Csaba kezdeményezésére is összefogott a magyarság, a jótékonysági rendezvényeken volt, aki pénzt, volt, aki két kezének munkáját ajánlotta fel az anyaotthon felépítéséhez.

Május óta minden héten, szombaton hol húszan, hol százan jönnek segédkezni az építkezésen. Volt, aki a felajánlott számítógépek beüzemelésével támogatta az Élet Házát. Van egy matematikatanár, aki, amikor ideje engedi, elhozza láncfűrészét, és fát vág a fűtéshez. A gázt ugyanis még nem kötötték vissza az épületbe a közművek szakemberei. Egy bírónő hétvégi ügyeletet vállalt, és fogadta a mesterembereket.

Csaba már szinte a kezdetektől segédkezik az 1890-ben felépített ház rendbehozatalában. Mint mondta, kötelességének tekinti, hogy hol favágással, hol téglapakolással, a kert rendbehozatalával karolja fel az Élet Házának ügyét.

Boros András építész szerint jó ütemben haladnak a munkálatok a rengeteg felajánlásnak köszönhetően. Ha a szükséges hatósági engedélyeket megkapja a ház, rövidesen befogadhatják a bajban lévő édesanyákat. Boros András hozzátette, Böjte atya hívó szavára megmozdultak a világ magyarjai. A csobánkai összefogás azt igazolja, a magyarság jó ügy érdekében, hiteles ember hívószavára képes együtt tevékenykedni. Az amúgy nagy megosztottságban élő helyiek is azonnal átérezték az ügy súlyát, és ki-ki a maga módján segített. A településen belül nincsen igazi közösségi kapcsolat az őslakosok, a betelepülők, a helyi cigányság és a német nemzetiségi lakosság között. Csak élnek egymás mellett. Boros András reméli, az Élet Házának átadása után itt valamennyien összetalálkoznak, és szóba állnak egymással. Addig, amíg ez a pillanat eljön, addig ki egy útépítő cég vezetőjeként egy út megépítésével, mások villanyszereléssel, vagy éppen bútorokkal, játékokkal akarják otthonná varázsolni a csodálatos környezetben lévő épületet. Kész csoda, jegyezte meg az építész, és több helyi lakos is, hogy Prohászka egykori árvaotthonának épületei az egyház tulajdonában maradhattak. 1948-ban államosították az intézetet, ami gyermekotthonként működött tovább. A Szociális Missziótársulat nővérei a rendszerváltoztatás után a gyermekekkel együtt visszakérték az épületet, amelyet 1992-ben megkaptak, de üresen, lepusztítva. Az apácák nem tudtak mit kezdeni a hatalmas házzal. Az élelmes befektetők pedig árgus szemekkel figyelték, hogyan málladoznak az egykori szanatóriumépület falai, és már látták szemük előtt egy impozáns hotel kialakításának lehetőségét. Érkezett ajánlat üzletemberektől, hogy egy forintért átvették volna az épületegyüttest. De a nővérek megőrizték a házat egyházi tulajdonban, hogy aztán felajánlják Böjte Csaba alapítványának 99 éves használatra.

Böjte Csaba és segítői nemcsak a kilátástalan helyzetbe jutó fiatal családoknak kínálnak majd itt menedéket, hanem azt tervezik, hogy nagycsaládokat, plébániacsoportokat fogadnak Csobánkán. A rövidesen elkészülő lelkigyakorlatos házban úgynevezett házasságszerviz is működik majd, ami nemcsak a megfáradt kapcsolatokat frissíti fel, hanem a fiataloknak is útmutatást ad. Boros András szerint az Élet Háza helyszíne lehet a kölcsönös tudáscserének is, egy hely, ahol az idősebbek átadják tudásukat, szakmájuk mesterfogásait a következő generációknak. A nyári hétvégi munkák során megteremtették ennek az alapját. Az ebédként felszolgált zsíros kenyér elfogyasztása után ugyanis előkerültek a hangszerek, és dalra fakadtak, táncra perdültek a megfáradt munkások. Feri bácsi például arra vállalkozott, hogy citerázni tanítja az érdeklődőket. Egy környékbeli zenekar pedig magyar és csángó népdalok közkinccsé tételét vállalta az Élet Házában. A jó hangulatú, hétről hétre változó közösség több hajléktalant is befogadott már. Valamennyien talpra álltak azóta, az egyik főszakács lett, a másikuk a kereskedelemben helyezkedett el, ma is visszajárnak segíteni…

Az egykori árvaotthon épületében karácsony közeledtével is kalapálás, fűrészelés zaja hallatszik. Gőzerővel folyik a munka. Elkészült a kápolna, számos szoba, közösségi tér készen áll, hogy átmenetileg otthona legyen a fiatal családoknak. A hatósági engedélyeken és természetesen a pénzen kívül az Élet Házának most leginkább önkéntesekre lesz majd szüksége. Szakképzett csecsemőápolókra, nővérekre, akik ételért, fedélért cserébe felkészítik a kismamákat gyermekük ellátására. Olyan fiatalokat is szívesen lát majd itt Csaba testvér, akik kimaradtak az egyetemről egy évre, itt megtanulhatják a mindennapi életben hasznos fortélyokat, például a víz- és csapszerelés alapjait, amit aztán innen kikerülve saját közösségükben segítőként hasznosíthatnak. Távlati cél az emberekben rejlő jót, segítő szándékot a közösség szolgálatába állítani. Kecskeméten Élet Ház Klub szerveződött, amelynek tagjai, nyugdíjas nénik kézzel gyúrt tésztát árusítanak, a bevételből a helyi szegény családokat segítik. Mások pulóvereket kötnek, amit jótékonysági vásárokon adnak el. Ez a gondolkodásmód, a segítő szándék átszőheti Erdély után Kis-Magyarországot, végül az egész Kárpát-medencét. Ennek nyomán bárki érezheti, hogy a legnagyobb bajban sincs egyedül, ahogy Gusnek Veronácska is, aki kislányként nevelkedett az első világháború után Csobánkán. Megható emléket őriz ezekről az évekről. Konyhára volt beosztva, amikor váratlanul beborult az ég, és hatalmas zápor kerekedett. Hirtelen kinyílt az ajtó a konyhában. Prohászka püspök állt az ajtóban, hóna alatt egy kotlóstyúk, bal kezével összefogta, és felemelve tartotta a reverendája szélét, s benne – mint egy bugyorban – csipogott az egész fészekalja kiscsibe. Ott állt a gyerekek között átázott reverendájában a püspök, úgy figyelte a riadt apróságokat. Veronácska szerint ott akkor a konyhában megérezték a gyerekek, hogy ők is ilyen viharban összeszedett kis apróságok.

Sándor Csilla

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány csobánkai Élet Házát ön is támogathatja adományával a 10300002–20145639–49020092 bankszámlaszámon.

Kapcsolat:

www.devaigyerekek.hu

tel.: (06 20) 532 2364