„Senki nem látta a szerelmet, mégis mindenki tudja, hogy létezik” – ezekkel a szavakkal mutatott rá Perczel András kémikus arra, miért foglalkozik egy kutató a szemmel nem látható mikrokozmosszal, a molekulák világával. Az ELTE fehérjekutató biokémikus tanára vasárnap este vette át a 2011. évi Bolyai-díjat, a hazai tudomány legnagyobb értékű, 100 ezer eurós pénzdíjjal járó elismerését Schmitt Pál köztársasági elnöktől a Nemzeti Színházban.

A kémikus, egyetemi tanár ma este az MTV portréműsorában, a Zárórában (m2, 22.25) mesél kalandos életpályájáról, kutatásairól, felfedezéseiről. Perczel András a hétfőn délután rögzített műsorban részletesen feltárja tudományos érdeklődésének eredetét, hogy mennyiben számított pályaválasztásában a környezet, az Algériában megélt gyermekkor, az építész apa és a szintén tudományos karriert befutott anya hatása, a piaristáknál töltött gimnáziumi évek, vagy hogy miként befolyásolta gondolkodását híres felmenője, a 48-as honvédtábornok, Perczel Mór története.

Perczel András az MTA levelező tagjaként elsősorban a fehérjék és építőköveik szerkezetét, mozgékonyságát, kölcsönhatásait kutatja, tudományos érdeklődésének középpontjában a peptidek, vagyis az aminosavakból álló rövid polimerek, fehérjetöredékek állnak. A professzor az MTA és az ELTE közös Fehérjemodellező Kutatócsoportjának vezetője, munkájában szerves szintetikus, spektroszkópiai és molekulamodellezési eljárásokat együttesen alkalmaz.

Tudományos területén számos felfedezés és új kutatási eljárás kapcsolódik a nevéhez, az élet építőköveit – ahogy a műsorban fogalmaz: „kicsi legóit” – jelentő fehérjetöredékek meghatározásában, atomi szintű leírásában például kiemelkedő sikereket ért el a 90-es évek első felében Beke Tamással és Csizmadia G. Imrével. A friss Bolyai-díjas egyetemi tanár a ma esti Zárórában részletesen és közérthetően beszél kutatásairól, felfedezéseiről, oktatói és tudományszervezői munkájáról is.

Perczel András a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1978-ban, majd két év kitérő után kezdte meg tanulmányait az ELTE TTK kémia szakán. A vegyészdiploma megszerzése után szerves kémiai gyakorlatokat kezdett el tartani, később a TTK szerves kémiai tanszékének tudományos munkatársa lett. 1994-től tart speciális kollégiumokat kémia szakos hallgatóknak, időközben a tanszék tudományos főmunkatársává, 2001-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 2007-ben megkapta tanszékvezetői kinevezését is. Az MTA és az ELTE közös fehérjemodellező kutatócsoportjának, valamint az egyetem Szerkezeti Kémia és Biológia Laboratóriumának vezetője. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal, 2006-ban pedig Fulbright-ösztöndíjjal kutatott. 1992-ben védte meg a kémiai tudomány kandidátusi, 1998-ban akadémiai doktori értekezését. 2010-ben az MTA felvette levelező tagjai sorába, emellett – a többi közt – a Magyar Kémikusok Egyesülete biológiai kémiai szakcsoportja alapító elnöke, a Magyar Biokémiai Egyesület tagja, a European Peptide Symposium (EPS) tagja és részt vesz a Journal of Molecular Structure című tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának munkájában is.