Az élet szentsége

Ideák és valóság világát ütköztető platóni vitának indult, ám jókora politikai füstöt gerjesztett Veres András püspök lombikprogramot kritizáló megjegyzése. Pedig a püspök csak az évezredek óta ismert egyházi tézist ismételte meg, amely a természetes fogantatást ismeri el. A népességmegtartó képességet előtérbe helyező állam ugyanakkor ösztönözné, hogy minél több meddő párnak lehessen gyereke.

„A lombikbébiprogrammal az a probléma, hogy nem a férfi és a nő természetes kapcsolatában fogan meg az élet, ráadásul pluszmegfoganások is történnek mesterséges körülmények között, és a többi embriót vagy lefagyasztják és félreteszik, vagy elpusztítják” – mondta a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában Veres András püspök. Hozzátette, a jó szándék köntösébe bújtatott program így, figyelmen kívül hagyva a krisztusi értékrendet, erősíti a keresztény társadalom önfeladását.

A püspök állásfoglalása után néhány nappal az Emberi Erőforrások Minisztériuma bejelentette: a kormány az eddigi 6 ezerről 12 ezerre emeli az államilag támogatott lombikkezelések éves keretét, 70-ről 90 százalékra növeli a támogatás arányát, és korábban sikeres lombikprogramon átesett párok számára is lehetővé teszi a további öt támogatott kezelés igénybevételét. Novák Katalin, a tárca államtitkára pedig leszögezte, a kormány fontos lehetőségnek tartja a lombikprogramot, amely a meddőséggel küzdő párok számára is megadhatja a gyermekvállalás lehetőségét.

Repedés támadt a jobboldalon? A jobboldali kormány és a katolikus egyház egymás ellen fordult volna? Szó sincs erről. Csupán arról van szó, hogy a krisztusi elveket soha egyetlen korban sem sikerült a gyakorlatban tökéletesen megvalósítani, mert az egyes civilizációs korszakok az időben előre haladva egyre több engedményt tesznek az egyén javára – és a krisztusi elvek kárára. De ettől az élet szentsége megmaradt, és a törekvés is – a jó szándékú társadalmakban – annak követésére. Ami nem mindig sikerül engedmények nélkül, lásd például az abortusz kényes helyzetét.

Szűk negyven éve, hogy Nagy-Britanniában megszületett a világ első lombikbébije, és tíz évvel később Magyarországon is. Az alapelveihez kétezer éve hűséges keresztény egyház a kezdetektől elutasítja az élettel való manipulációt. II. János Pál pápa 1995-ben kiadott enciklikájában egyenesen az élet elleni támadásként értékelte az eljárást. Érvelésében szintén a fölöslegesnek minősített embriók elpusztítására hivatkozott. Az élet kezdete ugyanis vitathatatlanul a megtermékenyülés pillanatában kezdődik, így az embriók elpusztítása gyilkosság.

A gyakorlati döntéseket hozó szekularizált társadalom azonban más vetületét is látja a lombikprogramnak. Nyugat-Európában már most a megszületett gyermekek 5-10 százaléka különböző meddőségi kezelések után jön világra. Bár hazánkban ez az arány csupán 2 százalék körül van, ez is évi 1700 gyermeket jelent. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának tájékoztatása szerint 2010 óta összesen 8 ezer 895 baba születhetett meg az államilag finanszírozott lombikprogramok eredményeként. A szűkös születésszámok miatt elöregedő európai társadalmaknak égető szükségük van az ilyen módon megszületett gyermekekre. Az ideák és a valóság eltérő nézőpontját érzékeltette Lázár János is az augusztusi utolsó kormányinfón, amikor kijelentette, hogy az állam és az egyház szétválasztása óta külön hierarchiát képez a kettő, és ő itt az állam álláspontját képviseli.

A lombikprogram és a körülötte kialakult vita több értelemben is indikátora a XXI. századi társadalmak alapvető problémáinak. A programban rejlő lehetőség óriási, hiszen Magyarországon minden ötödik pár meddő, ami még akár néhány évtizeddel ezelőtt is elképzelhetetlen volt. Fontos lenne ugyanakkor, hogy ne csak a tünetre, hanem az okokra is reagáljanak a döntéshozók, vagyis hogy felgöngyölítsék a nagyfokú terméketlenség életmódbeli, biológiai, társadalmi előzményeit. Köztudott ugyanis, hogy a nők manapság harmincéves koruk után vállalkoznak az első gyerek megszülésére, és könnyen lehet, hogy a nagyfokú meddőség mögött a kitolódott szülési hajlandóság is megtalálható, hiszen a nők már tizenéves korukban termékenyek.

A magyarság fennmaradása óriási felelősséget ró minden korban a kormányokra, ugyanakkor a keresztény egyházaknak szó szerint szent kötelességük minden korban figyelmeztetni az élet szentségére, amely a fogantatás pillanatában kezdődik. Ezért különösen fontos az embriók iránti megkülönböztetett figyelem: azokat ugyanis nemcsak megsemmisíthették, de kísérletek alanyaivá is válhattak.

Szarka Sándor