Az életem árán is megvédem!

Mozdulatlanul, rezzenéstelen arccal, kezében kivont 1861 mintájú tiszti szablyával áll két katona a Szent Koronát rejtő üvegtároló mellett. Ha a látogatók szabályt szegve fotózni kezdenek, szó nélkül leadják a meghatározott jelet a személyvédelemmel megbízott koronaőrnek, aki udvariasan intézkedik – az Országház kupolatermébe látogató turisták mindössze ennyit látnak a koronaőrség munkájából. Azt már kevesen tudják, hogy pár emelettel lejjebb, a pihenőszobában terepmintás egyenruhás, modern fegyverzettel felszerelt társaik állnak készenlétben. Ha bárki el akarná tulajdonítani a Szent Koronát, vagy fenyegetés érné a Parlamentet, akkor ők avatkoznának közbe.

Az épület védelméről az Országgyűlési Őrség gondoskodik, nekik egyetlen dolguk van: vigyázni a Szent Koronára. A Honvéd Koronaőrség ugyanis távolról sem az a hagyományőrző alakulat, aminek sokan hiszik őket, feladata messze túlmutat a díszelgésen vagy a protokolláris őrzésen: ők ügyelnek a magyarság legfontosabb ereklyéjére a nap huszonnégy órájában. A szó legszorosabb értelmében minden eshetőségre fel vannak készülve, hiszen megesküdtek rá, hogy a korona illetéktelen kézre jutását az életük árán is megakadályozzák. Ez az egyetlen alegysége a Magyar Honvédségnek, ahol a katonák két fogadalmat is letesznek: egyszer a haza, majd a korona védelmére.

– A koronaőrség több évszázados múltra tekint vissza. Előbb létezett, mint a pápa testőrségét ellátó híres Svájci Gárda. Utóbbi ötszáz éves, míg a Koronaőrség 2014-ben ünnepelte fennállásának ötszázötvenedik évfordulóját. De itt felesleges az összehasonlítás, hiszen ahogy Szent Koronából sincs másik, úgy az őrsége is egyedülálló a világon – mutat rá a lényegre dr. Szolcsánszky Márton alezredes. Az MH BHD 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnokhelyettese a Demokratának elmondja, ritkaság, hogy egy alakulat ilyen hosszú időn át ugyanazzal foglalkozzon, mint az eredeti rendeltetése.

Csoda, hogy megmaradt

Arra a kérdésünkre, hogy volt-e már kísérlet a Szent Korona ellopására, az alezredes igennel felel, igaz, azt is hozzáteszi, nem mostanában. 1440-ben Erzsébet királyné, Albert király özvegye komornájával, Kottanner Jánosnéval lopatta el a Szent Koronát a visegrádi vár kincseskamrájából, hogy csecsemő fia megkoronázásával őrizze meg befolyását. A királynő terve azonban kudarcba fulladt, Bécsbe menekült, ahol a koronát zálogba adta gyermeke kijelölt gyámjának, III. Frigyes császárnak nyolcezer aranyért.

A magyar Szent Korona ereje, méltósága egyedülálló a világon. Nincs még egy ország a Földön, ahol az első ismert uralkodótól az utolsóig ezer éven át egyetlen koronával avattak volna föl királyokat. Ha pedig valaki dacból vagy kényszerből mellőzte a Szent Koronát, azt a nemzet nem tekintette legitim uralkodónak, még akkor sem, ha mint például Hunyadi Mátyást, maga a nemzet emelte királlyá. Továbbá, nincs még egy uralkodói jelvény, amely önmagában szent volna, sőt másik szent tárgyat sem ismerünk. Az pedig már a Szent Korona misztériumát erősíti, hogy Werbőczi István a XV. században mintegy jogrendbe emelte – bár hivatalosnak nem ismerték el művét, de a jogalkalmazáskor hivatkoztak rá –, hogy a Szent Koronának olyan szakrális uralkodói személyisége, főhatalma van, hogy a király és a nemzet fölött áll: a király és a nemzet a Szent Korona tagjai, és a Magyar Királyság minden talpalatnyi földje az ő tulajdona.

Ezért érthető, hogy a trónra emelt Hunyadi Mátyás király egy sikertelen hadjárat után, 1463-ban nyolcvanezer magyar forintért kényszerült visszavásárolni Frigyestől a Szent Koronát. Hatalmas összeg volt ez, egy speciális adó kivetésével sikerült összeszedni, ezért aztán elejét akarták venni a további lopásoknak. Így az 1464. évi II. törvény részletesen szabályozta a Szent Korona őrzésének körülményeit; a feladatot koronaőr főurak látták el Visegrádon.

Ettől kezdve a korona őrzése folyamatos volt, erre még a Habsburg-uralkodók is nagy gondot fordítottak. Különösen Mária Terézia, az ő idejében kapták az őrzők a Magyar Királyi Koronaőrség nevet. II. Lipót alatt a korona őrzését áthelyezték Budára, egyúttal rögzítették a teendőket váratlan események, illetve veszély esetére.

A magyar államiság szakrális talapzatát őrző alakulat szálka volt a kommunisták szemében, így a Tanácsköztársaság idején feloszlatták a koronaőrséget, sőt az is felmerült, hogy a koronát beolvasztják vagy elárverezik. A második világháború végén a Magyar Királyi Koronaőrség tagjai Budapestről Veszprémbe, onnan Kőszegre, majd Velembe menekítették, végül Ausztriában ásták el a koronázási jelvényt. Később a Szent Korona amerikai kézbe került, a koronaőrséget pedig ismét feloszlatták. A koronát 1978 januárjában adta vissza az amerikai kormány Magyarországnak. Ekkor ideiglenesen a Nemzeti Múzeumba került, ahonnan az első Orbán-kormány idején, 2000. január elsején vitték át a Parlamentbe. Ettől fogva állandó őrség vigyázott rá, de csak 2011. május 30-án vette át ismét a Belügyminisztériumtól a Magyar Honvédség állományába tartozó alakulat, az újraalapított Honvéd Koronaőrség a Szent Korona őrzését.

Különleges egység

– Aki hozzánk jelentkezik, korábban szolgált már más katonai egységnél, vagy rendvédelmi képzést kapott. Itt viszont egy speciális képzésen esnek át a leendő koronaőrök – tudjuk meg Szolcsánszky Márton alezredestől.

Ennek része többek között a koronát övező eszmeiség megismerése, illetve azon képességek elsajátítása, amelyekre többek között a korona szállítása során lehet szükség. Néhány hete például szakharcászati kiképzésen vett részt az alegység, ahol szállítmánykísérő feladatokat gyakoroltak, személyvédelmi eljárásokkal ötvözve. Természetesen nem minden koronaőr egyszerre, hiszen egy csoportnak mindig a Parlamentben kell tartózkodnia, ahogy az egyéb szolgálati feladataikat, a kiképzést is váltásos rendben látják el. Ugyanakkor ahogy például az angol királyi testőrség, úgy a magyar koronaőrök is bevethetők hagyományos katonai feladatokra is: ott voltak a dunai árvízi védekezésnél, és a határvédelemben is részt vettek.

– A kiválasztás önkéntes alapon történik, toboroznunk szerencsére nem kell, annyi elhivatott ember érkezik hozzánk, hogy nincsenek gondjaink a feltöltöttséggel, stabilan kilencven százalék fölött vagyunk – mondja az alezredes. Megtudjuk tőle, a Szent Koronát nagyon ritkán szállítják.

Aki találkozik vele rendezvényeken, kiállításon bárhol a Parlamenten kívül, az valamelyik másolatát látja. Ha mégis kimozdítanák az Országház épületéből, akkor az utazás lebonyolítása a koronaőrök feladata lenne. Már a mozgatása is embert próbáló feladat, hiszen a tárolónak komoly súlya van, nem is beszélve az útvonaltervek elkészítéséről, tekintettel egy ilyen út komoly biztonsági kockázatára. Ezért aztán a korona nem sűrűn utazik, korábban egyszer vitték el Esztergomba, majd 2000-ben érkezett meg végső helyére, a Parlamentbe, ahol közjogi méltóságoknak kijáró tiszteletadással, 24 ágyúlövéssel fogadták.

Egy nap a koronaőröknél

– Mindig is érdekelt a Szent Korona története – mondja a Demokratának Juhász Tamás zászlós, aki 2014-ben döntött úgy, jelentkezik a Honvéd Koronaőrségbe.

Előtte tizenhárom évig szolgált Tatán a lövészdandárnál, és érezte már, hogy jó lenne továbblépni. Amit az ismerőseitől hallott a környezetről, a szolgálat ellátáséról, tetszett neki, ezért döntött úgy, hogy ha megfelel az elvárásoknak, leteszi a koronaőresküt.

– Két előszűrésen kellett átmenni. Az átlagosnál nagyobb elvárásokat támasztanak, például legalább száznyolcvan centiméteres magasság, érettségi szükséges, és a fizikai követelmények is keményebbek voltak – meséli a zászlós, akiről az egyenruhája gombjait díszítő korona egyből elárulja, sikerült teljesítenie a feltételeket.

Juhász Tamásnak egyébként nem volt újdonság az őrző-védő feladatkör, korábban négy alkalommal is járt misszióban, egyszer Afganisztánban, háromszor Koszovóban, ahol hasonló feladatokat látott el.

A zászlós elmeséli, a huszonnégy órás szolgálat reggel hétkor kezdődik, előtte egy rövid felkészítéssel. Beosztják a tevékenységeket, ellenőrzik a fegyvereket és a ruházatot, majd jön a szolgálat. Általában nyugalomban telik, de folyamatosan figyelik a külső eseményeket, és ha szükséges, mondjuk mert nagyobb tüntetés készülődik a Parlament előtt, akkor megerősítik az őrséget. Legfőbb törekvésük az, hogy a koronát olyan állapotban tudják majd átadni az utánuk következő generációnak, ahogy ők megörökölték, megőrizve azt a mély szakralitást is, amely az elmúlt évszázadokban az ereklyét övezte. „Mi megvédjük a Szent Koronát, a Szent Korona pedig megvéd minket!” – mondták a második világháború végén, a korona menekítése közben az akkori koronaőrök. A belé vetett hit ruházta fel erővel őket.

Ehhez a szellemiséghez a mai koronaőrök által meghonosított hagyományok is ezer szállal kötődnek. Mindennap tábori lelkész érkezik az eligazításra, és mond áldást az aznap szolgálatba lépő állományra, de jó példa a Nagyboldogasszony-napi virrasztás is. Az alegységhez felvett újoncok, miután a laktanyában letették a koronaőresküt, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján a Szent Korona előtt is megerősítik. Majd áhítattal és virrasztással emlékeznek meg a korona felajánlásáról, kérve a Szűzanya segítségét, hogy kitartson mellettük.