Az elit világos üzenetet kapott

–  Kiéleződött a versenyfutás a szuverenista erők és a föderalisták között. De úgy tűnik, csak azok a konzervatív pártok izmosodtak meg valójában, amelyek az Orbán-féle magyar modellt követik.

–  A kampány hajrájára nagyon kiéleződött a konfliktus. Erős üzenetek érkeztek, elsősorban Macrontól, de német politikusoktól is, jelezve, hogy vége az általuk nacionalistának nevezett pártok és kormányok időszakának. Az eredményekből viszont éppen ennek ellenkezőjét láthatjuk. Macront saját hazájában legyőzte az általa nacionalistának és populistának bélyegzett kihívója, Le Pen. A francia elnök tehát nemhogy európai szinten, de saját országában sem tudta keresztülvinni az elképzeléseit. Németországban pedig a nagy pártok bukásával zárult az EP-választás. Ezzel szemben mit látunk a nacionalistának és populistának bélyegzett oldalon? Orbán Viktor fölényes győzelme Magyarországon, Salvini fölényes győzelme Olaszországban… Márpedig elsősorban ezt a két politikust akarta megállítani Macron.

–  Összességében mindenki a liberálisok előretöréséről beszél. Ez valós tény, vagy csak baloldali propaganda, aminek a szuverenista pártok erősödését kellene ellepleznie?

–  A választási eredmények ismeretében első körben mindenki az európai pártcsaládok szereplésére fókuszált. Mert ez jóval könnyebben számszerűsíthető és megfogható. Ebből következett az, hogy a liberálisok erősödését hangsúlyozták az első értékelések. A szuverenisták megerősödése sokkal mélyebben zajló folyamat. Mostanra azonban ezt már a nagy, main­stream médiumok sem tudják eltagadni: a The Washington Posttól a BBC-n és a CNN-en át egészen a Politicóig mindenütt megjelentek azok az elemzések, amelyek elismerik, hogy a szuverenista erők és a bevándorlásellenes pártok előretörését hozta valójában az EP-szavazás.

–  Annyit látni, hogy a szociáldemokrata gondolat rovására erősödik a liberalizmus, de hová tesszük akkor Timmermans hollandiai győzelmét?

–  Timmermans papíron szociáldemokrata politikus. Értékrendjében viszont keverednek a baloldali és a liberális elemek, a csúcsjelöltek vitájában pedig bebizonyította, hogy valóban van Európában populista politikus, csak éppen ő az. Rendkívül agresszív kommunikációt folytatott, ami a liberálisokra jellemző. Ezért mondhatjuk, hogy európai szinten kedvelik őt a liberális beállítottságú szavazók.

–  Macron vereséget szenvedett, Merkel szintén, Görögországban a kormány bukásához vezetett az EP-választás, és így tovább. Kimondhatjuk, hogy Európa lakói át akarják alakítani az EU-t és az EB-t?

–  Egyértelműen. A kérdés most az, hogy ezt a politikusok hajlandóak-e elfogadni. Németországban immáron több választás után sem vonták még le azt a következtetést, hogy változtatni kell. Talán most az EP-választási eredmények hatására megteszik. Macront ismerve viszont nem hinném, hogy ő magába szállna, szerintem néhány nap, és már folytatja is korábbi, agresszív kommunikációját. Abban bízhatunk, hogy összeül a huszonnyolc állam-, illetve kormányfő, és akkor ők ott közösen levonják majd a megfelelő következtetéseket. Vagyis azt, hogy az európai polgárok valóban változást akarnak. Az kitűnik, hogy a polgárok számára fontos Európa. Ezért volt annyira magas a részvétel a választáson, összeurópai szinten a korábbiakhoz képest. Ez felelősséget ró a politikusokra is, vagyis ha nem hallgatnak a választók szavára, akkor kiéleződhet a feszültség a választók és az európai politikai elit között. Az üzenet tehát világos: változtatni kell.

–  A V4-ben Szlovákia egyfajta kivételt jelent a választás eredményét nézve. Mi történt ott?

–  Szlovákia kapcsán mindenképp érdemes kiemelni a korábbinál magasabb választási részvételt. A 23 százalék közeli eredmény nem tűnik soknak, de az öt évvel ezelőttinél sokkal jobb. Két parlamenten kívüli erő győzött, ami egyfajta kritikaként is értékelhető a parlamenti pártokkal szemben.

–  Az Orbán-kormány egyértelmű felhatalmazást kapott politikájának folytatására. De minek tudhatjuk be a DK előretörését? Vagy a Momentum közel 10 százalékos eredményét?

–  A magas részvétel melletti választási győzelem nagyon erős visszaigazolás a kormánynak, a választók támogatják azt az irányt, amit a hazai és európai politikában képvisel. Az ellenzéki oldalon látunk csak jelentős átrendeződést, amit én annak tulajdonítok, hogy a szavazók oda voksoltak, ahol erősebb kampányeffektusokat észleltek. Az MSZP szavazói azt látták, hogy saját pártjuk még fél gőzzel sem kampányol, ezért ahhoz sodródtak, aki komolyan vette a választást. Itt is érvényes tehát a fizika törvénye, vagyis a baloldali szavazó nem vész el, csak átalakul. A Momentum szintén kampányolt, főleg a hajrában, ők véleményem szerint elsősorban az LMP-től csábítottak el szavazókat, akiknek a kampánya megint nem volt túl izmos. Változást tehát nem látok, csak átrendeződést. Ez azonban kulcsfontosságú lehet az őszi önkormányzati választásokra való felkészülésben. Az ellenzéki pártok többsége épp azért nem kampányolt, mert eleve lemondott a EP-választásról. Látták, hogy elbuknak, és a Fidesz–KDNP újra győzni fog. Ezzel a DK és a Momentum is tisztában volt, ők azonban befektetésként tekintettek az EP-kampányra. Befektetésként az őszi egyezkedések és ellenzéken belüli versengések idejére! A taktika bevált, most pedig talán minden eddiginél brutálisabb versengés veheti kezdetét az ellenzéki oldalon.

–  Egyértelmű, hogy Gyurcsány lett a hazai ellenzék vezetője. Vajon ez garancia arra, hogy semmiféle egység sem jöhet majd létre az ellenzéki táborban?

–  Nehéz erre válaszolni. Korábban olyan pártok, mint a Momentum, az LMP vagy a Jobbik többször is elmondták, hogy sohasem működnének együtt a bukott Gyurcsány Ferenccel. Aztán mégis megtették. Gyurcsány várhatóan az együttműködés szükségességét hangsúlyozza majd, valójában azonban maga alá akarja gyűrni a teljes hazai ellenzéket. Ez egyébként figyelmeztetés is a Momentumnak. Gyurcsány marokra tudta fogni a jóval nagyobb tapasztalattal bíró, sokkal régebbi és sokkal ismertebb, országosan is jóval beágyazottabb MSZP-t. Tehát innentől ez bárki mással megtörténhet. Már látni, hogy az ellenzéki oldalon élet-halál harcok bontakozhatnak ki a háttérben.

–  A választás részvételi rekordot döntött, akárcsak a Fidesz–KDNP győzelme. Manfred Weber azt mondta, hogy az EPP-nek szüksége van a magyar szuverenista pártra, fél óra múlva viszont azt, hogy nem, inkább a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal működne együtt. A voksolás látványos hazai eredménye mennyiben emeli a magyar kormánypárt rangját, jelentőségét a jövő Európájában? Odaállhat-e a szuverenista tábor élére?

–  Weber óriási hibát követett el ezzel az elhamarkodott kijelentéssel. Nyilvánvalóan már tegnap este megkezdődtek a számolgatások, egyezkedések. Ilyenkor egy megfontolt politikus kivár, és felmér minden lehetőséget. A Fidesz és támogatói nélkül a Néppárt többsége tíz fő alá is csökkenhet. A mostani többség is kritikusan alacsony, a tíz fő alatti pedig már rendkívül veszélyes, ekkora frakcióban pedig bármi történhet. Orbán Viktort megerősítették a magyar választók, igen erős felhatalmazással vesz majd részt az egyezkedésekben, éppen ezért őt egész egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Eddig is jelentős európai politikai tényező volt, most pedig már megkerülhetetlen. Megkerülhetetlen, mert a Néppártnak és a többi pártnak is komolyan reagálnia kell arra valamit, amit a magyar miniszterelnök mond és képvisel.

–  Idehaza az önkormányzati választásra utaló fogadkozásokkal csillapítja fájdalmait több kudarcot valló ellenzéki párt is. Eljön lassan a megsemmisülés pillanata az MSZP, Jobbik és az LMP számára?

–  Az EP-választások története az MSZP lassú halálának története is. 2004-ben kilenc képviselőt küldhettek Brüsszelbe, 2009-ben négyet, 2014-ben kettőt, most pedig egyet. A párt több mint egy évtizede van abban a helyzetben, hogy óriási változásokra lenne szüksége. Ezeket eddig elmulasztották. Ha most sem lépik meg, akkor valóban eljön a pillanat, amikor egészen egyszerűen elfogynak. Gyurcsány Ferenc pedig egy új szociáldemokrata-liberális pártot építhet az MSZP romjain. Az LMP választásról választásra a bejutással küszködött, eddig összejött, ezúttal nem. De itt a pártvezetés legalább azonnal levonta a következtetéseket. Nem úgy az MSZP-nél vagy a Jobbiknál. Azt gondolom, hogy a három erő a közül az LMP-nek van a legnagyobb esélye a túlélésre, mert megvan bennük az akarat a változásra és a változtatásra. A többit meglátjuk.