Az ellenzék érdeke a válsághelyzet elhúzása
Mikor vezetik ki a korlátozó intézkedéseket, mit tesz a kormány a gazdaság újraindítása érdekében, lehet-e számítani az ellenzékre a védekezésben? Szolomayer Balázzsal, az Alapjogokért Központ vezető elemzőjével beszélgettünk Orbán Viktor hétfői napirend előtti felszólalásáról.
– Optimistának látta a miniszterelnököt? Okozott bármilyen meglepetést önnek a beszéd?
– Az ország jelenlegi helyzete mind a védekezést, mind a gazdaság állapotát tekintve bizakodásra adhat okot. A jobboldali kabinet ugyanis a 2010 előtti baloldali kormányokkal szemben a gazdasági válságot nem megszorításokkal, hanem adócsökkentéssel és a bajba jutott gazdasági szereplők támogatásával kezelte. Ebből kifolyólag a jelenlegi viták sem arról szólnak, hogy mely ágazatoktól kellene többet elvenni és melyektől kevesebbet, hanem hogy hová kell még plusz pénzt juttatni. A gazdasági adatok azt jelzik, hogy ez a politika eredményes volt, hiszen hazánkban kevésbé csökkent a GDP, mint az uniós átlag. A munkanélküliségi adatok pedig a válságot megelőző legkedvezőbb értékeket mutatják. Ez azt is jelentheti, hogy a gazdaság újraindítása rövid időt vehet igénybe és a magyar mutatók jelentős javulást érhetnek el az év végére, ami pozitív előjel a kormánypártok számára egy választás előtti évben.
– Az ellenzéki politikusok nem szavazták meg a veszélyhelyzet meghosszabbítását, holott rendre azt hallhatjuk tőlük, hogy lehet rájuk számítani…
– A baloldal a védekezés első hullámában már bebizonyította, hogy nincs olyan válsághelyzet, melyben számítani lehetne rájuk. Nemet mondtak az azonnali cselekvésre tavaly tavasszal is, míg a vírus második hullámában oltásellenes hangulatot keltettek. Tették mindezt azzal a céllal, hogy minél kevesebben olttassák be magukat, ezáltal pedig minél jobban kitolódjon a gazdaság újraindításának lehetősége. „Minél rosszabb, annál jobb” – ez az ő receptjük. A Demokratikus Koalíció még aláírásgyűjtési akcióba is kezdett a kínai vakcina ellen. Miközben a mai ülésen Gyurcsány Ferenc már sokkal visszafogottabb hangot ütött meg, valószínűleg azért, mert küszöbön áll mind a kínai, mind az orosz vakcina uniós engedélyeztetése is, melyet német vezető politikusok is sürgetnek. Az ellenzék ma is nemet mondott a veszélyhelyzet meghosszabbítására, ha rajtuk múlt volna a válságkezelő intézkedések meghosszabbítása, egy sor olyan rendkívüli rendelet hatályát vesztette volna, mint a hitelmoratórium, az ágazati bértámogatások, vagy az adó- és járulékcsökkentések.
– A miniszterelnöki beszédben szó volt arról is, hogy az eddigi korlátozások érvényben maradnak. Ez találkozik a társadalmi többség akaratával? Mert az ellenzék minden jel szerint újranyitási kampánnyal akar népszerűséget szerezni, miközben nemrég még a szigor fokozását követelték és kérték számon a kormányon.
– Amíg nincsen elég vakcina és a társadalom jelentős része nem esett át az oltáson, addig nincs realitása a gyors újraindításnak. Nyugat-Európában több ország is próbálkozott a részleges újranyitással, azonban ennek az lett a következménye, hogy rövid időn belül drasztikusan megnőtt a fertőzöttek és a halálesetek száma. A magyar társadalomban bár nő azok aránya, akik támogatják a korlátozások enyhítését, a túlnyomó többség azonban továbbra is a szigorítások fenntartása mellett van. A korlátozó intézkedések meghosszabbítására már csak azért is szükség van, mivel megjelent a koronavírus agresszívebb variánsa is. Az enyhítések mikéntjéről a kormány kikéri az emberek véleményét nemzeti konzultáció formájában, a lépések ütemezése azonban az oltóanyag érkezésétől függ.
– Az ellenzék kockára fogja tenni a járványügyi védekezés sikerét a közelgő választási kampány érdekében?
– Az ellenzék érdeke – a nemzet érdekével szemben – a válsághelyzet elhúzása. A baloldal ezért a célvita helyett az eszközvita mocsarába próbálja lerántani a koronavírussal és a gazdaság újraindításával kapcsolatos kommunikációt. A baloldali politikusok számára 2022 vízválasztó lehet, mivel ha teljes összefogással sem tudnak felülkerekedni az Orbán-kormányon, akkor ki kell mondaniuk azt, hogy nem az egység hiányzott a kormányváltáshoz, hanem személyükben alkalmatlanok arra, hogy alternatívái legyenek a jobboldali koalíciónak. A kormányváltást akarók tábora pedig elveszti bizalmát az ellenzéki erőkben, ami azzal járhat, hogy 2022 után akár teljesen lecserélődhet az ellenzéki politikusok tábora. Ebből kifolyólag nem meglepő, ha úgy érzik, hogy a hatalom megszerzéséért immár semmi sem drága.
– Segély helyett munka. Ez nem fog tetszeni az alapjövedelmet emlegető ellenzéknek… Mi a véleménye erről?
– A hivatalba lépő magyar kormánynak 2010-ben azzal kellett szembesülnie, hogy jelentős azoknak a száma, akik bár képesek lennének dolgozni, mégis az inaktívak számát gyarapítják. Orbán Viktor akkor azt ígérte, hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet fog teremteni, mely vállalást csak a koronavírus miatt nem tudta megtartani. Ennek ellenére ma közel kilencszázezerrel dolgoznak többen, mint tíz éve ilyenkor. A kormány ugyanakkor a támogatások egy részét is feltételekhez kötötte, elég csak arra gondolni, hogy akik nem járatják iskolába gyereküket, azok a családi pótlékot sem vehetik fel. Az ellenzék alapjövedelem-koncepciója a munkaalapú társadalomtól merőben eltérő javaslat. Az alapjövedelem alanyi jogon, minden ellentételezés nélkül járna az embereknek. A baloldali pártok természetesen csak a koncepció „napos oldaláról” szeretnek beszélni, a hátulütőiről nem. Egyrészt a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetéséhez át kellene alakítani a komplett szociális- és adórendszert. A dolgozó emberekre pedig jelentős adóemelések várnának, például ingatlanadó és vagyonadó formájában. Nem véletlen, hogy országos szinten még egyetlen állam sem merte meglépni a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését. Ahol pedig népszavazást tartottak róla, mint Svájcban, a társadalom közel háromnegyede elutasította az „ingyenpénz” koncepcióját.
