Az ellenzék 2010 óta sokadszorra lép bele ugyanabba a gereblyébe, ami ugyanúgy viselkedik, vagyis orrba vágja őket. Szerintem most is ez fog történni. A budapesti elitben él egy vágyálom, hogy történelmileg, kulturálisan és politikailag össze nem tartozó szavazócsoportokat egyesítsenek. Ez nem működött 2014-ben és 2018-ban sem, nem fog működni most sem. A valóság az, hogy ezt a választást a Fidesz nagyon megnyerte, és azért nyerte meg, mert az egyetlen alternatíva, amelyik az emberek szerint vezetni tudja az országot, és jobb életet tud teremteni – nyilatkozta a Demokratának Lánczi Tamás, a Századvég vezető elemzője.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Bejelentették az új kormányt, amelynek nem tagja Fazekas Sándor, Balog Zoltán, Lázár János sem, akik eddig meghatározó arcai voltak a politikai vezetésnek. Hogy értékeli ezt?

– Nyolc éve kormányoz a Fidesz, rendkívül intenzív kormányzati munka mellett. Törvényszerű, hogy egy ilyen megviselő időszak után kormányátalakításra kerül sor. Ennek már korábban be kellett volna következnie, hiszen a legutóbbi valódi kormányátalakítás 2012-ben történt. Nagyon ritka, hogy hat éven át változatlan csapattal fusson egy kormány, ám az elmúlt időszakban Magyarország nagyon veszélyes időszakot élt át a migráció miatt, ezért a miniszterelnöknek nem volt lehetősége változtatni a csapatán. Az emberek elfáradtak, új feladatok merültek fel, és ehhez igazítják a szerepeket.

– Azt lehet hallani, hogy az új kormányzati struktúrában a miniszterelnök nem vezet, hanem majd irányít. Ez mit jelent?

– Az elmúlt négy évet úgy csinálta végig a kormány, hogy közben a miniszterelnök védte az országot külföldön, szövetségesi rendszert épített, harcolt Brüsszelben, befolyásos világpolitikai tényezővé nőtt. A kormányzás legtöbb feladata pedig a Miniszterelnökséget vezető miniszterre hárult. Most azt érzem, a miniszterelnök úgy döntött, ezt a szerepkört magához veszi, vagyis nagyobb energiát fektet a belpolitikára. Bár vélhetően az ország védelméből és a külpolitikai csatározásokból sem fog kiszállni, de ott már az igazi nagy feladatot, a stabil közép-euró­pai szövetséget kiépítette, aminek befolyása egyre nő, részévé válik Ausztria, Bajorország és a júniusi választások után szerintem Szlovénia is.

– Brüsszellel szemben ugyanakkor továbbra is védekeznie kell, mert például a LIBE bizottság nyár elejéig szeretné lezárni a Magyarország elleni eljárást. Mennyi esély van arra, hogy tényleg pénzeket vonjanak meg, esetleg a szavazati jogunkat is elvegyék?

– Brüsszel keresi a fogást a közép-euró­paiakon. Most már látják, hogy a hetes cikkely szerinti eljárás megindításának, vagyis a szavazati jog megvonásának nincs sok realitása mondjuk Magyarországgal vagy Lengyelországgal szemben, mert összezárnak az érintett államok, ezért most megpróbálnak pénzügyi fegyvereket bevetni. A visegrádi szövetségnek meg kell akadályoznia, hogy a közép-európai államoktól forrásokat csoportosítsanak át a lecsúszott dél-európai országok irányába. Ami egyébként szakpolitikailag is ostobaság, hiszen Dél-Euró­pa eddig is pénznyelőként működött, miközben a Közép-Európába fektetett pénz busásan megtérül. Ráadásul Németországnak is az lenne az érdeke, hogy a vele hagyományosan gazdasági szövetségben levő közép-európai államokat erősítse, és ne azokat, amelyek eddig is csak erőforrásokat vittek el tőle. Azokból az uniós forrásokból ugyanis, amelyekből jelenleg Közép-Európa részesül, jelentős részben német cégeket is támogatnak. A folyamat az unió jövője szempontjából is aggasztó lehet, olyan feszítő erőt jelenthet, ami akár újabb kilépéshez is vezethetne. A Századvég idei EU-28 kutatása szerint például Csehországban már ma többségben vannak az unióból kilépést pártolók, vagyis egy forrásmegvonási sorozat az EU további zsugorodását is kockáztathatná.

– A választások előtt felmerült, hogy a Soros-hálózat német cégeken keresztül próbálná politikai irányváltásra kényszeríteni Magyarországot. Ezek szerint az összefonódott gazdasági érdekek miatt ez nem is reális veszély?

– Azért német cég például az RTL Klub is, ami folyamatosan nyomást gyakorol a magyar politikára. A termelésben működő cégek ugyanakkor inkább saját érdekeiket követik, és nem politizálnak.

– Újabb és újabb kormányellenes tüntetéseket szervez a belföldi ellenzék, legközelebb az új parlament megalakulásának napjára. Az utolsó tüntetésen előválasztásra szólítottak fel a rövidesen következő két időközi kerületi polgármester-választás előtt, amit a baloldal pártjai magukévá is tettek. Az előválasztás jelenthet csodafegyvert az ellenzéki összefogás megteremtésében?

– Az ellenzék 2010 óta sokadszorra lép bele ugyanabba a gereblyébe, ami ugyanúgy viselkedik, vagyis orrba vágja őket. Szerintem most is ez fog történni. A budapesti elitben él egy vágyálom, hogy történelmileg, kulturálisan és politikailag össze nem tartozó szavazócsoportokat egyesítsenek. Ez nem működött 2014-ben és 2018-ban sem, nem fog működni most sem. A valóság az, hogy ezt a választást a Fidesz nagyon megnyerte, és azért nyerte meg, mert az egyetlen alternatíva, amelyik az emberek szerint vezetni tudja az országot, és jobb életet tud teremteni. Az ellenzékben nincs ilyen párt, sőt, erről egy mondásuk sincs, ehelyett inkább magukkal foglalkoznak. Ha megint onnan közelíti meg az ellenzék a saját tevékenységét, hogy bizonyos technikai koalíciókkal vagy ügyeskedésekkel miként tudnak szavazókat mobilizálni, ugyanarra az eredményre fognak jutni, mint az előző kísérleteknél.

– A baloldal elgyengülésének újabb beszédes példája az eddig teljesen ismeretlen Bródy Gábor jelentkezése az MSZP megüresedett elnöki posztjára. Az SZDSZ-es Retkes Attila vagy az MDF-es Almássy Kornél karrierjét követve, akik akkor kerültek az elnökség közelébe, amikor pártjuk már teljesen szétmállott. Ekkora a káderhiány a baloldalon?

– Csődtömeg az MSZP, amihez komoly politikus már nem szívesen adja a nevét, ilyenkor pedig jönnek a szerencse­lovagok vagy szerényebb képességű emberek, akiknek még ez is kitörési lehetőség.

– Miért volt szüksége az MSZP-nek a PM-re, egy 1 százalék alatti támogatottságú pártra, hogy választási szövetségben induljanak, amivel ráadásul kockázatot is vállalt, hiszen innentől a 10 százalékos küszöböt kellett meghaladni?

– Közel is kerültek az elmúláshoz, hiszen az elért 12 százalék az eddigi legrosszabb eredménye a pártnak. Az MSZP 2017 szeptemberében, Botka László visszalépésekor mind a kampányt, mind a működést tekintve az ellehetetlenülés határára jutott. Vészforgatókönyv volt a PM beemelése, amivel egyrészt fel tudták mutatni, hogy ők szövetségben politizálnak, ami a baloldalon valamiért nagyon fontos, másrészt hatásosabban meg tudták szólítani a városi szavazókat, Karácsony Gergelynek ugyanis a fővárosban nagyobb szavazatszerző potenciálja volt, mint az MSZP-nek. Ezenkívül meg tudták állítani az MSZP-szavazók átszivárgását az LMP-hez, amire az új miniszterelnök-jelölt múltja és karaktere alkalmasnak bizonyult.

– Az LMP viszont harmadszor látszik szétesni politikai pályafutása során, ezúttal ráadásul alapértékeiktől is eltávolodni látszanak. Mi az oka a visszatérő válságnak?

– Az LMP-nek a legnagyobb problémája, hogy tízéves története során nem tudott végigmenni a mozgalomból párttá válás útján. Ez folyamatos irányítási válságokat generál, nem eléggé centralizáltak, nincs egyértelmű vezetőjük, nincsenek egyértelmű hatáskörök. Ezt alapszabály szinten rendezniük kellene, hogy elkezdhessenek valódi pártként működni. E miatt a gyenge irányítási struktúra miatt ráadásul külső erők be tudtak férkőzni soraikba, és olyan befolyást szereztek, amit nem az LMP, hanem a Jobbik érdekében működtettek. A választás előtt nagyon keményen dolgoztak azért, hogy az LMP-t szétszedjék.

– Maradt-e a Jobbik számára politikai tér? Egykor elindultak egyfajta irányba, majd szűknek találva az ottani teret, megpróbáltak átugrani egy teljesen más oldalra. A párt jövője szempontjából az így is elért 20 százalék lehet a meghatározó, vagy a nyilvánvaló identitásválság?

– Egyelőre a Jobbik egy fekete doboz, a tisztújító kongresszusig nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan mi zajlik benne. Én úgy látom, hogy csapdahelyzetbe manőverezték magukat, rámentek egy olyan pályára, a baloldali térfélre, ahol ők nem tudnak jól működni, de ha most megpróbálnának visszakorrigálni, az ugyanolyan hiteltelenségi válságot okozna. Mint egy növény, amit a természetes közegéből átültettek egy nem természetes közegbe, de a visszaültetésbe már belehalna. Ráadásul elveszítette a vezetőjét, aki egyébként teljesen le is amortizálta magát, a párt átpozicionálásából fakadó összes negatívumot magára véve. Így a Jobbiknak most egyszerre van vezetési és identitásválsága, amibe könnyen bele tud halni egy párt.

– Így, hogy együttesen és külön-külön is gyengék az ellenzéki pártok, hol alakulhatnak ki az új politikai érdektörésvonalak? A kormánypárt nagyon erős, és ezzel szemben előbb-utóbb meg szokott jelenni valamilyen szervezettebb ellenzék…

– Nincs ilyen természeti törvény, hogy feltétlenül kialakul valami új. Létezik olyan pártrendszer a jelenlegi Európában is, például Lengyelországban, ahol a baloldal eltűnt. De tudok fordított példát is mondani, Svédországban a jobboldal nem rúg labdába a világháború óta. Ám ez nem ok arra, hogy a Fidesz elbízza magát, a politikában minden győzelem csak egy napig tart.

Szarka Sándor