Az új magyar demokrácia történetének legambiciózusabb köztársasági elnöke három év alatt elérte azt, ami a rendszerváltás óta életében talán egy közjogi méltóságnak sem sikerült. Karakteres, sokaknak szimpatikus és sokakban ellenérzéseket kiváltó, mindenkit szúró, tüskés beszédei és megszólalásai ellenére a szélsőbaltól a liberálisokon át a szélsőjobbig félelemmel vegyes tisztelettel tekintenek rá.

A következő évek egyik legfontosabb kérdése lehet, hogy a vezetési és döntéshozói képességeit számtalanszor bizonyító köztársasági elnök kap-e egyszer az államfői intézmény reprezentatív keretein túlmutató jogköröket és valós végrehajtói hatalmat a kezébe? Ehhez mindössze két dolog szükséges. Sólyom László és a parlamenti képviselők kétharmadának akarata. Vele együtt 259 emberé.

Történelmi léptékkel

2004 és 2005. Meglehet, a jövő történészei itt fogják meghúzni azt a határvonalat, amikor kezdetét vette az átmeneti időszak, amely egy új történelmi korszakba torkollott. Medgyessy Péter 2004 augusztusában bukott meg, utódja negyedik éve vezeti az országot. Sólyom László 12 hónappal később vette át az államfői tisztséget Mádl Ferenctől. Az akkor zaklatottnak érzett esztendők mai szemmel politikai állóvíznek tűnnek. Gondolta volna valaki, hogy néhány év múlva a pénzügyi csőd szélén egyensúlyozó országban, két Molotov-koktél elhajítása között fogják úgy érezni a társadalmi támogatottságukat vesztett kormánypártok, hogy legfőbb ideje kipróbálni a kisebbségi kormányzást? Vagy azt, hogy a köztársasági elnök szép lassan önálló hatalmi centrummá válik, és ez nemcsak karakán és következetes állásfoglalásainak, kiváló helyzetfelismeréseinek lesz köszönhető, hanem annak is, hogy a parlamentáris demokrácia egyes elemeibe vetett hitet az országot vezetők talán végérvényesen lerombolták?

– A puding próbája az evés – mondta Sólyom László a megalakítandó kisebbségi kabinetről. Ez rá is igaz. Veszélyes manőverbe kezdett akkor, amikor a 2006. évi főügyészjelöléshez hasonlóan, tavaly és idén is a parlamenti pártokkal való előzetes egyeztetés nélkül jelölt ombudsmanokat.

A legutóbbi kísérlet sikertelennek bizonyult: a jövő nemzedékek ombudsmanját és az adatvédelmi biztost április 14-én harmadszorra sem sikerült megválasztani, mert nem volt meg az ehhez szükséges kétharmados parlamenti többség. A hiányzó voksokból valamennyi frakció részt vállalt. Sólyom Lászlónak harminc napja van, hogy újabb jelölteket nevezzen meg. Felmerült, hogy a Legfelsőbb Bíróság is elnök nélkül maradhat, ha az államfő folytatja eddigi jelölési gyakorlatát.

A köztársasági elnök nem hátrált meg. Nehezményezte, hogy a parlamenti meghallgatások után a bizottságok nem hoztak fel érdemi kifogást jelöltjeivel szemben, és hogy többedszer fordult elő, hogy a frakciók elbújtak a lelkiismereti szavazás mögé. A kialakult helyzetet súlyosnak nevezte és kijelentette:– Ha a parlament háromszor egymás után ok és indok nélkül nem választja meg az országgyűlési biztosokat, az veszélyezteti az államszervezet működését.

Ezt a mondatot bizony nehéz értelmezni, hiszen egy eddig nem is létező hivatalról és egy olyanról van szó, amely vezetőjének van ugyan hatósági jogköre, de létezik helyettesítési lehetőség, így végeredményben ez a tevékenység nem szükségszerűen akadályozott. A vájt fülű állampolgár ezekben a szavakban sokkal inkább bújtatott kritikát fedezhet fel. Sólyom László megfogalmazása azoknak a jobb- és baloldalon egyaránt nagy tekintélynek örvendő szakembereknek a véleményére emlékeztet, akik az elmúlt egy évben súlyos kritikát fogalmaztak meg az államigazgatásban zajló folyamatokról. Kajdi József, az Antall–Boross-kormány kancelláriájának irányítója, Csaba László közgazdász, a Közép-európai Egyetem professzora és Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke a „szétverik, szétesik, zavarokkal küzdő” jelzőkkel illették azokat.

Kettőn áll a vásár

Bármit is gondol az államfő, az Alkotmánybíróság volt elnöke az államszervezet és a közigazgatás működéséről, azt valószínűleg megtartja magának. Nem valószínű, hogy erről beszélgetett volna a parlamenti pártok vezetőivel, akik sorra meglátogatták őt, hogy áttekintsék a kormányválság nyomán kialakult helyzetet. A pártelnökökkel megállapodott abban, hogy arról, amit mondtak, nem fog senkinek nyilatkozni, és egy-két kivétellel nem is szivárgott ki semmi ezekről a találkozókról.

Egy újságírói kérdésre úgy válaszolt:

– Amikor alkotmányos kötelességem lesz cselekedni, a hallottak nyilván befolyásolni fogják azt, hogy mit teszek. – Illetve: – Politikai pártok indíttatására, még kevésbé felszólítására sosem szólaltam meg, sosem cselekedtem, és nem is fogok – ezt még tavaly szeptemberben jelentette ki.

Az elnök készen áll – írta a Demokrata tavaly októberben, utalva többek között arra, hogy Sólyom László lerakta a magyar jogállamiságban a jelek szerint ma is nélkülözhetetlen prezidenciális rendszer alapjait. Ehhez előtte persze még meg kellett akadályoznia az államfői intézmény teljes eljelentéktelenedését, ami Szili Katalin beiktatása után bizonyosan bekövetkezett volna. Azt is írtuk, hogy az út rögösnek ígérkezik, de a végpontja az lehet, hogy a balkanizálódás és egy újabb országvesztés felé sodródó országot másik irányba állítva, egy nép által választott vezető fogja (kibővített jogi eszközök birtokában) a parlamentáris csatározásokat és a kormány tevékenységét felügyelni.

Miképpen tud az államfő maga mellé állítani 258 embert, megkezdve ezzel az alkotmányozási folyamatot? Az egyenlet utóbbi oldala egyszerűsíthető, ha bevezetünk egy változót: egy, a parlamentben kétharmados többségben lévő párt vagy pártszövetség vezetőjét, aki képviselőtársait meg tudja győzni az álláspontjáról. Ezzel a 258 emberrel főügyészeket, országgyűlési biztosokat és legfelsőbb bírósági elnököket is könnyebben lehetne választani.

Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon az elnöknek kell-e inkább a 258 ember, vagy a 258 embernek és vezetőjüknek kell Sólyom László egy ilyen társadalmi és gazdasági helyzetben?

Lassú víz partot mos

Ma már a legoptimistább elemzők is legfeljebb egy évet adnak a jelenlegi miniszterelnöknek. A jövő évi költségvetés el nem fogadása, az európai parlamenti választások jelenthetik a végállomást, de addig még saját pártja is hátba szúrhatja. Aki Kuncze Gábortól, Bokros Lajostól vagy esetleg Simor Andrástól várja a csodát, az valószínűleg egy évtizeddel lemaradt a magyarországi politikai fejlődésben.

Mikor kerülhet sor a fent bemutatott, ma még csekély valószínűségű, de ha bekövetkeznek, akkor hatalmas horderejű változásokra? Talán később, mint azt most gondolni lehet, de mindenképpen korábban, mint az néhány hónappal ezelőtt feltételezhető volt.

– Nincs gond az Alkotmánnyal. Az Alkotmánynak a végrehajtásával van gond, a betartásával van gond – mondta Sólyom László tavaly júliusban A Szólás Szabadsága című műsorban. Nincs gond… Azaz, lehetne jobb?

Ha az államfő eddig esetleg még nem tette volna fel magának ezt a kérdést, lehet, hogy legfőbb ideje lenne. Többen gondolkoznak ezen, mint hinné.

————————————–

Ha a szükség úgy hozza…

Az elemzések általában gyorsan elintézik azt a kérdést, hogy mikor és hogyan oszlatható fel a parlament. Egyrészt, az Országgyűlés kimondhatja feloszlását megbízatásának lejárta előtt is. Másrészt, a köztársasági elnök a választások kitűzésével egyidejűleg feloszlathatja, ha az Országgyűlés (ugyanazon Országgyűlés megbízatásának idején) tizenkét hónapon belül legalább négy esetben megvonja a bizalmat a kormánytól, vagy ha a kormány megbízatásának megszűnése esetén a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg. (A feloszlástól vagy feloszlatástól számított három hónapon belül új országgyűlést kell választani.)

Ma, amikor látóhatáron belüli közelségbe kerültek ezek a forgatókönyvek, az elmúlt évek kormányzati kommunikációs stratégiájának ismeretében (folyamatos terrorveszéllyel való riogatás, államellenes mozgalmak hazai jelenlétének sugalmazása) nem árt figyelembe venni, hogy a helyzet azért nem ilyen egyszerű.

Rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején ugyanis az Országgyűlés nem mondhatja ki a feloszlását és nem oszlatható fel. Ezen kívül, ha a képviselők megbízatása rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején jár le, a megbízatás a rendkívüli állapot, illetőleg a szükségállapot megszűnéséig meghosszabbodik. Továbbá, a feloszlott vagy feloszlatott parlamentet a köztársasági elnök hadiállapot, háborús veszély állapota vagy szükséghelyzet esetén ismét összehívhatja.

Megbízatásának meghosszabbításáról az Országgyűlés maga határoz. Végül megemlítendő, hogy rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején egyes alapvető jogok gyakorlása felfüggeszthető vagy korlátozható. Ilyen felfüggeszthető és korlátozható jog több tucat van, mint például a szabad véleménynyilvánítás joga, a békés gyülekezéshez való jog, a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog, a választójog, a bíróság előtti egyenlőség és a jogorvoslathoz való jog. Rendkívüli állapotot hadiállapot vagy háborús veszély esetén hirdetnek ki, a veszélyhelyzet az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, illetőleg ezek következményeinek elhárítására vonatkozik. Ezekre Magyarországon nagyon kicsi az esély.

Szükségállapotot az Országgyűlés az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén (röviden: szükséghelyzet) hirdet ki. A hadiállapot kinyilvánításának, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének indokoltságát a parlament elnöke (jelenleg Szili Katalin), az Alkotmánybíróság elnöke (jelenleg Bihari Mihály, mandátuma idén júniusban jár le) és a miniszterelnök (jelenleg Gyurcsány Ferenc) együttesen állapítja meg. Mindhárom állapot kihirdetéséhez a képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

A szükségállapot idején a külön törvényben megállapított rendkívüli intézkedéseket rendeleti úton a köztársasági elnök vezeti be, de a szükségállapot idején a parlament – akadályoztatása estén az Országgyűlés honvédelmi bizottsága – folyamatosan ülésezik, és az Országgyűlés, illetőleg az Országgyűlés honvédelmi bizottsága a köztársasági elnök által bevezetett rendkívüli intézkedések alkalmazását felfüggesztheti.