A köztársasági elnököt soha nem látott próbára tették az utóbbi két év eseményei. Egyre világosabban látszik, milyen szörnyű helyzetben lenne ma Magyarország, ha 2005 augusztusában egy szocialista pártpolitikus veszi át az államfői teendőket. Sólyom László történelmi érdeme nemcsak az, hogy megakadályozta a köztársasági elnöki intézmény teljes elsilányodását, hanem az is, hogy lerakta a magyar jogállamiságban a jelek szerint ma is nélkülözhetetlen prezidenciális rendszer alapjait. Ez az út azonban rögösnek ígérkezik.

Történelmi paradoxon, hogy Sólyom László a rendszerváltozás után az alkotmánybírák vezetőjeként maga jelölte ki későbbi mozgásterének határait. Úgy tetszik azonban, hogy Sólyom Lászlóra szűk az alkotmányos kabát. Fészkelődik benne, pedig nem akar. Elődje azt az utat választotta, hogy megpróbál belefogyni. Sólyom kihúzza magát. Aztán összegörnyed. És megint kihúzza magát. Az elnök lázadozik az értelmetlenül szűk keretek ellen.

Arra, hogy miért annyira szűk ez a ruhadarab, több válasz adódhat. A magunk részéről a történelmi okokat és okozatokat keressük. Azt, hogy az ezeréves magyar történelemben kilencszáznyolcvan évig királyok, helytartók, kormányzók uralkodtak. Ezzel szemben a Gyurcsány Ferenc által előszeretettel emlegetett három magyar köztársaságnak együtt is csupán húszéves története van. Ráadásul a mai parlamentáris rendszer még évtizedekig nyögi a megelőző fél évszázados diktatúrát. És azt is, hogy úgy szorítja az elnöki kabát a belebújó embert, mint ahogy 87 éve minket szorít, a húsunkba vág a trianoni országhatár.

Ezért történhetett meg, hogy a jogtudós és demokrata elutasította a szocialisták felajánlkozását a nemzeti oldal elszigetelésére, és úgy döntött, nemcsak azért van szükség a Kárpát-medencében a nemzetállamokra, mert a demokráciák jelenlegi európai rendszerében egyenlőre nincs jobb kerete a hatalomszerzésnek és az egyéni érvényesülésnek, hanem mindenekelőtt azért, mert ötven év szocializmus után a magyarság önmagával való megbékélésének egyetlen útja a határon túliak akár kettős állampolgársággal, akár területi autonómiával való egyesülése az anyaországban élőkkel.

Az újító

Az államfő a maga korlátozott eszközeivel bizony erre vállalkozott. „A hűség nem olyan fogalom, amelyet jogi kategóriák közé lehet szorítani. Sokkal több annál. És a haza is sokkal több annál, sokkal gazdagabb annál, semhogy a magyar állam fogalmába bele lehessen írni. Nagyon szomorú, hogy a mostani közbeszédben a haza fogalma általában mint hazaáruló szokott szerepelni. Én azt szeretném, hogyha elnökségem alatt vissza lehetne állítani ezeknek a fogalmaknak a becsületét és a fényét: haza, tisztesség, hűség” – mondta hivatalba lépésekor.

Ezekből az alapelvekből vezethető le az államfő egyedi lépéseinek többsége. Áthelyeztette parlamenti székét a miniszterelnök mellől a díszpáholyba. Nem egyeztet a pártokkal az elnöki hatáskörbe tartozó kérdésekben, mint például az országos főügyész jelölése. Patikamérlegen kiszámolt és megíratott, mindkét oldalt érzékenyen érintő éles beszédeivel megpróbálja önbírálatra késztetni a szemben álló feleket. Akár tudatosan, akár nem, ezért alkotják politikai credóját olyan huszonegyedik századi progresszív eszmék is, amelyeket mindkét (mindhárom) oldal mérsékeltjei a magukévá tehetnek: környezetvédelem, visszafogott globalizmusellenesség, az emberi jogok tisztelete, a civil szervezetek és a pártonkívüliség dicsérete. Még csak véletlenül sem történelmi vagy gazdaságpolitikai kérdések.

Vezéráldozat

Az, hogy nem fogott kezet tavaly márciusban Fekete János volt MNB-alelnökkel, nem írta alá Horn Gyula kitüntetését és nem ad ki naponta nyilatkozatokat a küszöbön álló szélsőjobboldali veszélyről, sokakat Sólyom ellen fordított. Mindezeket Sólyom László nem számításból tette, és miközben az őt kezdetben magasztaló Debreczeni József közíró és politikai kockázatelemző szerint a köztársasági elnök újabban kockázatot jelent az állam demokratikus működésére, nyilvános szerepléseikor egy kiegyensúlyozott, elveihez ragaszkodó, gondolkodó és töprengő, ugyanakkor vidám természetű embert lát a közvélemény.

Nem véletlen, hogy leginkább a szocialistáknak gyűlik meg vele a bajuk. Emlékezetesek megválasztásának és az „eredendő bűnnek” a körülményei. A Szabad Demokraták Szövetségének passzív támogatásával 185-182-re nyert a Fidesz és az MDF támogatásával Szili Katalin ellenében. Csizmadia Ervin politológus írta 2005 áprilisában, egy héttel azután, hogy Szili hivatalosan is az MSZP köztársasági elnökjelöltje lett: „Magyarországon megerősödött az elnöki köztársaság tábora. Akármennyire is kellemetlen ez talán sokaknak, mégis célszerű tudomást venni róla. (…) a mai Magyarországon (…) megbomlott a rendszerváltáskori egység a demokratikus köztársaság intézményes berendezését illetően. (…) Akkor az elnököt protokolláris szerepbe kívánták szorítani (mondván, hogy a felmerülő problémákat a pártoknak kell majd kezelniük), ma azonban sokan épp az elnöknek szánnának olyan szerepet, amely a pártok által nem (jól) kezelt konfliktusok megoldására irányul.”

Ezek szerint nemcsak a történelmi múltból, esetleg az államfő személyéből fakad mindez, de a pártok törekvései is ez irányba mutathatnak. Csizmadia szerint Orbán Viktor is ebbe a logikába illeszkedve mondta, hogy a parlamentáris demokrácia fogalmából a demokráciára helyezi a hangsúlyt, és úgy vélte, Medgyessy Péter „ideálja is egy amolyan francia típusú félelnöki köztársaság”. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szocialisták közül igen sokan és következetesen a közvetlen elnökválasztás hívei (emlékezhetünk: 2004-es évértékelő beszédében Medgyessy a kisebb parlament, a közös európai parlamenti lista és a kétkamarás parlament mellett javasolta a közvetlen államfőválasztást is), és a szabad demokratákon kívül már senki sem feltétlen híve a parlament általi elnökválasztásnak. Sólyom megválasztásának körülményei azóta mindezt csak erősíthették.

A Fidesz elnöke ez év júliusában a Hír Tv stúdiójában arról beszélt, el lehetne gondolkozni azon, hogy a köztársasági elnöki tisztség erősödjön-e. Maga a felvetés igen vonzó. Volt-e pártelnök az utóbbi tíz évben, aki nem akart köztársasági elnök lenni? Híradásokban, elemzésekben vagy csak szóbeszédekben felbukkant már Torgyán József, Medgyessy Péter, Orbán Viktor, Kuncze Gábor, Kovács László neve is.

„A mai négy párt – a maihoz hasonló felállás mellett – akár az idők végezetéig is elkormányozhatná a szép magyar világot. De mit csináljanak, ha kimerülni látszanak? Ha – mint egyre többen írnak erről – elfáradt ez a bal- és jobboldali elit? (…) A Magyar Köztársaság intézményes megújulásának kérdései feszülnek a pártpolitikai torzsalkodások hátterében.” Csizmadiából mintha a rendeltetésszerűen működő kormányzati jósda szólt volna.

Bátraké a szerencse

Kis Tibor a Népszabadság hasábjain már néhány héttel Sólyom hivatalba lépése után meglebegtette: önálló hatalmi centrum lehet a köztársasági elnökből. Mindez természetesen még messze van. Ma még egy átlagos országgyűlési képvisleőnek vagy egy kisvárosi polgármesternek is nagyobb a döntési jogköre.

„Az Országgyűlést a köztársasági elnök csak akkor oszlathatja fel, ha az Országgyűlés tizenkét hónapon belül legalább négy alkalommal megvonja a bizalmat a kormánytól, vagy ha a kormány megbízatása megszűnik, és a köztársasági elnök által a miniszterelnöknek javasolt személyt negyven napon belül nem választja meg az Országgyűlés.” Ezek Sólyomnak az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni szavai. Itt tartunk most. Nem csoda, hogy szűk a kabát. A köztársasági elnököt a történelem arra kényszeríti, hogy a magyar jogszokásnak és a közerkölcsnek, azaz a történelmi alkotmányosságnak szolgáljon, ami Sólyom László számára azt a tragikusan reménytelennek látszó és mégis felemelő küldetést hozta el, mely a benesi dekrétumok elleni révkomáromi beszédben, és néhány, azóta megismételt gondolatban csúcsosodott ki. Bár az elnök nem beszél róla, feltehetően tökéletesen tisztában van azzal, hogy a modern magyar demokrácia az erkölcsi relativizmus csapdájába kerülvén, az ország vagy a balkanizálódás sorsára jut, amelynek a vége akár egy újabb országvesztés is lehet, vagy pedig visszatér gyökereihez, azaz a demokratikus küzdelmek tisztaságát megfelelő jogi eszközökkel felügyeli egy – remélhetően mielőbb a nép által választott – karizmatikus vezető.

Sólyom László történelmi érdeme, hogy a maga elegánsan visszafogott módján, mégis félreérthetetlenül jelezte, hogy van megoldás a jelen válságaira, és csak egy megoldás van. Az elnök feltehetően tisztában van a mai válság jogi és alkotmányos következményeivel. Bátor és iránymutató nyilatkozatai nem csak a nemzeti önbecsülést szolgálják. Legalább ilyen fontos a ki nem mondott üzenet: az elnök készen áll.

Monostori Tibor

Sólyom László jogtudós januárban tölti be 66. életévét. A konzervatórium után ínhüvelygyulladás miatt hagyta abba a zenei pályát. Egyetemi tanulmányait Pécsen végezte. Emelkedő tudományos karrierje során a jénai Friedrich Schiller egyetemen doktorált, tudományos munkatársként dolgozott az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében, a 80-as évektől már az ELTE-n, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen dolgozott mint egyetemi tanár, 2002-től az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen is. Az akadémiai doktori cím megszerzése után, 2001-ben lett az Akadémia levelező tagja. Szakterülete a polgári jog története, összehasonlító polgári jog, alkotmányjog.

Aktív részese és alakítója a rendszerváltozásnak. Az 1980-as évek elejétől környezetvédelmi és más civil mozgalmak jogi tanácsadója, a nagymarosi vízerőmű felépítése ellen harcoló Duna Kör szakértője. 1988-89-ben a Nyilvánosság Klub tagja, majd ügyvivője, a Márton Áron Társaság tagja, a Független Jogász Fórum választmányának tagja. Az MDF alapító tagja, 1989 márciusától 1990 novemberéig az elnökség tagja. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal ülésein. 1989. november 24-én az Országgyűlés alkotmánybíróvá választotta. 1990-től 1998-ig, mandátuma lejártáig bírótársai háromszor választották meg az Alkotmánybíróság elnökének. Megalakulásától, 2000 márciusától a Védegylet tagja. 1998-ban a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendjének csillaggal ékesített nagy érdemkeresztjével, 1999-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend nagykeresztjével, 2003-ban Nagy Imre Érdemrenddel tüntették ki. SZámos hazai és nemzetközi tudományos és civil szervezet tagja, több könyv és tucatnyi tanulmány szerzője. Felesége magyar-pszichológia szakos középiskolai tanár. Két gyermekük és kilenc unokájuk van.

A 35 legvitatottabb szó és tett

1. „Nem címkézem magam. A konzervatívoknak liberális vagyok, a liberálisoknak konzervatív. Én vagyok a belga Magyarországon.” (Magyar Hírlap, 2005. augusztus 5.)

2. „Addig nem megyek – tudósként sem mentem – az Egyesült Államokba, amíg ujjlenyomatot kell adnom.” (Ugyanakkor.)

3. „Az augusztus közepi első találkozón (a miniszterelnökkel) a gazdasági helyzettel kívánok megismerkedni. Nem azzal, amit kommunikálni szoktak, hanem ami a számok mögött van.” (Heti Világgazdaság, 2005. augusztus 11.)

4. „Legyünk tudatában annak, hogy az EU országai között nagyságunkat tekintve középhatalom vagyunk.” (2005. augusztus 20.)

5. „Az Európai Unió döntéshozatala nem eléggé demokratikus.” (Ugyanakkor.)

6. „Igen, a határon túli magyarokról is beszélek. AZ ő magyar állampolgárságuk ügye fájdalmasan félresiklott.” (Ugyanakkor.)

7. „Gondoljuk csak meg: demokratikus, alkotmányos pártok versenyeznek, s nem viszi romlásba az országot, bármelyik győz is.” (2006. január 1.)

8. 2006. január elsején újévi beszéde során mellőzte a nemzeti zászló használatát. Az indoklás szerint televíziós üzenetét nem kívánta külsőségeiben nemzeti ünnepeink rangjára emelni. Ezért a beszédet dolgozószobájában mondta el, ahol nincs zászló.

9. 2006. január 19-én a pártokkal való előzetes egyeztetés nélkül hirdette ki az országgyűlési választások időpontját.

10. 2006. március 13-án alkotmányértelmezési indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy a kitüntetési ügyekben milyen mértékben érvényesítheti a köztársasági elnök saját meggyőződése alapján az Alkotmány értékrendjét, és tagadhatja meg adott esetben a kitüntetés adományázását.

11. 2006. március 15-én nem fogott kezet Fekete Jánossal, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnökhelyettesével.

12. 2006. július 17-én aláírta a Gyurcsány-csomagnak nevezett, pénzügyi tárgyú és az adókkal kapcsolatos törvényeket.

13. 2006. augusztus 2-án véleményezésre megküldte az Alkotmánybíróságnak a felsőoktatási törvény módosításáról szóló törvényt.

14. 2006. szeptember 15-én a Rehabilitációs Társaság támogatásával, Szekeres Imre honvédelmi miniszter felterjesztésére helyreállította a Horthy-korszak és Szálasi-kormány ideje alatt magas posztokat betöltő Kisbarnaki Farkas Ferenc tábornok vezérezredesi rendfokozatát.

15. Közölte, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése „morális válságot okozott Magyarországon. (…) Semmilyen cél nem igazolhatja, hogy bárki a demokráciába vetett bizalmat kockáztassa, még kevésbé, hogy ezt tudatosan, sőt büszkén tegye.” (2006. szeptember 18.)

16. „A politikai erők számára legyen tanulság, hogy elfogadhatatlan a cinikus kitérés alapvető morális kérdések elől, és ugyanilyen elfogadhatatlan az alkotmányos határokat áttörő cselekmények akár burkolt igazolása is. Végül felháborodással tiltakozom az ellen, hogy a Magyar Televízió épülete előtt történt erőszakos bűncselekményeket az 1956-os forradalommal párhuzamba állítsák.” (2006. szeptember 19.)

17. „A frakciótársaknak szóló miniszterlenöki beszéd ismertté válása mélységesen megrázta Magyarországot. A felháborodás jogos volt. Az országszerte kialakuló békés tüntetések számomra az emberek egészséges erkölcsi érzékét bizonyították.” (2006. október 1.)

18. „A kormány az Országgyűlésnek felelős. Az Országgyűlés dönt a miniszterelnök személyéről. Az Országgyűlés helyreállíthatja a szükséges társadalmi bizalmat. A megoldalás kulcsa a parlamenti többség kezében van.” (Ugyanakkor.)

19. „A demokrácia alapjait érintő eseményeket – mint a napirenden lévő bizalmi kérdést – az ellenzéki képviselők a parlament ülésén értékeljék, és vegyenek részt a döntéshozatalban. A békés gyülekezéshez való jog gyakorlása, a politikai vélemény kifejezésének minden törvényes formája alapvető joga mindenkinek, és ezzel nyomás gyakorolható a politikai döntésekre is. A tömegtüntetések azonban semmiképp nem állíthatók szembe az Országgyűlésben folytatott politizálással.” (Ugyanakkor.)

20. „Sem a kuruc.info, sem a 168 Óra nem befolyásol abban, hogy mikor szólalok meg. A Sándor-palota mindig kívül marad a napi politika irracionalitásán.” (Népszabadság, 2006. november 25.)

21. „Ma a Fidesz európai parlamenti és országgyűlési képviselői jogellenesen elbontották a Kossuth téri rendőrségi kordont, és bejelentették, vállalják tettük jogi következményeit. Felelősségük azonban kiterjed a szimbolikus akció társadalmi következményeire is. Az országgyűlési képviselők magatartása mintát adhat, márpedig a jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni. Nem hallgatható el viszont az sem, hogy a Kossuth téren a gyülekezési jogot ősz óta alkotmányosan aggályos módon korlátozza a rendőrség, és nem reagált érdemben a kifogásokra sem.” (2007. február 2.)

22. Az egy évvel korábbi főügyész-jelöléshez hasonlóan, ezúttal is a parlamenti pártokkal való előzetes egyeztetés nélkül, Majtényi Lászlót az állampolgári jogok, Kállai Ernőt pedig a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelölte. (2007. május 23.)

23. 2007. július 3-án visszaküldte az Országgyűlésnek az állami vagyonról szóló törvényt.

24. 2007. július 4-én levélben tájékoztatta a kormányfőt, hogy nem írja alá Horn Gyula kitüntetését.

25. „Nincs gond az alkotmánnyal. Az Alkotmánynak a végrehajtásával van gond.” (2007. július 14., MTV, A Szólás Szabadsága)

26. „Aláírtam hozomra a Gyurcsány-csomagot mint az első lépést, hog yinduljon meg valami. Ehhez képest, ami megindult, az elszomorító, (…) a számokat hozni fogjuk, de hogy azonkívül hova vezet ez a sok rombolás.” (Ugyanakkor.)

27. „Hogyha én fölkeresem Magyarország legértékesebb helyeit, és elmegyek, ez majdnem olyan, mint mikor a pápa elment valahova, kiszállt a repülőből, megcsókolta a földet. Én meg elmegyek Hanságba, elmegyek Béksé megyébe, de legközelebb elmegyek Aggtelekre, Zemplénre, Cserehátra a cigányokhoz. Nem csókolom meg a földet, de emberekkel találkozom.”

28. Sólyom László nem kommentálta a Magyar Gárda alapítóinak neki címzett levelét. Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetője az MTI-nek az MSZP kérésére reagálva szombaton azt mondta: „Az államfő egyaránt elítéli a félelemkeltésre alkalmas demonstratív rendezvényeket, valamint a félelemmel való manipuláció eszközét is – amint erre augusztus 20-i beszédében is utalt.” Sólyom LÁszló biztos a magyar demokrácia erejében – tette hozzá a főosztályvezető. (2007. augusztus 25.)

29. „A rendszerváltás megtörténtének kétségbevonása az alkotmány alól akarja kihúzni a talajt. Az ”igazi rendszerváltás„, ”a rendszerváltás befejezése„ és hasonló jelszavak csak a formálatlan érzelmeket mutatják fel, s a káoszba visznek.” (2007. szeptember 10.)

30. „Nagy szolgálatot tett a Magyar Köztársaság nemzetközi jó hírének a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetője, aki nagykövetek jelenlétében, a fogalomnak az e körben nyilvánvalóan szükséges egyértelműségével tisztázta, hogy Magyarországon nincs fasizmus, és nincs fasiszta veszély sem.” (Ugyanakkor.)

31. „Politikai pártok indíttatására, még kevésbé felszólítására sosem szólaltam meg, sosem cselekedtem, és nem is fogok.” (Ugyanakkor.)

32. „A halottak iránti és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből ne az árpádsávos zászlót válassza a jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét, vagy aki magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti zászlót! Legyen emberséges, gondoljon arra, mit okoz ezzel.” (Ugyanakkor.)

33. „A 23 millió románnal való fenyegetés például tipikus szélsőjobboldali érvelés volt.” (Ugyanakkor.)

34. „Ismerve már a közreadott jelentéseket, látva a filmeket és a sajtóból megismerve néhány vádiratot, megrendítően súlyos jogsértéseket követtek el a rendőrök. (…) Félő, hogy sok ismeretlen tettes, az elkövetők több mint nyolcvan százaléka büntetlenül marad. Félő, hogy sok ismert vezető felelőssége – a szakmai és politikai felelősség – szintén tisztázatlan marad. S mi marad a végén? A kitüntetések.” (Ugyanakkor.)

35. 2007. október 2. Megalázó aktusnak nevezte a Benes-dekrétumok megerősítését. (Révkomáromban.)