Göncz Árpád olyan köztársasági elnök volt, aki inkább számított pártkatonának, mint jogban jártas, morálisan érzékeny államférfinak. Két esetben is megtagadta az aláírást akkor, amikor az érvényben levő jogszabályok amúgy erre szorították volna. Kérdés, megteheti-e most ugyanezt az egészségbiztosítási törvénnyel kapcsolatosan Sólyom László? Példa lehet-e számára Göncz Árpád egykori magatartása?

1991. július 12-én Antall József miniszterelnök két médiaalelnök kinevezését terjesztette Göncz Árpád elé. Csúcs Lászlót a rádióhoz, Nahlik Gábort pedig a televízióhoz szánta. Göncz Árpád lelkiismereti okokból megtagadta a kinevezések aláírását. Csúcs Lászlót például túlzottan jobboldalinak és radikálisnak vélte. Persze nem a minősítés lett volna Göncz Árpád köztársasági elnök dolga, ezt a jogszabályok sem tették lehetővé számára. Teltek-múltak a hetek, csak nem született meg a két aláírás, s 1991. szeptember 23-án a Sólyom László által vezetett Alkotmánybíróság is állást foglalt. A nyilatkozat szerint a köztársasági elnök csak abban az esetben tagadhat meg egy kinevezést, ha az „súlyosan veszélyeztetné a demokratikus államrend működését”. Ennek ellenére Göncz Árpád még októberben sem hozott döntést. Sokáig tartotta a frontot, de nem tarthatta a végtelenségig, 1992 márciusában elfogadta a kinevezéseket.

De hogy ne hagyjon alább az MDF és az SZDSZ közötti feszültség, megismételte az akciót a következő évben. Antall József miniszterelnök 1992. május 8-án kérte Göncz Árpádtól Gombár Csaba rádióelnök felmentését. felmentését. Május 19-én a köztársasági elnök nemet mondott. Június 19-én a miniszterelnök Hankiss Elemér tévéelnök felmentését is kérte, Göncz Árpád ezúttal is nemmel válaszolt. Ezúttal ő utalt az AB korábbi nyilatkozatára, s azt mondta, hogy a felmentések zavart okoznának az államrend demokratikus működésében. Antall és Göncz személyesen is tárgyalt az ügyről, újabb kísérletek és levélváltások következtek, de még 1992 október végén is tartott az állóháború. Antall József november 9-én fordult megint a médiaelnökök leváltásával Göncz Árpádhoz, valamint azzal, hogy a leváltás után alelnökeik, azaz Csúcs László és Nahlik Gábor helyettesíthessék őket. A köztársasági elnök továbbra is nemet mondott, sőt ezt december 9-én is megismételte. Végül Hankiss Elemér és Gombár Csaba 1993. január 6-án lemondtak. Göncz Árpád azonban még így sem volt hajlandó aláírni.

Antall József nem sokkal később küldött neki egy levelet, amelyben kész helyzet elé állította Göncz Árpádot. Eszerint az előállt helyzetben Csúcs László és Nahlik Gábor alelnökök helyettesítik lemondás alatt álló elnökeiket. Göncz Árpád ezúttal tehetetlen volt. 1993 novemberében dühös interjút adott az olasz La Stampa című lapnak, amelyben a sajtószabadság szétverésével vádolta Antall József miniszterelnököt.

Sólyom László nem írta alá a múlt év december 17-én megszavazott egészségbiztosítási törvényt, hanem visszaküldte megfontolásra az Országgyűlésnek. Van párhuzam a két esemény között, a helyzet mégsem ugyanaz. Göncz Árpád köztársasági elnök annak idején törvénysértően járt el, ugyanis a rádió és a televízió működéséért a miniszterelnök, azaz Antall József felelt. Ebbe beletartozott a média vezetésével kapcsolatos személyzeti politika, magyarán a kinevezések és felmentések kérdése is. Bár annak idején is vita pattant ki arról, helyes-e, hogy a köztársasági elnök csak a pecsétnyomó ember szerepét játssza ilyen esetekben, a kérdés csakis elméleti felvetés lehetett, hiszen az érvényes jogszabályok egyértelműen rendelkeztek. Nem véletlen, hogy aztán az Alkotmánybíróság éppen Göncz Árpád vonakodásai miatt a médiatörvény mihamarabbi megalkotására figyelmeztette 1992-ben az országgyűlést. Pontosan azért, hogy egy modern jogszabály tisztázza végre az ehhez hasonló problémákat.

Göncz Árpád taktikázásaival szemben Sólyom László mostani lépése semmilyen jogi aggályt sem vethet fel. Nem is vetett. Arról azonban már vita folyik, hogy így cselekedett-e igazán helyesen és logikusan a magyar társadalom szempontjából, vagy az lett volna a jobb, ha a törvényt átküldi normakontrollra az Alkotmánybíróságnak.

Nagyon bonyolult kérdésről van szó, s a vitázók mindkét tábora alaposan felvértezte magát érvekkel. A radikális tábor szerint az Alkotmánybíróság a szó szoros értelmében elintézhette volna a törvény sorsát. A másik tábor viszont azt mondja, lehet, hogy a törvény önmagában rossz, de ha nem alkotmányellenes, akkor az AB átengedi. Ez pedig egyértelműen a törvény győzelmét jelenti! Nemcsak a parlamenti ellenzék, de a tiltakozó társadalom felett is.

Február 11-én dönt az országgyűlés újra a visszaadott törvényről, s ezután megint csak Sólyom László asztalára kerül a jogszabály. Ha nincs benne érdemi változtatás, az alkotmányellenes állapotot jelent. Mádl Ferenc köztársasági elnök idején történt meg, hogy a parlamenti többséggel rendelkező baloldali kormány egy-két napon belül, minden változtatás nélkül újraszavaztatta a megfontolásra visszaküldött oktatási törvényt. Akkor az elnök bejelentette, hogy az efféle újraszavazás alkotmányellenes, és ezt az Alkotmánybíróság meg is erősítette. Követheti-e Sólyom László Göncz Árpád példáját? A jelenlegi jogi környezetben nem. Göncz Árpád heteken, sőt hónapokon át húzta az időt. Méghozzá úgy, hogy az SZDSZ-hez kötődő jogászok, alkotmányjogászok siettek a segítségére.

Sólyom László mint jogász s az Alkotmánybíróság egykori elnöke eleve nem teheti meg ezt. Arról nem is beszélve, hogy neki most már egy kialakult jogi rendben kell cselekednie. Csak egyszer adhatta vissza megfontolásra a törvényt, ő tehát nem húzhatja az időt az aláírás újabb és újabb megtagadásával. Most csak azt teheti, hogy összegyűjti a jogszabállyal kapcsolatos eddigi kifogásait, s az Alkotmánybírósághoz fordul. Nemcsak ő tehet így, megteheti ezt bármelyik magyar állampolgár. Ebben az esetben persze a törvény hatályba lép, és hatályban is marad egészen az AB határozathozataláig, mondta Cservák Csaba alkotmányjogász.

Az ügyvéd szerint azonban van még egy másik lehetősége is Sólyom Lászlónak. Az Albert házaspár már korábban népszavazást kezdeményezett az egészségbiztosítás privatizációja ellen (lásd keretes írásunkat). Az Alkotmánybíróság korábban – jóval a törvény megszavazása előtt – át is engedte a kérdést. Most Sólyom László éppen azzal fordulhat előzetes normakontrollért az Alkotmánybírósághoz, hogy van-e felfüggesztő hatálya a referendum már jóváhagyott kérdésének. S ezt nem is saját jogon, hanem már külső kényszerítettsége okán is teheti Sólyom László. A folyamat akár a népszavazás végigviteléig is vihet, annak minden jogi, törvényi következményével.

Cservák Csaba úgy véli, ha csak egyszerű formalitásnak tekinti a megfontolást a kormánykoalíció, mint ezt Mádl Ferenc idején tette, akkor beáll az alkotmánysértés állapota, s ekkor erre hivatkozva már formai okokból is kérhet normakontrollt Sólyom László. Az alkotmányjogász szerint azonban vannak olyan tézisek is, amelyek szerint az érdemi módosítás esetén éppen az új elemek miatt éledhet fel az államfő kezdeményezési joga az AB vonatkozásában. Sólyom Lászlótól mindenesetre nem állhat messze egy ilyen megoldás. Aktivista jogász, aki a jogot folyton fejlődő, élő közegnek tekinti, s keresi az új kiterjesztéseket, értelmezéseket.

Tény, hogy nem lenne ilyen nehéz helyzetben Sólyom László, ha végre törvény születne arról, hogy melyek azok a stratégiai jellegű vagyoni elemek és intézmények, amelyeknek mindenképpen állami kézben kell maradniuk. Nyugaton mindenütt van ilyen jogszabály. Nálunk még csak tervbe sem vette a kormány. Talán nem véletlenül.

Sinkovics Ferenc

Megmentő népszavazás

Az Alkotmánybíróság múlt decemberben nem csupán a Fidesz három népszavazási kérdését hitelesítette, hanem az angyalföldi Albert házaspárét is, bár ez alig kapott sajtóvisszhangot. Pedig ez a kérdés egy csapásra megállíthatná az egészségbiztosítás privatizációját.

A házaspár jóváhagyott kérdése így szól:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon ne vezessék be a mindenki által kötelezően választandó, üzleti alapon működő több-biztosítós egészségbiztosítást?”

Albert Zsolt, a népszavazás egyik kezdeményezője annak idején elmondta, soha nem volt tagja egyetlen pártnak sem, feleségével együtt elindított akciójuk egy civil és spontán kezdeményezés arra, hogy a szavazók akarata révén megakadályozzák, hogy az SZDSZ ráerőltesse a magyar lakosságra önérdekeket szolgáló, másokra és az országra nézve káros egészségügyi javaslatát.

– Olyan fajsúlyú ez a kérdés, hogy a társadalom egészét be kell vonni a döntésbe. Mindent megteszünk, hogy a referendum megtartásához összegyűljön a szükséges kétszáz ezer aláírás – fogalmazott Albert Zsolt, aki eddig hatvan civil szervezet segítségét kérte.

– A kérdés április végén született meg, és azonnal be is adtuk – mondta Albert Zsoltné. – Tapasztalataink szerint nagyon sokan nem is fogják föl, miről van szó. Noha rengeteg az elégedetlen ember, nem tesz semmit a jogaiért, mert vagy nem hiszi, hogy tehetne, vagy nem számít arra, hogy előbb-utóbb a bő rére megy a dolog. Nem lesz gond az elegendő aláírás összegyűjtésével, más és nehezebb kérdés, hogy az emberek elmennek-e szavazni.

Az Alkotmánybíróság határozata múlt év december 13-án jelent meg a Magyar Közlönyben. Az aláírások összegyűjtésének határideje ez év április 14. Múlt szombaton a Szociális Kerekasztal ülésén Gaskó István, a Liga Szakszervezetek elnöke bejelentette, kiállnak Albert Zsolték kezdeményezése mellett, és összegyűjtik a referendum kiírásához szükséges kétszázezer aláírást. Mindez szerinte akkor lesz időszerű, ha a parlament februárban újra megszavazza az egészségbiztosítási törvény tervezetét.

Szencz Dóra