A hőskor legsikeresebb magyar autóversenyzője

Szisz Ferencet kevesen ismerik ma hazánkban, pedig a Szeghalmon született férfi egy, ma dollármilliókat mozgató sportág legelső bajnoka volt. Szinte hihetetlen, de a történelem legelső nagydíját egy magyar nyerte meg, amivel Szisz Ferenc örökre beírta a nevét az autóversenyzés történetébe. Az 1936-ban Budapesten rendezett első Magyar Nagydíjra is kevesen emlékeznek ma már, pedig az akkori autósport legnagyobb sztárjai gyűltek a magyar fővárosba. A hétvégén rendezték a Hungaroringen a huszonkettedik Formula-1-es Magyar Nagydíjat, ebből az alkalomból érdemes felidézni a régi korok magyar hőseit.

Az autóversenyzőkről megoszlanak a vélemények. Van, aki csodálja bátorságukat és teljesítményüket, van, aki esztelen száguldásnak tartja sportjukat – írja könyvében Manfred von Brauchitsch, aki az 1930-as években volt az „ezüstnyilak”, a későbbi Mercedes versenyautók bajnoka. Az autóversenyzés több mint százéves történelmet tudhat maga mögött. A profi módon szervezett, a bizniszre, a reklámra és a PR-ra épülő modern kori viadalok azonban mára már szinte teljesen feledésbe szorították a régebbi korok bajnokait. Pedig az 1900-as évek elején versenyző pilóták és a két világháború közötti bajnokok eredményeire ma is érdemes lenne odafigyelni. Az autósport szerelmesei között sokan gondolják úgy, hogy ez az időszak volt a sportág hőskora, amikor igazi kalandorok tették kockára életüket az „esztelen száguldással”. Az autósport évszázados történelme minden korban a technika diadalát jelentette.

A sportág történetének legelső jelentősebb autóversenyét, az első Grand Prix-t 1906. június 26-27-én rendezték meg. A verseny a Le Mans-Saint Calais-Ferté Bernarnd országúton kijelölt szakaszon zajlott, amelynek össztávja 103,18 kilométer volt. A viadalon, ami két napon keresztül tartott, harminckét autó állt rajthoz. A nagydíj indulóinak tizenkét kört kellett megtenniük a pályán, tehát összesen 1238,16 kilométert. Érdemes megjegyezni, hogy egy mai autóversenyen a vezetők legfeljebb 305 kilométert teljesítenek. A mai biztonsági felszereléseket pedig – mint például a tűzálló overál, vagy akárcsak a bukósisak – még hírből sem ismerték. A pilóták elegáns öltözetben, egyszerű bőrkesztyűben vezetettek. Egyedül a szemüket védte autós szemüveg. A nézők sem harminc méterre a pályától, kényelmes lelátókról vagy a televízióból követték a viadalt, hanem az út szélén szurkoltak, egyszerű fából tákolt kerítések mentén.

Ezen a legelső Grand Prix-n egy magyar pilóta, Szisz Ferenc is elindult, és mindjárt meg is nyerte azt. A versenyző, akit akkoriban az autóversenyzés rajongói inkább Francois Sziszként ismertek, 3A rajtszámú, 12,8 literes, 105 lóerős Renault AK 90CV-vel vett részt a diadalon. Komoly előnyt jelentett, hogy három versenyző a francia gumigyár, a Michelin új fejlesztésű autógumijaival indulhatott, amelyeket defekt esetén gyorsabban lehetett cserélni. Ez a nagyszerű újdonság pedig nem volt más, mint a könnyen cserélhető keréktárcsára szerelt gumiabroncs.

Szisz Ferenc vakmerő vezetésével már az első napon tízperces előnyt szerzett a többi pilótával szemben. A magyar pilóta végül nagyszerűnek számító, 101,2 kilométer per órás átlagsebességgel, 32 perces előnnyel győzött a futamon, amelyet rajta kívül csak tíz versenyző tudott befejezni. Az 1238 kilométer teljesítéséhez 12 órára 14 percre és 7 másodpercre volt szüksége a közel ötvenfokos hőségben. Szisz Ferenc győzelméért 45 ezer frank jutalomban részesült, és soron kívül megkapta a francia állampolgárságot. A magyar hőst ünnepelték Európában, képeslapokat és plakátokat készítettek győzelméről. A verseny komolyságát és a versenyzők elszántságát mutatja, hogy a futam leintése után Kark Schmöllhaus, akinek nem alakult olyan nagyszerűen a futam, mint Szisz Ferencnek, le akarta lőni a magyar pilótát, de kiütötték kezéből a pisztolyt.

Szisz Ferenc ősi székely szász családból származott, felmenői azonban nem az előkelő famíliákból származtak, édesapja urasági lovászmester volt. A család hét gyermeke közül az 1873-ban született Ferenc volt a hatodik. Iskolai tanulmányait Dobozon kezdte meg, ahol apja gróf Wenckheim Frigyes birtokán dolgozott gazdatisztként. Hamar kiderült, hogy a fiút leginkább a gépészet érdekli. Később a szeghalmi uradalmi gépműhelyben és a gyulai gimnáziumban folytatta tanulmányait. Az autószerelés mesterségét a pesti Helois műhelyben tanulta ki. Fiatal felnőttként lakatosként dolgozott és rézöntő munkákat vállalt, miközben szabadidejében autótervezői és mérnöki tanulmányokat folytatott.

Huszonhét éves korában került Párizsba, miután több európai nagyvárosban is gyakorolta mesterségét. 1901-et írtunk ekkor, és a magyar versenyző már okleveles gépészként az új technikai csoda, az automobilok rajongója. Az ifjú magyart a Renault gyár kezdte el foglalkoztani, aki találmányaival és újításaival jelentősen javította a francia autók versenyképességét. Szisz Ferenc alkotta meg az első szabályozott öngyulladású motort, és ő volt az is, aki elsőként váltotta ki a kurblit egy sűrített levegős indítószerkezettel. A tehetséges magyar hamar nélkülözhetetlen lett a francia autógyárban. Egy évvel azután, hogy felvették a gyárba, őt választották Louis Renault szerelőjének az autóversenyekre. Akkoriban a pilóta mellett az autón utazott – teljes felszereléssel együtt – egy szerelő is. A verseny közben lerobbant autókat a pilótával közösen javították ki. 1903-ban pedig, miután a másik Renault fivér, Marcel életét vesztette a Párizs-Madrid autóversenyen, Szisz Ferenc a francia autógyár pilótája lett. Ezután több nemzetközi versenyen is szép eredményt ért el. Két évvel később kinevezték a Renault tesztelési osztályvezetőjének. Ugyan új pozíciója gyakran akadályozta a versenyeken való részvételben, 1906-ban mégis elindult a francia körversenyen – amit az első Grand Prix-ként jegyeznek a történelemkönyvek -, és megnyerte azt. Ezt a sikerét később már nem tudta megismételni, bár továbbra is részt vett nemzetközi versenyeken, ahol nagyszerű eredményeket ért el.

1909 elején hagyta el Renault-t és saját műhelyet nyitott Neuilly-sur-Seine-ben. Az első világháború után továbbra is saját üzletét folytatta, az 1930-as évektől kezdve pedig feleségével visszavonultan élt a francia fővárostól 40 kilométerre lévő villájában. Szisz Ferenc 71 éves korában, 1944-ben hunyt el tüdőgyulladásban. Az auffargis-i temetőben helyezték örök nyugalomra. Feleségével közös sírját a Francia Autóklub és a Renault Művek gondozzák.

Szisz Ferenc tiszteletére a Hungaroring első kanyarját a nagyszerű pilótáról nevezték el, a magyar pálya főbejáratánál pedig autójával közös szobra áll. Franciaországban is szívesen emlékeznek a hős magyarra, emlékét emlékmű és több múzeum őrzi.

Az autóversenyzés hőskorának másik kiemelkedő magyar versenyzője Hartmann László volt, aki az 1930-as években ért el sikereket. Ekkoriban leginkább a német, az olasz és a francia autógyárak uralták az autóversenyeket. 1936 nyarán tartották az első Magyar Grand Prix-t, az akkor még a főváros peremvidékének számító Népligetben. A futam beleszámított az Európa-bajnokságba, ezért az összes akkori híres versenyző eljött Budapestre. A korabeli beszámolók szerint a pálya öt kilométer hoszszú volt, a Hungária körút és az Üllői út felőli szakaszokon pedig a nézők számára több tízezer fős lelátókat emeltek. A viadalra közel százezren voltak kíváncsiak a helyszínen. A rajongók többsége a magyar bajnoknak, Hartmann Lászlónak a sikeréért szurkolt. A versenyző azonban műszaki problémákkal küszködött a rajtsorrendet eldöntő edzésen, így csak a csalódást jelentő utolsó helyről indulhatott volna. Hartmann László végül „úriember megegyezést” kötött az Alfa Romeo privát pilótájával, Martinnal így a magyar pilóta a 10. helyről rajtolhatott.

Az ötvenkörös, összesen 250 kilométeres futamon a sportág legendái álltak rajthoz. A GP-n az akkori legnagyobb sztár, az olasz Tazio Nuvolari diadalmaskodott Alfa Romeójával. Hartmann László a hetedik helyen zárta a versenyt, ami szép eredménynek számít, ha figyelembe vesszük, hogy az előtte végző pilóták mind gyári csapatok versenyzői voltak, míg a magyar pilóta egy magán Maseratival versenyzett. Hartmann László egyébként egy korabeli világcsúcsot is magáénak tudhatott, 1928. július 30-án ugyanis állórajttal 29,3 másodperc alatt tette meg az egy kilométeres távot, ami 122,7 kilométer per órás sebességet jelentett. A magyar bajnok 1938-ban a versenypályán vesztette életét, amikor a Tripoli Nagydíjon Giuseppe Farina autójával ütközött. Hartmann László Maseratija, amivel a budapesti nagydíjon elindult, állítólag ma működőképes állapotban egy fővárosi magángyűjtőnél található. A legelső Magyar Grand Prix emlékét korábban egy tábla őrizte a Könyves Kálmán körút egyik sarkánál. Amióta a Forma-1 megérkezett a Hungaroringre, többször szóba került, hogy ezt az első, még a Népligetben megtartott versenyt beleszámolják-e a magyar GP-k sorába. Végül is úgy döntöttek, hogy nem számolják.

Kállay-Nagy Szilvia