Az elsők között is az első

A hetvenes évek első felében, kamaszkorom iskolaszüneteit nagyszüleimnél, Jászberényben töltöttem. Napközben a labdát kergettük, a nyári nagy melegekben meg inkább a strandon, fejesugró műsorszámainkkal kényeztettük a korunkbéli lányokat. Akkoriban a Magyar Televízió egycsatornás volt, ráadásul nem is minden nap sugárzott műsort. Ám az adásnapokon, az esti film előtt, már otthon, a jóleső vacsora közben, a TV-híradót is gyakorta megnéztem. Egy ilyen alkalommal különös riportra lettem figyelmes. A nyilatkozó egy fiatalember, Szacsky Mihály volt, aki arról beszélt, hogy a közel ötszáz éve nyugalomba vonult lovagitorna-fegyverek használatát élesztik fel az MHSZ-en (Magyar Honvédelmi Szövetség) belül megalakult Zrínyi Miklós Történelmi Haditorna Klubban.

Mint a fiúk többsége, én is vonzódtam az önvédelmi sportokhoz. Ráadásul a történelmi fegyverek használatának lehetséges megtanulására az egyes filmsorozatok komolyan ösztönözték a kellő hormonokkal rendelkező legényeket. Ilyen volt például a Rákóczi-szabadságharcot felidéző, nagy sikerű, nemzedékek tudatát jó irányba terelgető Tenkes kapitánya, a Rinaldo Rinaldini című, történelmi fegyverekkel vívott csatározásokat produkáló kalandfilmsorozat, vagy a nagy sikerű lovagregény, a Roger Moore főszereplésével játszódó Ivanhoe, amely a XII. századi normannok és a szászok egymás elleni küzdelmét vetítette elénk. Kevés gyermek- és serdülőkorú fiú volt akkoriban, aki ne akart volna Tenkes kapitány vagy éppen Ivanhoe lenni. Ebben a korban, ebben a környezetben kapta a magyar nézőközönség a hírt a haditorna klubról, amelynek vezetője úgy igyekezett meghatározni a klub tevékenységét, hogy a honfoglalástól 1849-ig feldolgozzák a magyar harcászat történetét.

Az Egri Csillagok és a 80 Huszár

De menjünk még vissza egy kicsit az időben! Szacsky Mihály a történelmi mozifilmek hatására már 1966-ban kutatja Európa és hazánk katonai múltját. Nem a történelmi tények és tárgyak megismerése kutatásának célja, hanem az, hogy a korábbi történelmi korszakokban a különféle fegyverekkel, fegyverzetekkel milyen módon harcoltak. Ebben, ekkor nagy segítségére van Temesvári Ferenc történész. A Lovagi Tornaklubot 1968-ban alakítja meg Mihály, és a lovagkor harcászata mellett már a török kor harcászata is az edzések programjában szerepel. Még ebben az évben Várkonyi Zoltán felkéri, legyen az Egri Csillagok film szakértője és közreműködője, hamarosan pedig, 1970-ben megszervezi a fentebb említett Zrínyi Miklós Haditorna Klubot. Segítője a vívásban Pap Bertalan, a lovassági kiképzésben pedig II. világháborús huszárok vagy fogatolt tüzérek, így például Erdős Sándor, Magasházy Dénes, Stipsits István és Haranghy Miklós.

Szacsky különösen fontosnak tartotta a huszárság történetének kutatását is, hiszen ahogy írja: „a huszárság a világ szinte minden hadseregében kitüntető magyar fegyvernemnek számított.” Mivel azonban nemcsak történelemkutatással, hanem harcászati kiképzéssel is foglalkozott a klub, és az 1848-49-es időszak sem maradhatott ki a repertoárból, nem meglepő, hogy Sára Sándor filmrendező őt kéri fel szakmai tanulmányok készítésére a 😯 Huszár című film forgatásához, amit Mihály örömmel el is fogad.

Huszár őrségváltás a Budai Várban

Szacsky Mihály a sikereken felbuzdulva és alkotói kedvtől áthatva, 1979-ben javaslatot tesz le az akkori idegenforgalmi hivatal asztalára. A címe: Huszár Őrségváltás a Budai Várban. Így aztán 1979 és 1982 között hagyományőrző huszárok minden nyári szombaton délben, fél órás őrségváltás szertartással örvendeztetik meg a Budai Várba látogatókat, magyarokat és külföldieket. Mihály egy megemlékezésében erről így ír: „Az akkori kultúrpolitika ezt nem nézte jó szemmel és több esetben hívtak be, hogy mi az, hogy Huszár Őrségváltás, kit őriznek a huszárok. Egy jó válasz mentette meg a programot, a válasz az volt, hogy ez igazából huszár karusszel.” Mivel az akkori illetékesek ezzel a szóval, amit magyarul talán lovasalakinak fordíthatunk, nem tudtak mit kezdeni, maradhatott a program, de a sajtó következetesen őrségváltásként írta le.

Meghívó a Svéd Királyi Gárdától

A budavári őrségváltásokra svéd látogatók is felfigyeltek, s hogy, hogy nem, egy alkalommal Mihály magától a Svéd Királyi Gárdától kapja a meghívást a Svéd Királyságba. Akkoriban – 1984-et írunk – már szabadabban lehetett utazni nyugatra, mint a korábbi évtizedekben, de azért még rajtunk volt a póráz, és korlátozások tucatjai, valamint a nem múló „hivatali érdeklődés” kísérte sokak útját. Nem kizárt, hogy Szacsky Mihály látogatása sem történhetett más keretek között Svédországba, hiszen utazásának célja nem egy önmagáért való egyszerű turistaút volt, hanem kulturális kapcsolatfelvétel. Ám a lényeg az, hogy a protokolláris látogatás hamarosan baráti kapcsolatokat és együttműködést eredményezett. Ez először egy magyarországi közös tereplovaglásban öltött testet, majd 1985-ben a svédországi Királyi Gárdák Találkozóján is ott lovagolhattak már a magyar huszár hagyományőrzők, ami azért is volt óriási megtiszteltetés, mert a dán királyi huszárokra, a Helsinborg huszárokra és az angol királyi huszárokra mégis csak mint állami háttérrel működő egységekre tekinthetünk. De úgy látszik, hogy a magyarok, mint akik a huszárság intézményét adták a világnak, és esetünkben, mint akik az akkori vasfüggöny mögül érkezhettek – ha nem is királyi gárdistákként, hanem egy magyar félkatonai szervezet (MHSZ) keretében létrejött klub küldöttjeként – az elvárásoknak megfeleltek.

Bár itthon mindezt érdektelenség fogadta, valójában a svéd kapcsolat a külföld felé nyitás kapujának is tekinthető. Hamarosan, a következő, immár hazai történelmi katonai versenyt, amit Seregélyesen rendeztek Mihályék, már nem csak svéd, hanem lengyel, cseh és osztrák lovasok társaságában valósították meg. Ezt újabb meghívás követte Stockholmba 1987-ben, és Ausztria (Dragonyos Svadron Őszi Manővere – Salzburg), továbbá a lengyelországi közös huszár kiképzés jelentette a nemzetközi szerepléseket.

A magyar katonai hagyományőrzés ősatyja

Igaz előtte is voltak, akik huszárruhát öltöttek színházban, operettben, operában vagy éppen állami gazdaságok alkalmi huszárbemutatót tartó ünnepi csoportjaiban, de úgy tűnik, hogy – a II. világháború utáni időkben bizonyosan – ő volt, aki először szervezett keretek között, a kulturális térbe helyezve, sporttá vagy sportszerűvé alakítva és egyben perspektívát mutatva élesztette fel a magyar katonai hagyományokat. Ő taposta ki a lovagi tornák, később jelentős nemzetközi lovagkori rendezvénnyé növekedő ösvényét, és ő adott lökést a Történelmi Lovas Egyesület létrejöttének is, amely idővel a ’48-as katonai hagyományőrző mozgalom első számú katalizátora lett a Kárpát-medencében, a tavaszi emlékhadjáratok évenkénti megrendezésének köszönhetően. Bár az ezredforduló után Mihály Pálinkás Gáborral közösen megírta még a „Történelmi, európai, katonai és népi sportok”, valamint az „Európai önvédelem” című könyveket, ám figyelme a kilencvenes évektől az élet más területeire összpontosult.

A homo universale, aki átlátott az embereken

Nem egyszerű írni Szacsky Mihályról, akit mi közeli vagy régi ismerősök csak Misinek vagy Mihálynak szólítottunk. Szélesebb azok köre, akik inkább professzor úrként emlékeznek rá. Sokrétű, alkotó ember volt, a reneszánsz fajtából való. Mert abból, hogy valaki a magyar katonai hagyományőrzés ősatyja, még nem következik, hogy a filozófia tudományok doktora is, de hát érthető, hiszen a hagyományőrzés mellett mindenkinek kell egy „rendes foglalkozás”, ahogy édesanyám mondta egykor. Mihály mindezt tetézve azonban vegyész és önképző elméleti kutató fizikus is volt, aki, ahogyan Bogdán Éva Helga írta róla: „az élettudományok, majd az antropológia felé fordult.

Egyik alapítója a Műegyetemi Természet- és Sporttudományi Egyesületnek, továbbá indítványozója a világ számos országának tudósaiból és magas rangú politikusaiból álló, az emberiség jövőjéről értekező Római Klub tevékenységét folytatni kívánó Palatinus Klub megalakításának is a Műegyetemen.

Utoljára, de nem utolsó sorban Szacsky Mihály nevéhez fűződik a szomatoinfra egészségdiagnosztikai módszer kifejlesztése, amelynek során az emberi testből sugárzó infravörös hullámok képpé alakításával lehetőség nyílt az emberi szervezet egészségi állapotának felmérésére, ha tetszik, átvilágítására. Ilyen ember volt hát Szacsky Mihály, a magyar katonai hagyományőrzés töretlen útjának feltörője, a polihisztor, a palatinuszi szakíró.

A sorozat következő része:

Somogyi Győző, a szellemi vezető