Az eltűnő méhek nyomában
Június végéig egymillió aláírást szeretnének összegyűjteni a Mentsük meg a méheket és a gazdákat! európai polgári kezdeményezés szervezői. A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet a globális rovarpusztulásra, ösztönözze a szintetikus növényvédő szerek használatának mielőbbi megszüntetését, és a fenntartható mezőgazdaság előtérbe helyezése révén alapjaiban változtassa meg az uniós agrárpolitikát.
Összegyűlt a Mentsük meg a méheket és a gazdákat! európai polgári kezdeményezéshez szükséges 15 750 magyar aláírás – jelentette be április 19-én a kampány magyarországi koordinátora, a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ). A civil szervezetek, így hazánkban az MTVSZ mellett a Karátson Gábor Kör és az Éghajlatvédelmi Szövetség azonban továbbra is várja a petícióhoz csatlakozni vágyókat, hogy sikerüljön teljesíteni a vonatkozó uniós jogszabályok felülvizsgálatához szükséges egymillió aláírást – erre jelenleg legkésőbb szeptember 30-ig van lehetőség.
Rovarapokalipszis most
A kampány időszerűségét sok más mellett az adja, hogy napjainkban egyre több hír és tanulmány számol be a biológiai sokféleség drámai csökkenéséről, ezen belül is a globális mértékű rovarpusztulásról. Az Amerikai Tudományos Akadémia tudományos folyóirata, a PNAS januári tematikus számában például tizenkét írás foglalkozott csak ezzel a témával, a szerkesztők a „rovarapokalipszis” szót használták a probléma súlyának érzékeltetésére, miszerint évente a rovarok egy-két százaléka tűnik el. A Sydney-i Egyetem, a Queenslandi Egyetem és a Kínai Mezőgazdasági Egyetem tavalyelőtt megjelent közös kutatásának eredményei különösen aggasztóak: az elmúlt 25-30 évben a rovarpopuláció évente 2,5 százalékkal ritkult, vagyis tíz év múlva 25, húsz év múlva 50 százalékkal kevesebb rovar élhet a Földön, fajaik 40 százalékát pedig a kihalás veszélye fenyegeti. Idén emellett egy kifejezetten a vadon élő méhekkel kapcsolatos, szintén globális vizsgálat eredményéről is értesülhettünk. A kutatók a múzeumok, egyetemek és önkéntes megfigyelők méhészleléseit elemezték, az adatokat a Globális Biodiverzitás-információs Központ (GBIF) összesítette. Eszerint 2006 és 2015 között körülbelül 25 százalékkal kevesebb méhfajt tudtak megkülönböztetni, mint a kilencvenes évek előtt.
Az ehhez hasonló riasztó tényekről azonban nem mindenki hajlandó tudomást venni. A brit kormány például idén januárban engedélyezte a gazdáknak a főleg csávázószerként ismert neonikotinoidok használatát a cukorrépa-ültetvényeken, annak ellenére, hogy ezt a méhgyilkos rovarirtót 2018-ban betiltották az EU tizenhat tagállamában, amit az abban az időben a még uniós tag Egyesült Királyság is támogatott. Akkor a magyar kormány Csehországgal, Dániával és Romániával együtt a tiltás ellen szavazott, de bizakodásra ad okot, hogy néhány hete Nagy István agrárminiszter közösségimédia-felületén bejelentette, hogy ő is aláírta a Mentsük meg a méheket és a gazdákat! kezdeményezést, sőt másokat is erre ösztönzött.
Bérbe vett méhészek
Muszáj, hogy minél több felületen felhívjuk a figyelmet a rovarpusztulás okaira és következményeire, mondja Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programfelelőse.
– Most ezzel az aláírásgyűjtő kampánnyal, de például tavalyelőtt, a madarak és fák napja alkalmából kiadott sajtóközleményünkben is idéztük már a Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Testület aktuális jelentését. Ebben nemcsak az olyan válságtüneteket elemzik, mint hogy körülbelül egymillió fajt, köztük számos rovar- és madárfajt a kihalás veszélye fenyeget, de előtérbe helyezik a globális biológiai sokféleség összeomlásának legfőbb, többnyire emberi tevékenységből származó okait, szakmai nyelven hajtóerőit is. Ezek alapján pedig azonnali jogszabályi változtatásokra szólítanak fel.
Tulajdonképpen ez volt az oka a Mentsük meg a méheket és a gazdákat! kampány elindulásának is. A madár- és rovarpusztulás fő hajtóereje ugyanis az intenzív, nagyüzemi mezőgazdaság a nagy mennyiségben használt vegyszerekkel, illetve a hatalmas monokultúrákkal.
– Az EU területalapú támogatási rendszere miatt óriásira duzzadó, minden négyzetcentiméterén beszántott földeken szinte csak egy fajt, például repcét, napraforgót vagy különféle gabonákat termesztenek. Mivel ezek virágzása csak néhány hétig tart, a beporzó rovaroknak egyre messzebb kell vándorolniuk táplálékért. Az emberi egészségre is ártalmas növényvédő szerek fokozott használatának eredményeként pedig a mezőgazdasági területekről is eltűnnek lassan azok az úgynevezett gyomnövények, amelyek szintén a rovarok táplálékai lehetnének. Nem véletlen, hogy az idén az év vadvirága itthon a vetési konkoly lett, ami régen gyakori volt, ma viszont sajnos minden eszközzel irtják – magyarázza Fidrich Róbert.
A Mentsük meg a méheket és a gazdákat! kezdeményezés elindítói ezért szeretnék a legalább egymillió uniós állampolgár aláírásával nyomatékosítva elérni, hogy az EU-ban fokozatosan megszüntessék a szintetikus növényvédő szerek használatát legkésőbb 2035-ig, kezdve a legmérgezőbb vegyszerek betiltásával, amelyek arányát nyolcvan százalékkal kellene csökkenteni 2030-ig.
A másik cél ezzel párhuzamosan az intenzív mezőgazdaság előtti korszak változatosabb élővilágának visszaállítása, így többek közt a nitrogénben gazdag hüvelyesek (lencse, csicseriborsó, bab stb.) térnyerésének támogatása. Mert csak így lehet biztosítani a beporzó rovarok fennmaradását. És akkor talán nem kell a jövőben majd olyan kétes hatékonyságú módszerekhez folyamodni, mint ami Kínában már megszokott, ahol a munkások kézi erővel, apró ecsettel próbálják a virágok pollenjeit beporozni. Az USA-ban pedig egyre több gazda arra kényszerül, hogy az állományukkal együtt gyakran több ezer kilométerről érkező méhészeket „vegyen bérbe” mandula- vagy barackfavirágzás idején.
Rovarszállók, közösségek
Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület vezetője, Bross Péter szerint ez utóbbi lassan a magyar méhészek számára is realitás lehet: nem a méz lesz a bevételi forrásuk, hanem az, hogy a kaptáraikkal együtt vándorolnak szerte Európában.
Meg kell változzon záros határidőn belül az unió agrártámogatási rendszere, a közös agrárpolitika. Erről éppen mostanában folyik az Európai Tanács és a Bizottság közti egyezkedés: vagy továbbra is a hosszú távon fenntarthatatlan, a környezetünket abszolút kizsigerelő mezőgazdaságra szórjuk el az unió adófizetőinek a pénzét, vagy elindulunk végre az unokáink szép jövője irányába. Utóbbi az agrárökológiai módszerek előtérbe helyezését jelenti: a mérgező gyomirtók elhagyása mellett fel kellene számolni az óriási monokultúrákat, vagy első lépésben legalább méhbarát sövényeket, fákkal teli mezővédő erdősávokat telepíteni a szántóföldek közé.
– Magánemberként is nagyon sokat tehetünk. Például ha ritkábban nyírjuk a kertünkben a füvet, és nem olyan nagyon rövidre, vagy legalább kisebb vadvirágos, bokros foltokat, sávokat meghagyunk benne, amelyek az év egészében táplálékot, búvó- és szaporodóhelyet nyújthatnak a rovaroknak, méheknek. Erre a célra építhetünk úgynevezett rovarszállókat vagy méhecskehoteleket is. Az interneten rengeteg példa van rá, hogyan tudunk nádszálak összekötése révén, fatuskóba fúrt lyukakkal vagy lyukacsos téglában ilyeneket könnyedén létrehozni. Erre akár az óvodákban vagy az iskolai technikaórákon is megtaníthatók a gyerekek, csakúgy mint a madárodúk készítésére – mutat rá az egyéni felelősség fontosságára Fidrich Róbert.
A beporzó rovarok védelméből azok is kivehetik részüket, akik mondjuk egy panelház harmadik emeletén laknak. A mindennapi vásárláskor ugyanis a saját kezünkben van a döntés. Például hogy előnyben részesítjük-e az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás során, vegyszermentesen termelt élelmiszert a különböző helyi kosár- vagy szatyorközösségeket a külföldi multik sokszor több ezer kilométert utaztatott kínálata helyett. Ez sokszorosan megéri: a friss, szezonális áruk egészségünkre gyakorolt pozitív hatásai miatt, és mert a bevétel a saját térségünkben marad, gyarapítva, tovább gazdagítva azt.
