Az emlékezés szövetség a múlt, jelen és jövő között

Gulyás Gergely a Terror Háza Múzeumban tartott rendezvényen hozzátette, hol máshol lehetne beszédesebb az emlékezés, mint az Andrássy út 60-ban.

Fontosnak nevezte, hogy azok, akik átélték a borzalmakat, saját személyes szenvedéstörténetüket tegyék a nemzeti emlékezet részévé, tudatosítsák az utánuk következő generációkban, hogy mit kell elszenvedni az embernek az embertelenségben. Továbbá, hogy mekkora érték a jelenlegi magyar társadalom többségének már örökül kapott szabadság.

„Ahogy nélkülözhetetlen az is, hogy a ma még élő elkövetők kiszolgálói, és a gyilkos ideológia mára már átöltöztetett modern százlóvivői is tudják, számukra a mi emlékezésünk újból és újból szembesítést jelent a megmagyarázhatatlannal és a megbocsáthatatlannal” – jelentette ki Gulyás Gergely.

Felidézte, hogy 76 évvel ezelőtt a szovjet hatóságok mentelmi joga ellenére letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Béla országgyűlési képviselőt, az akkori legnagyobb kormánypárt, a Független Kisgazda Párt főtitkárát. Kovács Béla elhurcolásával egyértelmű lett, olyan ideológia vetette meg a lábát Magyarországon, amelynek képviselői a háború időszakán kívül is a mindennapok részévé emelték a félelmet, a vérontást, az így élt időket pedig békének és felszabadulásnak nevezték – jelentette ki Gulyás Gergely.

Ezekben az évtizedekben a kommunisták nem pusztán az ország szuverenitását számolták fel, hanem „tízezernyi honfitársunk” élethez való jogát is – mondta a miniszter, hozzátéve, hogy ezért minden évben legalább egyszer fel kell idézni mindazt, ami jóvátehetetlen módon alakította át és változtatta meg nemcsak „családjaink, nemzetünk, de az egész világ életét”.

Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára elmondta, szinte minden családot megcsonkított a kommunista diktatúra, ezért méltó és igazságos, hogy mindig megemlékezzünk az áldozatokról.

Az államtitkár ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a kommunizmus nem vész el csak átalakul.

Rámutatott, hogy „a 20 századi kommunista szólamokat most már szivárványos hangszereken szólaltatják meg”, de ugyanúgy véleménydiktatúrára törnek. Ugyanazok az értékek kerülnek a támadások kereszttüzébe ma a szivárványos ideológiák nevében, mint egykor a kommunista ideológiák nevében. Példaként említette, hogy „nem kímélik sem a vallást, sem a családot, sem a nemzetet, sem a hagyományokat, sőt még magukat a biológiai törvényszerűségeket sem”.

Rétvári Bence előadásában kitért az 1914 június és július közötti, az első világháborút megelőző időszakra, amelyben eldönthették, hogy a háborút választják vagy a békét.

Emlékeztett, hogy 1914 júniusában gyilkolták meg az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, majd júliusban üzent hadat a monarchia Szerbiának.

Kijelentette, „minden történelmi helyzetben, így a háború előszobájában is csak egy helyes álláspont van és ez a háborúnak az elkerülése”.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta: 23 éve minden február 25-én megemlékezünk a kommunista diktatúra áldozatairól, azért „hajtunk fejet előttük, mert sokkal tartozunk nekik.”

„Az ő bátorságuk, áldozatuk, tartásuk, erkölcsösségük, kiállásuk az igazság és az emberi méltóság mellett mentette meg a lelkünket, ők alapozták meg azt a szabad Magyarországot, amelyben ma élünk” – fogalmazott a múzeum főigazgatója.

Az ünnepség végén a résztvevők a Terror Háza Múzeum épülete előtt gyertyákat, mécseseket gyújtottak.