Az erdő a jövőnk záloga

– Mennyi fával gazdagodott hazánk zöldvagyona az Országfásítási Program életre hívása óta?

– A kormány által támogatott program két fő szálon fut. A 2019-ben indult erdőtelepítési munka során 184 millió fával, mintegy 30 ezer hektár erdőterülettel gazdagodott az ország zöldvagyona, ezenfelül a hazai településeken több mint 56 ezer sorfát ültettünk a 2020-ban elstartoló és azóta is töretlen lendülettel folytatódó Településfásítási Program keretében. Az új erdők telepítésére és a már meglévők fenntartására a 2027-ig tartó uniós költségvetési ciklusban összesen 310 milliárd forint áll rendelkezésre, ami az előző periódusénál háromszor nagyobb összeg.

– Milyen tulajdonosi hátterű erdőket érint a program?

– Az erdőtelepítési program az állami és a magántulajdonú erdőkre egyaránt kiterjed. A már elültetett 184 millió nagyobbik része, nagyjából 172 millió fa magángazdaságokba került, ahol a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy földjüket örökké zöldre konzerválják, ami azt jelenti, hogy ezek a területek véglegesen erdőművelési ágba kerültek. A maradék 12 millió fát jórészt az állami erdészeti társaságok ültették, jelentős részük az Újszülöttek erdejét gazdagítja. A kormány vállalása alapján ugyanis az erdészek 2030-ig évente minden megszületett gyermek után legalább tíz fát ültetnek. Az Újszülöttek erdejében eddig több mint négymillióval gyarapodott az állami erdészetekben telepített facsemeték száma.

– Mi ösztönzi a magángazdálkodókat arra, hogy földjüket állami pályázat segítségével erdőként hasznosítsák?

– Olyan földterületeket lehet ilyen módon hasznosítani, amelyek kevésbé alkalmasak a mezőgazdaság számára, köztük például erdők közé beékelődött, nehezen megművelhető parcellákat. A gazdálkodók számára az erdőtelepítés egy alternatív földhasználati lehetőség a megélhetés érdekében. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy idén is kiírjuk a pályázatokat, amelyek kiegészítő támogatásokat is kínálnak. A kieső jövedelempótló hozzájárulás például arra az időszakra nyújt kompenzációt a gazdálkodónak, amikor a frissen telepített erdő még nem tud hasznot termelni számára.

– Mikortól lehet pályázni és telepíteni?

– A lehetőség már tavasztól adott. Hazánkban mintegy ötszáz olyan vállalkozás működik, amelynek birtokában van a megfelelő minőségű facsemete és szaporítóanyag, ráadásul a szakemberek tavaly harminc év távlatában is egyedülálló, történelmi makktermést gyűjtöttek be, amit pazarlás lenne nem felhasználni.

– Ha ilyen jó a magyar termés, miért kellett két tonna tölgymakkot behozni Törökországból?

– Olyan kiváló termés, mint tavaly, sajnos nincs minden évben az őshonos fafajoknál. Emellett az erdészeti kutatás és az állami erdészeti társaságok szakemberei folyamatosan keresik a gyakorlati megoldást a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítésére. Ennek érdekében nemzetközi együttműködésben is kísérleteznek olyan szaporítóanyagokkal, amelyek jobban tűrik az egyre melegebb és szárazabb, csapadékhiányosabb időjárási viszonyokat. Őshonos fafajaink a déli-délnyugati, például balkáni vagy törökországi előfordulási helyeiken már ahhoz hasonló klimatikus viszonyokhoz alkalmazkodtak, mint amilyenek az előrejelzések szerint a Kárpát-medencében is jellemzők lesznek a következő évtizedekben. Így a törökországi szaporítóanyag felhasználásával azt az alkalmazkodási folyamatot gyorsíthatjuk.

– Az alkalmazkodás azt is jelenti, hogy a jövőben még inkább a fafajok változatosságára törekszenek?

– Ma már nem jellemző, hogy homogén állományokat hoznánk létre, hanem több, akár tíz fafajból álló erdőtársulásokat ültetünk a biodiverzitás érdekében. Az erdőtelepítési pályázatokban külön támogatás ösztönzi a gazdálkodókat a változatosság növelésére. A meglévő őshonos erdőkben pedig egyre nagyobb teret nyer a folyamatos erdőborítást fenntartó erdőkezelési mód, amit magyarul közkeletűen örökerdő-gazdálkodásnak neveznek.

– Egyes vélemények szerint az EU erdői évente elnyelik az unió teljes kibocsátásának hét százalékát. Így járulnak hozzá a klímavédelemhez?

– Anyagcseréjük során az erdőt alkotó élő fák nemcsak a szén-dioxidból származó szén elnyeléséről, hanem hosszú távú megkötéséről is gondoskodnak. Az erdőgazdálkodás elleni érvként gyakran felmerül, hogy a fakitermelés kedvezőtlenül hat arra a körforgásra, amely során az erdők semlegesítik a szén-dioxidot. Pedig a kitermelt és például bútorok készítésére használt faanyagnak a használati értékén túl az élő erdőhöz hasonlóan tartós szénmegkötő, konzerváló, tehát klímavédelmi szerepe van, miközben az elpusztult fákból a korábban megkötött szén lassú égési folyamat, azaz a korhadás során visszakerül a légkörbe. Erdő és ember az idők kezdete óta egymásrautaltságban él. Amint az Erdő fohásza is mondja: „Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája… koporsód fedele.” Nemcsak Magyarországon, az egész világon felértékelődik az erdők szerepe.

– Erdőtelepítés nélkül nem tudnánk teljesíteni a klímavédelmi célokat?

– Ezt határozottan kijelenthetjük. Az erdők szénmegkötő és széntároló kapacitása létfontosságú a legjobb csökkentési eredmények mellett is fennmaradó kibocsátások ellensúlyozására. Ezért is különösen fontos a zöldvagyon gyarapítása. Hazánk erdei fás növényzettel borított területe jelenleg 25 százalék, 2030-ra 27-re szeretnénk növelni.

– Ebbe beletartozik a települések fásítása is?

– Nagyon fontos, hogy kül- és belterületen is növekedjen a zöldfelület, ezért nem szabad megfeledkeznünk a települések fásításáról, a közutak, vasutak, autópályák melletti faültetésről sem. Amint már említettem, a településeken az elmúlt években 56 ezer nagy méretű sorfát ültettünk, és a munka idén is folytatódik. Eddig hazánk csaknem 3200 településének több mint a fele kapcsolódott be a programba, ami véleményem szerint igen komoly eredmény. Idén mintegy 1700 önkormányzat jelentkezett, közülük többen már második-harmadik körben. Az óriási érdeklődés miatt úgy döntöttünk, minden pályázónak lehetőséget adunk arra, hogy két éven belül megvalósíthassa elképzeléseit. 2026 tavaszára így közel 80 ezerre fog nőni a településfásítás során elültetett fák száma.

– Mennyire aktívak a helyi közösségek?

– A legtöbb településen általában közösségi eseményként, óvodások, iskolások, önkormányzati dolgozók és a lakosság összefogásával ültetik a fákat, így ezeken az alkalmakon nekünk, szakembereknek is komoly lehetőségünk nyílik arra, hogy minél inkább ráirányítsuk a figyelmet a környezettudatosságra. Ennek jegyében indítottuk el az Iskolában az Erdő Programot, amelynek keretében a minősített Erdei Iskolák akkreditált erdőpedagógusai tartanak tematikus foglalkozásokat 6–12 éves diákoknak az erdők és a fenntarthatóság témakörében.

– Fogékonyak a gyerekek?

– Hihetetlenül népszerű a program, idén az első félévre ötszáz iskola számára hirdettük meg a foglalkozásokat, amelyek pár perc alatt „elkeltek”. Ami azt jelenti, hogy tavasszal legkevesebb 30 ezer diákot tudunk majd megszólítani. Igyekszünk ugyanakkor lehetőséget teremteni egy- vagy többnapos erdei kirándulásokon való részvételre is.

– Az Iskolában az Erdő Program keretében ön is tart előadásokat a gyerekeknek. Mi a legfontosabb üzenete?

– Azt a gondolatot igyekszem elhinteni, hogy az őket körülvevő környezetet, ezen belül az erdők szépségét és tisztaságát saját maguk és utódaik számára is meg kell őrizniük.

– A Corvinus Egyetem 2020-as adatokat feldolgozó kutatása az erdők rekreációs értékét évente 39 milliárd forintban határozta meg. Hogyan képzeljük el ezt az eszmei értéket?

– Az erdei ökoszisztéma szolgáltatásai számottevően hozzájárulnak az aktív kikapcsolódáshoz, testi és lelki egészségünk megőrzéséhez, így ebből a szempontból is igen jelentős gazdasági értékük van. A Corvinus Egyetem kutatása az erdők turisztikai értékét vizsgálta és számszerűsítette. Az egészségvédelmi hatás azonban ennél is nagyobb. Éppen ezért az állami erdészeti társaságok évente 4-5 milliárd forintot fordítanak a rekreációs infrastruktúra működtetésére, a magánszektorban pedig hamarosan megjelenő KAP-források (közös agrárpolitika) nyújtanak majd lehetőséget az ez irányú fejlesztésekre.

– Nyilván nem kis kihívás a bővülő, jó minőségű, versenyképesen kezelt erdővagyon megteremtése és védelme…

– A trianoni békediktátum nemcsak a határainkat törölte el, hanem az erdeinket is elragadta. 1921 után erdőterületünk egymillió hektárra apadt. Az ország erdősültsége egyetlen tollvonással 26 százalékról 12-re csökkent. Egy egész évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyar erdészek és gazdák munkája, valamint az ország összefogása nyomán ez a szám a duplájára emelkedjen. Talán ezért is élek meg különleges ünnepként minden egyes hektár erdőtelepítést, amellyel gyarapodik Magyarország zöldvagyona, és amely által az utánunk jövő generációk is gazdagabbá válnak.