Az étel tisztelete
Az országban egyelőre csak néhány olyan iskolai menza működik, ahol a hagyományos tálalókonyhás gyakorlattal szemben a szakemberek által ajánlott büféasztalos étkezővel várják a gyerekeket. A svédasztalos tálalás kialakítása nem bonyolultabb, ugyanakkor a pazarlás visszaszorítása mellett az étkezési kultúra fejlesztéséhez is hozzájárul. A Demokrata Dabason járt.
Az idei már a második olyan tanév, amikor a hagyományos tálalókonyhás menza helyett a kellemes atmoszférájú büféasztalos étkezőben fogyaszthatják el ebédjüket a Dabasi Táncsics Mihály Gimnázium nyolc- és négyosztályos intézményének diákjai. Míg a kisebbek az egymás mellé sorakoztatott asztaloknál foglalnak helyet, a nagyobbak a fal melletti büféasztalokat részesítik előnyben. A menza hangulata egyáltalán nem olyan, mint a hagyományos iskolai étkezdékben. A gyerekek fesztelenül jönnek-mennek az ebédlőben, láthatóan élvezik, hogy nem „egyenadagokat” kapnak, hanem bár felnőtt felügyelet mellett, de maguk szedhetnek az önkiszolgáló, melegen tartó pultból. Választásukat adagolási útmutató segíti.
Az előételként kínált gombakrémleves levesgyönggyel és a főételként választható zöldséges sertésragu bulgurral gyorsan fogy. A diákok tányérjai jórészt üresen kerülnek vissza a konyhára. Ez azonban nem volt mindig így Pásztor Gergely gimnáziumigazgató elmondása szerint, aki a menzareform bevezetését Dabas Város Önkormányzata és a Dabasi Intézményfenntartó Központ támogatásával, egy finnországi tanulmányút kapcsán határozta el.
– Testvériskolánkban, Kausalában láttam ezt a közétkeztetési gyakorlatot. Azáltal, hogy maguk szedhetik ki a nekik megfelelő adagot, a gyerekek megtanulják tisztelni az asztalra tett ételt. A finn minta átvételével a fő szándékunk az volt, hogy amennyire csak lehet, csökkentsük a konyhai felesleget. Korábban nagy szívfájdalmam volt látni, amint a gyerekek érintetlenül viszik vissza a menüt, hogy aztán a konyhai hulladékba kerüljön. Az önkiszolgálás ma már egyre gördülékenyebben megy, de eleinte bizony tanulni kellett.
Ahogy az intézményvezető tréfásan megjegyzi, a tanulók szeme sokszor nagyobb, mint a szája, nem mindig tudják megválasztani az ideális mennyiséget, de a büféasztalos étkezés bevezetésével egyre tudatosabb fogyasztókká válnak.
– Meglepődve tapasztaltuk, hogy az új rendszerben ugyanazok az ételek jobban ízlenek a diákoknak, minden bizonnyal azért, mert a divatos, ételszigetszerű elrendezés nagymértékben oldja a hagyományos menzákhoz kapcsolódó korábbi előítéleteket. Az egészséges étkezés jegyében a közeljövőben szeretnénk egy salátáspultot is felállítani, és tovább szélesíteni a jelenlegi kínálatot.
A gimnázium konyháját a helyi önkormányzat által alapított Dabasi Intézményfenntartó Központ működteti, amely saját költségvetéséből hozta létre az étkezőt. Csernák Rozália intézményvezető arról tájékoztat, hogy a városi közintézményeket ellátó központi konyháról összesen 28 telephelyre szállítanak ebédet, naponta több mint kétezer adagot. Ebből 350 a Dabasi Táncsics Mihály Gimnáziumba kerül.
– A gyerekek első számú kedvence a milánói makaróni, a paradicsomos húsgombóc, a rántott hús, a paradicsomleves, a bácskai rizses hús és az aranygaluska. Az új rendszer bevezetése óta szinte egyáltalán nincsen maradék, az el nem fogyasztott fogásokat repetaként szolgáljuk fel. Korábban a Táncsicsban a megmaradt ételből naponta mintegy húsz kilogramm hulladék keletkezett, amit a Biofilter Környezetvédelmi Zrt. szállított el térítés ellenében. Sajnos jótékony célokra a meleg ételt nem lehet felajánlani, mivel annak fogyaszthatósága élelmiszer-biztonsági okokból és minőségcsökkenés miatt az étkezési idő végén lejár.
A dabasi közétkeztetésben jó gazdaként 60-70 százalékban helyi alapanyagokat, köztük dabasi húst, tésztát, savanyúságot használnak, ami jelentős költségcsökkentő tényező, de júliustól így is átlagosan 25 százalékkal kellett megemelni a menzai árakat. A díjszabást az önkormányzat hagyja jóvá, a képviselő-testület döntése nyomán. Jelenleg a nyolcosztályos gimnáziumban 450, a négyosztályosban 560 forint az ebéd napi térítési díja, ami azt jelenti, hogy a szülőknek ezt az összeget kell befizetniük az étkezésért. Ez azonban az összes költségeknek csak mintegy harmadát teszi ki. Zoltai Anna, a Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetségének (Közszöv) elnöke hangsúlyozza, hogy az említett összeg lényegében csak a nyersanyagköltséget fedezi, a bérkiadást és a rezsiráfordítást állami normatívából, illetve önkormányzati támogatásból pótolják. Éppen ezért alapvető, hogy aki jogosult rá, jelenjen meg a menzán, és fogyassza el az ebédet. Amint Zoltai Anna fogalmaz, fontos, hogy a szülők is megértsék: az élelmiszer-pazarlás elleni harc kollektív felelősség.
