Az eucharisztikus lelkiségnek társadalomformáló ereje van
Az eucharisztikus lelkiségnek társadalomformáló ereje van, és ez a lelkiség képes választ adni a 21. század kihívásaira is – mondta I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka szombaton.I. Bartolomaiosz a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kiemelt eseményeként megtartott Kossuth téri szentmise előtt mondott beszédet.
Kiemelte: az egyház az eucharisztia ünneplésének liturgiájában „egy szeretetközösségbe” gyűjti össze a híveket fajra, nemre, korra, kulturális, társadalmi és anyagi helyzetre való tekintet nélkül. A liturgia nem az egyes hívők, hanem a hívő közösség találkozása Istennel, vagyis „társadalmi esemény” – tette hozzá az ortodox egyházfő.
A pátriárka kitért arra is: az eucharisztia az egyházi élet központja. A görög szó jelentése hálaadás, köszönet, és ez arra emlékeztet, hogy az ember élete és a teremtett világ „nem a mi tulajdonunk, hanem Isten értékes ajándéka”, amelyet hálával és Istent dicsőítve kell elfogadni.
Hozzátette: az eucharisztia az, amit a hívek a szentáldozás során megtapasztalnak, életük egyetlen dimenziójától sem függetleníthető. Akik az eucharisztiában egyesülnek Istennel, „eucharisztikusan” kell, hogy éljenek a világban.
Ez az életmód jelenti a helyes választ napjaink főbb kihívásaira is, például az ökológiai problémákra és az emberi jogok megsértésére. Ebben az értelemben az egyház környezetvédelmi és a szolidaritás kultúráját erősítő kezdeményezései nem reakciók a jelen problémáira, hanem az eucharisztikus tapasztalatban és teológiában gyökereznek.
A válság, a kihívások csak alkalmat adtak arra, hogy az egyház hagyományos szellemisége szerint cselekedjen. Az egyház élete valójában az ökológiai tudatosság és a társadalmi felelősségvállalás iskolája – hangoztatta I. Bartolomaiosz.
A pátriárka beszélt a keresztény világ megosztottságáról is. Georges Florovsky ortodox teológust idézve rámutatott: a keresztények „valamilyen módon ugyanahhoz a szellemi közeghez tartoznak”, nem párhuzamos, önálló hagyományokról„ van tehát szó. A keleti és a nyugati kereszténység ”történetük során sokkal több ponton kötődnek egymáshoz, mint ahány ponton konfliktusban vagy vitában állnak egymással„ – tette hozzá Bartolomaiosz.