Az Európai Egyesült Államokról tartott vitaestet az MCC Brüsszelben

Az eseményen egyben bemutatták Gát Ákos Bencének, az MCC Brussels EU-s ügyekért felelős vezetőjnek Az Európai Egyesült Államok: Valóság vagy fantázia? című, az Európai centralizációról írt tanulmányát.

A szerző az MTI-nek adott nyilatkozatában elmondta: az Európa jövőjéről szóló, tavalyelőtt lezáródott konferencia az uniós elitek kezdeményezése volt, amellyel az volt a céljuk, hogy legitimálják a társadalmi konzultációkon keresztül is saját, felülről érkező elitista kezdeményezésüket egy európai szuperállam, azaz Európai Egyesült Államok létrehozására.

Mint mondta, a nyilvánosság előtt az EU elitje gyakran tagadja, hogy létezne ilyan nagyszabású terv, de az Európa jövőjéről szóló konferencia eredményeit „nem egyelő mércével mérve, szelektíven” foglalták bele következtetéseikbe, hogy a számukra megfelelő kedvező végeredmény alakulhasson ki.

„Azt láthatjuk, hogy az Európai Unió jövőjéről szóló konferencia nyomán megszületett reformjavaslatok egy az egyben tükrözik azokat a felvetéseket, amelyeket az uniós elit, amely központosítani szeretné a hatalmat Brüsszelben, már évek óta próbálta napirendre helyezni” – mondta Gát Ákos Bence.

Hozzátette, hogy a központosítás gondolatát a közelmúltban bizonyos kérdések felülírták, viszont tavaly év végén gyakorlatilag több ilyen jellegű kezdeményezés, reformjavaslat is született. Példaként említette, hogy szeptember közepén a francia és német kormány által felkért szakértők tették közzé javaslataikat, amelyek egyértelműen egy sokkal inkább központosított, szupranacionális Európai Unió irányába mutat. Ezt követően novemberben az Európai Parlament elfogadta a reformjavaslatokat, kezdeményezve egy konvent összehívását, amely uniós szerződésmódosításokhoz is vezethet.

Gát Ákos Bence emlékeztetett, hogy az Európai Unióban az utolsó szerződésmódosításra 2009-ben került sor, ami a Lisszaboni Szerződés létrejöttét eredményezte.

„Azóta hatályos alapszerződések határozzák meg a hatáskörelosztást a különböző uniós szervek és tagállamok között, és azt, hogy hogyan működhetnek az európai uniós intézmények. Ugyanakkor 2009 után is rengeteg átalakuláson ment át az EU anélkül, hogy módosították volna a szerződést. Ezt hívják lopakodó hatáskörelvonásnak, amely azt eredményezte, hogy az uniós intézmények önjárók lettek, és szélesítették a jogköreiket, hatalmat vívtak ki maguknak” – taglalta.

Véleménye szerint 2009-ben még „tabutémának” számított a központosított európai szuperállam ötlete, „most azonban az európai elit úgy érzi, hogy eljött az idő, mert az intézmények olyannyira megerősödtek a lopakodó hatáskörelvonásokon keresztül, hogy ez kedvezőleg hat az európai központosítással kapcsolatos előrehaladásra.

Felhívta a figyelmet, hogy az uniós szerződésmódosításokhoz egyhangú döntés szükséges a tagállamok részéről, ezért az EU a tagállamokra próbál politikai nyomást gyakorolni, másrészt azt fontolgatják, hogyan lehetne megkerülni az egyhangú döntéshozatalt.

Rámutatott, hogy az EU két meghatározóbb tagállamában, Franciaországban és Németországban is olyan politikai vezetés van, amely szeretne több hatalmat átadni Európának, tehát a tagországi kormányokat tömörítő Tanácsban is kedvező a helyzet azoknak, akik európai szuperállamot szeretnének építeni.

”Az uniós elit rejtegeti a célját, nem mondja ki világosan, hogy mivel járna a központosítás. Pedig azzal járna, hogy elveszik a hatalmat a tagállamoktól, kiveszik a döntés jogát azoktól a nemzeti kormányoktól, amelyeket a nemzeti választók választottak meg, azzal a jelszóval, hogy több Európára van szükség„ – hangsúlyozta.