Az idő nekünk dolgozik

This interview is also available in English.

– Az Európai Bizottság a koronavírus-járványt és az ukrajnai háborút is felhasználta arra, hogy több hatáskört vonjon magához, emellett egyre erősebb törekvések vannak a konszenzus felszámolására a külügyi döntésekben. Mely területeken vehető a leginkább észre a lopakodó hatáskörelvonás?

– Brüsszel évek óta dolgozik azon, hogy az Európai Uniót nemzetállamok együttműködéséből egy föderális, központosított struktúrává alakítsa, ahol a tagállamok fokozatosan elveszítik önállóságukat, a döntések pedig egy szűk elit kezében összpontosulnak. A bizottság a koronavírus-járvány alatt már kipróbálta, hogyan lehet válságokra hivatkozva hatásköröket elvonni: a központosított vakcinabeszerzés nemcsak átláthatatlan volt, hanem számos tagállam számára hátrányos is. Az ukrajnai háború kitörése óta pedig a külpolitikai döntéshozatal átalakításával próbálják megszüntetni a konszenzus elvét, hogy a tagállamokat kész tények elé állíthassák, akár fegyverszállításról, akár szankciókról van szó. De a lopakodó hatáskörelvonás más területeken is zajlik. A migráció kérdésében Brüsszel előbb kötelező kvótákat akart bevezetni, most pedig pénzügyi büntetésekkel próbálja rákényszeríteni a tagállamokat az illegális bevándorlók befogadására. Az energiaválság idején a közös beszerzési mechanizmusokat és a kötelező árszabályozásokat erőltették, amelyek végül számos országban dráguláshoz vezettek. Az agráriumban és a zöldátállás kapcsán pedig olyan előírásokat akarnak rákényszeríteni a gazdákra és az iparra, amelyek nem a tagállamok érdekeit, hanem egy brüsszeli ideológiai célt szolgálnak. A föderalista erők olyan Európát akarnak, ahol a tagállamoknak alig marad döntési jogkörük, és minden fontos ügyben Brüsszel mondja ki a végső szót. Magyarország azonban világossá tette: a külpolitikánk, az energiapolitikánk, a mezőgazdaságunk és a migrációs politikánk – csak hogy néhányat említsek – feletti döntési jog a magyar emberek kezében van, és ott is marad.

– Melyek a szuverenista reformfolyamat legfontosabb területei?

– A szuverenista reformfolyamat célja, hogy az Európai Unió ne központosított birodalom, hanem egyenrangú, erős és szuverén nemzetállamok együttműködése legyen. Az elmúlt évek válságai és a brüsszeli korrupciós botrányok megmutatták, hogy a hatalomkoncentráció nem a problémák megoldását, hanem a brüsszeli elit befolyásának növelését szolgálja. A tavaly júniusi európai választások pedig azt mutatták meg, hogy Brüsszelben változásra van szükség, több területen is. Idetartozik a nemzeti döntéshozatal védelme, az uniós intézmények politikai befolyásának csökkentése és a demokratikus elszámoltathatóság megerősítése. A nemzeti hatáskörök védelme azt jelenti, hogy Brüsszel nem kényszerítheti rá a tagállamokra saját politikai akaratát, az uniós intézmények – különösen a bizottság – nem használhatják eszközként a pénzügyi nyomásgyakorlást vagy politikai szankciókat a szuverén döntések befolyásolására. Az EP már kezdeményezte a szerződésmódosítási folyamatot, és bár az Európai Tanácsot nem köti jogi határidő a döntésre, előbb-utóbb foglalkozni kell a kérdéssel. A baloldali többségű Európai Parlament pedig már elkezdte követelni a föderalista reformokat az uniós költségvetési források (MFF) feltételeként, így zsarolási eszközként akarja felhasználni a pénzügyi támogatásokat azokkal az országokkal szemben, amelyek ellenállnak a központosításnak. Az átláthatóság és demokratikus működés helyreállítása azt jelenti, hogy a nemzeti parlamenteknek is nagyobb beleszólást kell kapniuk az uniós döntéshozatalba, és meg kell akadályozni a brüsszeli bürokrácia önállósodását.

– Milyen módszerek vannak ezeknek a törekvéseknek az érvényesítésére?

– A reformokat két úton lehet érvényesíteni. Egyrészt politikai és diplomáciai együttműködéssel, azokkal az országokkal, amelyek szintén a szuverenitásukat védik. Másrészt az uniós intézmények saját szabályrendszerének alkalmazásával és a jogállami elvek következetes számonkérésével lehet megakadályozni, hogy Brüsszel önkényesen döntsön a tagállamok feje felett.

– Számíthatunk arra, hogy a magyar kormányon és a Patriótákhoz tartozó szövetségesein túl más pártállású nemzetállami vezetők is megálljt akarjanak parancsolni a „több Európának?”

– A kevesebb néha több. A történelem újra és újra bebizonyította, hogy egy erős Európai Unió nem a nemzetállamok olvasztótégelybe zárásával, annál inkább azok megerősítésével épülhet. Egyre több vezető ismeri fel Európa-szerte, hogy a föderalizmus útja nem a stabilitás, hanem a megosztottság felé halad, és hogy Európa sikeres jövője nem egy központi akarat diktátuma alatt, hanem a szuverén nemzetek szabad együttműködésében rejlik. A magyarok sosem hajtottak fejet a birodalmi törekvések előtt, és most sem teszik. De ebben az új küzdelemben már nem vagyunk egyedül. Az idő rendre minket igazolt, ezért a színfalak mögött egyre több tagállam ismeri el a magyar álláspontot, még ha a brüsszeli nyilvánosság előtt ezt nem teszik is mindig egyértelművé. Lesznek még meglepetések.

– Milyen kérdésekben jöhet létre szélesebb szövetség?

– Számos példa van azokra a témákra, amelyekben egyre nagyobb a kontraszt Brüsszel és az európai polgárok akarata között. A napnál is világosabb, hogy Európa migrációs politikája elbukott. Sokan, akik a bevándorlás szabad áramlásának legnagyobb szószólói voltak, mára már saját bőrükön érzik azokat a következményeket, amelyekre Magyarország a kezdetektől fogva felhívta a figyelmet. Nincs rendben, hogy egyes tagállamokban rettegjenek az emberek lemenni a karácsonyi vásárba vagy ne merjék sötétedés után leengedni a gyerekeiket az utcára. Ideológia ide vagy oda, a politikusok az emberek mindennapi tapasztalatait csak ideig-óráig hagyhatják figyelmen kívül. Egyre többen ismerik fel azt is, hogy a „több Európa” nem pusztán gazdasági vagy intézményi központosítást jelent, hanem egy mélyen ideologikus projektet is, amely a nemzetállamok kulturális és társadalmi önrendelkezését ássa alá. A brüsszeli elit nemcsak hatalmat akar, hanem olyan világnézetet is rá akar kényszeríteni az európai polgárokra, sok esetben a gyermekeinkre, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a kontinens hagyományait, keresztény gyökereit és nemzeti sajátosságait. Minden eszközt bevetnek, hogy a progresszív ideológiát egyeduralkodóvá tegyék – ezzel párhuzamosan pedig egyre többen ismerik fel az állampolgárok közül, hogy ez nem egy spontán folyamat, hanem tudatos kondicionálás. Az európai emberek eddig passzívan szemlélték ezt a folyamatot, de egyre többen mernek kiállni a genderpropaganda és a hagyományos családmodellt aláásó törekvések ellen. Ahogyan a migrációs politikában, úgy a kulturális szuverenitás kérdésében is egyre szélesebb szövetség alakul ki azok között, akik hisznek a nemzeti identitás megőrzésében és Európa valódi sokszínűségében, amely nemzeteink és hagyományaink sokszínűségében rejlik.

Az európai zöldmegállapodás és az unió klímapolitikai intézkedései is egyre erősebb ellenállásba ütköznek szerte Európában – és nem azért, mert az emberek nem törődnek a fenntartható fejlődéssel, hanem mert a brüsszeli elit olyan ideológiavezérelt intézkedéseket próbál rákényszeríteni az országokra, amelyek figyelmen kívül hagyják a gazdasági realitásokat és a társadalmak teljesítőképességét. Az európai gazdatüntetéseket követően ebben a témában is egyre több vezető ismeri el, hogy a zöldátállás nem lehet a gazdák, a munkavállalók és az ipari szereplők ellehetetlenítésének eszköze – a túlszabályozott, életidegen klímapolitika nem csökkenti a globális kibocsátást, csupán Európa versenyképességét ássa alá, miközben a világ többi része nem hajlandó ugyanazokat a terheket vállalni. Nem engedhetjük, hogy a Green Deal a nemzetgazdaságok leépítéséhez és az európai ipar eljelentéktelenedéséhez vezessen a geopolitikai színtéren, a fenntarthatóság célja pedig nem lehet az európai emberek életminőségének és megélhetésének rombolása. Egy biztos, az idő nekünk dolgozik, Magyarország pedig kész együttműködni azokkal, akik felismerik ezeket a realitásokat és készek tenni a változásért.

– A hatáskörmegosztás kérdésén túl is vannak olyan területek, ahol reformokra lenne szükség az uniós intézményrendszerben?

– Az uniós intézményrendszer ma már nem az európai polgárok érdekeit szolgálja, hanem egy brüsszeli elit hatalmi projektjévé vált. A bizottság politikai aktorként működik, amely ideológiai kampányokat folytat ahelyett, hogy a szerződések őreként viselkedne. Az Európai Parlament egy szűk föderalista kör kiszolgálója lett, amely egyre inkább elszakadt a választópolgároktól, miközben a nemzeti parlamentek befolyása folyamatosan csökken. A legnagyobb probléma, hogy Brüsszelben ma egyre inkább politikai zsarolás és kettős mérce alapján hozzák a döntéseket, legyen szó pénzügyi források visszatartásáról, migrációs kvótákról vagy szankciókról. Az uniós intézmények ma nem a tagállamok közötti együttműködést szolgálják, hanem saját hatalmuk növelésére használják fel a döntéshozatali rendszert. A valódi reform lényege, hogy az uniós intézmények térjenek vissza eredeti szerepükhöz. A Bizottság ne viselkedjen politikai aktorként, az Európai Parlament ne írja felül a nemzeti akaratot, és a döntéshozatal átlátható és elszámoltatható legyen! A tagállamok szuverenitásának tiszteletben tartása nélkül az Európai Unió nem megerősödni, hanem szétesni fog.

– Milyen társadalmi szervezetekkel tervez kapcsolatokat építeni?

– Magyarország számára különösen fontos, hogy szövetségeseket találjon azok között a társadalmi szervezetek között, amelyek a nemzeti szuverenitás és a hagyományos európai értékek védelmét tekintik küldetésüknek. Együttműködésünk kiterjed majd mindazokra a kutatóintézetekre, agytrösztökre és civil szervezetekre, amelyek kiállnak Európa kulturális öröksége és nemzetállami berendezkedése mellett, és amelyek nem fogadják el, hogy Brüsszel központi akarata írja felül az emberek demokratikus döntéseit. Fontos szerepet kapnak a családvédelmi és demográfiai szervezetek, amelyek felismerik, hogy Európa jövőjének biztosítása nem a bevándorlás ösztönzésében, hanem az erős európai családok támogatásában rejlik. Leszögezném, hogy Magyarország nem kíván passzív szemlélője lenni annak a folyamatnak, amelyben külföldről finanszírozott, politikailag motivált NGO-k próbálják meg befolyásolni és bomlasztani az európai közéletet. Európa jövőjéről csak és kizárólag azok dönthessenek, akik valóban a kontinens érdekeit szolgálják. Nem hagyhatjuk, hogy külső érdekek határozzák meg, hogyan gondolkodjunk, hogyan és kikkel éljünk, és milyen jövőt építsünk magunknak és gyermekeinknek. A szuverenitás védelme mindannyiunk közös ügye: Európa sorsa az európai emberek kezében kell hogy maradjon!