Az igazság a háború első áldozata

– Tizenöt éve tartjuk számon a lengyel-magyar barátság napját március 23-án, azonban ennek a története messzire nyúlik vissza. A magyar néplélek hagyományosan az 1848/49-es magyar szabadságharc idejére teszi a történelmi együttműködés kezdetét. Mikorra datálják a lengyelek?

– Az 1848-49-es magyar szabadságharc valóban egy olyan rendkívüli fejezete a lengyel-magyar kapcsolatoknak, amely legendássá vált Bem József tábornok karizmájának és Petőfi Sándor ikonikus költeményeinek köszönhetően. A történelmi együttműködésünk kezdete azonban sokkal gazdagabb múltú és egészen az államaink alapításáig nyúlik vissza. Szent László, Szent Hedvig, Báthory István csupán néhány példa arra, mennyire összeszövődött a két nemzet sorsa a századok folyamán. Közös királyaink és szentjeink voltak, hasonló mértékben kényszerültünk szinte szüntelen harcot vívni szabadságunk és függetlenségünk védelmében. Ezt ábrázolja a XIX. századi lengyel író és politikus, Stanisław Worcell közismert gondolata, miszerint Lengyelország és Magyarország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt láthatatlanul összefonódnak. Eme idézet tökéletesen összegzi nemzeteink kapcsolatát, ezért is szerepel a magyar-lengyel barátságot jelképező tűzfalfestményen, amely a Lengyel Intézet fennállásának 75. évfordulója alkalmából készült a VII. kerületi Klauzál utcában. A legújabb kori történelmünk drámai eseményei, a második világháború és az 1956-os forradalom igazolta ennek a szép jelképnek az aktualitását. Még a legtragikusabb körülmények között is a magyarok és lengyelek mindig kiálltak egymás mellett. 

– Miért éppen március 23-án emlékezünk erre?

– Ezen a napon, 1890-ben született Korompay Emánuel Aladár – a katyńi vérengzés egyik magyar áldozata. Az ő rendkívül megrendítő, hősies történetében kiválóan tükröződik a nemzeteinket összekötő sors- és értékközösség, amelyre az immár több mint ezeréves barátságunk épül. Annak ellenére fontos dátum a két nemzet történelmében, hogy valószínűleg nem ez ihlette meg a döntéshozókat, amikor március 23-ára tették le a voksukat tizenöt éve.

– Lengyelként hogyan lát bennünket, magyarokat?

– A lengyelek hagyományosan testvérnépként tekintenek a magyarokra. Ennek az oka a példátlan baráti viszony, amelynek titkát már többen próbáltak kifejteni szociológiai, pszichológiai, geopolitikai, genetikai, vagy akár spirituális szempontok alapján. Leggyakrabban a töretlen szabadságszeretetet szokás kiemelni a nemzeteinket összekötő tulajdonságok közül. Természetesen több közös vonás vetődik fel a magyar és lengyel néplélek, népjellem összehasonlítása során, de ugyanakkor számos mentalitásbeli különbséget is tapasztalhatunk, ha behatóbban vizsgáljuk ezt a kérdést. 

– Például?

– Sokszor találkoztam olyan véleménnyel, hogy lengyelként a mindennapokban vagányabb és bátrabb vagyok, illetve Don Quijote-féle harcokat vívok a szélmalmokkal, pedig úgysem sikerül, minden törekvés hiábavaló, már nem változtatható meg semmi, csak rosszabb lehet. Hogy így gondolnak-e a magyarok alapvetően a lengyelekről, azt nem tudom. Egyébként sem szeretek általánosítani, szerintem sokkal okosabb csak az alapos megismerés után képet alkotni az adott emberről, eltekintve a nemzetéről alkotott sztereotípiáktól.

– „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát” – szól a mondás itt hazánkban. A lengyel változatban viszont dwa bratanki, azaz (a régi lengyel nyelv szerint) két testvér szerepel barát helyett. Műfordítóként miben látja ennek az okát?

– Csupán nyelvi adottságokból fakadhat ez a különbség, és a rímelés kritériumai játszhattak döntő szerepet a szavak és kifejezések kiválasztásában. Említésre méltó, hogy ennek a népszerű versikének van egy szép, bár kevésbé ismert folytatása, amely így hangzik: „Vitéz s bátor mindkettője, Áldás szálljon mindkettőre”. Tavaly a Lengyel-Magyar Barátság Napja alkalmából közös „rímelésre” invitáltuk a közösségi oldalaink követőit. A játék eredményeképpen rengeteg jobbnál jobb új, aktuális tartalmú változata született ennek a régi mondásnak.

– Mikor terjedt el az eredeti változat?

–  A mondás eredete a XVIII. századra vezethető vissza, aztán a XIX. századi szabadságharcaink idején lett igazán népszerű, amikor a lengyel önkéntesek támogatták a magyar függetlenségi törekvéseket, a magyarok pedig részt vettek a lengyel nemzeti felkelésekben. Mostanában a legfontosabb feladataink közé tartozik az, hogy ez a szép mondás ne váljon az aktuális tartalomtól megfosztott közhellyé a mai fiatalok szemében. Ennek érdekében igyekszünk szemléltetni az ifjú nemzedéknek, hogy a lengyel-magyar együttműködés univerzális, maradandó értéket jelent, amely új lehetőségeket teremthet számára a továbbtanulást, szakmai karriert vagy bármilyen más magán- és közéleti aktivitást illetően. 

– Mennyit tudnak a magyarok Lengyelország történelméről?

– Sajnos az a szomorú, globális szintű tendencia érvényesült az utóbbi években, hogy nagyon kevesen ismerik nemcsak más országok, hanem a sajátjaik történelmét is. Örülnék, ha sikerülne visszafordítani ezt a trendet és több lengyel vonatkozású ismeret kerülne a magyar iskolák tankeretébe. Természetesen a Lengyel Intézetben tőlünk telhetően próbáljuk bepótolni ezeket a hiányosságokat. Ennek érdekében rendhagyó, formabontó programokat szoktunk szervezni, mint például csatarekonstrukciókat vagy szabadtéri inszcenizációkat, amelyek rendkívül látványos módon ismertetik a lengyel történelmet.    

– Ezzel szemben mennyire vannak képben a lengyelek a magyar történelemmel?

– Az a benyomásom, hogy a lengyel iskolákban több figyelmet szánnak Magyarország történelmére, főleg az 1956-os forradalmat illetően. Természetesen a lengyelek ismereteit is lehetne még jelentősen bővíteni ezen a területen. 

– Napjainkban is zajlik egyfajta történelmi esemény, az orosz–ukrán-háború. Hogyan élik meg ezt a lengyelek?

– Sajnos a saját fájdalmas, tragikus tapasztalatunk alapján nagyon jól tudjuk, mennyire rémes a háború. A lengyel társadalom rendkívül segítőkész és empatikus, mindig nagyon készségesen segít a bajbajutottaknak, és határozottan elítéli a civil lakosság ellen elkövetett bűntetteket. Az Ukrajna ellen indított orosz invázió erőteljesen felháborította és megrázta a lengyel közvéleményt, annál is inkább, mivel szomszédos országunkat érte a támadás, ahol számottevő lengyel közösség él. A lengyelek első perctől kezdve összefogtak a háborús áldozatok és menekültek megsegítésének céljából, sokoldalú, önzetlen támogatást nyújtottak minden rászorulónak, saját otthonaikba fogadták be őket. Jelenleg már több mint másfél millió ukrajnai menekült talált menedékre Lengyelországban.

– Akik ellátásában a budapesti Lengyel Intézet is segít, a Petőfi Sándor Lengyel Iskolával együttműködve.

– Ez csupán egy példa arra, hogy mennyire nagyvonalú a magyarországi lengyel diaszpóra.  Szívesen felkarolunk minden karitatív kezdeményezést, többek között logisztikai segítséget nyújtunk, valamint népszerűsítjük a pénzbeli és természetbeni adománygyűjtéseket. Emellett olyan eseményeket szervezünk, amelyek egyesítik a jóakaratú embereket az empátia és szolidaritás jegyében. Március 27-én a Lengyel Perszonális Plébánia Mindenkor Segítő Szűz Mária templomában egy jótékonysági koncertet rendezünk a Három nemzet dalai címmel, amely során lengyel, magyar és ukrán dalok hangzanak el Angelika Korszyńska-Górny előadásában. Az esemény során pénzbeli adományozásra lesz lehetőség a háborúval sújtott ukrajnai felebarátaink számára, valamint közös imára a békéért a lengyel plébános atya vezetésével. Mindenkit nagy szeretettel várunk.

– „Oroszország Ukrajnát támadja, Orbán pedig hátba szúrja Lengyelországot” – ezzel a címmel jelent meg egy vezércikk az egyik legnagyobb lengyel napilapban, a Rzeczpospolitában. Ennyire elhidegült volna a két nemzet egymástól?

– Nem olvastam a szóban forgó cikket, de nem hinném, hogy ennyire megromlott volna a viszony. Ami viszont folyamatosan romlik, az a média erkölcsi szintje – szerencsére azért még vannak tiszteletre méltó kivételek. A médiavilág rendkívül sokrétű, különböző forrásokból nyer finanszírozást és ennek megfelelően különböző politikai, gazdasági és ideológiai érdekeket képvisel. Napjainkban Ukrajna területén egy véres, fegyveres konfliktus zajlik, az információs háború viszont már sokkal régebb óta tart. Közhelynek hangzik, de tényleg az igazság a háború első áldozata. Mind Lengyelország, mind Magyarország sokszor tapasztalta már a jó hírük ellen irányuló hazug propaganda és dezinformáció keserű következményeit. Ezért az lenne a kérésem, hogy ne hagyjuk magunkat manipulálni a kedélyeket szándékosan hevítő médiatartalmaknak és igyekezzünk megőrizni a józan eszünket. A lengyel-magyar barátság elsősorban az ember és ember közti kapcsolatokon alapszik. Bízom abban, hogy amíg képesek vagyunk önállóan gondolkodni, semmilyen külső erő nem fog minket egymás ellen fordítani.