Az Ige rovásbetűkkel

– Hogyan lett rovásíró?

– Az egyetem elvégzése után több olyan kutatóval kerültem kapcsolatba, akikről hallottam, hogy megtanulták a magyarok ősi írását, a rovást. Szerettem volna én is megtanulni, de az internethez akkor még csak az egyetemen és a nagyobb könyvtárakban lehetett hozzájutni. Az ismeretem is kevés volt a témában, azonkívül a templomjavítás és más elfoglaltságaim meghiúsították a rovásírásban való elmélyülést.

– Mi késztette az Újtestamentum rovásos átírására? Miért tartotta fontosnak?

– Négy évvel ezelőtt bementem a Ráday utcai református könyvesboltunkba, ahol mindig átnézem a megjelent időszerű bibliakiadásokat. Ott vettem észre a katolikus Káldi-féle rovás-Újszövetséget. Megkérdeztem az eladót, hogy a Károli-bibliának van-e rovásváltozata, amire határozott nemmel felelt. Akkor jött a gondolat, hogy nekem ezt meg kell csinálnom! Az vezérelt, hogy az elmúlt harminc év során több ezren lettek a rovásírók. Mivel a Bibliának számos változata van forgalomban, úgy éreztem, hogy a rovás-Újszövetségnek is ott a helye. Az egész Biblia átírására nem vállalkozhattam egyedül, de az Újszövetséget el tudtam készíteni.

– A rovásírást sok egyházi ember, köztük református lelkészek, püspökök is használták az elmúlt évszázadokban levelezésre. Szolgáltak-e önnek példaként?

– Természetesnek tartottam, hogy átnézzem az elődök munkáit és templomaink feliratait. Büszkeséggel tölt el, hogy református őseink, köztük a lelkészek megörökítették az ősi betűket, amelyek nélkül ma szegényesebb lenne tudásunk a rovásírásról. Megerősített engem, hogy ez egy élő és használatban lévő írás volt, és hála az Úrnak, mára már sok ember újra élővé tette.

– Milyen rovásírásos előtanulmányokat folytatott, hiszen a hivatalos Unicode-ba foglalt ábécé mellett számtalan betűsorról állítják, hogy azok az igaziak.

– Mielőtt nekikezdtem volna az Újszövetség rovással való átírásának, egy évig tanulmányoztam a ránk maradt emlékeket, valamint Forrai Sándor hagyatékát. Írni-olvasni Forrai tanár úr könyveiből, valamint Friedrich Klára Új rovásírástankönyv és szakköri ötlettár című művéből tanultam. Számos csoporttal találkoztam, amelyek másképp gondolkoznak bizonyos betűkről, és megismertem több elméletet és különféle ábécét is. Nagy segítség volt számomra az ókori Kelet nyelveinek ismerete, a görög, héber, latin, sumer, akkád, asszír, babiloni írás és persze a kutatásban való tapasztalat, hogy hamar felismerjem a hamisságokat. El kell mondanom, hogy a rovásírás a magyar embernek van kitalálva, az egy hang, egy betű elve szerint.

– A tördelésnél Tisza András rovásírás-oktató, számítógépes szakember segítségét vette igénybe. Rá miért volt szükség?

– Tisza Andrást az Újszövetség átírása után ismertem meg. Amikor nekikezdtem a munkának, úgy gondoltam, hogy elkészítem az átírt szöveget és elviszem a tördelőhöz, aki nyomdakész állapotra formálja az egészet. A kettős mássalhangzókat kikódoltam a billentyűzeten. Mivel addig még semmilyen tapasztalatom nem volt a rovás nyomdai előkészítésében, csak ekkor derült ki, hogy az InDesign kiadványszerkesztő program nem tudja kezelni az én rovásszövegemet. Szétdobta az egészet, és ott álltunk szomorúan, mert hiába volt minden addigi munkám. Megkerestem Varga Géza írástörténeti kutatót, hogy ajánljon valakit, aki tud segíteni a rovás szerkesztésében, így ismertem meg Tisza Andrást, aki nagyon megörült a rovásírásos Károli-Újszövetség-tervemnek. Elvállalta a nyomdai tördelést, amit ezúton is köszönök, hiszen derék magyar emberként állt a nemes ügy mellé.

– Hogyan dolgozott? Sorba vette a fejezeteket, vagy más szempontok szerint?

– A munka során a Károli-biblia 1908-as formátumát használtam, amit a szószéken is. Véleményem szerint ez az egyik legjobban sikerült bibliakiadásunk. Tervet készítettem, hogy miként is nézzen ki a rovás-Újszövetség. Az első gondolatom az volt, hogy ne csak a rovásírást ismerő emberek kezébe kerüljön, hanem azok is használhassák, akik még nem tudnak „rovásul”, de előbb-utóbb kedvet kapnak hozzá. A mű elején helyet kapott a rovásábécé és a rovásszámok, egyúttal tükrösre terveztem, bal oldalon a latin, jobb oldalon a rovásbetűs szöveg található. Minden fejezet kezdőbetűje festett iniciálét tartalmaz, amihez áttanulmányoztam a régi református énekeskönyveinket és kódexeinket, amelyekben szintén festett kezdőbetűk találhatók. Ebből kiindulva több hónapnyi munkával elkészítettem a fejezetek elejére 530 darab iniciálét. A munka során lábjegyzeteket írtam a nehézkesen érthető szavakhoz, részekhez. Amikor a latin betűs résszel elkészültem, átírtam rovásírással.

– Mennyi ideig tartott a munka?

– 2015. március 15-én kezdtem, attól kezdve a kutatási naplómban mindent feljegyeztem. Közben végigéltünk három költözést, szolgálatihely-változtatást és néhány hetes kórházi ágyas kitérőt, ami lelassította a munkát. A legnehezebb időszakokban a legnagyobb segítségem és támaszom a rovás-Újszövetséggel való foglalatosságom volt. A betűkön keresztül az Isten vett körül a legnagyobb szeretettel. Segítségét megköszönve hálás vagyok Neki, hogy 2019 februárjában befejeztük a nyomdai előkészítést.

– A rovásszámok sajátos jelölést kaptak. Miért?

– A gyakorlati élet hozta, hogy a műben nem a Forrai-féle rovásszámok szerepelnek. Amikor Tisza András elkezdte a tördelést, két nap után vette észre, hogy bizonyos számok összekeverednek a római számokkal. Tudni kell, hogy a Bibliában rengeteg szám van, és nemcsak a fejezetekben, hanem a lábjegyzetekben is. Ekkora mennyiségnél rendkívüli időt vett volna igénybe a kézi és a gépi javítás. Rövid gondolkodás után megkérdeztem Andrást, hogy esetleg ismer-e olyan számsort, amit használtak a régiek, és írásban is szerepel. Átküldött egy középkori számsort, amit öt perc tanulmányozás után megtanultam, mert annyira logikus volt. Ekkor döntöttük el, hogy ezt fogjuk használni, mert ezt a gépi program nem keveri, mi pedig sok munkát spórolunk meg magunknak.

– Kapott-e észrevételeket, esetleg bírálatokat?

– A legnagyobb öröm számomra, hogy megjelenhetett a rovás-Újszövetség. Aki eddig látta a művet, az a munka nagyságán lepődött meg, és nagyon megköszönte, hogy a kezébe vehette. Egyik ismerősöm a következőket írta: „A lényeg az, hogy a mű nagyon szép. Számomra ebben a megjelenésében egyszerűen csodálatos. Árad belőle a szeretet. Köszönöm önnek áldozatos munkáját.” Lehet, hogy valaki talál majd benne valami kifogásolhatót, de én még olyan munkával nem találkoztam, amit ne lehetett volna másképp elkészíteni. A lehetőségeimhez képest igyekeztem a legnagyobb hozzáértéssel és szeretettel dolgozni az Úr dicsőségére és embertársaim megelégedéseire.

– Kik támogatták a kiadvány megjelenését?

– A rovás-Újszövetség megjelentetését a családom támogatta. Külső segítséget nem kértem és nem is kaptam, úgy gondoltam, hogy az évek során meg tudjuk valósítani. A műnek nincs mérhető piaci értéke, és nem is azzal a céllal készítettem. Elsősorban az Úr dicsőségére készült és mindazoknak, akik szeretik rovásírással is olvasni az örök élet Igéjét.

– Hogyan történik a terjesztés? Boltokba kerül, vagy önt keresik meg az érdeklődők?

– A mű kis példányszámban jelenik meg, és bolti forgalomba nem kerül. Akit érdekel, megtalál az interneten, ha a nevemmel együtt keresi meg a rovás-Újszövetséget.

– Mutatta-e már híveknek, gyerekeknek? Mit szóltak hozzá?

– Kötése és a belső tartalma már számos embert ragadott meg. Hamarosan a gyerekeknek is megmutatom azokban az iskolákban, ahol tanítok. A gyülekezeti tagok nagyon lelkesek és alig várják, hogy minél többen kézbe vehessék. Öröm számomra, hogy olyanok is érdeklődtek a mű iránt, akik még nem ismerik a rovásírást.