Az ima és a hagyományok erejével

– Ebben a szélsőségesen individualista korban a fiatalok szomjazzák, hogy beszélhessenek az identitásukról, a hitükről, magyarságukról, vallásukról. Ahol van erre fogékonyság a lelkipásztorokban, ott sikeres lesz a fiatalokat célzó misszió is – vallja Horváth Árpád, a Jézus szíve templom igazgatója, a Krisztus Király Plébánia kormányzója.

A Jézus szíve templom példája is mutatja, hogy megéri az ifjúságba invesztált munka. A „jezsuita nyolcason” a templom mindig megtelt fiatalokkal, ami nagyjából 400 embert jelentett a járvány előtt. A járvány kitörése után azonban ketté kellett osztani a közösséget, hogy ne zsúfolódjanak sokan össze egy helyen. Így jött létre a hetes és a fél kilences szentmise. Ezeknek a közönsége mára annyira felduzzadt, hogy újra összevonva már nem férnének be.

A szentmisék utáni beszélgetésnek is hatalmas jelentősége van. Régebben a jezsuita nyolcas után a templom udvarán jöttek össze a fiatalok, és sörözés, pattogatottkukorica-majszolás közben beszélgettek. Miután két mise lett az egyből, a közösségi összejövetelek időpontja is megváltozott. A jezsuita 16-os célja, hogy a hónap minden 16. napján – essen bármilyen napra – szerveznek valamilyen programot.

– Két éve együtt mentünk a csíksomlyói pápalátogatásra, három busszal utaztunk Székelyföldre. Az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával pedig együtt vonultunk ki templomi zászlók alatt a templomból. A fiatalok nagyon élvezték – nosztalgiázik Árpád atya.

Vannak más programjaik is. A Hétről hétre csütörtök esti találkozó, az egybegyűltek a Szentírásról beszélgetnek, kérdéseket fogalmaznak meg, megbeszélik, hogy az adott szentírási rész kinek mit jelentett. Utána pedig közösen elmennek kocsmázni; az atya meséli, hogy a legutóbb csütörtök este 30-40 fiatal vonult át a templomból a Kisfecskébe.

– Sokat gondolkodom azon is, hogy hogyan lehet megszólítani a tiniket, a fiatal egyetemistákat. Akik megházasodtak, építik a házat, várják a gyereket, akik találkoznak a valódi élettel, azok fogékonyabbak a hitre, biztos pontokat keresnek az életben. A kamaszkoruk végén, húszas éveik elején járókra hatni azonban külön művészet, nagyon nehéz rávenni őket, hogy templomba jöjjenek – mondja az atya.

– A fiúknak nagyon fontos, hogy legyen olyan legalább egy generációval idősebb férfi, aki meghallgatja őket. Ehhez még csak papnak sem kell lenni. Azt tanácsolom az apáknak, hogy szánjanak időt a fiaikkal való beszélgetésre. Csak úgy figyel rád, ha adsz neki időt.

A templom körüli program azonban nem elegendő a fiatalság megtartására. Olyan kínálattal kell a fiatalokat Jézus felé fordítani, amely vonzó lehet mindenki számára. A Szent Ignác-i lelkiségű jezsuita holdudvar, a Szentjánosbogár közösség az egyik legsikeresebb formája az ifjúság megszólításának. A mozgalom a rendszerváltás környékén indult útjára, amikor Budakeszin lakó katolikus családok összefogtak, hogy gyermekeiknek katolikus szellemű tábort szervezzenek. A kezdeményezés eljutott a Szív újság szerkesztőségébe, ahol támogatókra talált. Ma már vannak bogármisék, bogár-lelkigyakorlat, bogár-vezetőképző. Az országossá nőtt mozgalom központja Budapest, és Szegeden, Kalocsán, Miskolcon, Pakson is vannak nagyobb bogárközösségek. A mozgalom lelke továbbra is a nyári táborozás, amelyek alkalmával a fiatalok, egyszerre kétszázan, leutaznak kistelepülésekre, ahol helyi családoknál szállásolják el őket. Természetesen a vendéglátó családok gyerekeit is magukkal viszik a programokra.

– A táborozóknak küldetésük van, a helyieket meghívják arra a kulturális programra, amelyet ajándékként hoznak a faluba. Ez egy misszió – mondja az atya, a jezsuiták feladatát pedig abban látja, hogy a kétkedőket és az egyházi élet peremére sodródottakat megszólítsák. Az érdeklődés óriási, a programok sokszor már várólistásak.

Az Egyház és fiatalok című mellékletünk további cikkei ide kattintva olvashatók.