Az infláció a nyugati gazdaság betegségtünete
Voltaképpen milyen célokat szolgál az Ukrajnában zajló háború? Sikerül-e az USA-nak megőriznie a dollár hegemóniáját? Miért erősödtek fel az utóbbi tíz évben a birodalomépítő törekvések Európában? Merre tart a világszerte egyre erősödő infláció? Milyen jövő előtt áll az európai középosztály, mire számíthatunk mi a mai viharos időkben? Boros Imre közgazdásszal készült interjúsorozatunk harmadik részében válaszokat kínál a kérdésekre.
– Még ki sem lábaltunk teljesen a Covid-járványból, mikor megkezdődött az orosz–ukrán háború. Az elhibázott uniós energiapolitika következményeit már korábban is megérezték az európai polgárok, az Oroszország elleni szankciók azonban tovább emelték az energia- és élelmiszerárakat. Még nem látszik pontosan, milyen magasságban tetőz a drágulás. A mai viszonyok közepette meg lehet állítani az inflációt?
– Az infláció voltaképpen egy tünet, ami jelzi, hogy a nyugati világ gazdasága beteg. Ezt a betegséget azzal akarták gyógyítani, hogy pumpálták bele a fedezetlen pénzt, még az úgynevezett helikopterpénzeket is, amelyekért nem kellett csinálni semmit, csak költeni őket. A helyzetet súlyosbította a Covid-járvány, amelynek az eredetét máig nem ismerjük pontosan, de egy sor ágazatot leültetett. A nemzeti kormányok igyekeztek beavatkozni, hogy ne menjenek végképp tönkre se a vállalkozások, se a munkavállalók.
– A járvány miatti gazdasági problémákon az Európai Unió döntéshozói közös hitelfelvétellel akartak úrrá lenni, a tagországok többsége már hozzá is jutott az alapból nekik járó pénz egy részéhez. Ez nem segíti a helyzet normalizálását?
– Nem csak az unió folyamodott ehhez az eszközhöz. Az USA is. De az amerikai kincstár már régen nem tudja fedezni a kiadásait az adóbevételekből, most újabb adóssághegyeket vett a nyakába, hogy pénzt pumpáljon a gazdaságba. A terv az, hogy majd piacra viszik ezeket az adósságokat. De a piac már nem vevő ezekre a kötvényekre, különösen nem alacsony kamatokért. Így e fedezetlen pénzek beömlésének hatása is tovább fog gyűrűzni, még inkább gerjesztve az inflációt.
– Ezek szerint az uniós hitelfelvétel is észszerűtlen lépés volt?
– Kétféle észszerűség létezik. Az egyik a magánpénzhatalomé, a másik a nemzetállamoké. Az előbbi nagyon is jól működik, az utóbbi alig-alig pislákol. De a pénzhatalom bekalkulálta a következményeket azokba a lépésekbe, amelyeket azért tettek meg a magánpénzek urai, hogy fokozni lehessen az eladósodottságot. Ugyanezt a célt szolgálja Ursula von der Leyen legújabb bejelentése, miszerint Ukrajna újjáépítését az uniós tagországoknak kell finanszírozniuk. Újabb hitelből. A tendereket pedig majd megnyerik az amerikai multinacionális cégek.
– Így könnyebb lesz létrehozni az Európai Egyesült Államokat?
– Igazából a modell adott azóta, amióta a XVIII. században létrehozták a kezdetben 13 tagállamból álló Amerikai Egyesült Államokat. Az is a közös adósságkezelésre szerveződött, mondhatni adósságunió volt. Ugyanezzel a módszerrel sikerülhet végleg bekebelezni Európát is, és létrejöhet az a hatalmas transzatlanti térség, ahonnan már egységes szabályok szerint könnyen ki lehet szivattyúzni a pénzt a magánpénzek tulajdonosainak hasznára.
– Csakhogy most tanúi lehetünk, ahogyan a mesterségesen is gerjesztett infláció még jobban elszegényíti, legyengíti a nemzetállamokat, amelyek komoly erőfeszítéseket tesznek a pénzromlás megfékezésére. Jelen körülmények között sikeresek lehetnek e törekvések?
– Azokban az országokban nem szalad el nagyon az infláció, amelyeknek nem kell túlságosan sokat költeniük energia-, nyersanyag- és élelmiszerimportra. Nekünk szerencsére sikerült megállapodnunk egy elfogadható gázárban, Paks termeli az olcsó áramot, és még egy picike hazai gázkészletünk is van. Enélkül az infláció már valahol 15 százalék körül járna. Kedves külföldi barátaink egy kicsit megpiszkálták a forintot is, hogy mégse legyen olyan könnyű kézben tartanunk az árakat. Azért tudják megtenni, mert az adósságunk egy kisebb része még devizában, a forintnak pedig nagyjából a fele külföldi kézben van. Ha a forinttulajdonosok elkezdik eladogatni a forintjukat és kiviszik a pénzt az országból, az gyengíti a forintot, ami szintén felfelé lódítja az árakat éppen a magas importhányad miatt.
– Az élelmiszer-ellátás szempontjából azonban jobban állunk, mint sok más tagország. Vagy e területen is van még tennivalónk?
– Nem állunk túlságosan rosszul, de még mindig nagyon sokféle, a rendszerváltozásban és az uniós csatlakozásunk feltételeiben gyökeredző hátrányt kell ledolgoznunk. Nem volt véletlen, hogy a kilencvenes évek elején először az élelmiszer-gazdaságot tették tönkre különféle trükkökkel és az élelmiszer-kereskedelmet szervezték ki külföldi kézbe. Az Orbán-kormány a tízes években komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megerősítse az élelmiszer-gazdaságot, de eddig nem sikerült teljesen felszámolni a balliberális agrárpolitika következményeit. Azt már most tudni lehet, hogy az idén 300 ezer hektárral növeljük a termőterületet, és a korábbiaknál is komolyabb támogatásra számíthatnak a feldolgozók. El kell érnünk azt is, hogy nettó élelmiszer-exportőrök legyünk, hiszen az adottságaink megvannak hozzá. Az is világos, hogy helyzetbe kell hozni és megerősíteni a hazai tulajdonú kereskedelmi láncokat, mert csak így lehet megfékezni az élelmiszerárakat és letörni az inflációt. Mindehhez azonban százmilliárdokat kell költenünk az ágazatra.
– A prognózisok szerint az év második felében lassulhat a drágulás. Ez nem túl optimista becslés?
– Minden ország igyekszik lefelé nyomni az inflációt. Mi is teljes fegyverzetben harcolunk ellene. Úgy gondolom, a csúcsát hamarosan elérjük, és végül sikerül tíz százalék alatt tartani. De ez attól is függ, merre halad tovább a háború. Putyinnak az az érdeke, hogy záros határidőn belül lezárja az akciót. Ha néhány héten belül eléri azt a célt, hogy Luhanszk és Doneck tartományt leválassza Ukrajnáról, akkor sikerül megszereznie az ellenőrzést az ottani szén-, vasérc- és uránbányák, valamint az acélipar és a fegyvergyártás fölött. Nem mellékesen ellenőrzés alá vonja az ukrán tengeri kikötőket, így Ukrajna arra sem lesz képes, hogy vízi úton olcsón elszállítsa a gabonáját, kukoricáját és a napraforgóját a Földközi-tengeren keresztül. Gyakorlatilag működésképtelenné válik, és az uniós tagállamoknak kell majd talpra állítaniuk.
– A hírekből úgy tűnik, a Nyugatnak nem érdeke, hogy a háború valóban befejeződjék. Inkább eszkalálni akarják, vagy legalább húzni, mint a rétestésztát. Ön hogyan látja?
– A pénzhatalmi rendszernek az volt a célja, hogy kibillentse Putyint a hatalomból, és rátegye a kezét az óriási orosz energiahordozó- és nyersanyagvagyonra. Az már látszik, hogy ez nem sikerül. De ennek a proxyháborúnak volt egy másik célja is: úgy tönkretenni Európát, hogy az európai népek elfogadják a teljes alávetettséget, és ne álljanak ellen a birodalmi törekvéseknek. Szerintem ez sem lesz egyszerű. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy az Európai Unió egyáltalán túléli-e ezt a viharos időszakot.
