Az őrgróf fia Torontóból válaszol

A neves itáliai családnak tehetős birtokai voltak hazánkban és az őrgróf apja országgyűlési képviselő, a Horthy-rendszer legitim ellenzékének tagja volt. Antal fia viszont ennek ellenére önként jelentkezett a Magyar Királyi Hadseregbe, ahol 1943-ban hadnaggyá avatták. Ezt követően azt állítják az 1957-ben kivégzett tisztről, hogy csatlakozott Bajcsy-Zsilinszkyhez, majd a felelősségre vonás elől 1944-ben egyenesen a szovjet Vörös Hadsereghez szökött át, ahol pedig zászlóaljparancsnokká nevezték ki. Újabb csavar ebben a gyanús históriában, hogy bevetése előtt mégis hadifogolyként kezelték és 1946-ig szovjet hadifogolytáborban volt.

Hazatérése után – írja a Hír24 – katonaként lépett be a Magyar Kommunista Pártba (helyesen a Magyar Dolgozók Pártjába), viszont az 1956-os forradalom idején a rétsági Hunyadi-páncélosok laktanyaparancsnokaként már lőszert és fegyvert osztogatott a felkelőknek, még riadót is fújatott, de a szovjetek előtt aztán jobbnak látta letenni a fegyvert. A politikai csúsztatásról árulkodó, hamis megemlékezés röviden azzal zárul, hogy „forradalmi tevékenysége miatt 1957 december 10-én végezték ki Pesten az Országos Börtönben és temették titokban – ahová Nagy Imrét is – a 301-es parcellába”.

A sajátos, még inkább kirostált megemlékezésben a leginkább kegyeletsértő és undorító az, hogy Pallavicini Antal őrgróf hadnagy igazi „bűnéről”, valójában hőstettéről mélyen hallgat. Ami pedig az volt, hogy a felsőpetényi Almásy-kastélyból kiszabadított Mindszenty Józsefet, Magyarország hercegprímását, miután az őrzésére kirendelt pufajkás ávósok gyáván elmenekültek, az őrgróf 1956 október 30-án autóval szállította az út mentén éljenző tömegek kíséretében a fővárosi Úri utcai hercegprímási palotába. Valójában ezért kellett akasztófán végeznie. Életével fizetett a találkozásért.

A sértő, mert méltatlan és több esetben a valóságot kiforgató, illetve elhallgató irományt elküldtem a kivégzett hadnagy ma is élő fiának, Pallavicini András barátomnak, aki az 1970-es években a Kádár-rezsim jóváhagyásával emigrálhatott és számos ’56-os menekülttel együtt Torontóban telepedett le. Kérésemre és kérdéseimre az alábbiakat válaszolta.

– Igaz, hogy édesapád antifasiszta prominens, nagyapád pedig Horthy kormányzó úr legitim ellenzéke volt?

– Édesatyámat 1943-ban páncélos hadnaggyá avatták a Ludovikán, majd az orosz frontra vezényelték, ahol szovjet fogságba esett. A harcokban szerzett sebesülése miatt fogolytábori kórházba vitték, ahol az emberséges, szakszerű orvosi kezelés, ellátás tulajdonképpen megmentette az életét. Főnemesi származása ellenére megváltoztatta a szovjetről addig kialakult meggyőződését. Ezeket a valós információkat az azóta már elhunyt ludovikás tiszttársaitól tudom. Nagyatyám őrgróf Pallavicini György felsőházi képviselő Kun Béláék bestiális idejében a Bécsben székelő Antibolsevista Comité tagja, majd a vörös vérengzés után Dunántúl kormánybiztosa. Meggyőződéses királypárti legitimista, így természetszerűen Horthy kormányzó úr ellenzéke, de nem balról.

– Igaz, hogy édesapád Bajcsy-Zsilinszkyvel szimpatizált, majd a Vörös Hadsereghez szökött, ahol átállt?

– A Bajcsy-féle Márciusi Frontban, azaz a náciellenes szervezkedésben testvérével, Györggyel tevékenyen reszt vettek, amiért testvérbátyját a Gestapo letartóztatta és Dachauba deportálta. Szabadulása után irányultsága és származása miatt az ávósok lefogták, és a Mindszenty-pert követő elítélése után a szovjet NKVD elhurcolta. A Gulagon halt meg 1941 környékén. Arról, hogy édesatyámat zászlóaljparancsnoknak nevezték volna ki és bevetni akarták szovjet oldalon, nem tudok, és nem tartom lehetségesnek. Annál kevésbé, mert 1952-ben éppen nacionalista katonai felfogása és arisztokrata származása miatt zárták ki az MDP-ből, az MSZMP elődjéből. Amire ő egész életében, arra én ma is nagyon büszke vagyok, tudniillik az én édesapám a Kádár-rendszer iránti tiszti hűségnyilatkozatot soha nem írta alá.

– Végül igaz, hogy csupán lőszer- és fegyverosztásért ítélték halálra, miközben Rétságon a hercegprímással közös szobra hirdeti Mindszenty kiszabadítását?

– Édesatyám vezetésével 1956. október 30-án a Parlamentből érkezett, páncélosokkal megerősített katonai konvoj kísérte fel Mindszenty József hercegprímást, a felsőpetényi kastélyból kiszabadított bíborost a budai várba, a prímási palotába. Édesanyám mesélte, hogy miután búcsút intett a laktanya kapujában, a konvojt Vácon, Újpesten és a belvárosban éljenző, utcakőre térdeplő, imádkozó tömeg fogadta Budáig. Ezért kellett meghalnia. A bírósági per anyagából egyértelműen kiviláglik több helyütt is a halálos ítélet indoklásaként, hogy származása okán, műveltsége és intelligenciája miatt azonnal fel kellett volna ismernie a hercegprímás reakciós, negatív, hazaáruló szerepét, és meg kellett volna tagadnia Mindszenty Budapestre hozatalát.

Az őrgróf Torontóban élő fiának nyilatkozatát követően még egyetlen apró tényt had említsek meg az ellenzék szelektált történelmi emlékezetének megcsúfolására: Babusa János szobrász 2016-os alkotása, a világ első köztéri szárnyas oltára Rétságon látható, amit a magyar köztudat Mindszenty–Pallavicini-emlékműként ismer. Az alkotás az 1956-os felsőpetényi kiszabadítás tényét örökíti meg a hercegprímás és az őrgróf életnagyságú bronzszobrával.