Az ország második fővárosa

– Mit gondol a közvéleményt élénken foglalkoztató hírről, hogy Debrecen a vidék fővárosa lehet?

– A felvetés voltaképpen Orbán Viktor miniszterelnök úrtól származik, aki 2016-ban a magyar–ukrán miniszterelnöki találkozó kapcsán a következőket mondta a Debreceni Egyetemen: „…szerettünk volna mutatni egy várost, amelyből a miniszterelnök úr megértheti, hogy Magyarország nem azonos Budapesttel. Szerettünk volna mutatni egy másik fővárost, meg akartuk mutatni Magyarország keleti részének fővárosát, amely nem egyszerűen csak múltja miatt érdemelte ki ezt a címet, hanem amelynek a jövője is indokolja, hogy kiemelt városként tekintsen Magyarország Kormánya az önök otthonára, Debrecenre…” Nem arról van tehát szó, hogy a jogalkotók törvényben rögzítették volna, hogy Debrecen Magyarország második fővárosa lesz. A város polgáraitól 1998-ban kaptunk felhatalmazást arra, hogy gondoskodjunk a település fejlődéséről. Mindaz, ami gyarapodásunkat jellemzi immár több mint 25 éve, organikus fejlődés következménye.

– Debrecen második fővárossá fejlesztése évek óta fel-felbukkanó közéleti téma. Mekkora horderejű Lázár János építési és közlekedési miniszter mostani bejelentése?

– Különös jelentőséget tulajdonítok annak, hogy hazánk kormánya úgy véli, Debrecen városa olyan fejlődési pályán mozog, ami alkalmassá teszi a második főváros szerepére. Ennek az elképzelésnek van egy másik lényeges alappillére is. A Trianon előtti Magyarországnak a székesfővároson kívül számos olyan nagyvárosa volt, amely komoly regionális integráló erővel bírt. Gondoljunk csak Pozsonyra, Kassára, Kolozsvárra, Temesvárra, Újvidékre, Szabadkára. Ezek a helységek nagyon erős, úgynevezett második vonalbeli városhálózatot jelentettek, és képesek voltak rendszerbe foglalni a térség településeit oktatási, kulturális, illetve gazdasági szempontból is. Trianon többek között a vidéki Magyarország többközpontúságát szüntette meg. Debrecen városvezetését már a ’90-es évek végétől foglalkoztatta a gondolat, miképp lehetne az ország 1920 után kialakult egyközpontúságát feloldani. Negyedszázada megálmodott várospolitikánk éppen ebbe az irányba hat.

– Milyen sarkalatos pontokkal?

– Kiemelném egyebek mellett a Debreceni Nemzetközi Repülőtér fejlesztését, a Debreceni Egyetem oktatási portfóliójának a Debreceni Református Kollégium tradícióira építő megerősítését, a Csokonai Nemzeti Színházat és a város legújabb teátrumát, a Csokonai Fórumot is érintő kulturális fejlesztéseket, valamint a gazdasági szférára, illetve a közlekedés területére is kiterjedő beruházásokat. A magam részéről üdvözítőnek tartanám, ha Dél-Magyarország nagyvárosai közül például Pécs vagy Szeged is kiemelt integráló erőt képviselő központként erősödhetne tovább.

– Mennyire gyakori a világban az egy ország – két központ elképzelés?

– Nem is kell túlságosan messzire menni a konkrét példákért. Szlovákiának például két elsődleges központja van, Pozsony és Kassa. Csehország vezető városai Prága és Brno. A legismertebb európai példák között Hollandiát is felsorolhatjuk. A németalföldi ország fővárosa ugyan Amszterdam, ám a bíráskodás központja az onnan mintegy egyórás autóútnyira fekvő Hágában van. A precedenseket hosszan lehetne még sorolni a többi kontinensen is.

– Milyen léptékű anyagi befektetésről beszélünk Debrecen esetében?

– A kormány és a debreceni közgyűlés 2020-ban fogadta el a város 2030-ig megvalósítandó fejlesztési programját. Lázár János miniszter úr nemrég 700 milliárd forintos debreceni fejlesztési stratégiáról beszélt, aminek egy része már beépült a gazdasági folyamatokba. Az elmúlt évtizedben megtízszereztük iparterületeink nagyságát. A gazdaság 2014 óta a BMW még nem üzemelő gyára, illetve az akkumulátorgyárak teljesítménye nélkül is három és félszeresére erősödött. Iparűzési adóban mérve elmondhatjuk, hogy a tíz évvel ezelőtti tízmilliárd forint nagyságrendű bevétel mára 35 milliárdra emelkedett. Reményeink szerint az elkövetkező 3-5 évben településünk a vidék legerősebb gazdaságú nagyvárosává erősödhet.

– Lakosságszám-növekedéssel is számolnak?

– A kalkulációk szerint a jelenlegi mintegy 200 ezres lakosságszám az elkövetkező években akár 40-50 ezer fővel is emelkedhet Debrecenben és az agglomerációban.

– Ellenkezőjére fordulhat a korábbi elvándorlási tendencia?

– Ez már most is nagyon erősen tapasztalható. Mindennek legfontosabb zászlóshajója jelen pillanatban a BMW-gyár. A munkaerő-toborzás most is zajlik. A Nyugat-Magyarországra, illetve Európa más országaiba elvándorlók közül pedig egyre többen költöznek vissza Debrecenbe és a környező településekre az újabban kínálkozó munkalehetőségek miatt. Mindig is az volt a hitvallásunk, hogy a munkaerőpiaci versenyt az iskolapadokban kell megnyerni. Ezzel a meggyőződéssel összhangban az átstrukturált oktatásnak köszönhetően a Debreceni Egyetem és a Debreceni Szakképzési Centrum évente sok ezer szakképzett magyar munkavállalót bocsát ki, akik ma már helyben is megtalálhatják a számításukat. Nyilvánvalóan az épülő gyárakban főként rövid távon lesznek külföldi munkavállalók is, de a nagy befektetők közép- és hosszú távon 85-90 százalékban megfelelően képzett hazai dolgozókra számítanak.

– Milyen közlekedési infrastruktúra-fejlesztések szolgálják majd ki az itt élőket és dolgozókat?

– Fontos, hogy az ország második legnagyobb városa minden irányból ideálisan megközelíthető legyen. A gyorsforgalmi úthálózat észak, kelet és nyugat felől már optimálisan működik, a déli közlekedési folyosót Szeged–Hódmezővásárhely–Orosháza–Békéscsaba irányából a 47-es út négysávosításával kívánjuk megerősíteni. A városon kívüli nagy állami beruházások mellett azonban a debreceni polgárok igényeit is figyelembe kell vennünk, ezért új alapokra helyezzük a város közlekedését. Hogy az emberek a közösségi közlekedést válasszák, bevezetjük a 14 éven aluli gyermekek ingyenes utazását. Jelenleg 19 közlekedésfejlesztési projektünk zajlik, amelyek között szerepel nagy forgalmú csomópontok kapacitásnövelő átépítése és újak létrehozása, kamionterminál építése, vasúthálózat-fejlesztés, az elektromos alapú közösségi közlekedés előtérbe helyezése, parkolók kialakítása, repülőtér-fejlesztés és elkerülő utak építése is. Szerencsére a párhuzamosan futó gazdaságfejlesztési és városépítési terveinket a kormány kiemelten támogatja.

– A baloldali sajtó már támadja a fejlesztési terveket arra hivatkozva, hogy Debrecen elveszítheti korábbi kálvinista-kulturális arculatát, és szocialista jellegű iparvárossá alakulhat. Mit gondol erről?

– Debrecen erős identitású város, itt csakis az tud gyökeret verni, aki a debreceniség befogadására képes és hajlandó. Azok az emberek, akik a cívisváros lakosságához csatlakoznak, előbb-utóbb magukba fogják szívni ezt a mélyre ható szellemiséget. Amikor a város jövőjét tervezzük, komplexen gondolkodunk. Nagyon vigyázunk a település meglévő karakterére. Számomra különösen fontos, hogy egyházi-vallási központként is megőrizzük Debrecen eddigi arculatát. A kormányzati támogatásoknak köszönhetően az elmúlt években gyakorlatilag valamennyi templomunk, köztük a Debreceni Református Nagytemplom is megújulhatott. Ezenkívül erős oktatásfejlesztési munka is jellemezte az egyházi tevékenységet. A helyi egyházi közösségek tovább erősödtek. Meggyőződésem, hogy akik a fent említett bírálatokat megfogalmazzák, egyáltalán nem ismerik a várost. Érdekesnek tartom a helyi baloldali politikai ellenzék hozzáállását is. A január 25-én lezajlott közgyűlési vita során például a 14 éven aluliak utazási kedvezményével kapcsolatban a baloldali képviselők – a kormánypártiak eredeti javaslatára is rálicitálva – már a 18 éven aluliak ingyenes közösségi közlekedését indítványozták. A gazdaság erősödésének jótékony hatásaira hivatkoznak, miközben folyamatosan nehéztüzérséggel lövik az eddigi eredményeket…

– A másik gyakran elhangzó kritika a gigaberuházásokkal szemben, hogy jelentősen növelik a környezetterhelést. Legutóbb éppen január közepén tartott fáklyás tüntetést a témával kapcsolatban 50-80 debreceni elégedetlenkedő. Meg tudja őket nyugtatni a városvezetés?

– Míg például Németországban egyértelmű társadalmi támogatás kíséri az akkumulátorgyárak építését, Magyarországon a környezetvédelem, a gazdaságfejlesztés, ezen belül az akkumulátorgyárak telepítésének kérdése erősen átpolitizálódott, ezért a témáról nagyon nehéz értelmes vitát folytatni. Azt nem vonom kétségbe, hogy ezen a téren korábban előfordultak olyan esetek, amikor a kommunikáció nem volt teljes mértékben kielégítő. Gondolok itt például a gödi víz lítiumtartalmára. A Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. honlapján olvasható információ szerint a gödi víznek természetes alkotóeleme az említett kémiai elem, tehát az akkugyár odatelepülése előtt is jelen volt, ráadásul a koncentrációja még alacsonyabb is, mint egyes Magyarországon kapható ásványvizekben.

– Mi a helyzet a debreceni kommunikációval?

– A városvezetés minden körülmények között betartatja a beruházókkal a környezetvédelmi előírásokat. Ezenfelül – értve a helyiek aggályait, hogy az akkugyárak nagy vízigényűek – én magam fogalmaztam meg azt a városi igényt, hogy a befektetők vizsgálják felül az alkalmazni kívánt technológiákat, és szükség esetén válasszanak helyettük víztakarékos megoldásokat. Ezek a tárgyalások jelenleg is folynak. Bízom benne, hogy rövid időn belül komoly eredményekkel tudjuk megnyugtatni a szkeptikusokat. A helyi sajtóban folyamatos a tájékoztatás, külön honlapot működtetünk.

– 2019-ben hirdették meg a város új környezetpolitikáját. Miben rejlik az új szemlélet?

– A városvezetés legfelső szintjére emelve a területet, külön alpolgármester foglalkozik vele. Hitvallásunk, hogy a gazdaságfejlesztés csak addig szolgálja az emberek érdekeit, ameddig nem veszélyezteti a környezetünket. Éppen ezért az iparosítást a környezetvédelmi és fenntarthatósági paraméterek figyelembevételével képzeljük el. A városban fásítási, az iparterületeink térségében pedig jelentős véderdősítési programot indítottunk. Fél évszázados álom valóra váltásaként tavaly a Hajdúhátság vízgazdálkodásának fejlesztését célzó Civaqua-program keretében megnyitottuk azt a zsilipet, amely a Tisza vizét egy kiépített csatornarendszeren keresztül magas vízhozammal eljuttatja a város területére, biztosítva annak felszíni vízellátását.

– Megpályázzák az Európa Zöld Fővárosa címét is. Milyen esélyekkel?

– Debrecen a kontinens egyik legerdősültebb városa, a közigazgatási terület 34 százaléka erdő. Fontos szempont, hogy lokálisan és globálisan is hozzá tudunk járulni a környezetvédelemhez, ahhoz, hogy élhetőbb világot teremtsünk. Előbbihez többek között vízgazdálkodási, parkfenntartási és zöldítési projektjeinken keresztül, utóbbihoz pedig az elektromobilitás jövőbeni központjaként.

– Milyen súllyal szerepel a választási kampányában Debrecen második fővárossá válásának ügye?

– Ebben a tekintetben a szerénység híve vagyok. Az ország második számú központjává reálisan akkor válhatunk, amikor valóban elérjük az ehhez szükséges fejlettségi szintet és életminőséget.

– Mikorra datálja ezt?

– A 2030-as évek elejére.

– Az előrejelzések szerint mekkora részesedésük lesz tíz év múlva az ország GDP-jében?

– Az elemzőink által jelzett számok nagyon impozánsak. A 2010-es évek második felében a város gazdasága 1-1,2 százalékkal járult hozzá az ország teljesítményéhez. Ez az arány akár 4-4,5 százalékra is növekedhet. Ilyen mértékű gazdasági fellendülés mellett a debreceniek életnívója is számottevően emelkedik majd.