Hirdetés

Miközben tartott a borbemutató, egy osztrák fiatalember az előtérben magyar borokat kóstolgatott, és jó osztrák szokás szerint fitymálgatta azokat, elvégre a hűvös és hegyes osztrák tájakon ugyebár fantasztikus vörösborok teremnek…. ámde a sokadik alkalommal Mészáros Pál 2016 malbec szőlőből készített Grandiózus Malbec borát ízlelte meg, és leesett az álla. Mivel épp tartott a bemutató, szerényen megállt a különterem bejáratánál, hallgatni a mestert, akit aligha értett, de legalább látta az alkotót, és hogy mennyire tetszett neki a valóban különleges bor, ott mindjárt három kartonnal rendelt belőle, bécsi lakcímére postázandó…

Ha értett volna magyarul, bizonyára élvezettel hallgatja: „Dédapámig tudok visszaemlékezni, bár a nagyszüleim, szüleim is, mindenki szőlővel, borral foglalkozott. Dédapám volt a legsikeresebb, ő már akkor három-négyszer átjáratta a szőlőt, válogatásborokat készített. Sőt volt olyan darálója, ami bogyózott is. Dédapám jó borász és szőlész is volt. Hegybíró is volt, ezért a nagy­anyámat úgy anyakönyvezték, hogy Soós Julianna, a hegybíró lánya.”

A valódi borászcsaládba született szekszárdi fiatalember 1974-ben, 26 évesen telepítette első szőlőjét, 800 négyszögöl elvadult, gazos földet téve termővé. 1984-ben a törvény lehetőséget adott rá, hogy bővítsék újabb 800 hektárral a területet, aztán 1993-ban a kárpótlás meghozta a minőségi ugrást, újabb tízzel gyarapodtak. Ma már több mint 120 hektáron gazdálkodik a Mészáros pincészet.

2012-ben vehette át az első állami elismerő oklevelet a Mészi kadarka néven bejegyzett klónra.

Ez egy fantasztikus történet. „A nagyapám szőlőjének peremén, egy mindentől távol álló szegletben volt egy öreg szőlőtőke, aminek nagyon ízletes, édes gyümölcse volt; gyerekkoromban szerettem csipegetni. A tőke túlélt, és amikor már elvégeztem az egyetemet, elvittem belőle elemzésre. Kiderült, hogy egy olyan kadarkaklónra bukkantam, ami túlélte a peronoszpórajárványt. Ez egy talajban terjedő gomba, mindent tönkretett, de ez a tőke valahogy távolabb esett a többitől, nagyon száraz volt körötte a talaj, és megmenekült.”

Bejegyezték a klónt, így lett Mészi kadarka a neve. Sikerült szaporítani. Mivel nagyon jófajta szőlő, a belőle készült bort elnevezték Szent Grálnak: a borát kóstolgatva tényleg úgy érezni, hogy a napfény ereje járja át az ember testét. „Ebben az ősi kadarkában megtaláltuk a Szent Grált, mert olyan érték került a kezünkbe, amely méltó az elmúlt századok szekszárdi kadarkájának hírnevéhez.”

Végére ugorva az estnek, a jelenlévők többségi szavazással a legnagyobb élménynek a Szent Grál kadarkát és a Grandiózus malbecet nevezték meg, mert valóban, ez a két bor kiugrik a jó borok sorából. Pedig van ott példának okáért egy jókedvűen friss rozé vagy egy romantikus nevű cuvée, az Ohmerops, ami egy színpompás madárkáról kapta a nevét, ott virít a bor címkéjén is. Ez is jellemző a Mészáros-felfogásra, ez a derűsen természetbarát filozófia.

„A bor a Malomoldali dűlőből származik. Cabernet sauvignon, merlot és cabernet franc szőlőkből készül. Nevét a gyurgyalagmadárról kapta, aminek a latin neve Merops. Ez a szekszárdi borvidék jellegzetes madara. A dűlőben három terasz található: a legfelső merlot, alatta a cabernet sauvignon, az alatt pedig a cabernet franc. A teraszok között magas löszfalak vannak, amikbe fészket fúrtak maguknak a gyurgyalagok. A fészkekből kirepülő madarak összeszedik és megeszik a szőlő rovarkár­tevőit, ezért nem is használunk rovarölő szereket, ők pedig egészségesen felnevelik a fiókáikat és szaporodnak. A gyurgyalagok és közöttünk szimbiózis van. Ezért gondoltuk, hogy az erről a területről származó szőlőből készített cuvée bort a gyurgyalagról nevezzük el.”

Az est záróakkordja egy Grand Antiqua cuvée volt, amire már nem terjedt ki a szavazás, de nem is lett volna méltó, mert ezek a nagyborok már más kategóriába tartoznak. Borok ezek is, ihatók, de úgy van vele a műélvező, mint az egykori vadász a kutyákkal. Vannak ilyen kutyák, olyan kutyák, jól idomíthatók, erősek, fürgék, gyorsak, eszesek és így tovább – és van az agár, ami fölötte áll mindegyiknek. Persze, tegyük sietve hozzá, az emberi ízlésnek és az emberi szeretetnek annyiféle változata van, hogy ezt a felosztást sem tekinthetjük szent­írásnak. Egy a lényeg, jó bort kell inni jó ételt csipegetve hozzá, amit csak jó borászok tudnak készíteni, de jó tudni azt, hogy az igazán jó borászok egyúttal jó emberek is.