Az ősvilági Pompeji

A szlovák–magyar Novohrad–Nógrád UNESCO Globális Geopark 64 magyar és 28 szlovák település földtani, természeti, történeti és kulturális örökségét, palóc hagyományait ápolja és mutatja be. A világ első, már megalakulásakor országhatárokon átnyúló geoparkjának küldetése, hogy az egykor szétszakadt nógrádi tájakat és közösségeket a turizmus segítségével újraegyesítse, és a kiemelt összeurópai értékek sorában tartsa.

A Kárpát-medence születésének utolsó 30 millió évét megjelenítő terület magyar oldalának gondnoka a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI). A Novohrad–Nógrád Geopark földtani öröksége rendkívül gazdag őslénytani lelőhelyekben és különleges vulkáni képződményekben, beléptetőkapuja a világhírű ipolytarnóci lelőhely.

Az Ipolytarnóci Ősmaradványok 1995-óta már több alkalommal megvédte Európa Diplomáját. A kitüntetést 1965 óta ítéli oda az Európa Tanács azoknak a különleges jelentőséggel bíró védett területeknek, ahol példamutató értékmentő munka folyik. A tavaly nyári helyszíni felülvizsgálatot követően a nemzetközi szakértői bizottság arra tett javaslatot az Európa Tanácsnak, hogy újabb tíz évre, 2030-ig hosszabbítsa meg a különleges besorolást. Magyarországon hasonló elismeréssel még a pilisi Szénás-hegyek és a Tihanyi-félsziget utóvulkáni képződményei szerepelnek.

Miocén világ Palócföldön

Az Ipolytarnóci Ősmaradványok területén kiépített számos tanösvény kezdő- és végpontja az impozáns Látogatóközpont. Szarvas Imrével, a bemutatóhely vezetőjével innen indulunk a mintegy 700 méterre levő Geológiai tanösvényhez, ami a védett terület fő értékhordozója. Útközben arról beszélgetünk, hogy a 17 millió évvel ezelőtti miocén korban vulkáni katasztrófa konzerválta az élőhelyet.

Az ősállatok szobrait felvonultató kőzetparki ösvényen haladva olyan különleges időutazás veszi kezdetét, amelynek során minden egyes lépéssel 15 ezer évet öregedve érkezünk el a jelenből a régmúlthoz. Abba a korszakba, amikor ezen a vidéken csúcsragadozónak számító álkardfogú fenevadak vadásztak, és a ma élő orrszarvúk elődjei dagonyáztak az iszapban. Az orrszarvúszigeten megfigyelhetjük a zsákmányára várva ólálkodó, félelmetes külsejű medvekutyát is.

Az egykor trópusi-szubtrópusi klímájú területen mocsárciprusok, mamutfenyők, egzotikus kúszó- és legyezőpálmák mellett magnóliafélék és babérlevelű cserjék sorakoztak, amelyek őstalajra préselődött és vulkanikus kőzetben megmaradt levéllenyomatai szintén megtalálhatók a lelőhelyen. Az extrém babérlevelű flóra a nemzetközi botanikai szakirodalomba is bevonult, Florenkomplex Ipolytarnóc néven.

– 20 millió évvel ezelőtt a terület jóval délebbre helyezkedett el, hiszen a kőzetlemezek is folyamatosan vándorolnak, összeütközésükkel hegyeket tornyoznak fel és medencéket nyitnak ki, amelyek hasadékrendszerén vulkánok kerülnek a felszínre – magyarázza Szarvas Imre. – Valószínűsíthetően több mint húszmillió évvel ezelőtt egy, az afrikai földrészről leszakadó mikrokontinens sodródott a mai Európa felé, hátán cipelve azt az állat- és növényvilágot, amelynek nyomait később a vulkáni katasztrófa konzerválta. A kutatók megtalálták a mostani közép-európai térségben egy sekély tenger üledékének nyomait is, amely az ősóceán mellékága lehetett. Ebben a tengerben bálnaméretű óriáscápák is úszkáltak, az itt fellelt cápafogakat, amelyeket a helybéliek csak megkövült madárnyelveknek neveztek, meg is lehet szemlélni a Látogatóközpont állandó kiállításán.

Negyven gerinces ősfaj lábnyoma

Élénk madárcsicsergés közben érkezünk meg a nagyközönség által 1986-tól látogatható Geológiai tanösvény bejáratához. A Borókás patak mellett haladva, a fák lombkoronája fölött hollók kísérik utunkat. Látjuk az egykor itt húzódó folyópart ősi felszínének nyomait, szemben a vulkáni képződményekből kikandikáló kővé dermesztett fatörzzsel. Az ősi folyómeder fölé emelt nagycsarnokban végre megpillanthatjuk a vízi- és gázlómadarak, sasszerű ragadozók, valamint krokodilok megkövült lábnyomait, de érezzük és látjuk a jelenlétét a kőzetparki ösvényen korábban megismert ősállatoknak is. A hatást háromdimenziós hologram segítségével megidézett látvány erősíti, szó szerint a szemünk előtt elevenednek meg a jelenkor élővilágának elődei: kihalt zsiráffélék, ősmenyétek, ragadozók és orrszarvúk.

Továbbhaladva egy másik bemutatóteremben megcsodáljuk a világ legnagyobb, százméteres magasságú miocén kori megkövült cukorfenyőféléje matuzsálem törzsének maradványait is. A különleges természeti kincs első védőépületét még az 1867-es kiegyezés előtt, közadakozásból emelték elődeink.

A tudósok több mint 150 éve vizsgálják a Nógrád megyei község határában lévő Borókás-árkot. Az 1960-as években még a magyar vadászati kultúra megteremtésének kimagasló alakja, az itt vendégeskedő Széchenyi Zsigmond is rácsodálkozott az ősvilág lábnyomos emlékeire.

Szarvas Imre arról is mesél, az 1928-ban rendezett Őslénytani Vándorgyűlésen itt tartózkodó germán tudósok Pompejihez hasonlították az ipolytarnóci vulkánkitörés hátrahagyott természeti értékeit, ami azóta a szakirodalomban is így jelenik meg.

– Az Európa Diploma megvédése a megtiszteltetésen túl azért is jelentős, mert miközben visszaigazolást nyújt az itt folyó szakmai munkáról, utat nyithat további uniós pályázatok elnyeréséhez, ezenfelül kutatásokra inspirálhatja a világ tudományos közösségét – hangsúlyozza a bemutatóhely vezetője.

Kissé eltávolodva a Geológiai tanösvénytől, megtudjuk, hogy a terület távolabbi környezetét nemcsak vulkánkitörés, hanem 7-8 millió évvel ezelőtt iszaplavina is alakította. Ebben az időszakban a Kárpát-medencét borító Pannon-tenger a Bécsi-medencétől a mai Szerbia déli részéig terjedt. A Mecsek, a Bakony, illetve más hegységek szigetként emelkedtek ki belőle. Északi partvidékén, a mai Bükkábrány területén 30-40 méteres mocsárcipruserdő húzódott. Egy hirtelen jött homokvihar vagy iszaplavina azonban mintegy hatméteres magasságban teljesen betemette az erdő alját, tartósítva a fák törzsének alsó részét. A hatalmas, több száz éves korukban elpusztult fatörzsek eredeti, álló helyzetben konzerválódtak, megőrizve az ember előtti őserdő szerkezetét. A hasonló leletektől eltérően nem kövesedtek meg, a jelenség éppen ezért világszenzációnak számít. Az ősfák közül néhányat szintén bemutatnak a gyűjtemény részeként.

Vadászati Világkiállításra várva

A Látogatóközpontba érve helyi kézműves termékek közül válogathatunk. A levendulaáruk, fürjtojás-készítmények, gyümölcsszirupok, lekvárok, ősbúzából készült tészták, cserépedények, fa ékszerek megvásárlásával a helyi gazdaság vírushelyzet utáni talpra állását segíthetjük.

Nagy Júlia, a BNPI ökoturisztikai osztályvezetője elmeséli, hogy bár a veszélyhelyzet bezárásra késztette a hazai nemzetipark-igazgatóságok bemutatóhelyeit, a természetvédelmi területeken az utóbbi hetekben sem állt meg az élet. Az ipolytarnóci bemutatóhely mellett, speciális védelmi intézkedések bevezetése után, május 8-án a szilvásváradi Millenniumi kilátót és a Szalajka-völgyi információs házat is megnyitották a vendégek számára. A barlangok, szálláshelyek zárva tartanak, a munkatársak előre hozott fejlesztésekkel, karbantartásokkal készítik elő az újraindulást.

– Gőzerővel készülünk a Vadászati Világkiállításra is, 2021-ben szeretnénk megmutatni vendégeinknek a nagyon szigorú keretek között működő, természetvédelmi célú vadászterület jelentőségét. Ehhez nyújt segítséget az a film, amelyben modellezzük, hogyan nézhetett ki az ősállatok közötti zsákmányszerzés 17 millió évvel ezelőtt. Az idelátogató magyar és külföldi érdeklődőket Palócföld gasztronómiájával és kultúrájával is megismertetjük – sorolja az osztályvezető.

Majd körbevezet bennünket a Látogatóközpont termein, ahol többek között érintőfalas animáció és tudományos igényű tárlat segíti a terepen látottak összegzését. A 4D-s moziban a féreglyukon át a miocén korba is visszarepülünk, hogy „testközelből” láthassuk a folyóparton élő vegetációt és állatkavalkádot.

Nagy Júlia hangsúlyozza, a természetvédelmi terület, ahol évente 70 ezer vendég fordul meg – a mostani speciális időszakot leszámítva – egész évben, heti hat napon át nyitva áll a látogatók előtt. Belföldről és a Felvidékről is nagyon sokan érkeznek, magyarok és szlovákok egyaránt, azonban a BNPI munkatársai továbbra is arra törekszenek, hogy minél többen ellátogassanak ide a kontinens többi országából is, és az Ipolytarnóci Ősmaradványok, illetve a Novohrad–Nógrád Geopark becsatlakozzon a világturizmus nemzetközi vérkeringésébe is.