A nyár végi napsütésben már csak az összedőlt házak romjai emlékeztetnek arra, hogy Felsőzsolcán három hónapja még derékig, sőt helyenként nyakig ért a víz. A nyári kánikulában kiszáradtak a házak, megszáradtak az udvarra kihordott bútorok, ruhák. Elpárolgott a bűz, a klórmésszel keveredett víz szaga, az a semmihez nem hasonlítható mocsárszag, amiben csak az óriásira hízott giliszták és a csupasz csigák érezték jól magukat. A kertek is kezdenek magukhoz térni; itt-ott már nyílik a rózsa, bár a veteményből nem sok maradt. Homokzsákot is már csak mutatóban találni, a városka mindennapjaiba visszatér a remény: van, aki beletörődött sorsába és csendes megadással várja, hogy mit hoz a jövő, és van, akiből szakadatlanul ömlik a panasz, ám közben egyre többekben ébreszt új energiát az újrakezdés vágya, az újjáépítés reménye.

Romok mindenütt

Rengeteg a munka: nincs olyan utca Felsőzsolcán, ahol ne lenne összedőlt ház. A károsultak rokonoknál, barátoknál laknak, a romos házak előtt sok kapun lakat jelzi, itt már hónapok óta nem járt senki. Balogh Jenőné 65 éves. A fiai bevitték Miskolcra, a háza összedőlt. Két szoba, két konyha és egy spájz – ebből állt a ház. A melléképület egy része megmaradt. Az összedőlt vályogházak mellett a stabilabbnak bizonyult kőházakon is sok az eladó tábla.

– Elmennek innen az emberek. Megfelelő védmű hiányában a katasztrófa bármikor újra bekövetkezhet – mondja Misurák Jánosné, akinek a szomszédjában dőlt össze egy ház. – Úgy hallottuk, a telket ki fogják sajátítani, ide épül majd az új gát – mutat a folyó felé.

Misurákné attól tart, hogy a szomszéd telken át vezető út majd az ő most igencsak megingott alapú házát is veszélyeztetheti. Az asszony tele van panasszal, a polgármestert okolja.

– Miért nem szóltak, hogy ekkora víz lesz? Ez az ár nagyobb volt, mint az 1974-es! Húsz évig volt polgármester, de nem áll szóba senkivel, szégyellje magát! Nem ok nélkül vonultak az emberek a hivatal elé! A pincét teljesen elöntötte a víz, elázott a kazánház, az udvaron száradnak azóta is a bútorok. A kert tönkrement, nem terem az idén semmi. A férjemet úgy vitték ki az utolsó pillanatban, mert mozgássérült: a kerekesszéket teljesen ellepte volna a víz – mutat a ház falán az embermagasságig átázott falra, ahol még három hónappal az árvíz után is azonosítani lehet a víz szintjét.

Béres Jánost a múlt héten temették. Amikor haldoklott, azt mondta, ha a ház elment, most már megy ő is. Akkor épült a ház, amikor született…

A fia, Péter és a felesége kisbabát vár. A baba a jövő héten megérkezik, az apai örökség romokban hever…

– Választottunk egy tervet az ötből, amiből választhattunk. Negyvennyolc négyzetméteres házra vagyunk jogosultak, ám a ház nem bővíthető, nem lehet a tetőteret beépíteni, pedig kell a hely, hisz jön a gyerek – panaszkodik Péter, aki azt kifogásolja, hogy nem elég rugalmasak az építési tervek, és egyenházakat fognak építeni.

Tény, a négyzetméterek megállapításánál figyelembe vették a régi ház paramétereit is, és ügyeltek arra, hogy az árvízből senki ne húzzon hasznot.

Már két hónapja folyamatosan dolgozik megrongálódott házán Sánta Norbert, aki az adományok szétosztását kifogásolta.

– Tudok olyan vállalkozóról, aki hetvenmilliót ajánlott fel. Miskolcon elmaradt a tűzijáték, a pénzt az árvízkárosultaknak ajánlották. A Metro, a Média Markt, az Auchan, mindegyik küldte a hűtőket, a mosógépeket. Hol vannak az adományok? Egy darab kávéfőzőre voltunk jogosultak. Az egész ország adakozott, de mi abból nem láttunk semmit. Van egy nagyon kedves polgármesterünk, aki nem áll szóba velünk, így tőle sem tudjuk megkérdezni, hogy hol vannak az adományok – ad hangot elégedetlenségének a fiatalember.

Van segítség

Petruska Edit Alsózsolcán lakik az édesanyja házában a három gyerekkel, mivel a háza összedőlt. Míg él, nem fogja elfelejteni azt a napot…

– Délután már térd fölé érő vízben mentem be a házba. Az utca felől védekeztek, de a kert felől folyamatosan ömlött be a víz. Olyan szörnyű tehetetlenséget érez ilyenkor az ember, amit nem lehet szavakkal kifejezni – mondja a háromgyerekes édesanya, aki akkor nyugodott meg először, amikor a biztosító a tőle telhető legrövidebb határidőn belül átutalta a gyorssegélyt, majd felmérte és rendezte a kárt.

Edit kérte, hogy ezúton is mondjunk köszönetet biztosítójának a gyors és korrekt kárrendezésért.

– Az volt a szerencsénk, hogy volt biztosításunk. A romokat saját erőből bontottuk el. A párom rengeteget dolgozott, pedig nem volna szabad ennyire megerőltetnie magát. Részt vett az árvízi védekezésben, akkor sérült meg a szeme. Az óvodát védték, átugrott a kerítésen és nem vette észre azt a kiálló gallyat, ami megsértette a szemét. Meg kellett műteni – sorolta az elmúlt hetek megpróbáltatásait Petruska Edit, aki a saját bőrén érezte, milyen az, amikor bajt baj követ.

Elárulja, a héten hívják be azokat a károsultakat az önkormányzathoz, akiknek a háza megsemmisült, és mindenkivel külön-külön úgynevezett támogatási szerződést kötnek. Edit bízik a méltányos elbírálásban. Az 1,8 milliárd forintos kormányzati támogatásból azok részesülnek, akiknek a háza megsemmisült. Felsőzsolcán 180 ház dőlt össze, nem nehéz tehát kiszámítani, hogy a kormány házanként tízmillió forintos támogatási átlaggal számolt. Ezt azonban árnyaltan kell kezelni. „A károsultak egyedi szociális helyzetét és rászorultságát, illetve önerejét, valamint a biztosításból és más forrásból megtérült károkat figyelembe kell venni” – áll a kormányzati támogatás felhasználásáról rendelkező helyi rendelet szövegében.

Ez a rendelet a támogatás mértékét úgy szabályozza, hogy „a biztosítással rendelkező károsult a máshonnan nem fedezett kár száz százalékáig, de legfeljebb 20 millió forintig egészíthető ki, a támogatás mértékét a biztosításból származó és más módon megtérülő összegekkel csökkenteni kell.” Sokan ezt úgy értelmezték, hogy nem is érdemes biztosítást kötni, hiszen akinek nem volt biztosítása, most annak is új házat épít a kormány.

– Valóban hallani ilyen hangokat – mondja a Demokratának Orosz Csaba, a Fidesz polgármesterjelöltje, aki az árvízi adományok elosztásában, a segélyezés és támogatás koordinálásában oroszlánrészt vállal. – A kormány az elemi lakhatási feltételeket mindenkinek biztosítja. Nem kerülhet ugyanakkor hátrányosabb helyzetbe senki, aki biztosítást kötött, vagy más módon gondoskodott magáról, annál akinek nem volt biztosítása – nyugtatta meg a felsőzsolcaiakat Orosz Csaba, aki szerint a rendelet szövege egyértelműen fogalmaz, amikor a biztosítással nem rendelkező károsultak esetében a máshonnan nem fedezett kárra nyújtott támogatás összegét tízmillió forintban maximálja.

A mélységből kiáltok

A város egyik presszójában alig találni szabad asztalt. Mindenki az árvízről, a polgármesterről, a támogatási szerződésekről és a megítélt négyzetméterekről beszél.

– Nem nyilatkozunk – hárítják el rutinosan a kérést. – Itt volt minden tévétársaság, nyilatkoztunk már a TV2-nek, az RTL Klubnak eleget, de nem történt semmi – háborognak az emberek.

A Demokrata munkatársait az utcán megszólítja egy idős férfi.

– Kérnek még szódavizet? Nem hideg, éppen jó. Pincehideg – kínálja a vizet. Kekszet is hoz. – Fogyasszanak!

Beszélgetünk. Elmondjuk, azt hallottuk, hogy olyan is van, aki a mai napig sátorban lakik.

– Én is sátorban lakom – mondja a bácsi.

Kerékpáron teker előttünk, lassan követjük. Néhány másodperc múlva elakad a lélegzetünk. Az indiai nyomortelepek, a pakisztáni áradások képe tárul elénk, az emberi nyomornak az a szintje, amit nem lehet szavakba önteni. A ház megsemmisült, a romokat eltakarították. A telken óriási ruhaszárító köteleken lógnak a ruhák. A megmaradt kamrában, műanyag fóliával lefedett tető alatt körülbelül két négyzetméteres fedett helyen, valahonnan kidobott matracon alszik éjjelente az idős férfi. A fia egy hasonlóan összetákolt kamrában lakik. Néhány hét múlva kezdődik az iskola, még egy éve hátravan. Hogy fogja ilyen körülmények között elkezdeni a tanévet? A fürdőszoba maradványai a szabad ég alatt, a kád alján némi víz, a kertben két sátor… Itt aludtak, amíg a kamrát nem tudták annyira feltámasztani, hogy abba átköltözzenek. A szomszédban szép, úszómedencés ház, a kertben tujákkal. Itt két sátor, a vetemény között.

– A macska három hétig nem került elő. Végre hazajött – mutat elégedetten a törleszkedő állatra a bácsi.

Az eget kémleli.

– Ma nem fog esni – állapítja meg.

Többet nem szól. A fiú is hallgat. Nem kérdeznek, nem szidnak senkit. Nem is panaszkodnak. Megadták magukat a sorsnak.

Azt hittük, eleget láttunk. Ám az utunk a helyi általános iskola tornaterme mellett vezetett. A tornaterem udvarán hatalmas hegyekben áll a szemét. Emeletmagas raklapokon az ásványvíz, amely hetek óta melegszik a tűző napon. Mi ez? Bár a terület fokozott rendőri őrzés alatt áll, hátulról gond nélkül bemerészkedtünk. Döbbenet. Ez nem szemét! Ezek az adományok! Egyenzacskókban, fekete és rózsaszín nejlonzsákokban a szabad ég alatt hever a rengeteg ruha, kabát, gyerekjáték, fotel, ágy… Sportcipők, pólók, nadrágok. Nem osztották szét? Vagy ezek már nem kellettek senkinek?

A polgármesteri hivatalban egymásnak adják a kilincset a károsultak. Szakadatlanul csörög a telefon.

– A polgármester úr? Megbeszélésen van. Nem elérhető – mondja a titkárnő.

Nyolc semmi

Orosz Csabával, a Fidesz polgármesterjelöltjével viszont többször is beszéltünk. Az adományozásért felelős koordinátor megnyugtatott bennünket: az adományok szétosztása már megtörtént.

– Sajnos az volt a tapasztalatunk, hogy az adományok egy nagy része, és ez különösen igaz a ruhaneműre, egyszerűen szemét. Körülbelül száz tonna ruhát kaptunk, amelyet szétválogattunk, és két héten át turkáló jelleggel mindenki elvihetett öt-hat kiló ruhaneműt. Azt tapasztaltuk, hogy először elvitték, majd ami nem kellett, kidobták mindenfelé a városban. Nem engedhetjük meg, hogy Felsőzsolca egy óriási szemétdombbá változzon. Innentől kezdve minden adományt szétválogattunk és személyesen vittünk házhoz. Én is jártam, hordtam az adományokat. Most mégis sokan állítják, hogy nem kaptak semmit. A legutóbb, amikor arra panaszkodott egy felsőzsolcai lakos, hogy nem kapott semmit, megkértem, mutassa meg az adománykönyvét: nyolc „semmi” volt belepecsételve – foglalta össze a tapasztalatait Orosz Csaba.

Megtudjuk, az, amit a tornaterem előtt láttunk, már nem adható oda senkinek jó szívvel. Vagy szennyezett, vagy szakadt. Fél pár cipőkkel ugyan mit kezdjenek? A maradék ruhák egy részét már hasznosították ipari géprongynak, a többit is el fogják szállítani. Nincs elegendő raktár, ezért hevernek az udvaron. Az ásványvizet pedig az építkezésen dolgozó munkásoknak fogják adni. Nem szép látvány a palackok halmaza, de semmi bajuk nem lesz.

A Fidesz jelöltje egyébként 8-10 másik jelölttel száll ringbe az őszi önkormányzati választásokon. Nem áll be azok közé, akik folyamatosan szidják a távozni készülő jelenlegi városvezetőt, Fehér Attilát. De jó néhány területen ő is változást akar. Orosz Csaba úgy véli, Felsőzsolcán az őszi választásokat az nyeri meg, aki újjáépíti a várost.

Őszre kész

Az újjáépítést a neves építész, Zsigmond László, a Kós Károly Egyesülés igazgatója vezeti. Az építészek alkotta egyesülés elkészítette és ingyen átadta a település helyreállításához szükséges terveket. Zsigmond László a Demokratának elmondta, immár minden feltétel adott ahhoz, hogy a város újjáépüljön. Szeptember-október folyamán mindenkinek tető lesz a feje fölött.

– Kiválasztottuk a kivitelezőket, akik a tervek szerint felépítik a házakat, és a kormányzati pénzzel el fognak számolni. Pénzt nem kap senki, mindenki házat kap – foglalta össze az újjáépítés menetét Zsigmond László, aki mindenkit megnyugtat: ha a Bereget 32 nap alatt újjá tudták építeni, Felsőzsolca is felépül két hónap alatt. Az embert próbáló nyár után szebb ősz köszönt a városra, karácsonyra pedig az átélt katasztrófa már csak rossz emlék marad.

Hernádi Zsuzsa