Mi magyarok a rendszerváltozás után brutális leckét kaptunk arról, hogyan lehet túlélni egy olyan országban, amelynek nem miniszterelnöke van, hanem helytartó intézi a dolgokat.

Hirdetés

 A vállrándítós Horn Gyulától megtanulhattuk, hogy a szovjet birodalmat is kiszolgáló elit bármire képes ellenünk ahhoz, hogy hatalma megmaradjon. Megkötötte az utóbbi harminc év legaljasabb alkuját. Beleegyezett, hogy pártja adja a tömegerőt az SZDSZ-kormányzáshoz, és martalócoknak vetette oda a magyar gazdaságot. Elprédálták a spontán privatizáció után megmaradt gyárakat, az élelmiszeripart és -kereskedelmet. A liberalizmus kiteljesedéseként pedig kiélvezhettük a Bokros-csomagot, aminek következtében családok százezrei zuhanórepülésben süllyedtek a mélyszegénység felé.  Társadalmi méretekben megtanulhattuk a seftelés cinizmusát, kiélvezhettük a kétségbeesés feneketlen mélységeit.

Medgyessy Pétertől is sokat tanulhattunk. A rablás ugyan folytatódott, de immár nemcsak anyagi javainktól való megfosztásunk zajlott. A történelmünkre is rátette kezét a helytartóság azzal, hogy a román elit képviselőivel koccintott Erdély elcsatolásának évfordulóján. És persze Medgyessy Pétertől megtanulhattuk azt is, hogy nemcsak a német tőkeérdekeket érdemes szolgálni, a francia legalább annyira mohó, ha a javaink elkommunizálásáról van szó. Igaz, a helytartó ezzel a francia becsületrendet is kiérdemelte.

És csak ezután kezdődött az Apró-Dobrev klán első emberének, Gyurcsány Ferencnek az országlása. A végeredményt tudjuk: leplezett államcsőd, egekbe ugró munkanélküliség, a középosztály felmorzsolódása, a lakosság több mint felének jutó mélyszegénység. És persze 2006. Az öszödi beszéd, és a vízágyúval, gumilövedékekkel szétvert ünnepléssel tüntető tömeg: a helytartó igyekezett 56 emlékét is kitörölni a szívekből.

Korábban írtuk

Csak az emberek méltóságérzetének köszönhető, hogy nem tört ki polgárháború, s a következő években sikerült annyi haragot és elszántságot összegyűjtenie az országnak, amely 2010-ben végre elsöpörhette a helytartóságot, és sikerült miniszterelnököt választani.

De a balliberális oldal hazai és külföldi, azaz Soros-féle hátországa nem nyugodott bele a vereségbe. S mert mint tudjuk, a liberálisok végtelenül jó emberek, nem vonultak be az ENSZ-csapatok, de még az amerikai hadsereg sem kezdett bombázásba. Igyekeztek megtalálni az új helytartót, akit az ország népe magától megválaszt. Nem jártak sikerrel. Sem a Fegyőr vezette Momentum, sem a kiváló porszívóügynök, MZP nem tudott győzelmet aratni. De még a Spinoza ház áldását kiérdemlő megszelídült jobbikos is eltűnt a politikai süllyesztőben, amikor a hatalom megszerzése érdekében vállalta a helytartó szerepét.

A demokraták vezette USA kénytelen volt Goodfreind és Pressman személyében afféle helytartó-pótlékot ültetni a nagyköveti székbe. Derekasan dolgoztak. Tüntetéseket szerveztek és pénzeltek, az utóbbi pedig igyekezett saját kezébe venni az új helytartó megtalálásának kötelességét is, mert a hazai ballib hátország ugyanis leszerepelt. Kiderült, hogy nem elég, ha valaki az „ő kutyájuk kölyke”, némi tehetség is kell a sikerhez. Az új helyzetben a hazai liberálisok egymás sarkát taposták, hogy részt vehessenek a nagyköveti vacsorákon, hátha közülük kerül majd ki az új kiválasztott. Ám sem ők, sem az Európai Unió vezető posztjain ülő korrupt, ezért kezelhető helytartók támadásai sem voltak elegendőek a váltáshoz. Az Európai Parlament nyerítő elvkancáinak a jogállamisági jelentései sem rendítették meg a hazai viszonyokat.

Ebben a különleges helyzetben előzött be MP. Ám a külföldi és hazai hátország hiába rakott be pénzt, paripát és nemzetközi politikai támogatást és média-hátszelet a projektbe.  Az új üdvöskének eddig csak az ellenzéket sikerült leváltania. Annak pedig már látszanak a jelei, hogy többre nemigen lesz képes. Előbb roppan bele a kiválasztottság terhébe, mint ahogyan ráébredne, hogy ő is tévedett, amikor belefeledkezett saját nagyságának tudatába.  Az akciónak egyetlen, a liberális hátország számára értelmezhető hozadéka volt: számos Soros-istállóból kikerült aktivista ülhetett be Magyarország képviselőjeként az Európai Parlamentbe és önkormányzati képviselőként a budapesti közgyűlésbe.